Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-12 / 162. szám
1978. július 12. 2 Képújság , #• Átrakodás a teherűrhajóról Munkában a Szaljut—6 legénysége. Vlagyimir Koval- jonok (a háttérben) és Alek szandr Ivancsenkov a Prog- ressz—2 teherszállító űrhajó rakományának átrakodása közben. Gromiko és Vance elindult Gentbe Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter .kedden útnak indult Genfbe, hogy ott amerikai kollégájával, Cyrus Vance-szel tárgyalásokat folytassan a hadászati fegyverrendszerek korlátozását célzó új egyezmény (SALT—2) megkötéséről. Cyrus Vance kedden ugyancsak elindult Genfbe. Marad az andreotti-kormány Giulio Andreotti olasz kereszténydemokrata kormánya hivatalában marad. Pertini köztársasági elnök felszólította Andreottit, hogy azonnal fogjanak hozzá a függőben lévő társadalmigazdasági gondok orvoslásé, hoz, és ezzel közvetve tud- tul adta, hogy nem áll szándékában elfogadni a kabinet lemondását, amelyet Andreotti — az alkotmánnyal összhangban — azért nyújtott be, mert új államfő került az ország élére. A Szaljut—6 szovjet tudományos űrállomáson 25. napja dolgozó űrhajósok kedden folytatták a Progressz—2 teherűrhajó 1300 kilogramm súlyú szállítmányának előző nap megkezdett átrakását. Az űrlaboratóriumba viszik át az újabb tudományos kísérletekhez a Földről kapott berendezéseket, műszereket, filmtekercseket és a tartós űrélethez nélkülözhetetlen tiszta ruhát, friss fehérneműt, élelmiszer- és ivóvízutánpótlást. Kovaljonok és Ivancsenkov a legszigorúbb földi irányítás mellett kedden hozzálátott a mintegy 1 tonnányi folyékony üzemanyag átszi- vattyúzásához is. Ez az űrhajósok és az irányítóközpont részéről egyaránt a lehető legnagyobb összpontosítást és gondosságot igénylő művelet, amelyet a legkisebb rendellenesség esetén meg lehet, és meg is kell szakítani. Szükség esetén a teherűrhajó gyorsított leválasztására is lehetőség van. Mindez, természetesen, az űrhajósok biztonságát szolgálja. Kovaljonok és Ivancsenkov egyébként még a Földön hosszasan konzultált az űrrakodás követelményeiről Romanyenkóval és Grecskóval, akik már rutinra tettek szert ebben 96 napos űrtartózkodásuk és a Progressz—1-gyel végzett munkájuk során. PANORÁMA Félbeszakadt a fiesta Folytatódtak a baszkföld! zavargások A spanyolországi Pamplonában tömegtüntetéssé vált a rendőrség által meggyilkolt fiatal diák, German Rodriguez temetése. (Képtávírónkon érkezett.) Madrid, Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Egész Baszkföldön változatlanul feszült a helyzet a Pamplonában szombaton éjszaka lezajlott véres összetűzések következtében. A pamplonai bikaviadal-ün- nepség rendezői követeléseik teljesítésétől teszik függővé a játékok folytatását, pedig a polgárháború éveit nem számítva, még sohasem maradtak el a pamplonai fiesta rendezvényei. A rendezőknek a politikai pártok által is támogatott követelései: Navarra tartomány kormányzójának lemondása, a rendőri erők kivonása a városból és a letartóztatottak szabadon bocsátása. A pamplonai események és a szükséges intézkedések megvitatására Adolfo Suarez miniszterelnök hétfőn hosz- szasan tanácskozott Rodolfo Martin Villa belügyminiszterrel, majd a kormányt rendkívüli ülésre hívták össze. A szombat éjszakai összecsapások halálos áldozatát, German Rodriguezt „a Nemzetközi kommunista liga” elnevezésű trockista párt tagját hétfőn eltemették. A pamplonai események miatt hétfőn a baszkföldi Guipuzcoa tartomány székhelyén, San Sebastianban és más városokban is tüntetések voltak, amelyeket a rendőrség oszlatott szét. A spanyol képviselőház kedd délelőtti ülésén, mielőtt folytatta volna az új alkotmány tervezetének vitáját, meghallgatta Rodolfo Martin Villa belügyminisztert, aki a kormány nevében bejelentette, hogy a pamplonai események tisztázására szigorú vizsgálatot rendeltek el, és ennek eredményéről részletesen tájékoztatni fogja a képviselőház belügyi bizottságát. PEKING Kína teljes egészében beszüntette az Albániának eddig nyújtott gazdasági támogatást és erről a döntéséről július 7-én jegyzékben tájékoztatta az albán kormányt — jelentették kedden pekingi diplomáciai forrásból, kínai hivatalos forrásokra hivatkozva. A kínai döntést mindeddig sem Pekingben, sem Tiranában nem hozták hivatalosan nyilvánosságra. TARRAGONA Tömegszerencsétlenség történt kedden délután Spanyol- ország keleti, földközi-tengeri