Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-12 / 162. szám
1978. július 12. KÉPÚJSÁG 5 Az egész község összefogásával Simontornya a településfejlesztési verseny győztese Valamikor, nem is olyan régen Simontornyát két jelzővel lehetett illetni: itt van a megye legrégibb és legnagyobb ipari üzeme, ugyanakkor ez a megye egyik legelhanyagoltabb, legrosszabbul ellátott települése. Ma már más a kép. Igaz, hogy fejlődött a bőrgyár, most fejeződik be a rekonstrukció, de ma már nem ez az üzem a legnagyobb a megyében. Különösen, ha az épülő atomerőműt is figyelembe vesz- s'zük. Ami pedig az elhanyagoltságot illeti? Elég végigmenni a községnek nemcsak a fő-, hanem bármelyik utcáján, szembetűnő a változás. Vízvezeték, vízcsapok az utcán, járdák, terek, parkok, szépen fásítva. A bőrgyárnak „csak” annyi köze volt a faluhoz, hogy az számára munkaerőforrás volt — minden simontornyainak volt kapcsolata a gyárral — az itteniek pedig a bőrgyárból szerezték jövedelmük java részét. Ma már újabb üzemek vannak és gyökeresen megváltozott a viszony az üzemek — elsősorban a bőrgyár — és a község között. Építkezések, építkezések — és most nem üzemépítésről, bővítésről van szó, hanem olyanokról, amelyek a lakosság jobb ellátását, kulturáltabb életét szolgálják. Egy részük külső forrásból — mint például az épülő ÁFÉSZ-áruház, a vár rekonstrukciója — java része azonban saját erőből, társadalmi munkával. Nem múlik el ünnep új létesítmény avatása nélkül. Május elsején az iskolaudvarban, társadalmi munkával épített uszodát avatták föl. Beszélik, hogy amikor — az éppen ide „beosztott” szocialista brigád délután betonozott, és úgy látszott, hogy nem sikerül estig befejezniük, a járókelők közül sokan „beálltak” betont keverni, betonozni. Az új létesítményeket természetesen nyilvántartják. Értéküket is. Itt azonban kétféle összeg szerepel. Hogy mennyit ér, mennyi a költségvetés szerinti értéke és azt, hogy mibe került. Ez utóbbi az alacsonyabb. A tavaly elkészült vízműnél például közel négymillió forint a differencia. Nyilvántartják azt is, hogy évente mennyi az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke. Ez évről évre több. 1976-ban is, 1977-ben is a legmagasabb volt a megyében: 1416 forint. Elsősorban ezért nyerte el a megyei településfejlesztési versenyben a község most másodszor is az első helyet, kapta meg a jó munkáért járó egymillió forintot. Április végén ünnepelték a nagy sikert, vették át a vándorzászlót, a pénzt, a kitüntetéseket azok, akik a legtöbbet tették a sikerért. A tavaly kapott egymillió szolgált kiinduló alapul egy tízmillió forintba kerülő bölcsőde építéséhez. A többit úgy kellett összeszedni. A község vezetői végigjárták az üzemeket, amelyek elsősorban érdekeltek abban, hogy az asszonyok el tudják helyezni a kicsiket és ne kelljen gyes-re menniük. A bőrgyár a hatvanból harminc hely finanszírozását vállalta. A többi üzem kevesebbet — lévén kisebb létszámúak — így szerezve jogot arra, hogy dolgozók igénybe vehessék a bölcsődét. Külön tétel, amit társadalmi munkával biztosítanak. A bölcsőde épül, ez lesz a fő „adu”, amikor majd az év végén ismét megpályázzák a simontornyaiak a településfejlesztési verseny első helyét. Hogyan sikerül a fordulatot elérni ? Megkérdezhettünk volna bárkit is a simontornyaiak közül, nagyjából egyformán válaszoltak volna. Megváltozott a szemlélet, az üzemekben, a lakosságban egyaránt. Közüggyé vált a fejlesztés. Amikor pár éve egy községfejlesztési megbeszélésre összehívták az üzemek képviselőit, a bőrgyárból a portást küldték el, hogy „legyen tőlük is ott valaki”. Ma az igazgató és a párttitkár megy. Szólaltassunk meg a sok közül négyet. Beidek László, a községi pártbizottság titkára Igen, a szemléletváltozás a legfontosabb (szemérmesen hallgat ennek előfeltételéről, a különböző vezető posztokon a személyi változásokról). — Irt arról nemegyszer a Népújság is, amikor a simontor- nyai helyzetet „tálalta”, hogy nem lehet mindent felülről várni. Hát ezt igyekeztünk tudatosítani. Pár évvel ezelőtt, mindenekelőtt a 'párttagságban. Tudtuk, hogy csak így indulhatunk el. Erről beszéltünk nemcsak taggyűléseken, hanem minden fórumon a gyári termelési tanácskozásoktól a tanácstagi beszámolókon keresztül a falugyűlésekig. Szinte egyenként győztük meg az itteni vállalatok, szövetkezetek, intézmények, vállalati részlegek vezetőit. Megmondom őszintén, sokuknál nem is nagyon kellett győzkődni. Tudták, hogy jólfelfogott érdekük a község fejlesztése. Aztán itt vannak — voltak — a szocialista brigádok. Döngették a kaput, hogy