Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

A KÉPÚJSÁG 1978. július 8, Gyulaj: — Dombóvár város környéki köz­sége a Kapos völgyében. A legenda szerint az Árpád-korban egy bizonyos Gyula vitéz bírta királyi adományképpen. A törökvész teljesen elpusztította. 1718-ban magyar és szerb csalá­dokat telepítettek a régi falu helyére, majd 1720-ban német, sváb és frank telepesek érkez­tek. Ekkor két falu van egymás mellett, a ma­gyarlakta Gyula és a zömmel szerblakta Jo- váncza. 1753 óta a magyarok vannak túlsúly­ban, de a község neve ekkor még Gyula-Jo- váncza. Gyula a mai Magyar utca, Jováncza a mai Árpád utca környéke. 1940-ben vezetik be a faluba a villanyt. A község határa hétezer hektár, a lakosság 1970-ben 1726 fő volt, most alig több mint 1400. Jelenleg stagnál a lélekszám. Tavaly közigazga­tásilag Kurdhoz csatolták Gyulajt. Valakinek egyszer ki kell mondani, leírni, hogy Gyulaj község felszíne „kócos”, házai meg­lehetősen kopottak, utcái rendezetlenek. Ám, belül nagy értékek vannak, érdekes események jegyezhetők fel. Gyulaj községnek nem nagyon vált hasznára a Kurdhoz csatolás, a Szőlőhegy elnéptelenedése, az erdőgazdaság magába zárkó zása. .. Röviden er Az árpa minősége kifogástalan — Jutalomüdülésre ment július 3-án, ottjártunkkor Csehszlovákiába, Komámé­ba két tanuló, Becker Erika — aki Dalmandon, a sza­valóversenyen első helyezést ért el —, s Hárfái Éva — akinek a tanulmányi ered­ménye volt kiváló. * — A gyulaji általános isko­lából testvérmegyénkbe, Tambovba, Herke Gyula uta­zik, aki ezt a jutalomüdülést kiváló úttörőmunkájáért kap­ta. A nyár folyamán negy­ven úttörő megy az ország különböző táboraiba. * — Tizenhat végzős tanuló­ja volt az általános iskolá­nak, akik közül 14-en to­vábbtanulnak, ketten pedig dolgozni mennek. * — Június 26-án kezdte meg „üzemelését” a községben a 180 palackos gázcseretelep, alumínium garázsokban. * — Reggel a vegyesboltba igyekeztem, s jövet-menet ta­lálkoztam Komlóczi József- néval, mindkét alkalommal köszöntünk egymásnak. Má­sodik találkozásunkkor ked­ves utcai ismerősöm megje­gyezte: „Ha egy útban két­szer találkozunk, nem halunk meg ebben az évben.” Remé­lem, igaza lesz a közmon­dásnak. * Hétfőn délelőtt helyezték örök nyugalomra, a gyulaji születésű Govlik József né nyolcvanhét éves asszonyt, aki fiánál, Pincehelyen la­kott, de utolsó kívánságaként itt temették el. * Bandzi Ferenc kmb-s rend­őr zászlósnak mostanság nem sok dolga van a községben. Ez a hét vége is minden rendzavarás nélkül telt el, hála a rend kitűnő őrének és segítőinek. 4c Alig félszázan járnak el a községből dolgozni. Az erdé­szet, a Dalmandi Állami Gaz­daság, a Hőgyészi Állami Gazdaság és néhány dombó­vári üzem köt le gyulaji munkaerőt. Amióta megerő­södött a termelőszövetkezet, nem vándorolnak el a fiata­lok, sőt néhányan már vissza is jöttek dolgozni. * Férfifodrász egy van a községben, de a szakmában ő se sokat dolgozik, női fod­rász nincs, cipész nincs, vil­lanyszerelő — másodállásban — egy, női szabó 2 — más szakiparos nincs. Szerencsé­re közel Dombóvár, de jobb (Tudósítónkról) Nem sajtóhiba. Most nem tudósítónktól, hanem tudósí­tónkról írunk. Becker Sándor lapunknak 1973 óta küld a községből kisebb-nagyobb írá­sokat. Húsz éve lakik a faluban, nem itt született, ide nősült. Több mint négy évig volt a községnek tanács­elnöke. Jelenleg az általános iskola