Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-07 / 158. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek /§ AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 158. szám ÁRA: 0,80 Ft 1978. július 7., péntek Mai számunkból SZABAD SZOMBAT AZ ISKOLÁKBAN (4. old.) GARAY JÁNOS ÉS PÁRTFOGÓI (4. old.) FORGATJÁK A „RAB EMBER FIAIT” (5. old.) NYÁRI NAPKÖZIBEN (5. old.) Népgazdaságunk az ötéves tervben kijelölt irányba fejlődött Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka Csütörtökön délelőtt 11 órakor a Parlamentben megnyílt az országgyűlés nyári ülésszaka. Legfelsőbb állam- hatalmi testületünk tanácskozásán megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A tanácskozáson részt vettek a Központi Bizottság titkárai, valamint a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az első percek a megemlékezésé voltak: a legutóbbi ülésszak óta elhunyt Inokai János, az ország- gyűlés alelnöke, a Hazafias Népfront I. kerületi bizottságának elnöke, nyugalmazott vállalati igazgató. Törvényhozói testületünk elhunyt alelnökének érdemeit az országgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg, s az ülés résztvevői egyperces néma felállással adóztak Inokai János emlékének. Az országgyűlés ezt követően tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését a tavaszi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletéiről. Pesta László, az országgyűlés jegyzője ismertette ezután a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának közös átiratát, amelynek alapján az országgyűlés az Elnöki Tanács személyi ügyeiben döntött. Cseterki Lajost — érdemeinek elismerése mellett — elnöki tanácsi titkári tisztségéből, Katona Imrét elnöki tanácsi tagsága alól felmentette és Somogyi József képviselőnek az elnöki tanácsi tagságáról történt lemondását elfogadta. Az országgyűlés Katona Imrét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa titkárává, Barcs Sándort, Méhes Lajost és Vida Miklóst a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa tagjaivá megválasztotta. A választás után Apró Antal bejelentette, hogy a Minisztertanács megbízásából Faluvégi Lajos pénzügy- miniszter benyújtotta az országgyűlésnek a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. Legfőbb törvényhozói testületünk elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: 1. A Minisztertanács beszámolója végzett munkájáról és további feladatairól, 2. a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, 3. interpellációk. Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután Lázár György, a Minisztertanács elnöke tartotta meg expozéját. Lázár György expozéja Tisztelt országgyűlés! Kedves képviseíb elvtársak! Alkotmányos kötelességünknek teszek eleget, amikor a törvényhozók és az ország nyilvánossága előtt beszámolok a kormány munkájáról. Az alkalmat felhasználva arról is szólni kívánok, hogyan ítéljük meg gz ország társadalmi-gazdasági helyzetét, milyen feladatok megoldásához kérjük az országgyűlés, s egyben valamennyi honfitársunk támogatását. A számvetést nagymértékben megkönnyítette számunkra a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ez év áprilisi határozata, amely összegezi a XI. kongresszus óta megtett út tapasztalatait, és irányt mutatóan kijelöli a végrehajtás további feladatait. A kormány tapasztalatai is megerősítik a Központi Bizottságnak azt a megállapítását, ami szerint társadalmi fejlődésünk minden fő területen megfelel a párt XI. kongresszusán jóváhagyott irányvonalnak, a kongresz- szus határozatai kiállták a gyakorlat próbáját, ezért továbbra is a nép akaratát és érdekeit kifejező, jól bevált politikát kell folytatnunk! Mint hosszú idő óta, belpolitikai életünk most is kiegyensúlyozott, szilárd a munkáshatalom, népünk alkotó légkörben, eredményesen folytatja békés építőmunkáját. A szocializmus eszméi mindinkább áthatják a közgondolkodást, fejlődik és tartalmában egyr. gazdagodik közéletünk éltető eleme, a szocialista demokrácia. A Magyar Népköztársaságban — erről bárki meggyőződhet —, alkotmányos rend és szocialista törvényesség van. Történelmi útunkat járva, az elmúlt években is új elemekkel gazdagítottuk társadalmunk szocialista vonásait. Fejlődtek a szocialista tulajdonviszonyok. További garanciákkal erősítettük azt a régóta érvényes gyakorlatot, ami szerint hazánkban minden állampolgárnak egyenlőek a jogai. A munkához, a művelődéshez, az alkotáshoz, a közügyek gyakorlásához és ellenőrzéséhez — mindahhoz, ami az ember életének tartalmat ad — a jog nálunk nem távoli remény, hanem szocialista rendszerünk lényegéből fakadó tényleges lehetőség. Jogaival mindenki élhet, aki tiszteletben tartja törvényeinket. E jogok olyan mértékben szélesednek és valnak mind teljesebbé, amilyen mértékben előrehaladunk a fejlett szocialista társadalom építésének útján. Amikor munkaprogramunkat 1975-ben előterjesztettem, bizalmat és támogatást kértem a kormány számára. Most jó érzéssel mondhatom, egyikben sem volt hiány. Munkánkhoz folyamatosan jelentős segítséget kaptunk az országgyűléstől és bizottságaitól. Mindvégig éreztük a párt vezető testületéinek és szervezeteinek, a Hazafias Népfrontnak, a KISZ-nek és más társadalmi szervezeteknek. a tudomány és a kultúra intézményeinek segítő szándékát. Az elmúlt években is szoros és gyümölcsöző volt az együttműködés a kormány és a SZOT, a minisztériumok és az ágazati szakszervezetek között. Olykor vitázva, de mindig megtaláltuk azt a megoldást, ami jól szolgálta közös célunkat, a szocialista építés előrevite- lét. Elismeréssel szólhatok a vállalatok, a szövetkezetek és az intézmények vezetőinek, dolgozó kollektíváinak a kormány döntéseinek végrehajtását elősegítő munkájáról. Azt is megelégedéssel tapasztaljuk, hogy a tanácsok egyre jobban végzik saját munkájukat, és mind nagyobb részt vállalnak az országos feladatok megoldásából is. Feladataink megoldásában semmi mással nem pótolható erőforrást jelentett számunkra is a társadalom megnövekedett tettrekészsége, aminek oly nagyszerű tanúbizonyságai vannak, mint a szocialista munkaverseny- mozgalom, a közös célokért vállalt sok-sok önkéntes társadalmi munka, a fiatalok tízezreinek részvételével évről évre megújulú ifjúsági építőtáborok, az egyének és a kisebb-nagyobb kollektívák jobbító szándékának alkotó megnyilvánulásai. Az országgyűlés ülésszakára készülve a Minisztertanács sokoldalú vitában saját iram'ító munkájának tapasztalatait is értékelte. Arra a következtetésre jutottunk — Most, hogy elérkeztünk a tervidőszak közepéhez, ismét megállapíthatjuk: az ötödik ötéves tervben alapjában véve helyesen vettük számba azokat a világgazdasági és belső folyamatokat, amelyek lényeges befolyással vannak fejlődésünkre, jól terveztük meg az irányt és a feladatokat helyesen határoztuk meg. A felkészülés is időben megtörtént. A Szovjetunióval és a KGST többi országával a tervidőszak kezdete előtt megkötöttük — a terveink megalapozásában nagy fons talán nem tévesztettük el a mértéket —, hogy a kormány és szervei többségében elfogadható színvonalon, jelentős feladatokat oldottak meg, az elért eredménnyel azonban magunk sem lehetünk megelégedve. Ebből kiindulva vizsgáltuk saját felelősségünket és határoztuk meg további feladatainkat. Úgy gondolom, helytálló annak a megállapítása, hogy előreléptünk a Minisztertanács összehangoló és ellenőrző funkcióinak gyakorlásában, a társadalmi-gazdasági folyamatokban érvényre jutott és erősödött a főhatóságok, az állami központi szervek irányító szerepe. Javult — bár még ma sem teljesen kielégítő — a döntések előkészítése, a korábbinál szorosabb és tartalmasabb a minisztériumok kapcsolata a területi szervekkel és a vállalatokkal. A kormány idejében előkészítette a népgazdasági terveket és gondoskodott azok végrehajtásának megszervezéséről. Lázár György hangsúlyozta: — Elhatározott szándékunk, hogy további lépéseket teszünk a kormányzati munka javítására, és erre megfelelő programunk van. Az elmúlt években is a gazdasági építőmunka állította elénk a legnagyobb erőpróbát — mondotta, majd így folytatta: tosságú — kölcsönös