Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-28 / 176. szám
1978. Július 28. Képújság 5 Miért változtatott állást? (Nem vándormadarak nyilatkoznak...) Az egyik étteremből egymás után mennek el a szakemberek. Egyáltalán nem kezdők és cseppet sem a leghasználhatatlanabbak. Ez adta az ötletet, hogy megtudakoljuk, ki, miért változtat állást. A vándormadarak véleménye természetesen nem volt érdekes, hanem csak azoké, akik komolyan veszik és szeretik is munkájukat. Mint minden véleményben, ezekben is akadhat némi elfogultság. Azt eleve feltételezhetjük, hogy az állásváltoztatás révén senki nem akar rosszabb helyzetbe kerülni, mint amilyenben korábban volt. Ez érthető és mindenhogyan bocsánatos bűn. Ügy érezzük azonban, hogy az alábbi véleményekben mégis van figyelemre érdemes, mert tükröznek egy igényt, melyeket a dolgozók vezetőik — joggal — táplálnak. A. 27 éves, éttermi felszolgáló, 7 esztendeje van ugyanazon a helyen: — ez egy nagy üzlet, ahol az ember legnagyobb erőfeszítése ellenére is csak egy ismeretlen marad a hozzá hasonló fehérkabátosok között. Közvetlenebb, személyes kapcsolatba szeretnék kerülni a vendégekkel. Egy kisebb egységben — ilyenbe megyek — jobban érvényesíteni tudom az elképzeléseimet. Szeretem a szakmámat, higgye meg, vannak ilyenek ... • • Ügymenetvizsgálatok (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Közalkalmazottak Szak- szervezete paksi járási tanácsi alapszervezete — a megyei tanácsi és szakszervezeti intézkedési tervek végrehajtása érdekében — Duna- földvár, Nagydorog nagyközségi tanácsoknál, valamint a németkéri, dunaszentgyörgyi, bölcskei és madocsai községi tanácsoknál ügymenetvizsgálatokat kezdeményezett. Az ügymenetvizsgálatok főleg a gyámügyi, építésügyi, szociálpolitikai és adóigazgatás területére terjednek ki. Az ügyintézésre fordított idő, a munkamozzanatok száma, az alkalmazásra kerülő jogszabályok vizsgálata szempontjából reprezentatív jelleggel feldolgozásra kerül valamennyi tanácsi szervnél, az adott ügykörbe tartozó több ügyirat a jelenlegi ügymenet szerint, utána pedig a községi ügyintézők által javasoltak szerint. A vizsgálatok tapasztalatait a járási hivatal illetékes szakosztályai elemzik, a megvalósítható jó javaslatok, egyszerűsítések bevezetése iránt a járási hivatal a járás összes községében még ez év végéig intézkedéseket tesz. Az ügymenetvizsgálatok elsődleges célja az ügyintézési idő lerövidítése, az állampolgárok hivatalos ügyek intézése miatti munkaidő-kiesésének csökkentése, továbbá a gépesítés fokozása — a lehetőségekhez képest — tanácsi területen is. DR. FARKAS LÁSZLÓ szb-titkár (Tolna megyei Tanács V. B. Paksi Járási Hivatala) B. 39 éves, mérnök, tizenegy éve dolgozott előző munkahelyén: — Nagyon egyszerű: — pénzért. Ezer forinttal többért. 200—300 forintos fizetésemelés nem csábított volna, de ilyen tetemes ösz- szeg már igen. Ezenkívül korábbi munkahelyemen az volt az érzésem, a vezetőség eleve tudomásul vette, hogy ott vagyok, úgy számolt velem, mint egy régi kredenc- cel, amibe mindent bele lehet tömni, de reparáltatni nem kell. Aki az első tíz esztendőt letöltötte, az már bizonyára kihúzza ugyanott a következő húszat ist Lehet, de már inkább az új helyemen, ahol több, komolyabb, szakmailag sokkal érdekesebb feladatokat kaptam. C. 37 éves, ápolónő, 19 év után cserélt állást: — Megromlott az egészségem és ezt nemcsak nekem kellett volna észrevenni. Már nem bírom a három műszakot, főleg a lábaim mentek tönkre. Űj helyemen igaz, kevesebbet kapok, de állandó délelőttös vagyok. Két gyermekem van, fel szeretném nevelni őket... D. 27 éves, éttermi felszolgáló, amit most otthagyott, az volt az első munkahelye: — Nincs kitől tanulnom szakmailag. Ezt ne v úgy értse, mintha én lennék tökéletes, inkább a vezetőim tudása foghíjas. Az egyik kollégám valamelyik reggel szándékosan fordítva terített, vagyis nem az előírásos oldalra helyezte a különböző evőeszközöket. Senki nem figyelt fel a hibára, magunk cseréltük vissza, hogy a