segíteni akarnak. Pár éve még problémát okozott, hogy miként realizálódhasson a sok vállalt társadalmi munka. Bűn lett volna ezt a lehetőséget kihagyni. Nagyon sokat segített a helyi népfronbizottság, főleg a lakosság között végzett fel- világosító, mozgósító munkában. Ünnepeltük, most már kétszer, az elsőséget. Talán nincs a községben senki sem, aki saját munkáját is ne ünnepelhette volna. Tankó Lajos kőműves, a költségvetési üzem szocialista brigádvezetője Négy-öt éve kezdődött a fordulat. Ezeknek a létesítményeknek, beruházásoknak mi vagyunk a „hivatalos” kivitelezői. Azonban sokkal több a munkánk velük, mint egyszerűen csak ott dolgozni. Mert nekünk kell a feltételeket biztosítani ahhoz, hogy a társadalmi munkások is dolgozhassanak. Hogy ne legyen állásidő. Mert nincs annál nagyobb méreg, mint amikor valaki — mondjuk egy szocialista brigád — vállal ennyi meg ennyi óra társadalmi munkát, aztán ha kivonul, hiányzik ez, vagy az és nem lehet dolgozni. Hát itt Simon- tornyán ilyen nincs. Szerencsére van nekünk egy Gyuri bácsink — Deli György nyugdíjas — aki összehangolja a sok felajánlást lót-fut, telefonál, intézkedik, veszekszik, de meg is van az eredménye, mert aki dolgozni akar — márpedig ezt majdnem mindenkiről el lehet mondani a községben — az dolgozhat is. Mi is. Mert talán mondanom se kell, hogy a mi brigádunk is sok társadalmi munkát végez. De hadd beszéljek úgy is, mint simontornyai lakos, ne csak mint brigádvezető. Nagyon jó volt, hogy megmagyarázták a vezetők, ahhoz, hogy kapjunk, először adni kell. És hogy sokat adtunk és adunk, itt az eredmény. Nemcsak a tavalyi munkával nyert egymillióra gondolok. Jogos, hogy a vállalatok, szövetkezetek — mint például az ÁFÉSZ az áruházzal — oda teszi a nagyobb pénzt, ahol látja nemcsak a lakosság igényeit, hanem tenniakará- sát is. Szabó Sándor, a községi tanács elnöke Sok munkába tellett, míg sikerült itt a hangulatot megváltoztatni. Megkapta a tanács a nagyobb önállóságot, ez arra kötelezett bennünket, hogy az öntevékenység is nagyobb legyen. Azt mondták fönt, hogy „oda adunk, ahol az érdekeltek is tesznek az előrelépésért Valamit”. Valamit? Minél többet! Sokat foglalkoztunk és foglalkozunk tanácsülésen, vébé- ülésen a községfejlesztéssel. A fejlesztés azonban nemcsak az ülések témája. A tanácstagok — körzetükben — mozgósítják a lakosságot a társadalmi munkára. Ha tanácstagi beszámoló van, rendszerint elhangzik a „kívánság- lista”. Az illető tanácstag fel van készülve mindig a válaszra: jó, rendben van, menni fog a dolog, ha az idén nem, hát jövőre. De ehhez ez és ez kell. És ez az „ez és ez” nem más, mint hogy a körzet választópolgáraitól a kívánság teljesíthetősége érdekében mit vár el a tanács vezetősége. Vermes László, a Simontornyai Bőrgyár igazgatója Hatvanmillió forint munkabért vittek haza tavaly a gyárból a simontornyaiak. Az idén hatvanötöt. Számukra igen sok szempontból fontos, hogy ezt el is tudják költeni, mégpedig ne akárhogyan, hanem kulturált módon. Úgy, hogy munkaerejük regenerálódjék. Nőnek az igények termékeink iránt. Magas színvonalú terméket csak igényes, kulturált munkás képes előállítani. Aki igényes környezete iránt, otthona iránt. Létérdeke a gyárnak, hogy dolgozóinak életkörülményei állandóan javuljanak. És ez megéri az áldozatot. Aztán, itt van a vezető szakembergárda. Csak úgy jönnek ide, ha itt jó életkörülményeket találnak. De hadd beszéljek „közgazdászul”! érdekünk a magasabb nyereség. És éppen ezért a nyereségből is áldozni kell arra, hogy dolgozóink jobb kedvvel, kulturáltabban éljenek, dolgozzanak. A pénzbeli hozzájáruláson, szocialista brigádjaink vállalásain túl vannak egyéb lehetőségeink, eszközeink is. Kazánkapacitásunk nagyobb a szükségletnél. A felesleges gőzzel és a „hulladékenergiá- val” lakások százait tudnánk távfűtéssel ellátni. Dolgozunk a megoldáson. Olcsóbb lenne mint egy külön fűtőmű. Vállaljuk a község kommunális szennyvize tisztításának közös megoldását. A szemét- égetést is. És hogy a bölcsődéhez milliókkal járultunk hozzá, az természetes. * Nagy a sürgés-forgás mostanában Simontornyán. Épül a bölcsőde, parkosítanak, fásítanak, ahol két éve járdát építettek — az új lakótelepen — az idén már az úttest is burkolatot kap. Természetesen társadalmi munkával. A simontornyaiak az idei versenyt is meg akarják nyerni. J. J. Az épülő új, hatvan személyes bölcsőde Az egyik új pork a község központjábon Úttörők aszfaltrajzoló versenye május elsején, az aszfaltburkolat is társadalmi munka „terméke" Vermes László Szabó Sándor Tankó Lajos Beidek László