partjainál lévő San Carlos de la Rápita üdülőhely közvetlen környékén, a Barcelonát és Valenciát összekötő tengerparti út mentén. A katasztrófát — amelynek az első jelentések szerint több, mint 160 halálos áldozata és 80 sebesültje van — egy bu- tánpalackokat szállító kamion felrobbanása okozta. További részletek egyelőre nem ismeretesek. Kudarc esetén Genf Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár szerint az ENSZ távol tartja magát a közeljövőben Londonban az amerikaiak égisze alatt összeülő izraeli— egyiptomi külügyminiszteri találkozótól. A világszervezet főtitkára a Szadat egyiptomi elnökkel hétfőn este tartott megbeszélés után nyilatkozott. Kijelentette, hogy az ENSZ nem küld képviselőt a londoni találkozóra. Waldheim szkeptikusan beszélt a londoni értekezlet várható eredményeiről és ismételten azt hangoztatta, hogy kudarc esetén Genfbe kell felújítani a közel-keleti tárgyalásokat. Az egyiptomi elnök eddigi megbeszéléseiből az derül ki, hogy Egyiptom Londonban minden ajtót nyitva kíván hagyni a különtárgyalások valamilyen formában történő felújítása előtt. Szadat elnök mielőbb szeretné felmutatni „békekezdeményezésének” valamilyen eredményét. Szóvivője útján közölte: Egyiptomi változatlanul kész elmenni Genfbe, vagy szükség esetén New Yorkban részt- venni egy, a genfi konferenciát előkészítő ülésen. Az enyhülés oszthatatlan Kedd esti kommentárunk Ha a szovjet és az amerikai külügyminiszter bármikor, bármilyen fórumon találkozik, ez mindig és mindenütt érdeklődésre tarthat számot. Most azonban a nemzetközi közvéleménynek a szokásosnál is sokkal több és lényegesebb oka, van arra,, hogy megkülönböztetett figyelemmel forduljon Genf, a találkozó színhelye felé. A tét ugyanis — nem a genfi találkozóé, hanem az egész jelenlegi időszaké — az, vajon valóban sikerül-e — Leonyid Brezsnyev emlékezetes szavaival — visszafordíthatatlanná tenni az enyhülés jótékony láncreakcióját vagy pedig megtorpan, sőt esetleg a visszájára fordul ez a biztató folyamat. A nemzetközi politika talán legfontosabb témája, a SALT, ugyanis a döntő szakaszába érkezett. Erre a szakaszra, sajnos! az a jellemző, hogy Nyugaton, elsősorban az amerikai fővárosban, komoly erők afféle különös csomagként szeretnék összekapcsolni a saját külpolitikai vágyaikat a tömegpusztító fegyverek korlátozásának életbevágó kérdésével. Washingtonból az utóbbi időben egyre több (nemegyszer minősíthetetlen hangú) olyan megnyilatkozás hangzik el, amely ultimátumszerű feltételeket szab a Szovjetuniónak SALT-ügyben. Magyarul: Moszkva címére olyan fenyegetéseket intéznek, hogy ha a Szovjetunió „nem változtat gyökeresen” a felszabadító mozgalmakkal nyíltan rokonszenvező Afrika-politikáján, ha — a saját törvényeinek fittyet hányva — nem enged szabad utat saját országában a szovjetellenes uszításnak, akkor nem számíthat a SALT-megállapodás aláírására. Veszélyesebb játékot nem is lehet elképzelni. Ezt az amerikai közvélemény is felismerte — a jelenlegi kormányzat népszerűségi rátájának süllyedése legalábbis aligha lehet független ettől a felismeréstől. Részben a körülmények kérlelhetetlen ereje, részben talán éppen a hazai közvélemény hangja késztette Vance amerikai külügyminisztert olyan nyilatkozatra a Gromikóval való találkozás előestéjén, amely szerint „valóban nem szabad megengedni, hogy a SALT-tárgyalásokat összekapcsolják más kérdésekkel”. A Szovjetunió nem hajlandó semmiféle zsarolásnak engedni: a SALT-megbeszéléseket annak fogja fel, aminek egyedül felfogható — az egész világ biztonságát közvetlenül érintő alapkérdésnek, amelyet nemcsak a két nagy nép, hanem az egéfez világ érdekében meg kell oldani. „A Szovjetunió — hangsúlyozza az APN szovjet hírügynökség kommentárja — még a második világháború előtt hitet tett a béke oszthatatlansága mellett. A Nyugat azonban nem hallotta meg ezeket a szavakat, Európára és a világra rázúdult a háború. Most a szovjet vezetők az enyhülés oszhatat- lanságáról, egyetemessé tételéről beszélnek. Reméljük, a múlt szomorú történelmi tapasztalatainak hatására a Nyugat most jobban megszívleli ezeket a gondolatokat”. HARMAT ENDRE Három „nagyhatalmú öreg” dönt a libanoni jobboldal ügyeiben. Pierre Dzsemajel a falangisták, a Kataib Párt vezére, Camille Samun, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, s végül az északi rész családi-törzsi szövetségét Szu- lejmán Frandzsié vezeti. 