Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
A "KÉPÚJSÁG 1978. július 30. o Fél év alatt 24-en meghaltak, I4l-en súlyosan megsérültek Amorális a közlekedési morál I A Tolna megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elkészítette az idei év első félévének mérlegét a személyi sérülése« közúti balesetek alakulásáról. A mérleg* tanulságos, mert eléggé behatárolhatóan néhány fő területe van a balesetokozásoknak, másrészt a felvilágosító munka ellenére sem következeit be számottevő javulás — elsősorban a személv- gépkocsi-vezetök, motorkerékpárosok és kerékpárosok vezetési kultúrájában. Az idei év első hat hónapjában 257 személyi sérüléses közúti közlekedési baleset történt megyénkben, mindössze néggyel kevesebb, mint 1977 azonos időszakában. A bekövetkezett balesetek közül 19 volt halálos kimenetelű, összesen 24 áldozattal, 119 súlyos és ugyanennyi könnyű sérülésekkel végződött. A súlyos sérültek száma 141, a könnyű sérülteké 210 volt. A halálos és súlyos sérültek száma valamelyest csökkent, a könnyű sérülteké — ugyancsak jelentéktelen mértékben — emelkedett. A múlt évinél többször fordult elő olyan baleset, ahol egyszerre többen haltak, vagy sebesültek meg. AZ ELSŐ SZÁMÚ KÖZELLENSÉG A balesetek 17,1 százalékát ittasan követték el, az arány emelkedett a múlt év hasonló időszakához képest. Általánosságban megállapítható, hogy megyénkben évek óta nem tapasztalható javulás. Az ittasan balesetet okozókról rendszeresen számot adunk lapunkban, most egy másik baleseti forrásról szólunk. A KRESZ az alkohol fogyasztásán túl a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatti járművezetést is tiltja, továbbá a jármű vezetését csak biztonságos vezetésre képes állapotban lévő személy részére engedélyezi. Április 6-án az éjszakai órákban Benkő Dániel budapesti zenetanár a hatos úton, a 143-as kilométerkő közelében gépkocsijával letért az úttestről és egy fának ütközött. Utasként szállított két kollégája a helyszínen meghalt, ő maga pedig súlyosan megsérült. A vizsgálat során védekezésül azt adta elő, hogy elindulás előtt fejfájás elleni gyógyszert kért egy barátjától, aki tévedésből nyugtató tablettát adott neki. Ez — természetesen — nem mentesíti a felelősség alól, hiszen a válogatás nélküli gyógyszerszedés mindenkor, főleg pedig gépjárművezetés előtt, vagy közben beláthatatlan következményekkel járhat. Az előtü- netek mindenkor jelentkeznek, nem váratlanul következnek be. A balesetek következtében megyénk területén — becslés szerint — két és háromnegyed millió forint anyagi kár keletkezett a társadalmi és a személyi tulajdonban. A SEBESSÉG MEGSZÁLLOTTJAI Az összes balesetek közül kereken száz gyorshajtás következménye. Ezen belül a legtöbb a viszonylagos (relatív) gyorshajtás miatt történt. A túlzott önbizalmú, vagy gyakorlatlan, sokszor a vagánykodó gépjárművezetők esnek áldozatul. Sokan a sebességkorlátozást jelző táblák tilalmát félreértve azt hiszik, hogy a tábla által jelzett, megengedett legnagyobb sebesség rájuk nézve kötelező. Tartják is az „előírt” sebességet, függetlenül a forgalmi, látási, vagy útviszonyoktól. Ilyen körülmények között történt a félév egyik legsúlyosabb közlekedési balesete április 28-án Furkó-puszta határában. Hebők István pótkocsis szerelvényét