Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

1978. július 9.

Képújság 13

Tenisz és tanulás

Beszélgetés Taróczy Balázzsal

Nem könnyű dolog Taróczy Balázzsal riportot készíteni, rengeteget utazik. Amikor végre sikerül telefonvégre kapni, gyorsan megegyeztünk egy időpontban: a délelőtti edzés előtt ráér egy félárára.

Taróczy Balázs belép a szobába és körülötte szinte megelevenedik minden. Dinamikus egyéniség, arcán nem hagytak nyomot a megerőltető programmal zsúfolt hetek.

— Mi a mai edzésprogram- ja?

— Egész délelőtt mecsse- ket játszunk Benyikkel, tegnap iskoláztunk. Délben pihenő, aztán délután folytatjuk.

— Hogyan telnek napjai, versenytől versenyig?

— Naponta két edzésem van, délelőtt és délután, attól függően, hogy milyen a pályabeosztás. Amikor nincs szabad pályánk, akkor futok a Fáy utcában. Ha a pihenésen túl is marad szabad idő, az a tanulásé.

Taróczy Balázs nemcsak a sportban az élmezőny tagja. Kitűnő érettségi után a Köz- gazdasági Egyetemre ment. A belker piackutató szakának utolsó éves hallgatója. Három nyelven — oroszul, olaszul és angolul — beszél.

— A József Attila gimnáziumban orosz tagozatra jártam. Az angol pedig a tenisz nem hivatalos szaknyelve, számomra szintén nagyon fontos.

— Az egyetem befejezése után hol helyezkedik el?

— Olyan állásban szeretnék dolgozni, amely a sporttal szoros kapcsolatban áll és ahol nyelvtudásomat kamatoztatni tudom. Konkrét elképzelésem még nincs, először az államvizsga és a diploma következik.

— Nem okoz nehézséget a tenisz és a tanulás egyeztetése?

— Kezdetben nem volt könnyű, szerencsére az egyetem maximális támogatást nyújtott és nyújt ma is, csoporttársaim mindig szívesen segítenek, bármi gondom akad a tanulásban.

— Az idei év zsúfoltnak Ígérkezik ...

— Igen, idén először együtt rendezik a .világbajnokság (WCT) és a Grand Prix versenyeit. Ahhoz, hogy helyezésemet a világranglistán megtarthassam, legalább 20 versenyen kell indulnom. A teniszvilágban elterjedt szokás, hogy a menő teniszezők inkább indulnak kihívásos tornákon — mert ez több pénzt jelent — mint a hagyományos, nemzetközileg nagy becsben tartott versenyeken Wimbledonban, Párizsban vagy Forest Hillsben. Ezt elkerülendő a Pro Council, a világ teniszsportját irányító kilenctagú bizottság, mindent elkövet, hogy e felfogást ellensúlyozza, a fent említett versenyek tekintélyét megőrizze. Az előírás szerint egy viszonylag befutott versenyzőnek mindkét versenyben részt kell vennie. így aztán vég nélkül következnek a játszmák, városok, tornák. Jelenleg Milánó, Rotterdam, Monte Carlo, majd Nizza a sorrend.

— Tudom a tenisz mindent betölt, de ha esetleg nem tanul, nem pihen, akkor mit csinál a legszívesebben?

— Rendszeresen járok focizni a volt gimnáziumi osztálytársaimmal. Ezenkívül olvasni szoktam és nagyon szeretek moziba járni. Legutóbb a Magyarokat láttam, nagyon tetszett. Nagyon emberinek találtam. Igaz, Fábri filmjei mindig is azok. Egyébként külföldön is eljárok moziba, de, s ez talán egyeseknek furcsán hangzik, én a magyar filmeket szeretem leginkább.

— Kit tart a legjobb teniszezőnek?

— Connors-t, Borg-ot, meg talán Vilas-t. Ezért is járom szívesen a világot, mert ha külföldön játszom, rögtön látom, mennyi mindent kell még tanulnom, hol tudok még csiszolni magamon.

— Nagyon szereti a teniszt. Gondolt már arra, hogy egyszer majd talán meg kell válnia tőle?

