Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

1978. augusztus 13. Képújság 9 Új, orvosi készülékek A vérbe jutott belső vagy külső eredetű méreganyagok eltávolítása régi törekvése az orvosi technikának. Lényegé­ben ezt a célt szolgálja a művese is, amely a beteg vese funkcióját rövidebb- hosszabb ideig átveszi. A be­teg vérét átáramoltatják egy celofán cső- vagy lemez­rendszeren, amelyet módosí­tott élettani oldat, az ún. dializáló oldat vesz körül. A celofán pórusnagyságát meg­haladó alakos elemek, fehér­jék, nagy molekulák nem, míg az egyszerűbb szerves anyagok és a szervetlen ionok szabadon áramlanak át. A kezelés alapja a vér és a dializáló oldat között lezajló dialízis folyamata, amelyre a diffúzió szabályai érvénye­sek. Noha a készülék ötlete már 1913-ban felmerült, az első, klinikailag is használ­ható készülék csak 1946 óta van működésben. Azóta vi­szont a hemodializáló készü­lékeket állandóan tökéletesí­tették és újabb és újabb tí­pusai látnak napvilágot. Újdonság például egy gö- teborgi tudóscsoport készü­léke, amely nem nagyobb két, egymásra helyezett szivar­doboznál, s tíz, egymástól 0,7 milliméter távolságra el­helyezett lemezt tartalmaz, amelyekre megfelelő hatású vegyszereket hordanak fel. Használatakor a készüléket a beteg alkarjára erősítik és összekötik egy artériával és egy vénával. Beépített mérő- berendezések a méregtelení­tés közben állandóan ellen­őrzik a vörösvértestek épsé­gét, meg azt, hogy mennyire marad egyenletes a vérnyo­más. A szakemberek arra számítanak, hogy nemcsak mérgezéskor lehet majd Az új csehszlovák lemezes dializáló berendezés „lelke” használni (még kísérleti stá­diumban van), hanem arra is, hogy antitesteket távolíta­nak el vele a vérből. A másik újdonságot a brnói Orvosi Technikai Inté­zet tudományos munkatársai fejlesztették ki Csehszlová­kiában. A harmadik generá­ciós hemodializátor szintén lemezes szerkezetű, amely több emberi vér megmenté­sére képes, mint a korábbi csöves, illetve tekercses szer­kezetűek. Az új csehszlovák termék hamarosan klinikai kipróbálásra kerül az ország dializálóközpontjaiban, de már az egész világ orvosi cé­geinek a figyelmét felkel­tette. A berendezés ellenőrzése (MTI, Külföldi Képszolgálat) Korszerű téglagyár az NDK-ban Mészgyárat létesítenek Be- remenden lengyel közremű­ködéssel, amelyről a közel­múltban írta alá az import- szerződést a NIKEX és a lengyel Polimex-Cekop Vál­lalat. A lengyel partnerek 1981-ben kulcsra készen ad­ják át az új mészüzemet, amelynek korszerű kemencé­jét egy svájci cég világsza­badalma alapján készítik. Az új gyárban évente 140 ezer tonna darabos meszet éget­nek, s ennek túlnyomó ré­széből 108 ezer tonna mész- hidrátot állítanak elő. Ezen­kívül az új üzem 64 ezer tonna mészkőőrleményt és egyéb mellékterméket is ké­szít. A szerződés szerint mintegy 20 millió rubelt és másfél millió dollárt fordíta­nak a korszerű mészüzem lé­tesítésére. Felépült az NDK legkor­szerűbb téglagyára Magde- burgban. Csaknem 50 hektár kiterjedésű agyaglelőhely mellé telepítették, s vala­mennyi berendezését Cseh­szlovákia szállította. A zö­mében automatizált berende­zésekkel felszerelt gyár a ter­vek szerint évente 31,6 mil­lió normál méretű téglát ké­szít, s így tíz régi téglagyár termelését váltja ki. Munká­ja jóval gazdaságosabb, mert az automatizálás révén ter­melékenysége háromszorosa a hagyományos gyárakénak. Ugyanakkor a dolgozók mun­kakörülményei is kedvezőb­bek. A tervek szerint 1980- ban nagyobb térfogatú tég­lák gyártására állítják át az üzemet és egyúttal évi kapa­citását 40 millió darabra nö­velik. Az új, magyar számítástechnikai eszközök sikere Még korszerűbb típus készül légedett a partner, az E NDK-beli sömmerdai Irodagépgyártó Válla- ------ lat. Kezdetben — ta­valy — csupán néhány száz hajlékony mágneslemezes adattárolót, más néven floppy diszket vásárolt a Magyar Optikai Művektől. Erre az évre azonban több mint ezer, az évtized végéig mintegy 6000 darabot rendel. A kor­szerű információtárolót — amelyet a szocialista orszá­gok viszonylatában elsőként a MOM állított elő — a Daro 1720 típusú számlázó