Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
1978. július 9. Képújság s A kettő határán A közelmúltban megjelent a szakmunkásképzés keretében oktatott szakmák új jegyzéke. Ebből kiderül, a hosszabb ideje tartó reformok következményeként a korábban tanulható * 285 szakma helyett most 128-ra csökkent a választási lehetőség. A mérséklődés pusztán mennyiségi és látszólagos. Valójában az történt, hogy az ismeretek elsajátításának kereteit hozzáigazították az élet diktálta követelményekhez. A tanítás tágabb határokat fog át, nem annyira részletező, mint inkább alapokat teremtő. Ezek az alapok a későbbiekben módot kínálnak a zavartalan, folyamatos ismeret gyarapítására, a szervezett, s az egyéni képzésre. Az oktatott szakmák új jegyzékének tanulmányozása megerősíti azt a korábbi tapasztalatot, hogy az ipar mind több területén közeledik egymáshoz a kétféle, a fizikai és a szellemi tevékenység. Olykor már ma sem egyszerű meghúzni a határvonalat, vajon — s csak például — fizikai vagy szellemi munka-e az, amit a kőolajfinomító táblakezelője, a konzervgyári feldolgozóvonal irányítója, a lemezhengersor vezérlője, az elektronikus számítógép karbantartója csinál?! A valóságnak ugyanis színesebb a vászna, mintsem azt különböző — szükséges, de egy idő után merevvé váló — előírások, szabályozások mutatják. Addig nincs különösebb gondja sem az érintettnek, sem alkalmazóinak, amíg a konzervipari technikus pusztán a dolgát teszi az automatizált borsófeldolgozó berendezés mellett, ám bérének, állományi hovatartozásának igazságos megállapítása már korántsem mentes a fejtörést kívánó mérlegelésektől. S azt sem könnyű egy nevezőre hozni, hogy az illető végzettsége ugyan technikus, de beosztása gépkezelő, jogosult-e a munkáslakásépítési akció kedvezményeire? Példákat említettünk, vállalva az utalásnyi hivatkozásokban rejlő felületességet, de talán ennyiből is kiderül: a technikai, technológiai fejlődés egybegyúr korábban különálló területeket, tevékenységeket, s teszi ezt úgy, hogy nincs sok idő a töprengésre, mert még újabb változatok keletkeznek, s ezeknél is dönteni kell. Szó sincs persze arról, hogy útunk a gazdasági fejlődésben már ma vagy holnap mindenféle szellemi és fizikai munka határát összemossa, de arra mind az üzemi közgondolkodásban, mind az adminisztratív keretek rugalmasságának fokozásában ügyelni szükséges, hogy a közeledés — egyre több munkaterületen — folyamatos. Először csak néhány tucat embernek kellett szembenéznie a kellemes-kellemetlen igazsággal, megnövekedett feladataihoz korábbi ismeretei nem elegendőek, őket százak, majd ezrek követték, s szinte észrevétlenül jutottak el a kétféle munka határához, hol ide, hol oda lépve át. Ne tagadjuk: az ilyesfajta változás megterhelés az egyénnek, hiszen a megszokott helyett a szokatlannal kell ismétlődően birkóznia, s mire úgy megtanul valamit, hogy álmából ébredve is tudja, kezdheti elölről. Különféle vizsgálódások egyértelműen azt bizonyították, a munkahelyek egy részén mind nagyobb gond megfelelő képzettségű embert találni az új, gyakran működési elveiben is a korábbiaktól alapvetően eltérőt hozó berendezések mellé. Az éles különbségek elmosódását jelzi ez, ahogy arra is figyelmeztet, a képzésben még nem érvényesülnek kellő súllyal a gyorsan változó követelmények. Vannak tehát átfogó, országos feladatok, s ezekkel összehangoltan alakítandók ki a helyi cselekedetek. A türelmetlenkedés árthat, a tétlenkedés kárral járhat. L. G. EGYÜTT Közéletünkből nem hiányzik a vita, a dialógus, de az eszmecserék méhében azonos szándék, azonos törekvés munkál: közös ügyünk előrevitelének akarása. A gondolkodásnak és a cselekvésnek az ezzel kapcsolatos vitáknak a mi társadalmunkban, a