lejtőn lefelé, éles útkanyarulatban, a táblával jelzett 40 km/ó sebességgel vezette. Ez a sebesség azonban járműve sajátosságaihoz képest túl nagy volt, pótkocsijának első része átcsúszott a felezővonalon és egy vele szemben közlekedő mikrobusz oldalát letépte. A mikrobusz utasai közül hárman a helyszínen meghaltak. „ KIÉ AZ ELSŐBBSÉG? A gyorshajtás után a legtöbb baleset okozója az elsőbbség meg nem adása volt. Ilyen 48 esetben fordult elő. Az elsőbbségadás elmulasztása, főleg a jelzőtáblával ellátott védett útvonalakra történő rá- hajtás közben, valamint a kijelölt gyalogátkelő-helyeken történt. Idézzük fel a nemrégiben történt, mindeddig legsúlyosabb esetet. Június 18-án a kora délutáni órákban Oláh János Budapest irányából Szekszárd felé haladt személygépkocsijával. Az úgynevezett deltánál nem adta meg az elsőbbséget a vele szemben Pécs felől közlekedő személygépkocsinak. A szörnyű következmény: három halott. A KERÉKPÁR ÉS A FOGAT IS „VESZÉLYES ÜZEM” A szabálytalan kanyarodás, sávváltoztatás elsősorban a kerékpárosokra, motorkerékpárosokra és a fogatolt járművek vezetőire jellemző. Egyszersmind hiányos ismereteiket is mutatja. Huszonnégy esetben történt ilyen okból baleset. Pulai Ferenc dunaföldvári lakos fogatával, egy már előzésben lévő teherautó elé kanyarodott. Pulai egyébként ittas is volt. Horváth Sándor 16 éves segédmotor-kerékpáros személyautó elé kanyarodott, az átdobta az úttest másik oldalára ahol egy másik személyautó halálra gázolta. A gyalogosok által elkövetett szabálytalanságok jellemzője a vigyázatlan úttestre lépés. Nem nézik meg, milyen a forgalom az úttesten, gondatlanul rálépnek bármely, kilátást gátló, akadály mögül is. Néha megdöbbentően felelőtlenek a felnőttek, amikor apró gyerekekkel úgy közlekednek a gyalogátkelő-helyeken, mint a sétatéren. Ez persze nem menti a gépjárművezetők felelőtlenségét, de legalábbis az erkölcsi felelősségben osztozniok kell a gondatlan felnőtteknek is. Mind az elsőbbségadás elmulasztása, mind a szabálytalan előzés mögött általában az* emberi türelmetlenség, az agresszivitás, a mások testi épségét nem kímélő, mindenáron való előbbrejutás szándéka rejtőzik. A KTB félévi összegezése óvatosan szóvá teszi, szükséges az ilyen elemek kiszűrése a közúti forgalomból. Hadd fogalmazzunk mi keményebben: meg 5JBUUB JOppUI E IUS0J3>i [I3>] megismerésére, személyisége alapján ki alkalmas, és ki nem gépjárművezetésre. Aki ilyen alkat, ne juthasson vezetői jogosítvány birtokába. MEGNŐTT A FORGALOM Itt a nyár, megnőtt a forgalom. A tanév végeztével a gyerekekkel a gyalogosok, de a kerékpárosok száma is jelentősen emelkedett. A turistaforgalom és a mezőgazdasági szállítások további emelkedése is gondot jelent. Közben 1978 első felében ezernyolcszázzal nőtt a gépjárművezetők száma is. A felsoroltak nehezebbé teszik a helyzetet, de semmi esetre sem vezethetnek a balesetek számának emelkedéséhez. Ugyanis — mindaddig, amíg a bekövetkezett balesetek 98—99 százaléka a helytelen emberi magatartásra vezethető vissza — a forgalomnövekedés, önmagában, nem veszélynövelő forrás. Inkább abból kell kiindulni, hogy megyénk területén a közlekedési fegyelem, az elmúlt időszakban nem javult. Nem egyszer tanúi vagyunk annak — amint a KBT összegezése is