automa­tába építi be. Egy-egy irodai számítógépbe két mágnes- lemezes tárolót szerel. A múlt'év végén kezdtük meg az új adattároló soro­zatgyártását. Az NDK-beli Robotron kombinát söm­merdai gyára volt az első külföldi megrendelő — mon­dotta Gulyás Jenő, a MOM számítástechnikai főkonst­ruktőre, lapunk munkatársá­nak, Molnár Erzsébetnek. Partnerünk üzemeltetés közben győződött meg az új készülék előnyeiről. A 800 méter lyukszalagot, illetve 2000 darab lyukkártyát he­lyettesítő mágneslemez-tároló megbízható, az ember adott­ságaival és a számítógép se­bességével összhangban mű­ködik. Sikeresen versenyez a nyugati piacon öt-hat évvel ezelőtt megjelent, hasonló készülékekkel, mind a kivi­telezés, mind a teljesítmény tekintetében. És amire büsz­kék vagyunk, licencvásárlás nélkül született magyar sza­badalom. Az Egyeséges Szá­mítógép Rendszer vizsgála­tán is megfelelt a követelmé­nyeknek. Ez a legfőbb garan­cia minden érdeklődő szá­mára. Az elismerés jele: az igé­nyes NDK-beli vállalat év­ről évre mind több ilyen készüléket importál a ma­gyar vállalattól és külön szer­vizállomásokat létesít ezek karbantartására. A két válla­lat szerződése értelmében a MOM írja elő e szervizállo­mások berendezéseit és fel­készíti a szakembereket a szervizmunkára. A képzés már megkezdődött: a MOM- ban ez ideig két tanfolyamot tartottak. Az NDK-beli vállalat szak­emberei nem először látogat­tak a Magyar Optikai Mű­vekbe: A két vállalat évek óta együttműködik: számí­tástechnikai szakemberek többször folytattak tapaszta­latcserét, kölcsönösen tájé­koztatják egymást. E régi kapcsolat fejlesztéséhez, erő­sítéséhez járul hozzá az új eredmény, amely a kooperá­ció jó példája. A MOM ter­mékének előállításában ugyanis részt vett a Gamma Művek és a Budapesti Rádió- technikai Gyár is. Miután a tároló beépül az NDK gyárt­mányú számítógépbe, Ma­gyarországon is forgalomba kerül. A MIGÉRT, amely évek óta vásárol irodai auto­matákat a sömmerdai válla­lattól, a DARO—1720 típusút is importálja majd. Időköz­ben a hazai vállalatok is igé­nyelték az új adattárolót. A Videoton többek között a moszkvai olimpiára készülő termináljaiba, a VILATI pe­dig a Flopymat nevű adat­előkészítő automatájába és más termékeibe szereli be. A nyugati országokban szintén élénken érdeklődnek a ma­gyar floppydiszk iránt. Fran­cia, NSZK-beli, spanyol, oszt­rák, olasz cégek kérték ezek mintapéldányait. Az osztrák és az NSZK cégek már kö­zölték a pozitív vizsgálati eredményt. — A jövőbeli igényeket is szeretnénk kielégíteni — mondja a főkonstruktőr, — ezért lépést tartunk a mű­szaki fejlődéssel. A MOM számítástechnikai szakembe­rei teljes erőbevetéssel fej­lesztik tovább a számítás- technikai termékcsalád fia­tal tagjának teljesítőképessé­gét. Lehetővé teszik az ed­digieknél több adat rögzíté­sét. Majd elérik azt, hogy a lemez mindkét oldalán re­gisztráljon információt. A gyártási tapasztalatok birto­kában tovább fokozzák a készülék megbízhatóságát. Vagyis: a konstrukció fino­mításával elérik, hogy a tá­roló kétszer annyi ideig mű­ködjék javítás nélkül, mint jelenleg. Az újabb változa­tot előreláthatóan a követke­ző év végéig készítik el. Folyamatban van a mini floppy diszk kifejlesztése is. E termék sorozatgyártását 1979 végén kezdik meg. A MOM műszaki-tudományos együttműködést folytat a Ro­botron kombinát karl-marx- stadti irodagépgyárával is: közösen fejlesztik ki a DARO—1750 könyvelő auto­mata floppy diszkes változa­tát: a MOM kidolgozta a floppy diszk formátum ve­zérlő elektronikus egységét. Ez az MFM—2 típusú vezérlő — kész diszkkel működik — nemrég sikeresen vizsgázott a karUmarx-stadti gyárban, ahol már ebben az évben al­kalmazásra kerül. gyümölcsöző együttmű­ködés másik eredmé­nye az MFM—4 típusú berendezés. Ez négy floppy diszkkel működik, s jövőre kerül forgalomba. A testvérvállalat elégedetten nyugtázza az együttműködést. Az idei BNV-n ország-világ előtt jelezte: a DARO—1750 automata közös konstrukció. Az Egyesült Izzó Vietnamban Vietnam legnagyobb fény­forrásgyárának terveit 1979 közepére szállítja a fővállal­kozó, az Egyesült Izzó, amely e beruházás