1968- ban, látva az országban a haladó erők megerősödését, a három öreg szövetséget kötött: közös politikai szervezeA három „nagyhatalmú öreg”, Dzsemajel, Samun es Frandzsié alatt. Apja válasza nem késett, néhány napra rá több tucat falangista vezetőt hurcoltak el a Frandzsié-fegyve- resek, s Baalbek mellett egy erdőben halomra lőtték őket. Szulejmán Frandzsié bosszúvágyát még ez sem elégítette ki. Kijelentette, hogy szemet szemért, fogat fogért alapon, addig nem nyugszik, míg Besir Dzsemajelt, a Kataib vezetőjének fiát családostul ki nem irtatja. Hogy az öreg Frandzsié képes ilyesmire, azt az is bizonyítja, hogy 1957-ben, az ellenségeskedések fellángolásakor Camille Samun egyik párthívét családostul együtt a vasárnapi misén géppisztolyoztatta le. A BŰNÖK BŰNE De mi váltotta ki a libanoni jobboldal belviszályainak ilyen hirtelen és kegyetlen kiszélesedését. A valószínű válasz: Szulejmán Frandzsié az izraeli agresszió által kiélezett helyzetben nem állt Dzsemajel és Samun oldalára, nem támogatta tervüket, hogy Tel Aviv-i jóváhagyással, pénzzel, fegyverekkel (esetleg fegyveresekkel) átvegyék a hatalmat. Frandzsié fia, röviddel halála előtt egy interjúban kijelentette: családja támogatja az arabközi béke- fenntartó erőket, egyetért a Szíriái törekvésekkel. Ez jelenthette számára a halálos ítélet megpecsételését — írja Ismét polgárháborús veszély Libanonban Ropognak a cédrus gyökerei Ma úgy tűnik, hogy Libanonban mindenki mindenkivel szembenáll. A már „megszokottnak” tűnő palesztin— jobboldali összecsapások mellett egyre több hír jön a reakciós csoportokon belüli fegyveres összetűzésekről, merényletekről, valamint a jobboldal és a nagyrészt szí- riaiakból álló „arabközi béke- fenntartó erő” tűzpárbajai- ról. Az 1975-ben kirobbant, csaknem másfél évig tartó polgárháború nem tudta megoldani a felhalmozódott politikai-hatalmi kérdéseket, amelyek azóta is parázsként szunnyadnak, egy újabb válság széljárására várva. Lényegében változatlanul működik a franciáktól örökölt parlamenti-államigazgatási rendszer, nap mint nap újjáteremtve azokat az ellentmondásokat, amelyek a kivételezett helyzetű maronita keresztény uralkodó rétegek és a muzulmán tömegek között fennállnak. A központi hatalom, a bejrúti kormány keze rövid, a különböző politikai csoportok az egyes országrészekben kiskirályokTONY HALÁLA ként uralkodnak. A hadsereg szétzilált, nincs olyan központi erő, amely a jobboldali vezetők „magánhadseregeivel” szemben érvényre juttatná a bejrúti kormány akaratát. A maronita jobboldal a polgárháborúban elért térnyerését a hadseregben is kamatoztatta. Noha a lakosságon belül a mohamedánok vannak többségben, a hadsereg tisztikarában részarányuk nem éri el a 25 százalékot sem. Az „elit csapatok”, a légierő, a páncélosok, a katonai hírszerzés, szinte teljesen a jobboldal ellenőrzése alatt állnak. tét hoztak létre, a Libanoni Frontot. • Ám az idén egy júniusi hajnalon a Kataib Párt 600 fegyverese körülvette Tony Frandzsié (Szulejmán Frandzsié fia) házát és nehéz fegyverekkel, lövegekkel, aknavetőkkel néhány perc alatt a földdel tette egyenlővé a luxusvillát. Tony Frandzsié, felesége és hároméves kislánya a testőrökkel, a személyzettel együtt halálát lelte a romok. a londoni Events hírmagazin — mert a Frandzsiék nem csatlakoztak a többi jobboldali erővel együtt a Tel Aviv által szorgalmazott maronita csatlós állam eszméjéhez. S ami a jobboldali vezetők szemében a bűnök bűne: az öreg Frandzsié elfordult a Libanoni Fronttól és kiegyezésre készült Rasid Karamival (a muzulmán vezetővel, aki a polgárháborúban a nemzeti hazafias erők oldalán állott). A falangisták és Samun liberálisai megrettentek a gondolattól, hogy az északon erős pozíciójú Frandzsié az ugyancsak északi hatalmi bázisú Karamival egyezségben kiszakíthatja ellenőrzésük alól Libanon felső részét. Dzsemajelék és Samunék a Frandzsié fiú meggyilkolásával meg akarták szerezni az ellenőrzést Libanon északi része felett is, amikor az ország déli részét az izraeliek a fa- langistákkal szövetséges Haddad csapatok kezére játsszák át. Mindez — mutat rá a Bejrútban megjelenő A1 Szafir — egybevág Izrael elképzeléseivel, mert az újabb polgár- háború kirobbantásával, majd Dzsemajelék és Samunék hatalomra juttatásával, az országban a haladó erők felszámolásával mindenekelőtt Tel Aviv nyerne. D. P.