mi országunkban a szocializmust tettekkel igenlő tartalma van. Ez a szocialista nemzeti egészség csalhatatlan jele, legfőbb bizonysága. Mi igazán tudjuk, hogy milyen messziről érkeztünk idáig. Történelmi tanulságok élnek bennünk, nemcsak a mesz- szi, de a közelmúltból is. Megtanultuk például, hogy a szocializmus építése sem egyszerű dolog, hanem nehéz, vajúdással terhes előretörés a választott úton. Válságok, kanyargós kitérők tettek próbára bennünket, amíg jó útra találtunk. A következetes lenini politika eredményeként létrejött a nemzeti egység, amelynek célja és motorja a szocializmus építése, az egyérdekű dolgozó osztályok és rétegek, csoportok közös nemzeti, társadalmi programja. Nem némák és nem szürkén egyformák menetelése ez ugyanazon az úton, hanem véleményüket hallhatóan és nyíltan kifejtük, egyéniségüket megmutatok sereglése, közös programmal. Ez az összeforrottság, ez az alkotó, eleven egység fontos vívmánya népünknek gyárban és földön, tudományos életben, művészeti műhelyben, a teljes társadalmi valóságban, amelyre nemcsak vigyáznunk kell, hanem aminek szüntelen gyarapítása állandó kötelességünk. Nagyon színes a maga teljességében ez a nemzeti egyet- akarás. A munkások és szövetkezeti parasztok új generációi már nem ismerik személyes tapasztalatukból a kapitalizmust, sem az egyéni gazdálkodást, a régi gyárat, a régi falut, ők már beleszülettek az épülő szocializmusba. A nemzeti egység, belpolitikai életünk figyelemre méltó jellemzője, hogy a mind nagyobb társadalmi szerepet betöltő értelmiségünk magáénak vallja a forradalmi párt politikáját és támogatja is azt. A szocialista építés, a társadalmi felemelkedés, az emberi boldogulás nagy törekvése is látható, elérhető célja vezérli, szabályozza, élteti, erősíti az összefogást. Nem a feloldhatatlan dolgok feloldásán vitázunk, hanem a minden becsületes dolgozó embert összekötő szocialista építés programjait munkáljuk úgy, hogy mindenki megtalálja benne a társadalmi és emberi perspektívát. Ez a jövőben is feladatunk. örülünk annak, hogy a felnőttek mellé sorakozik fel a fiatalság, amelyik legszebb és legfelélősségteljesebb korszakát éli: szép ifjúságát élvezi és helyét keresi az életben. Ma a magyar ifjúság társadalmi tényező, jelen van a közéletben és betölti hivatását. Ez az ifjúság képes arra, hogy ne csak a jelennel foglalkozzon, hanem a jövőre is többet gondoljon, mint az idősebb generációk és örömmel teszi ezt, mert felismerte, hogy a mi társadalmunk a jelen és egyben a jövő társadalma is. Van tehát tennivalónk.. Az alkotni vágyó ember kipróbálhatja erejét, értelmesen élhet, a jövőért is dolgozhat abban a biztos tudatban, hogy a társadalom valóban mindig jobb és jobb lesz. — sé — Kesztyűk, gépek, emberek Kis üzem Dombóváron a kesztyűgyár. Termékeik azonban mesz- sze viszik az itt dolgozó néhány száz ember hírét. Nem csoda, hisz a készülő négy és félszázezer kesztyű kétharmad része exportra megy. Legnagyobb vevőjük a Szovjetunió, de nem sokkal kevesebbet küldenek Kaná- dába. Évente sok tízezer a nyugat-európai boltok polcairól talál gazdára, de jut Ausztrália lakosainak is. Valamennyi kézrevalót sertésbőrből készítik, s fajta szerint legtöbb a sportkesztyű. Csinálnak itt lovagló- és autóskesztyűt, s idén a téli sportok kedvelőinek sífutókesztyűket is. A minőség érthető módon lényeges szempont, s hogy az itt gyártott termékek állandóan versenyképesek lehessenek, alapvetően fontos a figyelem, gondosság, ami tükröződik az arcokon. — szepesi — Kesztyűk — alkatrészek Ez a gép is csak a kesztyűgyárban használatos Indulásra készen A szabászat Percenként sok száz öltés Fontos minden milliméter ! A kéz ügyességét nem pótolhatja a technika A formát a műkéz adja meg