megállapítja —, hogy az utakon az egymás segítése helyett az egymás elleni harc folyik. Ahhoz, hogy javuljon a helyzet, társadalmi összefogásra van szükség. így azonban túl általános, szinte megfoghatatlan a fogalmazás. Inkább vállalkozunk arra, hogy magunkra vonjuk néhány gépjárművezető haragját, fokozott szigort sürgetünk. A büntetés általában megfelel a cselekmény súlyának, de aki már többedszer követi el ugyanazt az — agresszív — cselekményt, ne csak pár ezer forint pénzbüntetésre, vagy esetleg ennél súlyosabbra büntessék, hanem hosszú (!) időre vonják be vezetői jogosítványát. Várjuk a hírt arról, hogy X. Y. jogosítványát örökre bevonták, mert pszichikailag alkalmatlan gépjárművezetésre, amit azzal bizonyított, hogy... Közlekedünk, mert kénytelenek vagyunk, akár gyalogosan, akár járművel. Formálói, de kiszolgáltatottjai is vagyunk mindannyian a közúti közlekedésnek. Mindannyiunkat hazavárnak utunk végén, ezért hát egyáltalán nem közömbös, mire kell számítanunk. Emberséggel, türelemmel, józansággal — és ha kell, szigorral, megteremthető a biztonság. L. Gy. ^ ..........................................: M ajdnem véget ért augusztus, amikor a strandon észrevette, hogy Zita ott hasal egy törülközőn a medence szélén. Három évig jártak egy osztályba, de az alatt nem tűnt fel neki, hogy Zita ennyire szép. Most mintha a medence betonja is hullámzana alatta, nemcsak a viz, amibe a karját lógatja. Feri gyorsan Zita mellé hasalt, egész délután együtt napoztak, úsztak, beszélgettek. Este elkísérte haza, s másnap reggel a lakótelep sarkán állt, nézte az egyforma blokkokat. Mennyivel izgalmasabb az ő régi, zegzugos utcájuk, egy-egy kopaszodó fával minden udvaron, mint ez az új negyed, örült, hogy nem itt laknak. Pöttyös strandzsákját lóbálva végre megérkezett Zita. — Ezt neked hoztam — mondta, és a pöttyös zsákból kivett egy borítékot. — Mi van benne? — Nézd meg! — mondta Zita. Feri kinyitotta a borítékot. Kép volt benne. A kicsit formátlan, csámpás vázában nagy fejű, sárga virágok álltak. — Milyen virág ez? — kérdezte Feri. — Nem virág. — Hát? — Napraforgók. Ez Van Gogh Napraforgók című képének reprodukciója. A kedvencem. Azért adom oda, hogy a te kedvenced is ez legyen. Jó? — Jó — mondta Feri és Zitát nézte. — Nagyon szép. — Ö, az eredeti ennél sokkal szebb lehet! — csapta össze tenyerét a lányka. — Tudod, a nyomdában elvész a színekből. Van Gogh egyébként holland festő és grafikus volt, a nap szerelmese, született ezernyolcszázötvenhárom, meghalt ezernyolcszázkilencven. — Tényleg, fakó egy kicsit — csodálkozott Feri. De ha nem mondod, észre sem veszem. Honnan tudod, hogy mikor született van Gogh? — Az anyukám mondta. Meg egy csomó mást is. Van hét nagy lexikonunk, abból nézi ki nekem. A képeket is ő adta, de nemcsak Van Gogh tói ám! És azt mondta, hogy válasszak mindegyik festőtől egy képet, mert a jól nevelt ember művelt, és vannak kedvenc képei. Csontvárytól is van kedvenc képem. — Tényleg? Az ki? — Született ezernyolcszázötvenhárom, meghalt ezer- kilencszáztizenkilenc. Magyar festő, eredeti foglalkozása gyógyszerész. Magányos cédrusa a kedvenc képem. — Könnyű megjegyezni. Akkor született, amikor Van Gogh és akkor halt meg, amikor a Tanácsköztársaság — mondta vállrándítva Feri. — Igen, van