vendégek előtt ne kelljen szégyenkezni. E. 33 éves, tanár, az egyetem elvégzése óta ugyanabban az iskolában tanít: — Nem bírtam elviselni az új igazgató rigolyáit. Egy viszonylag kis testületben egyetlen ember is meg tudja rontani a légkört. Nem vádolhat senki azzal, hogy elhamarkodottan cselekedtem. Három évig vártam a változást, ami nem következett be. A tanítás, nevelés komoly dolog, szerintem a létező legkomolyabbak egyike. Nem kockáztathattam, hogy tanítványaim vegyék észre az idegeim romlását, hogy közvetett úton, de rajtuk csattanjon az ostor... F. 45 éves, irattáros, 30 évi folyamatos munkaviszony után foglalta el élete második munkahelyét: — Nem volt könnyű. Jobb munka- körülményeket, felelős munkát és nagyobb megbecsülést kaptam az új helyemen. A megbecsülés pénzbeli ellenértékét még senkinek sem sikerült kiszámítania. Mi sem próbálkozunk vele. ORDAS IVAN Reggeli Őfelsége alszik. Mindenki kössön párnát a lábujjhegye alá, nehogy az álmát megzavarja! Az udvarnép moccanni se mer, a legszükségesebbre korlátozza tevékenységét. ügy moccan, mintha a levegőben lebegne, s még arra is ügyel, hogy a mozdulattal keletkezett kis légörvények se okozzanak surrogást. Mert ha a legkisebb hang megrezegteti őfelsége fenséges dobhártyáját, s netán felnyitja a szemét... Hm... Az udvar legtapasz- taltabbjai sem igen mernének jóslásokba kezdeni, hogy mi történne akkor. Ezért hát csend! Semmi zaj! Majd felébred, amikor jónak látja. Ezt még az az egyetlen légy is tiszteletben tartja, amelyik valahogy betévedt Őfelsége hálószobájába. Dehogy jönn volna ő ide! Egy légáramlat sodorta magával. Miért nem megy ki? Arról szó sem lehet! Nemhogy zümmögni, mászkálni is alig mer a falon. Az imént éppen megcsúszott a lába. Ha csak egy picit megrezegteti a szárnyát, mászhat tovább. De nem. Inkább levitorlázik valahogy a földre. Még csak az kellett volna, hogy akár egyet is zümmögjön! Őfelsége meghallja és máris kiadja a parancsot az udvari fővadásznak: kezdjenek hajtóvadászatot a legyek ellen. Még elgondolni is szörnyű. őfelsége fejét oldalra fordította, a kezeit pedig lazán, könnyedén helyezte el maga mellett. Ütemesen szedi a levegőt. Szájára néha mosoly ül, máskor meg szigorúan, komoran húzza össze. Ehhez a homlokát is ráncolja. A nyomasztó gondok vajon álmában sem hagyják nyugton? Most hirtelen felemelte két kezét, a feje mellé helyezve, úgy megfeszítette egész testét, hogy néhány centivel hosszabb lett, mint amilyen valójában. A nyújtózkodást jóleső ásítással tette kellemesebbé, de akkorára nyitotta a száját, hogy az udvarnép szívverése is megállt egy pillanatra. Amikor a fenséges száj becsukódott — és nem kapott be senkit — a szívek ismét ütemes működésbe kezdtek. Őfelsége pislogott néhányat, majd becsukta a szemét. Folytatja talán az alvást? Tekintete végigpásztázta a szobát. — Vajon milyen hangulatban lehet — tette fel magában a kérdést az udvarnép, bár a kérdésre választ adni lehetetlen. Őfelsége ezt maga sem tudhatja az ébrenlét első perceiben. Ám most megakad pillantása házanépének egyikén. Azon a személyen, aki az ágy mellett őrködve leste az ébredést. Most dől el, milyen hangulatban van Őfelsége, aki azon morfondírozik, hogyan közölje azt az egyszerű tényt, hogy éhes. Majd pedig: mivel büntesse lusta alattvalóit, amiért a reggelije még nincs itt? Az udvari főpohárnok és étekfogó azonban jól ismeri őfelségét. Értesülve az ébredésről, máris megérkezik a reggelivel. Karjára emeli őfelségét és a tejjel megtöltött cumisüveget a szájába adja. MAJOROS ISTVÁN Ha a Balatont képzelné a vendég a Duna helyére, akár a tihanyi Rege presszó teraszán érezhetné magát. S bár a vitorlások helyett inkább uszályokat vontató hajók, s a keskeny Duna-hídon áthaladó járművek képezik a lenti forgalmat, kellemes a kilátás. A dunaföldvári várban, a Török torony szomszédságában megnyílt Vár étterem ma a megye legszebb, s — a Műemlékvédelmi Felügyelőség szakembereinek közreműködésével készült — legeredetibb vendéglátó helye. A forgalom még