létesítésére 25 millió rubeles szerződést kö­tött a vietnami partnerrel. A magyar fél szállítja a Ha­noi elővárosában, Rang Dong- ban épülő fényforrásgyár gépsorait is. A korábbi ta­pasztalatok alapján ezúttal elsőként a gyártelep kisegítő üzemeinek berendezéseit sze­relik fel, s csak utána a gyártósorokat. A szolgáltató­bázist 1980—1981-ben hozzák létre, 1982-re fejezik be a gyártósorok szerelését. Az Egyesült Izzó többek között üvegyárat, lámpa- és fény­csőgyártó gépsorokat, fény­csőgyújtó gyártásához szük­séges gépeket, alkatrészgyá­rat és fényforrásvizsgáló ál­lomást is szállít. A tervek szerint majd évente több mint 36 millió különböző lámpát gyártanak, közöttük gépkocsifényszórót, miniatűr és dekorációs lámpákat is. A leendő gyár több mint 100 vietnami szakemberét Buda­pesten és az Egyesült Izzó vidéki gyáregységeiben ta­nítják meg a korszerű gépek kezelésére, irányítására. Az épülő új gyárban pedig 70 magyar szakember vesz részt a gépek szerelésében és a vietnami dolgozók betanítá­sában. Atomerőmű a Krím-félszigeten A Krímben lévő Keres-félszigeten megkezdődött az aktasi atomerőmű építése. A X. ötéves tervnek ez az új energetikai létesítménye a Szovjetunió európai részében tervezett atomerőművek építési programjának alkotó része. Bár a Szovjetunió elegen­dő szén-, kőolaj- és gázkész­letekkel rendelkezik, mégis kiemelt ütemben fejleszti az atomenergia-termelést. A je­lenlegi ötéves tervben az elektromos atomerőművek kapacitását 31—32 százalék­kal növelik, ezen belül az atomerőművek növekedése körülbelül négyszerese lesz. Abból az 1380 milliárd kilo­wattóra villanyenergiából, amelyet 1980-ban a Szovjet­unió erőművei termelnek majd, már 200 milliárd kilo­wattóra jut az atomerőmű­vekre. Az új atomerőművek túl­nyomó többsége a Szovjet­unió európai részében léte­sül. Az országban termelt villanyenergiának ugyanis mintegy 80 százalékát itt használják fel, a fűtőanyag­erőforrások azonban az or­szágos készleteknek csupán negyedrészét alkotják. Évente több mint 350 mil­lió tonna egyezményes érték­re átszámított fűtőanyagot szállítanak az ország keleti körzeteiből a nyugati vidé­kekre, s emellett a szén-, az olaj- és a gázlelőhelyek egyre inkább kelet és észak felé „tolódnak el”. A villany­energia közvetlen felhaszná­lásának helyein létesülő atomerőművek képesek arra, hogy csökkentsék a sok mil­liárdos szállítási költségeket és sok százezer vasúti és tartálykocsit szabadítsanak fel. De nemcsak erről van szó. Az atomenergia-termelés lehetőséget nyújt arra, hogy az üzemanyagot tartalmazó ásványokat ipari nyersanyag­ként, ésszerűbben használják fel, — például a vegyiparban. A Szovjetunió, az ötéves terv során üzembe állított atom­reaktorok kapacitásának ki­használása révén csupán 1980-ban körülbelül 45 millió tonna egyezményes értékben számított fűtőanyagot takarít meg. — A Krím-félszigeten je­lentősen fokozódik a villa- mosenergia-szükséglet — mondja Jevgenyij Sevcsen- ko a „Krimenergo” termelé- si-énergetikai egyesülés ve­zérigazgatója. — 1983-ra, meghaladja majd a meglévő lehetőségeket. Üj erőműre lesz szükség. De milyen le­gyen az? A terület vízi erőforrások­kal nem rendelkezik. Hőerő­művet lehetne ugyan építeni, de a számítások szerint ez — a felhasznált fűtőanyag faj­tájától függően, — napon­ként 20 ezer tonna szenet, vagy 10 ezer tonna pakurát, vagy 15 millió köbméter gázt égetne el. Ebből egyetlen kö­vetkeztetés kínálkozik: atom­erőművet kell építeni. De vajon ennek megépíté­se nem veszélyezteti-e a Krím-félsziget egyedülálló természeti kincseit? Hiszen ide minden évben sok mil­lió ember érkezik üdülésre és gyógykezelésre. A szak­emberek véleménye szerint ilyen veszély nincs. A jelen­legi atomerőműveknek, a hő­erőművekhez képest környe­zetvédelmi szempontból is jelentős előnyei vannak. Egy nagy teljesítményű hőerőmű évente több száz tonna égés­terméket juttat a légkörbe, salakhegyek nőnek a környé­kén. SZERGEJ SANTIK (APN—KS) Jalta egyik strandja a csodálatos szépségű Krím-félszigeten. Egyre növekszik a félszi­get energiaszükséglete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents