Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-25 / 173. szám
6 Képújság 1978. július 25. A szovjet gyermeksport 14 éves koromban, még nem futottam ilyen gyorsan — mondta Valerij Borzov, a kétszeres olimpiai bajnok síkfutó, amikor gratulált Geldi Rodzsepovnak, az as- habadai I, számú általános iskola tanulójának, abból az alkalomból, hogy a kisdiák a „Reménységek rajtja” elnevezésű iskolai versenyen 7,1 mp-es teljesítménnyel nyerte a 60 méteres síkfutást. Borzov néhány nappal korábban dicsérően nyilatkozott Dima Vaszilcsenko, dnyepropet- rovszki 8. osztályos tanuló futásáról, aki ugyanazon a távon 7,4 mp-et ért el. „Derék fiú ez a Dimitrij, — mondta az olimpiai bajnok, — nagyon jó időt futott; gondolom, hogy igen jó vágtázó lesz. Egybevetve a múlt évi országos döntővel, a síkfutás eredményei jelentősen javultak, ami a gyerekek komoly felkészülését bizonyítja”. Ha a kiváló sportember véleményét összegezni akarjuk, elmondhatjuk, hogy: a „Reménységek rajtja” már igazolja a szervezők reményeit. Tulajdonképpen milyen verseny ez? Miben különbözik más iskolai versenyektől és miért nézte meg Borzov? A szovjet ifjúsági sport a gyermekek millióé, akik között olyan „csillagok” tűntek fel, mint Marina Kosevaja — olimpiai bajnok úszónő, Vlagyimir Jascsenko — magasugró világcsúcstartó, Marija Filatova — olimpiai bajnok tornásznő, Irina Gyer- juhina — a ritmikus gimnasztikái világbajnokság összetett versenyének a győztese, Jelena Vodorezova — a Szovjetunió műkorcsolyázó bajnoknője és az Európa- bajnokság szabadon választott gyakorlatainak győztese, Vlagyimir Besszonov — az Európa-bajnok utánpótlás labdarúgócsapat egyik tagja, a torna legjobb csatára és még sokan mások. A hagyományos iskolai spartakiádokon és más ifjúsági versenyeken elsősorban azok vehetnek részt, akik aktívan részt vesznek a sportszekciókban és leginkább képesek arra, hogy jó hírnevet szerezzenek osztályuknak, iskolájuknak, stb. Más szavakkal: a versenyeken a legjobbak indulnak, az úgynevezett „nem sportos” gyermekek pedig a stadionokon kívül rekednek. No, de éppen az úgynevezett „nem sportos” gyermekek szenvednek mozgáshiányban, s a testnevelő tanároknak éppen rájuk kell megkülönböztetett figyelmet fordítaniuk. Az elmúlt évben megrendezett „Reménységek rajtja” nem a legjobb iskolai sportolók, hanem az egyes osztályok versenye. Nem a csapatok, hanem az egyes osztályok összes tanulója méri össze erejét. A játékokon a negyedikesektől a tizedikese- kig valamennyi tanuló részt vehet. Először az iskolai, majd a kerület, a város és a körzet (mindez a saját korosztályban) legjobb sportosztálya címéért folyik a vetélkedés. A válogatóversenyeken túljutó osztályok részt vehetnek az országos döntőn, amelyet már két alkalommal is a Krím-félsziget feketetengeri fürdőhelyén, Artyek- ben rendeztek meg. A „Reménységek rajtja” ez évi döntőjén —, amely október 2—13. között zajlott le — az ország 130 legjobb sportosztálya, 3600 tanuló mérte ösz- sze erejét. VLAGYIMIR K1RILJUK A megyebajnokság legjobbjainak találkozója ■ISlim-JBf fflHHM Néhány edzői utasítás a szü netben Három óra után már fé- lig-meddig megtelt Tengeli- cen a lelátó. A szurkolók az öregfiúk mérkőzésre is kíváncsiak voltak, hisz saját játékosaik nellett olyanok teljesítményében gyönyörködhettek, akiket jó néhány éve Bonyhád színeiben lát. tak játszani. Az előmérkőzés jó volt, ahol végül egy vitatható góllal a hazaiak nyertek 3-2 arányban a kitűnő Bonyhád ellen. A félidő közepén már gyülekeztek a megyei labdarúgó-bajnokság nemrég befejeződött idényében legjobban szereplő labdarúgók. A mérkőzés szünetében aztán Váczi László és Márkus József, a két csapat edzője kihirdette az összeállítást. Mint mondották, arra törekedtek, hogy nagyjából azonos játékerőt képviselő csapatok kerüljenek egymással szembe. Váczi László csapatában a következők kaptak helyet: Szulics — Kertész, Bíró, Kalmár, Lem- le, Zágonyi, Bíró, Kniesz, Mezei, Micskó, Bulla. Csere: Balogh és Wágner. Csapat- kapitány: Micskó. Márkus József Csapata: Bálint — Világh, Béres, Fiath, Éger, Majsai, Győrfi, Miklós, Min- ker, Varga, Incze. Csere: Stölkler, Barabás. Csapatkapitány: Varga. (Megjegyzés: Váczi csapatában a középhátvéd poszton a zombai Bíró, míg középpályán a nagy- mányoki Bíró szerepelt.) Mintegy ötszáz néző előtt Tóth játékvezető bíráskodása mellett kezdődött a találkozó. A nyolcadik percben már gólt láthatott a közönség. Majsai kitűnő labdát adott Vargának, aki a kifutó Szulicsot is átcselezte, és nyugodtan, laposan lőtt a hálóba. 1-0. Rendkívül változatos, élvezetes volt a játék. A 16. percben Minker beadását a jobb szélről Varga kapta, aki felnézett, felismerte a helyzetet, Győrfihez továbbított, és ő kapásból szép gólt lőtt Szulics hálójába. 2-0. (A közönség nagy tapssal fogadta a remek akciót.) Négy perc múlva Világh lövésszerű beadását Szulics jó érzékkel kaparintotta meg a kitűnően helyezkedő Incze elől. A 26. percben Bíró a 16-osról nagy erővel lőtt, de Bálint a felső sarokba tartó labdát jó érzékkel hárítani tudta. Ismét felzúgott a taps a szép teljesítményért. Néhány perc múlva azonban Bálintot is elérte a kapus sors, a jó védés után elemi hibát vétett, a labda a szemfüles Mezeihez került, aki közelről a hálóba talált. 2-1. Harminc másodperc múlva Incze kapáslövése szállt mellé majd a 31. percben Mezei 18 méterről küldött nagyerejű labdáját védte Bálint. A 35. percben szép támadást láthatott a közönség, melyet Bulla éles lövéssel fejezett be, de a kapufa mentett. A második félidő első percében Micskó vezette fel a labdát, átcselezte magát a védőkön, de lövése centiméterekkel húzott el a felső sarok mellett. A tengelici közönség értékelte a szép és ötletes játékot, különösen a második félidőben szinte percenként zúgott fel a taps. Ebben nagy része volt Stölk- lernek is, aki remekül védett. A másik kapuban is csere történt. Ott Szulics helyett Balogh állt be. A 3. percben Incze gólt ígérőén tört kapura, Balogh csak úgy tudta megakadályozni a gólszerzésben, hogy a lábát elhúzta. Tóth játékvezető határozottan 11-est ítélt. A labdát Varga élesen, félma- gasan a léc mellett küldte a hálóba. 3-1. A 16. percben Világh elől Balogh és Wágner együttes erővel tisztázott. Az ellentámadásnál Stölkler kitűnően időzített Egyénileg kitűnően képzett játékosokból állt Váczi László edző (balról) csapata is, de az ellenfél együttesének jobb volt az összjátéka. kifutásaival hívta fel magára a figyelmet, melyet a közönség ismét megtapsolt. Annak ellenére, hogy változatos, és teljesen kiegyensúlyozott volt a játék, a 26. percben tovább növelhette előnyét Márkus edző válogatottja: Világh átadását Barabás értékesítette. 4-1. Három perc múlva Majsa; jó labdájával Varga talált hálóba. 