— Nem, ezt nem tudom elképzelni. Én már csak te- niszcentrikusan gondolkozom. Ügy gondolom 30—32 éves korig még jól lehet bírni ezt az iramot, vagy talán tovább is ... Mindenesetre soha nem fogom teljesen abbahagyni, ahhoz túlságosan hozzám nőtt ez a sport. De talán nem is kerül rá sor, hiszen teniszezni a nyugdíjkor után is lehet.

Aki már látta Taróczy Balázst a salakon küzdeni, az tudja mit jelentenek ezek a szavak. Asbóth és Gulyás nyomdokain méltó sportember lépked.

KANYÓ LÁSZLÓ

Hat játékos átigazolását tervezik

Már az új idényre készülnek

Perzsel a napfény, s szinte vibrál a levegő. Hamisítatlan strandidő, árnyékban is huszonöt fokot mérnek. A városi sporttelep kopaszra nyírt gyepszőnyegén edzésre készül a Szekszárdi Dózsa NB Il-es labdarúgócsapata. A játékosokra váró alkalmi nézők a korlátnak támaszkodnak. két hét szünet után kíváncsian várják kedvenceiket. Takács Józsefné ügyvezető elnök és Mercsényi Gyula technikai vezető társaságában mi a kispadra telepszünk.

Néhány perccel később aztán feltűnnek a játékosok, élükön Magasházi József vezető edzővel. Csupa ismerős arc, köztük legtöbben irigylésre méltó bronzbarnára lesülve. A mellettem ülők szinte gondolataimban olvasnak, -egyszerre újságolják.

— A Tolna TOURIST szervezésében, tizennyolcán — családostól —, turistaúton

voltak Bulgáriában. Egy hétig Várnában, az Aranyho- mok-parton üdültek. Onnét ez a szép barna szín — mondja Mercsényi Gyula.

Hétfő óta azonban vége a nyári pihenésnek, az augusztus elején kezdődő új bajnoki évadra történő felkészülés váltotta fel a kikapcsolódásra szánt rövid időt. Miközben az alapos bemelegítés változatos gyakorlatait végzik a fiúk, önmagunk számára gyors létszámellenőrzést tartunk. A tizenkilenc labdarúgó között látjuk a sérüléséből felépült Szőllősit és Pö- Iöskeit. Aztán már-már a hőség okozta víziónak tulajdonítjuk, amikor megpillantjuk Házit. Lehetséges ez? — kérdezem az ügyvezető elnöknőt.

— Nagy örömünkre, igen. Házi július 6-án expresszajánlott levélben jelentette be az MLSZ-nek és a Csepel SC elnökének, hogy továbbra is a Dózsa színeiben kíván szerepelni — válaszolta Takácsné.

— Kik távoznak el?

— Boros Gyula visszament

a Kaposvári Rákóczi csapatába. Glavatity, Laki és Kovács Bajára történő átigazolása folyamatban van. Vágó Gyulával nem köt szerződést egyesületünk. Bosnyák rövidesen katonai szolgálatra vonul be.

Glavatity ügyes labdavezetéssel slalommozott a pálya közepén. A tőle megszokott szorgalommal gyakorolt társai között, ö ugyanúgy edz mintha maradna, vagy a végén mégis...?

— Uj arcok nincsenek a keretben, de július I3-igmár tisztázódni fog azoknak a játékosoknak az ügye — Jenei (Vasas Ikarus), Pauli, (Bp. Építők), Landek (Siófok), Márta (Dunaújvárosi Kohász), Molnár (Újpesti Dózsa), Molnár (Baja) —. akikkel jelenleg tárgyalásokat folytatunk az erősítés érdekében — vette át a szót ismét az ügyvezető elnök. — Védelmünk és a támadósorunk is erősítésre szorul. A felsorolt hat játékoson kívül néhány megyebajnokságban szereplő labdarúgóval is tárgyalunk. Weitner Ádám, Botz és Walter, az országos ifjúsági bajnokságban bronzérmet nyert csapat tagjai viszont már felkerültek a felnőttek keretéhez.

