Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-26 / 174. szám

© aIéPÚJSÁG 1978. július 26. Négy atléta Ezúttal négy fiatal atlétát mutatunk be, akiknek nevé­vel hétről hétre találkozha­tunk. Eredményeikkel a leg­jobbak között találhatók, va­lamennyiükre illik a jelző: tehetségesek. Wiedemann Éva (Szekszárdi Dózsa) Szeifert Dezső (Bonyhádi Spartacus) Suplitz Ferenc (Szekszárdi Dózsa) Török János (Szekszárdi Dó­zsa) A megyei labdarúgó-bajnokságról Az Aparhantnál nincs változás Kezdjük mindjárt a lényeg­gel: az Aparhanti Termelő­szövetkezeti Sportkör labda­rúgócsapata a korábbi évek­ben mintha valamivel jobb teljesítményt nyújtott volna, mint a most befejezett baj­nokságban. Itt nem a helye­zésekre gondolunk, hanem azokra a kellemes meglepe­tésekre, melyek az aparhanti csapatot jellemezték. És az elmúlt bajnokságban talán éppen ezek maradtak el. Az őszi idényt a 7. helyen fejez­te be a csapat úgy, hogy 17 mérkőzéséből hatot elvesztett, míg háromszor pontosztozko­dással vonultak le. Lényegé­ben a tavaszi szezonban is ugyanilyen helyezést értek el, azzal a különbséggel, hogy addig míg ősszel 19, a tavasz- szal 20 pontot gyűjtöttek. Az aparhantiak tavaszi eredményei: Aparhant—Bá- taszék 0:1, Aparhant—Tenge- lic 3:1, Dombóvári MSC— Aparhant 0:0, Pincehely— Aparhant 2:0, Simontornya— Aparhant 2:2, Aparhant— Paks 2:1 (a forduló legna­gyobb meglepetése), Nagydo- rog—Aparhant 0:2, Apar­hant—B. Pannónia 3:3, Tol­na—Aparhant 2:1, Aparhant —Kisdorog 0:0, Bogyiszló— Aparhant 1:4, Aparhant— Zomba 4:1, Nagymányok— Aparhant 2:3, Aparhant—Té­véi 4:4, TÁÉV SK—Aparhant 5:2, Aparhant—Bonyhádi Va­sas 2:3, Fadd—Aparhant 2:5. A község lélekszámúhoz vi­szonyítva nagy az érdeklődés a labdarúgó-mérkőzések iránt. Amikor az időjárás kedvező volt, átlag négyszá­zan állták körül a pályát. Az idei tavasz azonban nem ked­vezett e sportágnak, és ez meglátszott a nézőszámon, éreztette hatását Aparhanton is. Különös módon otthon vi­szonylag gyengébben szere­pelt a csapat, mint idegen­ben. Addig míg a 17 mérkő­zésén otthon 22 pontot gyűj­tött, addig vidéken olyan tel­jesítményt nyújtott a gárda, mellyel 17 pontot tudott ha­zavinni. Hétszer nyert, és há­romszor döntetlenül végzett a hét vereség mellett. A most befejeződött bajnokságban az aparhanti csatársor öt góllal többet lőtt és a védelme egy- gyel kevesebbet kapott, mint egy évvel korábban. Annyi bizonyos, Dormány László ed­ző kitűnő kollektívát ková­csolt össze, mely annak elle­nére, hogy talán, ebben az évben összességében jól, de mégis mintha halványabban szerepelt volna, biztosítja a A Nagymányoki Brikett labdarúgócsapata a megye­bajnokság fennállása óta a színvonal egyik meghatározó­ja. Úgyszólván minden év­ben egy-egy kitűnően felké­szített, jó képességű labda­rúgót adtak az NB III-as, sőt NB Il-es, de volt olyan, hogy NB I-es csapatnak is. A nagy .vérveszteségeket” a nagy- mányokiak eddig mindig pó­tolni tudták és hosszú évek után talán most először sze­repeltek halványabban, a ta­valyi évhez képest két hely- lyel lejjebb végeztek. Az 1976—77-es bajnokságban 40 pontot gyűjtöttek, míg most csak