5-1. A másik oldalon is sok szép támadás alakult ki, így a 32. percben Micskó egyedül tört kapura, Stölkler azonban lábáról elütötte a labdát. Micskó ismételt, de Stölkler ezúttal is helyén volt. A következő percben Bíró lövését kivédte a kis- dorogi kapus. A 40. percben Bulla éles lövését Stölkler Micskó elé ütötte, aki kapásból léc fölé lőtt. A félidő utölsó percében Micskó végül hosszú kísérletezés utón bevette Stölkler kapuját, ezzel kialakult az 5-2-es végeredmény. A hét 11-t alapján meghívott játékosok mérkőzését megnézte dr. Szűcs László, a megyei labdarúgó szövetség főtitkára is, aki a következőket mondta a látottakról: — A fehér mezben játszó együttes, — ahol Márkus József látta el az edzői tisztséget — nekem különösen tetszett. Elsősorban azért, mert jobban megértették egymást. A kisdorogiak ka. puvédője bizonyította kivételes képességeit, csillogtatta tudását. Elsősorban Majsai és Varga játéka tetszett, akik a mezőny fölé nőttek. Augusztus elején még a megyebajnokság megkezdése előtt ennek a találkozónak legjobbjaiból összeállított válogatott a Szekszárdi Dózsa ellen játszik hétközi edzőmérkőzést előreláthatólag Kisdorogon. A két edző is elégedetten nyilatkozott a látottakról, a játékosok teljesítményéről. .Márkus József szerint különösen Stölkler, Béres, Fiath, Majsai és Varga játéka tetszett csapatából, míg Váczi László Lemle, Mezei, Bíró Gáspár és Bulla játékát em. lítette elsőként. Mint az a tudósításból is kitűnik, a közönség élvezetes, változatos, de elsősorban színvonalas játékot láthatott. A meghívott labdarúgók igyekeztek bebizonyítani — és ezt sikerült is —, hogy nem véletlenül kerültek a bajnokság során a hét 11- ébe. A közönség fel-felzúgó tapsa volt a bizonyítéka annak, hogy elégedett volt. Azzal a tudattal távoztak, hogy érdemes volt ezen a vasárnap délután kimenni a tét nélküli mérkőzésre is. A megyei labdarúgó-bajnokságról BÁTASZÉK: A SZÉP JÁTÉK SOKSZOR ELMARADT A BÁTASZÉKI VSK-TÓL többet vártak a lelkes szurkolói. Titkon remélték, hogy sikerül legalább dobogón végezni, bár egyesek még abban is bíztak, hogy egy kis szerencsével bajnokságot nyernek. Az őszi idényt a negyedik helyen fejezték be, a tizenhét mérkőzésen 23 pontot gyűjtöttek úgy, hogy a három döntetlen mellett négyszer vereséget szenvedtek. Érdekes módon — ha csak a tavaszi eredményeket vesszük alapul — szintén 4. lett a Bátaszék. A bajnoki táblázaton, mely a végeredményt tükrözi, ott is a 4. hely jutott a Bátaszéki Vasutas SK csapatának. Éles különbség mutatkozott a hazai és a vidéki szereplésük között. Otthon mindössze egyszer maradtak alul, ugyanakkor idegenben nyolc vesztett mérkőzésük volt a hat győzelem mellett (három döntetlenül végződött). A vidéki mérkőzések alapján készített táblázaton a bátaszéki gárda a 7. helyet tudta csak elfoglalni. PALATÍNUS JANOS edző a télen került vissza a csapathoz. Mivel jól ismerte a helyi körülményeket, a játékosok egyéni képességét, nagy ambícióval fogott munkához. A tavaszi szezonra célul tűzte, a csapat tagjait visszatéríteni a helyes gondolkodásra, annak érdekében, hogy dobogón végezzenek. Ezenkívül szerette volna elérni a fiatal játékosok beépítését is. A feladatokat csak részben sikerült teljesíteni. A játékosok többsége az edzéseken nem vállalta a nehéz terhelést, így a bajnoki mérkőzéseken erőnléti hátrány mutatkozott több együttessel szemben. Nem volt ritka, hogy másokban keresték a hibát, ahelyett, hogy saját magukba néztek volna. A bajnokság során gyakran előfordult, hogy csak az eredménynek lehetett örülni, mert a jó és szép játékkal adósak maradtak a játékosok. Mint már említettük, hazai pályán nem volt gond, viszont idegenben annál több kudarc érte őket. A TAVASZI szezonban elért eredményeik: Aparhant— Bátaszék 0:1, Bátaszék—Dombóvár 1:0, Pincehely—Bátaszék 1:2, Bátaszék—Simon- tornya 5:0, Paks—Bátaszék 2:1, Bátaszék—Nagydorog 4:0, B. Pannónia—Bátaszék 2:3, Bátaszék—Tolna 2:0, Kisdo- rog—Bátaszék 1:0, Bátaszék— Bogyiszló 5:0, Zomba—Bátaszék 0:2, Bátaszék—Nagymá- nyok 6:0 (a tavaszi idény egyik legnagyobb meglepetése), Tevel—Bátaszék 2:1, Bátaszék—'TÁÉV SK 1:0, Bonyhádi Vasas—Bátaszék 3:1, Bátaszék—Fadd 4:1, Tengelic— Bátaszék 2:1. Minden mérkőzésen játszott: Béres, Holacsek, Zágonyi. Sorrendben: Fiáth, Mezei, Mucska és Tóth J. következik. Külön dicséretes, hogy a tavaszi szezonban a bátaszéki felnőttcsapatból nem volt kiállítás. Szomorú viszont, hogy előfordult olyan is; a vasárnapi bajnoki mérA BONYHÁDI VASAS kitűnő őszi szereplése után úgyszólván mindenki azt várta, hogy a tavaszi idényben is folytatni tudják a jó helytállást. Ez azonban elmaradt. Már a felkészülésnél jelentkeztek a problémák. Ezek közül a legnagyobb az állandó kapusgond volt. Gyakran volt olyan edzés, ahol egyszerűen nem volt kapuvédő.' Aztán megsérült Bulla, Gecző I. és Máté I. A két utóbbit porccal kellett műteni. Bulla csak a 22. fordulóban tudott ismét a csapat rendelkezésére állni. Később Barabás is a sérültek listájára került. A Bonyhádi Vasas tavaszi eredményei: Pincehely— Bonyhád 0:0, Bonyhád—Si- montornya 1:2, Paks—Bonyhád 1:0, Bonyhád—Nagydorog 1:0, Bonyhádi Pannónia— Bonyhádi Vasas 0:3, Bonyhád—Tolna 3:1, Kisdorog— Bonyhád 2:1, Bonyhád—Bogyiszló 0:0, Zomba—Bonyhád 2:3, Bonyhád—Nagymányok 3:0, Tevel—Bonyhád 1:0, Bonyhád—TÁÉV SK 3:0, Tengelic—Bonyhád 2:0, Fadd kőzésről voltak igazolatlanul hiányzók. Meg kell azt is említeni — sajnos — a megyei serdülőbajnokságban szereplő bátaszéki csapat rendkívül gyenge játékerőt képvisel. Reméljük, a bátaszéki vezetésnek energiájából a jövőben több jut a fiatalokra. —Bonyhád 2:0, Bonyhád— Bátaszék 3:1, Aparhant— Bonyhád 2:3, Bonyhád— Dombóvári MSC 4:2. AZ EREDMÉNYEKBŐL kitűnik, hogy a komoly játékerőt. képviselő ellenfelekkel szemben a B. Vasas legénysége helytállt, ugyanakkor gyengébb képességű csapatokkal szemben alulmaradt. Egyik legfájóbb vereségük a teveli 1:0. Domokos Sándor edző szükséghelyzetben vette át a csapat irányítását. Rövid idő alatt kitűnő szellemű, egységes csapatot kovácsolt össze. A játékosok szerették, hallgattak rá, nem az edzőn múlott, hogy nem sikerült dobogón végezni. A kialakult jó szellemnek köszönhető, hogy visszatért az egyszer mór elbúcsúzott Varga. Lelkesedése, játékintelligenciája jó hatással volt az egyébként sok fiatalt felvonultató Vasasra. A bajnokság során 23 játékost szerepeltettek. A legtöbbször a következő tizenhárom játékos szerepelt: Incze, Mészáros, Heidecker, Horváth I., Eisenzehr, Bulla, Barabás, Varga, Bajkai, Hodorics, Gecző II., Máté II., Csordás. Ha figyelembe vesszük, hogy Bonyhád város lélek- száma viszonylag magas, akkor kevés a nézőszám. Az egész idényben nem volt hétezer fizető nézőjük, ugyanakkor amikor a paksiaknak ennek duplája volt. Legtöbben a Bonyhád—Nagymányok mérkőzésen voltak: hat- százan. A Bonyhádi Vasas július 20-ón kezdte el a felkészülést Kozma József edző irányítása mellett. Domokos Sándor munkahelyi elfoglaltsága miatt volt kénytelen megválni a csapattól. A vezetőség legnagyobb gondja továbbra is a kapushiány, amit az átigazolások során sem tudtak megoldani. Néhány változás is történt: katonai szolgálatra bevonult Bajkai és Pusztai. Leszerelt: Máté I. Igazolták Aparhantról Túróst, a Bonyhádi Pannóniából Jánost. ANNAK ELLENÉRE, hogy a Bonyhádi Vasas csak az 5. helyen végzett a megyebajnokságban, jó szellemű, kitűnő együttesnek tartjuk, ahol több olyan tehetséges fiatal bontogatja -szárnyait, akik segítségével a- csapat a soron következő bajnokságban a táblázaton dobogón végezhet. BONYHÁD: TAVASSZAL MÁR GYENGÉBBEN MENT