— Ifjúsági együttesünk egyébként július 10-én kezdi meg felkészülését az új idényre — jegyezte meg a technikai vezető. Weitner, Botz, Walter és Izsák ma kaptak himlő elleni oltást, ők rövidesen Koreába utaznak a belügyi spartakiádos magyar csapattal.

Szentgyörgyi Kálmán, a labdarúgó-szakosztály elnökségi tagja érkezett. Örömmel újságolta, hogy minden előkészület megtörtént dr. Frep- pán Miklós méltó búcsúztatására. Augusztusban a Ferencváros öregfiúk csapata elleni barátságos találkozó keretében búcsúzik az „öreg harcos”.

Alaposan átnedvesedtek a mezek az edzés végére. A kétkapuzás azonban még hátra volt. A játék kezdetéig egy gyors kérdés Házihoz: hol töltötte a szabadságot!

— Szerdán jöttünk haza feleségemmel Jugoszláviából. Nászutasként töltöttünk egy hetet a tengerparon. Minden ellenkező híresztelés ellenére továbbra is a Szekszárdi Dózsa játékosa — maradok — mondta, aztán egy feléje küldött átadással kapura húzott. Lövése a felső sarokba vágódott.

Egy hét óta ismét pattog a labda, egyelőre még csak felkészülést szolgáló edzéseken. Ma délután a Nyári Totó-kupa keretében a Bp. Spartacus ellen azonban mér tétmérkőzésen is. Az igazán nagy tét augusztus elején következik: rajt az 1978—79-es bajnoki évadban.

FEKETE LÁSZLÓ

Kerékpár

Befejeződött a közép-dunántúli kerékpáros körverseny háromnapos küzdelme. Az első napon, a Győr—Szombathely közötti 140 km-es távon egyéniben és csapatban is csehszlovák győzelem született. A szekszárdi csapat ekkor az 5. helyen állt. A második szakaszban 54 fős mezőny indult Szombathelyről. Pápa, Zirc, Bodajk, Székesfehérvár útvonalon 175 km-en mérték össze erejüket. Egyéniben Szemethy (MÁV DAC) győzött, a csapatversenyt a PMSC nyerte. A szekszárdi gárda harmadik volt, s ezt a helyezését az összetettben is megerősítette.

Csütörtökön Székesfehérvárról rajtolt a körverseny mezőnye. Zircig együtt haladtak, itt, a csehszlovák Cambal megszökött. Mezőőrs határában a Halász testvérek befogták az Inter Bratislava kerekesét és nagy küzdelemben. azonos idővel érkeztek célba. Halász Zoli végül is fél géphosszal szerezte meg a győzelmet a 125 km-es szakaszon. Halász László 3. helyen végzett, mig Liska a főmezőny- nyel érkezett a célba. Csapatban szekszárdi győzelem született.

összetett egyéniben: 1. Halász Z., 2. Halász L. (mindkettő Sz. Spartacus), 3.- Juras (csehszlovák). Csapatverseny végeredménye: 1. FTC, 2. Csepel, 3. Sz. Spartacus. A legjobb ifjúsági versenyző tiszteletdíját is Halász Zoltán kapta.

A győztes Halász Zoltán

— Jöjjön, meghívom egy Coca-Colára.

— így akarja meghálálni a Coca-Cola-cégnek, hogy a magyar labdarúgást tízezer dollárral támogatta?

— Hát ezt a badarságot honnan veszi?

— Egész véletlenül nem a Népsportban, hanem a Magyar Hírlapban olvastam. A világbajnokságra készülő magyar csapat támogatására adták a tízezer dollárt.

— A jelek szerint kevés volt, mert nézzük csak a mérleget, mivel tértek haza labdarúgóink Argentínából: két sárga és egy piros lappal.

— És Londonból?

— "Azt nem olvastam a Magyar Hírlapban, de a kérdést viszont igen: jó lenne tudni, vajon mennyibe kerül egy gól?

— Mást nem írtak?

— De igen. Ne titkolódzanak, mert szeretnék az emberek tudni, vajon mennyit keresnek a labdarúgók,

— Szerintem ezt soha nem mondja meg egyetlen aranylábú fiú sem. De egy bizonyos: az NB I-es labdarúgók, ha a tengerpartra mennek, nem sátorban laknak.