alsó és felső tagozatán magyart tanít. Most, amikor az iskolában szünetel a taní­tás^ tanul, izgul, vizsgaidő- szak van. „A hóhért akaszt­ják” — ugyanis a Pécsi Ta­nárképző Főiskolán rövide­sen vizsgázik. Bízunk benne, hogy sikerrel. A Malom-árok A községen átfolyik a Malom-árok. Két és fél évtizeddel ezelőtt még állt az egyik vízimalom, há­rom évtizede még műkö­dött. Ez a patak valamikor három vízimalmot hajtott: egyet Káposztás kertben, egyet a tsz-istálló mellett, az Oszbacher-malma, és a rác-lakási malmot. A köz­ségben ma nincs malom, daráló sincs, de minden háznál villanymotoros da­ráló segíti a háztáji mun­kát. Soka meggy Gyönyörűek a meggyfák Gyu­laion, kitűnő az idei termés. Találkoztunk egy szedő család­dal a szőlőskertek elejénél: Sza­bó Józsefné eladásra szedte a meggyet Eszterrel és Jóskával, a gyermekeivel. Azt mondja Szabóné, 11 forintért veszi a felvásárló a szép meggyet, a ke­vésbé szépet meg kilencért. Sok háznál jó bevétel lesz ez, kell is, mert a többi gyümölcs job­ban megérezte a jégverést. Szállítás volt hétfőn a fel­vásárló telepről. Elvittek: 25 mázsa meggyet. 2 mázsa cse­resznyét és 920 tojást. Roskatag, feketeszalmás hodályok szomszédságában feltűnően erős, nagy épület vázát szerelik a falu végén, az erdőgazdaság felé vezető részen. Megtudtuk a szövet­kezet építő brigádjának tag­jaitól, hogy ez lesz az új juh- hodály. Tetejére hullámpalát rak­nak, az oldalát pedig — két méter magasságtól fölfelé — fémlemezzel borítják. Télre aztán mindig körülrakják be­lül szalmabálákkal. Azért hagyják meg a kétméteres sávot, hogy szellős legyen az épület, ha már ilyen modern anyagokból készül az egész. Egyelőre 800 birkának való hodályt szerel a brigád, ké­sőbb 1200-asra bővítik, így tájékoztatott bennünket Ju­hász László brigádvezető. Negyedik napja arattak lenne, ha az igényeket hely­ben kielégítenék. 4c Naponta három közvetlen autóbuszjárat köti össze Gyu- lajt Dombóvárral, más Tolna megyei helyiség csak kurdi átszállással közelíthető meg. Gondot csak az okoz, hogy este fél hét után már el van zárva Gyulaj a külvilágtól. 4c A keskenyfilmes mozi he­tenként kétszer tart előadást. A művelődési házat főleg la­kodalomra veszik bérbe. 4c Hetven magánautó és leg­alább ugyanennyi motorke­rékpár van a községben. Évente négy-öt házépítési en­gedélyt ad ki a tanács, ennél több a tatarozás. A középü­letek küllemre szépek, mu­tatósak, a magánházak mind­egyikére már nem mondható el ugyanez. A község vezetői Illő feljegyezni a község jelesebb embereinek nevét is, ha már számbavesszük Gyulaj egy napját. Tanácselnök: nincs. Községi párttitkár: Szőcs György. Tanácsi kirendeltségveze­tő: Becker Sándorné. Vb-tagok: Horváth Lász­ló, a tsz párttitkára, Fürtös Károlyné tsz-tag, Vincze János tsz-tag. Tanácstagok száma: 22 fő, közülük hét nő. Községi orvos: dr. Hor­váth Béla. Állatorvos: dr. Magyar Károly. Iskolaigazgató-helyettes: Tarr Gyuláné (a kurdi is­kolához tartozik a gyulaji közoktatás). Tsz-elnök: Kemény Ist­ván. KISZ-titkár: Scheffer Esz­ter. A Gyulaji Magazint a gaz­daságpolitikai rovat munka­társai írták. Legközelebb, július 10-én Felsőnyéken készítjük maga­zinunkat. Negyedik napja arattak ott­jártunk alkalmával az Új Barázda Tsz-ben. Aznap már nagyrészt le is vágta az öt kombájnos az őszi árpát. Kombájnra csak szerelők ül­nek Gyulajon, ez a szokás évek óta. Az öt férfi: Garai