áruszállítási szerződéseket, egyeztettük a termelési együttműködés fejlesztésének feladatait. A minisztériumok és a vállalatok a dolgozó kollektívákkal tanácskozva kidolgozták a cselekvési programokat. A széles körű, nyílt és felelősségteljes politikai munka pedig jól mozgósított a végrehajtásra. Az eredmény, amiről számot adhatunk, nem kevés. Népgazdaságunk a nehezebbé vált feltételek közepette is az ötéves tervben kijelölt irányba fejlődött. Javult a gazdasági munka hatékonysága, számos területen mérhető előrehaladás van a műszaki fejlődésben, növekedett a munka termelékenysége, új elemekkel bővült, tovább erősödött a nemzetközi együttműködés, jelentős számú korszerű termelőkapacitást helyeztünk üzembe. Az első két évben az ipar közel 12 százalékkal, a mezőgazdaság mintegy 8 százalékkal, az építőipar közel 11 százalékkal növelte termelését. A közlekedés kielégítette a szállítási igényeket. Dinamikusan, két év alatt körülbelül 16 százalékkal emelkedett a külkereskedelmi forgalom. A nemzeti jövedelem 11 százalékkal emelkedett, és ennek forrása teljes egészében a munkatermelékenység növekedése volt. Ezek a tények jól érzékeltetik, hogy a növekedés üteme évi átlagban minden fő ágazatban elérte vagy megközelítette az ötéves terv előirányzatát, és kiállja a nemzetközi összehasonlítást is. Ez jelentős teljesítmény, ha meggondoljuk, hogy az indulás évében, 1976-ban a mezőgazdaságot súlytó aszály visszavetette a fejlődés ütemét, ami a nemzeti jövedelemből komoly kiesést okozott. Ezért jogosan mondhatjuk, hogy egész ötéves tervünk szempontjából nagy fontossága van az 1977-ben elért kimagasló termelési eredményeknek, amelyek az iparban és a mezőgazdaságban a dolgozók tudatos összefogásával, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny lendületében születtek. Az ötéves terv végrehajtásában — a megbecsülést érdemlő eredmények mellett — vannak gondokat okozó gyenge pontok is. Ezek lényege abban foglalható ösz- sze, hogy a termelés lendületes fejlődésével nem járt együtt gazdaságunk egyensúlyi viszonyainak kívánt mértékű javulása, ami leginkább a külkereskedelmi mérlegben és a költségvetésben mérhető le. Közvéleményünket gyakran foglalkoztatja az a kérdés, hogyan lehetnek és miért vannak egyensúlyi gondjaink, amiko'r a termelés fejlődik, nő a termelékenység, a fogyasztás pedig nem lépi túl az előirányzott mértéket. A kérdésre válaszolva visz- sza kell utalni arra, amit előre jeleztünk, arra, hogy a megváltozott világgazdasági árak olyan tetemes veszteséget okoznak, amit csak hosz- szú idő alatt, csak céltudatos és kemény munkával tudunk ellensúlyozni. Az utóbbi években ennek érdekében sokat tettünk, de a feladat a vártnál is nehezebb. A világgazdasági hatások erőteljesebbek, a cserearányromlásból származó hátrány lényegesen nagyobb, mint ahogy azt előre meg tudtuk becsülni. A tőkés piaci feltételek nem javultak, sőt az elhúzódó válság és a szaporodó protekcionista intézkedések következtében bizonyos mértékig még rosszabbodtak is. A tapasztalat másrészt azt is megmutatta, hogy a gazdasági hatékonyság, különösen a termelési szerkezet olyan mértékű megjavítása, ami az egyensúly teljes visz- szaállításához szükséges, ösz- szetettebb, költségesebb és hosszabb időt igényel, mint azt feltételeztük. Mindehhez járul, hogy az irányító és szervező munkában sem sikerült még felzárkózni a megnövekedett követelményekhez. Emiatt már ma is meglévő számos lehetőség marad kihasználatlanul. A vezetést és a társadalmi gyakorlatot még nem mindenütt hatja át az a szemlélet, hogy a tegnapi teljesítményekkel nem elégedhetünk meg, hanem a mércét — jelképesen szóivá — minden nap magasabbra kell emelni, úgy ahogy ezt helyzetünk megkívánja, s ahogy azt ma még csak a legjobbak teszik. Egyensúlyi gondjaink áthidalására külföldi hiteleket is igénybe veszünk. Erről a közvéleményt is rendszeresen tájékoztatjuk. E hitelek döntő hányadát arra használjuk fel, hogy meggyorsítsuk a (Folytatás a 2. oldalon) Helyesen határoztuk meg a feladatokat A Parlament üléstermében