— Egy-két éve, amikor a jónevű asztaliteniszező lejárt játszani megyénkbe, ö sem ütötte fel a sátrát a Garay-szobor tövében, hanem a Gemenc-szállóban lakott.

— És az egyesület fizette!'

— Naná, talán az egyház. Különben, ha végiglapoznánk történetesen a Gemenc-szálló vendégkönyvét, érdekes és ismert nevekre bukkannánk.

— Milyen érdekes, hogy a turistaszálló vendégkönyvébe egy ilyen ismerős névvel sem találkoznánk.

— Ja kérem, a pénz nem számít, különösen akkor, ha azt az egyesület fizeti.

— De mi van akkor, ha nem fizet annyit az egyesület, mint amennyit a versenyző kér?

— Atfói függ. Például a sakkozók ilyenkor vándorolnak. Egy húsz év körüli sakkozó eddigi útja: Iregszemcse—Tamási Gyönk—Paks és pillanatnyilag a Tolnai Vörös Lobogó.

— Aztán ami a legérdekesebb, az egyik tolnai sakkozó meg Paksra igazolt.

— Előfordul olyan is, hogy egy labdarúgó annyit sem

mond, hogy pá-pá, csak veszi a kalapját, és visszautazik Kaposvárra. '

— Megteheti, már egészséges.

— Ezt nem értem.

— Pedig világos. Amikor sérült volt, Kaposvár lemondott róla. Aztán eljött Szekszárdra, egészségileg rendbejött, formája felfelé ívelt, és a kaposváriaknak eszükbe jutott, hogy nekik éppen Borosra van szükségük, hogy az NB I-be visz- szakerüljenek.

— Ne legyünk azért igazságtalanok, ha választani lehetne, mi is inkább az összkomfortos lakásban a családdal élnénk, mint száz kilométerrel odébb, egy legényszálláson.

— Tevelen meg értesültem, hogy egy remek kapust igazoltak Mecseknádasdról.

— Tudom kiről van szó, a sportneve: Sas. Bonyhádon ajánlkozott — mivel oda nősült —, de ott nem tudtak munkahelyet szerezni számára. Tevelen ez nem jelentett gondot.

— Viszont a teveliek edzője Bonyhádra, a Vasashoz orientálódik.

— Több helyen is sor kerül edzőcserére. A jelek szerint az sem nyugdíjas állás.

— Egyszer érdemes lenne végigkísérni egy-egy edző 20— 25 éves működési területét. Kirajzolódna Magyarország minden nagyobb városa a képzeletbeli térképen.

— Ök is hallották a közmondást: új seprő jól söpör.'

— Igen, csak nagy szavakkal kell dobálózni, és a szurkolók, sőt a játékosok közül is sokan azonnal hasra esnek. Szekszárdhoz közel például dolgozott egy edző, f.ki megkérdezte: milyen rendszerű edzést kívánnak tőle, angolt, franciát, vagy éppen olaszt.

— És az eredmény?

— A csapat nem nyert bajnokságot, viszont a vizsgálat sok szabálytalan kifizetést, engedély nélküli másodállást derített fel.

— Akkor már tudom hol történt, és kiről van szó.

— Még nem beszélt a spartakiádról. Hogy sikerült?

— Is-is. Az biztos, hogy a kézilabda-játékvezetők közül három helybeli volt, három vidéki. Aztán ott volt a verseny- bíróság, de mérkőzés nem volt.

— Nem tudtak megegyezni, hogy melyik pályán játszanak?

— Ennél nagyobb baj történt, mindössze egy női, egy férficsapat volt. De majd ma, a munkahelyi spartakiádon reméljük jobb lesz az arány.

— Aztán tudja-e, hogy mi lesz a héten?

— Igen, Gemenc-kupa ökölvívásban négy napon át, majd szombaton és vasárnap kerékpárverseny a Gemenci nagydíjért.

— ügy látszik, ma másról sem tudunk beszélni, mint Gemencröl.

— Még mindig jobb, mintha az átigazolás kerülne szóba.-kas

Taróczy Balázs