György, ifjabb Kocsis Sándor, Móri Károly, Németh Jenő, Vercz Ferenc. / Egész csapat gyűlt össze öt percre a tábla szélén, tájé­koztatásunkra. A reggelizést hagyta félbe az „állandóan kint levő” szerelő, Kocsis István, aki még csak 19 éves, de nagyon jó szakember. Itt­hon tanult a tsz gépműhelyé­ben, a szakiskolát otthagyta az első évben, mert nem tu­dott dűlőre jutni a történe­lemmel és az oktatójával. A gépekhez nagyon ért. Az idén arat először ilyen felelősség­gel, hogy mindent rábíztak. Persze maguk a kombájn­vezetők is javítanak, ha kell, de Kocsis István a tarlón most a Szerelő. Nagybetűvel. Kijár még a kombájnok­hoz Balogh István autóvilla­mossági 'Szerelő is, szükség Éppen egy hete, előző hét­főn költözött be az új posta­épületbe a hivatal két dol­gozója, Marton Mihályné szü­letett Glück Mária (nevetve mondja, hogy postás Marinak becézik) és Stocker Rudolf- né. Három kézbesítő tartozik a gyulaji postához, tehát öten birkóznak a rengeteg mun­kával. A régi épület olyan rossz volt, hogy Martonné tenye­re befért a fal repedésébe, ő a hivatalvezető, még csak húsz éves, érettségi után egy szerint. Rajtuk kívül szót váltottunk a lejtős árpatáb­lánál Nagy Péter növényter­mesztési ágazatvezetővel, Horváth László párttitkárral, Juhász László brigádvezető­vel. Az elmaradhatatlan kér­désre, hogy milyen a ter­més, így kezdődött a válasz: az árpa minősége kifogásta­lan. A mennyiség? Sok he­lyen ledőlt az árpa is, a bú­za is — utóbbinak a 80 szá­zaléka fekszik — négy nagy zápor verte a gabonákat, eb­ből kettő jeges volt. Mindent egybevetve: bizakodnak, lesz elegendő termése a szövetke­zetnek. A betakarítás, a nagy nehézség ellenére is megtör­ténhet 18 munkanap alatt. I$|fó8$ggg£li'-t &&P&S ,i.' | M | Munkatársaink hétfőn Jár­tak Gyulajon, $ utólag étke­zett a hír: kedd délelőtt be­fejezték az őszi árpa aratá­sát. A búzabetakaritást teg­nap vagy ma kezdték volna, de az eső és vihar miatt ez­zel a munkával még várni kell. hónappal elvállalta a postát. Középfokú postaforgalmi tanfolyamon vizsgázott két héttel ezelőtt. Szép az új épület és a köz­pontban áll, nem úgy, mint az előző: az majdnem a falu­végen volt. A központi fek­véstől azt várják a dolgozók, hogy nagyobb lesz a vásárlás újságokból, hetilapokból. Mindennapos telefonáló a postánál Komlóczi József fel­vásárló. Egyébként a legna­gyobb forgalmat a tsz jelenti telefonügyben, ami természe­tes. Egyhetes, új posta Híz, ifiz, ívíz... A vezetékes vízellátás története 1970-ben kezdődött. Készült egy terv, amely azóta már természetesen elavult. De legalább a közületek vízellátása megoldódott. ­Igaz, hogy a lakosság részéről ekkor még nem volt igény a vezetékes vízre. Most vi­szont már van. A házak, illetve háztartá­sok háromnegyede hajlandó tagja lenni a vízműtársulatnak és vállalja a költségeket. A megyei tanács sem zárkózik el a támo­gatástól. A két kút adva van, a megfelelő vízmennyiség biztosított. Hét és fél kilo­méter csőhálózat lefektetése és a házakba való bekötése hiányzik. A gyulajiak szerint a víz- és csatorna­mű vállalat „hozzáállásával” van baj. Ta­valyelőtt meg tavaly ugyan kint járt Dom­bóvárról egy vizesbrigád, az idén is el­kezdték egyszer a munkát, aztán abba­hagyták, s azóta se hírük, se hamvuk. A vizet pedig igényelnék a gyulajiak. Ha már a sörellátás akadozik, legalább víz legyen elég.

Next

/
Thumbnails
Contents