harminchetet. Igaz, hogy csatársoruk négy góllal töb­bet lőtt, mint a már említett korábbi bajnokságban, de ugyanakkor védelmük tizen­eggyel többet kapott. Tekint­sük át a nagymányokiak ta­vaszi eredményeit: Nagydo- rog—Nagymányok 0:0, Nagy­mányok—B. Pannónia 1:2, Tolna—Nagymányok 3:5, Nagymányok—Kisdorog 0:0, Bogyiszló—Nagymányok 3:2, Nagymányok—Zomba 4:0, Tengelic—Nagymányok 1:1, Tevel—Nagymányok 2:5, Nagymányok—TÁÉV SK 3:2, Bonyhádi Vasas—Nagy­mányok 3:0, Nagymányok— Fadd 6:3, Bátaszék—Nagy­mányok 6:0 (óriási meglepe­tés!), Nagymányok—Apar­hant 2:3, Dombóvári MSC— Nagymányok 1:0, Nagymá­nyok—Pincehely 2:0, Simon­község dolgozóinak a kelle­mes szórakozást, a fiatalok­nak a rendszeres sportolást. Mint értesültünk, az Apar­hant két-három játékosától megvált, ugyanakkor az ígért „erősítések” elmaradtak. En­nek ellenére nincs elkesere­dett hangulat az aparhanti csapatnál, és biztosak va­gyunk abban, hogy az au­gusztus 20-án kezdődő, soron következő bajnokságban is a mezőny első harmadában vé­geznek az aparhantiak. tornya—Nagymányok 1:(), Nagymányok—Paks 1:2. Hazai pályán várakozáson alul szerepelt a nagymányo­ki csapat. A korábbi évek­ben egyik erénye volt a gár­dának, hogy kihasználta a hazai pálya előnyét. Ebben a bajnokságban ezt nem tudták érvényre juttatni, hat mér­kőzésen maradtak alul, míg egyszer döntetlenül végeztek. A hazai mérkőzések alapján összeállított táblázaton a Nagymányok a 9., míg az idegenben játszottak alapján a 7. helyet szerezte meg. Ösz- szel a nagymányoki gárda az előkelő 5. helyen volt. A várt­nál gyengébb tavaszi szerep­lés után tavasszal a 17 mér­kőzésen mindössze 15 pontot szereztek. Ez azt jelenti, hogy a nagymányoki csapat még az 50 százalékos teljesít­ményt sem érte el. Ha a nézőszám alakulását vizsgáljuk — sajnos — ott is némi visszaesés tapasztalható. Négyszáz fölé soha nem emelkedett a nézőszám, de az előfordult, hogy mindösz- sze százan váltottak jegyet. A Nagymányoki Brikett ve­zetőit ismerjük, tudjuk, hogy a némi megtorpanás, esetleg visszaesés csak átmeneti le­het náluk, mert a követke­zetes nevelői munkával újabb és újabb tehetségeket hoznak felszínre akik majd öregbí­tik a nagy múltú bányászköz­ség sportjának, labdarúgásá­énak hírnevét. Nagymányok: két hellyel lejjebb Kispályás labdarúgás MEDOSZ-sportnap a döntőbe jutásért Teke A dombóváriaké a Garay-kupa Első ízben adott otthont a TÁÉV SK négysávos teke­csarnoka az Építők Garay- kupa versenysorozatnak. A kilenc csapat közül egyéni és csapatversenyben a dombó­váriak szerepeltek a legjob­ban. Eredmények: Egyéniben (1-es, 2-es pálya): 1. Kovács Zoltán (Székesfehérvári Építők) 421, 2. Hosszú József (Dunaújvá­rosi Építők) 415, 3. Burdon János (Bakony Vegyész) 412 fával. Legjobb taroló: Ko­vács Zoltán (Székesfehérvá­ri Építők) 147 fával. Legjobb teliző: Hosszú József (Duna­újvárosi Építők) 291 fával. 3-as 4-es pálya: 1. Tarsoly Péter (Dombóvári Spartacus) 465, '2. Mándli János (Dom­bóvári Spartacus) 457, 3. Hegyháti István (Dom­bóvári Spartacus) 456 fával. Legjobb taroló: Alkonyi László (Kaposvári Spartacus) 177 fával. Legjobb teliző: Tarsoly Péter (Dombóvári Spartacus) 314 fával. Csapatban: 1. Dombóvári Spartacus 2532, 2. Székesfe­hérvári Építők 2488, 3. Ba­kony Vegyész 2443, 4. TÁÉV SK 2389, 5. Dunaújvárosi Építők 2381, 6—7. Kaposvári Spartacus és Pécsi Kesztyű­gyár 2363, 8. Dunavidéki Vendéglátó 2325, 9. Kapós- mérői Építők 2289 fával. A versenybíróság külön értékelte az Építők sportkö­réhez tartozó versenyzők tel­jesítményét. Itt Kadarkúti János (Székesfehérvári Épí­tők) bizonyult a legjobbnak. A verseny befejezésekor eredményhirdetésre került sor. A kupát és a tiszteletdí­jakat Halász Dezső, a TÁÉV SK sportkörének elnöke, va­lamint Várkonyi Béla, a városi tanács sportfelügye­lőségének helyettes vezetője adta át. — B — Szombat délután ideális kö­rülmények között került sor a MEDOSZ-hoz tartozó dol­gozók elődöntőire, kispályás labdarúgásban a városi sport­telepen. A tét: az augusztus 13-án, Högyészen sorra kerü­lő döntőbe jutás. Részt vevő csapatok: Paksi ÁG, Alsó- tengelici ÁG, Szekszárd— Paksi Vízitársulat, Mestersé­ges Termékenyítő és a Szek­szárdi ÁG. (A Szekszárdi Növényvédő Állomás isme­retlen okok miatt távolma­radt.) Pontosan 14 órakor ke­rült sor a sorsolásra, ezt Kardos György, a városi sportfelügyelőség vezetője, a csapatok vezetői és a játék­vezetők készítették el. Az öt csapat közül a Szekszárdi ÁG-t „kiemelték”. Ezt a ko­rábbi években mutatott jó eredményei alapján érdemel­te ki. Az így maradt négy csapat között sorsoltak, és ehhez a két győzteshez csat­lakozott a Szekszárdi ÁG, és körmérkőzéssel döntötték el, hogy ki lesz a két tovább­jutó. A selejtező rendezésé­ért a Szekszárdi ÁG volt a felelős. A mérkőzések meg­kezdése előtt szót váltottunk a Szekszárdi ÁG Sportkör ügyvezető elnökével, Farkas Józseffel: — Tulajdonképpen mi a célja ennek a MEDOSZ- sportnapnak? — Ez a torna már hagyo­mányos. A fő célja: a szak­mához tartozó nagyüzemek, vállalatok sportvetélkedője. ön szerint melyik volt a színvonalasabb? — A Hőgyészi Állami Gaz­daság mindig gondoskodik a döntő zavartalan lebonyolítá­sáról. A korábbi évekre visz- szamenőleg úgy ítélem meg, hogy mindenképpen a tavalyi volt a legszínvonalasabb. Közben a mérkőzéseket is figyelemmel kísértük. Az Al­sótengelic—Paks mérkőzésen a paksiak biztosan nyertek 4:0 arányban. A másik mér­kőzésen a Vízitársulat „ki­ütéses” vereséget mért (7:0) a Termékenyítő csapatára. Ezután következett a két győztes (Paksi ÁG és a Vízi­társulat) és a Szekszárdi ÁG között a körmérkőzés — ek­kor már egyre több szurkoló sereglett össze p partvonal mellett. Végig izgalmas mér­kőzéseken a Szekszárdi ÁG került ki győztesen, a máso­dik helyen a Paksi ÁG jutott be, az augusztus 13-i döntő­be. A mérkőzés végén meg­kérdeztük a két játékvezetőt: Ódor Jánost és Majsai Lászlót szívesen vállalják-e a tömeg­sport jellezű rendezvények játékvezetését? — Természetesen, hiszen szeretjük a labdarúgást és mi is részt veszünk a városi kispályás labdarúgó-bajnok­ságban. Az' öltözőbe vonuló szek­szárdi együttes játékosaitól arról érdeklődtünk, hogy ele­gendő lesz-e ez- a teljesít­mény a hőgyészi döntőben. — Meggyőződésünk, hogy igen, mert úgy érezzük, hogy erős csoportból kerültünk