mihez kötnöm, mondta az anyukám. Már egy csomó dátumot tudok. Az anyukám néha kikérdezi, nehogy elfelejtsem. A kedvenc képeimet is ki szokta kérdezni. — Nem unalmas? — Egyáltalán. Azt mondta az anyukám, most elég, ha csak a dátumot tudom. Ha Andó Mária illusztrációja megnövök, meg kell majd ismerkednem szenvedélyes életükkel is. A kedvenc zeneszerzőm Mozart. Te mit hallottál Mozarttól? — Én? Semmit. — Richard Wagnertől se? — Attól se. — Nahát ez elég baj. Nem tudod, milyen élményektől fosztottad meg magad, — Én? — kérdezte Feri. — Igen, te — mondta Zita, sötétedő felhők mögül nézve Ferire. — Ennek véget kell vetni. Majd holnap felírom neked az összes dátumot, amit én már tudok, és megtanulod őket. Rendben? — Igen — válaszolta gondterhelten Feri, és a nadrágba gyömöszölte az ingét. — Ne vegyél csak belépőt — szólt Zita a pénztár előtt. — Mi bérelünk kabint. Addig is kell valami, amíg meglesz a víkendházunk. — Megéri? — Hogyne érné meg. Bármikor jöhetünk. Én is, gondolta Feri, de nem szólt semmit. Ez a sok friss furcsaság jobban lekötötte annál, semhogy meg tudjon szólalni. — Lesz házatok? — Persze, lesz. — Még ezen a nyáron? — Hát azt nem tudom. Lehet, hogy még soká. Majd örökölni fogunk a nagymamitól, azt eladjuk, és abból vesszük a víkendházat. Csak megy föl az áruk. Évről évre drágább az ilyesmi. Rémes. — Dehát ahhoz a nagymamádnak meg kell halnia — mondta piros arccal Feri. Zita csodálkozva nézett rá. Madármelle megmozdult a kicsi trikóban, ahogy odafordította a fejét. — Mindenkinek meg kell halnia. Erre lehet számítani. Feri nem tudott mit mondani, bólogatott, mintha értené miről van szó. Talán értette is, és ezért nem tudott mondani semmit. — Itt vagyunk — állt meg Zita a 72-es számú kabin ajtajában. Leguggolt, a nyakában lógó kulccsal kinyitotta a nem éppen kicsi tuto lakatot. — Várj meg, hamar elkészülök, azután jöhetsz te is, és megyünk a napra. Mintha várkaput őrizne, Feri olyan komolyan állt az ajtó elé. Egy hét is eltelt, vagy talán még több. Zita már megmeghívta hozzájuk Ferit, s Feri megtanult tizenöt dátumot. Azért ennyit, mert a nyolcadik festő élt még, s így á neve mellől egyelőre hiányzott a vonatkozó évszám. — Ez él még! — csodálkozott Feri. — Az nem baj. Annyival is könnyebb a dolgod — válaszolta Zita. Csak egy dátumot kell megtanulnod. Bejött Zita mamája, és te- refere süteményt tett eléjük. — Parancsoljatok. — Köszönöm szépen, de ezt nem szeretem — mondta Feri. — Mit szeretsz? — Ilyenkor a zsíros kenyeret! Zita mamája szótlanul ment át a nagyszobába, rózsaszínű pongyolája, úgy úszott utána, mint egy fakuló királynői palást a kelléktárból. Csak akkor jött elő megint, amikor Feri az ajtóban állt menésre készen. — Mielőtt elbúcsúznánk, kisfiam arra szeretnélek kérni, hogy ezután ritkábban gyere, mert megkezdődött a gimnázium, és Zitukának meg kell alapoznia a nevét. Sokat kell tanulnia. — Nekem is kell tanulnom — mondta értetlenül és mosolyogva Feri. — De neked sokkal kevesebbet, mert csak iptanos vagy — érvelt Zita. — Én pedig gimnáziumba járok! Feri elvörösödött, az arcáról eltűnt a mosoly. — Jó — mondta és kifordult az ajtón. Zsebbe dugta a két öklét és futott. Forró ökle megérezte a papírt. Kivette és vigyorogva összetépte. Még huszonhat dátum volt rajta.