kicsi. A te- raszrész szinte mindig üres, s a földszinti és a bizarr módon középkori hangulatot felidéző étteremben is csak a hét utolsó napjain van számottevő forgalom. A vendégeket érthető módon dédelgetik. Remélhetően akkor is így lesz, ha már egymásnak adják majd a kilincset az ételre, italra vágyakozók. Fotó: Szepesi Nyári csavargók A nyári szünet évről évre rengeteg élményt kínál a diákoknak, többek között a barangolás szépségét, az addig csak könyvekből ismert tájak, emberek megismerését is. Akadnak azonban diákok, — a kis- és nagy korosztályból egyaránt, — akiknek „barangolására” csupán egyetlen szó illik: csavargás. Ne csináljunk a bolhából elefántot, szögezzük le, hogy a nyári csavargók aránya viszonylag alacsony, de sajnos maga a probléma létezik. Könnyű volna a csavargások okait csak a gyerekekben keresni. A gyökerek sokkal mélyebbek. Törvényszerű, hogy az alkoholista, veszekedő, zilált családban élő gyerek hamarabb elcsavarog, a lelkileg sérült állami gondozottakról nem is beszélve. Csakhogy a világot nyakukba vevő gyerekek között az úgynevezett normális családok fiait, lányait is megtaláljuk. Vajon őket mi készteti a felelőtlen lődörgésre, az egyértelműen kétes kalandokra? Talán ösztönösen menekülnek a jólétből? Aligha. A csavargásra lendítő rugó bizonyára nem a „van”, hanem a „nincs”. Hiába folyik a fürdőszobában a hideg-meleg víz hiába a lakás minden kényelme, ha éppen az emberi hang és hangnem hiányzik. A szülők dolgoznak, este hazatérve, fáradtan, idegesen képtelenek ráállni a gyerek szünidei hullámhosszára. Marad tehát a gyereknek a kalandregény, a nyári mozi kalandfilm- dömpingje, vagyis mindaz, ami a romantikaéhséget fokozza, s amit a csupa-kom- fort, csupa-beton város nem tud kielégíteni. Ezredszer is sírjuk vissza a régi grundokat és játszótereket? Inkább a mai helyzet ésszerű megoldásán törjük a fejünket! Például azon, hogyan lehet a nyári napköziket az egyszerű gyermek- megőrzés szintjéről érdekessé, vidámmá fejleszteni. Még többet gondolkodjunk arról, miként kössük le hasznosan a kamaszok energiáit — kis és nagy településeken, városokban és falvakban. Ellenkező esetben kénytelenek vagyunk számolni a nyári csavargókkal. Tolna megye területén elkalandozás miatt kevés fiatalkorú kerül be a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet falai közé. Annál szomorúbb statisztikával szolgálhatnának a Balaton környéki illetékesek, mert a nyári csavargások iránya évek óta változatlanul a Balaton. A legtöbb csavargó augusztusban „bukik le”, amikor valamelyest csökken az idegenforgalom, s a terep köny- nyebben ellenőrizhető. A legmozgékonyabb korosztály a tizenhat éveseké, de egészen kicsi gyerekek is „világgá mennek”. Igaz, őket nagyon hamar lefülelik, mert a tehetetlen, ápolatlan kisgyerek feltűnést kelt. Ha kevés fiatalkorúról van is szó, mégsem lehet közömbös számunkra az ügy. Már csak azért sem, mert a Kék fényben való dicstelen szereplés nem egyszer a nyári csavargásokkal kezdődött, és alvilágba sodródással folytatódott. Nyári téma? Nyári gond? A tünetek kétségkívül nyáron jelentkeznek, de az iskoláknak, pedagógusoknak egész évben feladatuk a felderítés és a segítés. Ok nélkül ugyanis nincsen okozat, egész éves feszültségek nélkül nincs nyár; csavargás. Régen rossz, ha a pedagógus elcsodálkozik azon, amit nemhogy látnia, de megelőznie kellett volna. Álljon itt befejezésül egy tanév közben történt eset. Két nyolcéves kislány kiballagott a vasúthoz. Az egyikük szentül elhatározta, hogy öngyilkos lesz. A másik elmagyarázta neki, hogy tegye a fejét a sínre, mert a filmekben is így csinálják a felnőttek. Aztán jött a vonat. Az emberek lélekjelenlétén múlt, hogy a kislánynak nem esett semmi baja. Az iskolában a tanító néni nagyon meglepődött, nem értette, miért akart ez a kislány öngyilkos lenni. KOVÁCS MÁRIA Űj egészségház épül Medinán. Az épületet a szedresi termelőszövetkezet építőbrigádja kivitelezi, és a tervek szerint még ebben az évben elkészül. Egészségház Medinán