ki győztesen. A jövő hónap elején sorra kerülő döntőben a Szekszár­di ÁG, valamint a Paksi ÁG mellett a dombóvári és a ta­mási járásból továbbjutó két csapat küzd a végső győze­lemért, a MEDOSZ-kupáért. — Bálint — Asztalitenisztől - vízilabdáig Bemutatjuk a sportágakat CSAK SZÉLBEN Neve: vitorlázás. Életkora: 49 év. Versenyzők száma: 2300. Kiemelkedő eredményei: Európa-bajnokságokon 5 má­sodik és 3 harmadik helye­zés. Különös ismertetőjele: sok pénz kell hozzá. Az emberj leleményesség­nek köszönheti „születését" a vitorlázás. Már évezredekkel ezelőtt többek között a kínai­ak, az egyiptomiak és a ró­maiak rájöttek arra, hogy evezős járműveik gyorsab­ban haladnak a vízen, ha megfelelően felhasználják a szél hajtóerejét. így vetődött fel aztán, hogy vitorlákat kell elhelyezni a hajókon, amelyek beállítottságuk ré­vén, megfelelő széljárás ese­tén sokkal gyorsabbak, mint a kézi erővel hajlott jármü­vek. Különböző nagyságú, magasságú és számú árbocot építettek a hajókra, s a vi­torlázás — a közlekedésben — magas színvonalat ért el, az évszázadok során óriásit fejlődött. Sportcélzattal viszont az első vitorlást csak a XVII. században bocsátották vízre Angliában, tulajdonosa a walesi herceg volt. Az első versenyt is a szigetországban rendezték, így tehát jogos annak megállapítása, hogy a vitorlás sportnak — mint annyi másnak — Anglia az őshazája. Hamar nagy tábo­ra lett, s mind Európában, mind a tengerentúlon százá­val épültek a vitorlás ha­jók, illetve a vitorlás ver­senyhajók. Hazánkban Széchenyi Ist­ván alapozta meg ezt a sportágat, s az első vitorlá­zás a Balatonon zajlott le. Azóta is a „magyar tenger” a fő centruma az itthoni vi­torlás élétnek, de később a Velencei- és a Fertő-tó, majd a Miskolc környéki Mályi, és Rakaci, és a Pécs melletti Orfüi tó js központi hely lett. Jelenleg is itt bo­nyolódik le a versenyélet, de meglehetősen stagnál. Hogy miért, többek között erről beszélgettünk Stranfeld Iván­nal, a Magyar Vitorlás Szö­vetség főtitkárával. — Pillanatnyilag 35 vitor­lásklub működik az ország­ban, mintegy 2300 verseny­zővel, akikkel 30 edző fog­lalkozik — tájékoztatott. — A vitorlás hajókat általában két kategóriába sorolhatjuk: a kishajók, amelyek az olim­piai versenyeken is szerepel­nek, valamint a nagyhajók. Előbbiekben évente általá­ban 70—80 futamot rende­zünk. míg az utóbbiakban mindössze 15—16-ot. A magyarországi vitorlás életnek is — természetesen — a nemzetközi verseny­program, az olimpia szabja meg az irányát. A kishajók kategóriájában 6 különböző olimpiai számot bonyolítanak le, tehát ezekre kell koncent­rálni, elsősorban ezekben igyekeznek az utánpótlást is biztosítani. De ha van is megfelelő érdeklődés — amint a főtitkár elmondta —, nem könnyű az igények­nek eleget tenni. A legjelen­tősebb ok: drágák a hgjók. A kisebbek ára általában 100—300 ezer forint között van, míg a nagyoké a milliót is eléri. Bár idehaza is van hajógyártás, méghozzá a mai igényeknek megfelelő, több­ségében műanyagból — amely olcsóbb, mint a fából készült — mégis időnként szükséges a behozatal. A kö­zelmúltban például importál­tak egy versenyhajót — csaknem 200 ezer forintért. — A vitorlázás nemcsak szép, hanem rendkívüli bá­torságot, ügyességet, rátér, mettséget igénylő sportág is. Elsősorban a harmincas években, több Európa-baj- nokságon értünk el helye­zést, a legutóbbit viszont 1971-ben Athénben, amikor a finndingi osztályban Fi- náczy György bronzérmes lett. A müncheni olimpián két nyolcadik helyünk volt; Montrealban viszont — ugyacsak a finndingi ver­senyben — dr. Haán András csak a 14. helyet tudta ki­harcolni. Most nagyon készü7 lünk arra, hogy két év múli va a moszkvai olimpián jpbb eredményeket érjünk el. A gyerekek körében nép­szerű a vitorlázás, a fiatalok­nak — ha lehetőségük van erre — kedvelt nyári időtöl­tésük is. s így mint sport­ágat is szívesen űzik. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy a vitorlázásban a 25— 35 év a legmegfelelőbb kor. bár szovjet és amerikai spor­tolók csaknem 50 évesen is nyertek már olimpiai arany, érmet. Jelenleg Fináczy György, dr. Haán András és a Detre testvérek tartoznak a nemzetközi klasszisú ver­senyzők sorába, s a bizonyí­tásra eddig is elég sok alkal­muk volt külföldön és itt­hon egyaránt. Mert a hazai vitorlás élet még a sokszor mostoha kö­rülmények ellenére is élénk, s az évről évre megrende­zésre kerülő „Balatoni nem­zetközi vitorlás hét” külföl­dön is jó névnek örvend, so­kan jönnek el erre a nyári erőpróbára. KOZÁK MIHÁLY Ma, szerdán az NB I-es Dunaújvárosi Kohász labda­rúgócsapata látogat Szek- szárdra, ahol a Dózsa ellen játszik előkészületi mérkő­zést. i * öt napon át tartott Keszt­helyen a Balaton junior ököl­vívó-bajnokság. Megyénk szí­neit Szujó László képviselte. A mezőny rendkívül erős volt, ahol a magyarokon kívül hat nemzet legjobbjai léptek szo- rítóba. Szujó László pehely­súlyban a nagy mezőnyben 3. helyezést szerzett. * Elkészült Dunaszentgyör- gyön az új sportlétesítmény, melynek átadása augusztus 20-án 15 órakor lesz. Az ün­nepélyes átadást követően ökölvívó-bemutató, majd öregfiúk labdarúgó-mérkőzés lesz. Végül a Szekszárdi Dó­zsa és a Dunaszentgyörgy csapata játszik egymással, barátságos mérkőzést. * Befejeződött a szekszárdi járásban az asztalitenisz­bajnokság tavaszi idénye. A szövetség a Tolnai Vörös Lo­bogó III. és az Alsónána csa­patát sorozatos ki nem állás miatt a bajnokságból törölte. A tavaszi végeredmény: 1. Báta 8, 2. TÁÉV SK 7, 3. Mözs 6, 4. Sióagárd 4, 5. Szek­szárdi Állami Gazdaság 4, 6. Harc 0 ponttal. * A július 29—30-i Duna menti fiatalok találkozójának sportprogramja. Szombat: férfi kézilabda Duna-kupa 14.30-tól 18.30-ig. Sakk­szimultán: a konzervgyárban 15-től 19 óráig, sakkszimul­tán az atomerőmű-lakótelep munkáséttermében 15-től 19 óráig. Július 30-án, vasárnap 9 órától motocross-bemutató, ügyességi versenyek, lovas­bemutató, női kispályás lab­darúgás, modellezés, ökölví­vás, cselgáncs. 9-től 13-ig női kézilabda Duna-kupa mérkő­zések. 15.30-tól Paksi Kon­zervgyár öregfiúk—Dombóvár öregfiúk labdarúgó-mérkőzés. 17 órától 18.45-ig Paksi SE— Mázaszászvári Bányász ba­rátságos labdarúgó-mérkőzés. 18 órától vízi bemutató.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents