Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-25 / 173. szám
a Képújság 1978. július 25. Moziban Egy szelet a nyugatnémet valóságból, ahogyan egy huszonnégy esztendős filmes látja. Kuszaságaival, nyerseségével együtt jelentékeny alkotás, több és mélyebb egy nemzeti rétegproblémájának rajzánál. Reiner Werner Fassbinder szenvedélyes filmcsináló, az 1971-ben készült A zöldségkereskedő óta további huszonkét filmet készített, harminckét esztendősen egy életmű áll a háta mögött. Filmjeinek központi kérdése — és szereplőgárdája is — azonos: az érzelmi kiszolgáltatottság, érzelmi kizsákmányolás. Humanista és jó megfigyelő — kórképe ha riasztó is, nem kegyetlen. Álláspontja szerint valahol mindenkinek igaza van, alakjainak ábrázolásakor nem felejti sohasem el a figurák belső szemlélését. Hogy a néző miként orientálódik a sokféle, villanásokkal érzékeltetett igazság között, abban persze azért a rendezői szándéknak is szerepe van. A zöldségkereskedő főhőse a bárhol fellelhető átlagember. Kicsit kopott lakásban lakik, megjelenésében semmi különös, foglalkozása prózai, életvitele is: munka közben és után be-betér egy felésre a kocsmába, dumálgat a haverokkal — van. A makacs kamera sarkába szegődése deríti ki róla — amit hétköznapi életünkben többnyire elfelejtünk — hogy az átlagember élete, személyisége sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk — és mint ahogy nem gondoljuk a velünk, mellettünk létezőkről. Hans Epp, a zöldségkereskedő, kispolgári családban született, rideg, szeretet nélküli légkörben nőtt fel. Akárha egy . pszichológiai tankönyvben olvasnánk a tipikus tüneteket: elképzeléseit visszafojtja a család, anyja nem szereti, mikor végül hivatásra talál, önhibájából elveszíti. Csalódik barátaiban, és nagy szerelme sem vállalja. Zöldséggel házaló kereskedő lesz, akit foglalkozása miatt családja megvet. Ami nekünk fel sem tűnne — mo- kány termete — szintén kisebbségi érzések forrása. Csak ennyi, ami vállát nyomja, amit feltűnés nélkül cipel tudatában... Egy nap aztán az állóvíz felkavarodik: találkozik egykori nagy szerelmével, aki unatkozó hitvese valaki másnak. A nő ismét megigézi — habár ellenáll a kísértésnek, tekintettel feleségére. A kibillent rendet számo- latlan féldecikkel igyekszik visszaállítani: részegségében elagyabugyálja feleségét, kislányuk szeme láttára. Mégis ő kap infarktust a hírre, hogy a felesége a család egyetértésével válni akar. Lassú felépülése után másképpen kell élnie: nem végezhet nehéz testi munkát és nem is ihat. Úgy tűnik, ennek ellenére rendben visszatér az Épp családba, sőt, mivel a kényszer házalóból vál* lalkozóvá teszi — még az anyai elismerést is élvezi, először az életben. Akkor aztán ismét történik valami. Ez az apróság feleségét mutatja meg titkolt tulajdonságaival: felvillantja a kispolgári asszony látszaterkölcsének mocskosságát. A zöldségkereskedő nem lúd változtatni semmin: lassú apátiából jut el a végső tetthez. Halálba issza magát. Nem duhaj jelenet, hanem gyászos szertartás ez, aminek minden résztvevője tudja a végét. A folytatás is: a zöldségkereskedő nélkül az élet megy tovább. Fassbinder képlete persze nem egyszerűsíthető le. A zöldséges halálát a megértés, a szeretet, az együttérzés végzetes hiánya okozza. Az emberi egyensúly hiánya, amit több önuralommal sem lehet elérni egy elidegenedett társadalomban. VIRÁG F. É. Kossuth-könyvek Rádió Fantasztikus regények Fantasztikus, hogy milyen népszerűek már nálunk is a fantasztikus művek. A Galaktika című kéthavonta megjelenő antológiát csak úgy lehet megszerezni, ha az ember mindig ugyanott veszi meg és elteszik neki. A harmincadik következik a sorozatban és van kifejezetten fantasztikus regényekből álló sorozat is. Régebbi kötetei annak sem kaphatók. A Kossuth Kiadó sem mond le ennek a népszerű műfajnak a feltételezhető anyagi hasznáról. Azonban nem csupán erről van szó, a Kossuthnál többnyire szovjet szerzők fantasztikus regényei jelennek meg. És a szovjet fanti a világ élvonalába tartozik. Egyrészt jó azért, mert többnyire megmarad a tudomány keretein belül, és a fiatalok a kalandregények helyett a fantit épp tudományos kíváncsiságból olvassák, másfelől meg azért, mert van benne .fantázia. Még egy harmadik tulajdonságuk is van, emberszabású, lélektanilag megalapozott történetek. Ennyivel többek a kalandregényeknél, melyek örökébe léptek, legalábbis a teenager olvasóknál. Csak az a baj. hogy kevés kapható belőlük, a második félévre is csupát egyet ígér a Kossuth Kiadó. A szovjet irodalom legismertebb és szinte már klasszikus számba menő fantasztikusregényírójának, Beljajevnek a műveiből hármat adnak ki egy kötetben, második kiadásban, A levegőkereskedő címmel. lUlusorajanlcit Befolyásolhatók vagyuk és az RTV Újság igyekszik kihasználni ezt a tulajdonságunkat, ami természetes. A műsor egyrészt tényközlő jellegű, másrészt figyelemébresztő, a címekkel igyekezve a hallgatót arra serkenti, hogy lehetőleg sűrűn kattintsa nyitásra készüléke gombját. Ez egyik-másik esetben reflexszerűen sikerül. A „Hírek”-től senki nem várja el, hogy más legyen, mint hírek, vagy a „Déli krónikától”, hogy krónikát mondjon. A „168 óráról”, a rádió legjobban szerkesztett politikai műsoráról is mindenki tudja, hogy micsoda. Vannak azonban kevésbé sikeres címek. Ha például azt olvasom „A pályatárs szemével” gyűjtőcím alatt, hogy Szakonyi Károly a „Nemzedéki közérzet és feladat” elnevezésű témáról fog értekezni, akkor inkább előveszek egy jó Szakonyi-kötetet, de békén hagyom a rádiót. Hasonló a helyzet, ha egy alig ismert nevű szerző bizonyára jó írására a nem sokat mondó „Olvastam egy novellát” cím hívja fel a figyelmet. Én is olvastam, na és? Ellenpélda, a jó címeké, melyek megmozgatják a fantáziát, kíváncsivá tesznek. „Hiába váltam el!” (Kapás Irén műsora), „Foglalkoztatás^ az alkotmányba ütközik” (Lipovecz Iván összeállítása). Túlzás ilyeneket, vagy hasonlókat igényelni? Aligha. Bár a rádió monopolhelyzetben van és nem lesz szegényebb attól, ha kevesebben hallgatják, fontos szerepének betöltésében a jó műsorcímek is segíthetik. Segíthetnék. O. I. Horváth Teri: Sári-gyöp Állítólag Oscar Wilde mondta egyszer;: „Az igazi tehetség sohasem lehet egyoldalú, mert az egyoldalúságnak semmi köze sincs az igazi tehetséghez.” Oscar Wilde nem tévedett. Bizonyítékul elég, ha csupán néhány színészünk köztük Gábor Miklós, Latinovits Zoltán — írásaira utálunk. A színészek, akik annyi klasszikus értéket közvetítenek a közönségnek, akik emberi és művészi érzékenységükkel a valóság oly sok elemét magukba szívják — gyakran jelentkeznek alkotóként, legtöbbször íróként' Ebbe a sorba lépett be Horváth Teri is, a Szépirodalmi Könyvkiadónál idén megjelent nagy sikerű regényével, a Sári-gyöppel. „Nem akarok író lenni. De valamiképpen igazságot-szeretnék szolgáltatni áldozatos, agyon szidott nemzedékemnek — vallja a színésznő. Útja a Hanság paraszti világából indult, és a felszabadulás után a fővárosban, a népi kollégiumon át a színpadig, a filmig ívelt. Horváth Teri egyike azoknak a paraszti tehetségeknek, akiket az ötvenes években egyesek a népi demokrácia tévedésének minősítettek. Hátborzongató, ahogy felidézi öngyilkos kortársainak alakját, azokét, akiket az emeleti ablakokból a halált hozó betonra szédített a történelem. S mégis, éppen Soós Imréről, Sarkadiról olvasva támad hiányérzetünk. Horváth Teri érezhetően sokkal többet tud erről a történelmi korszakról, mint ameny- nyit elmond nekünk. A gyermekkort viszont őszinte és aprólékos kitárulkozással örökíti meg, újabb színekkel feste- getve azt a képet, amelyet legnagyobb íróink hagytak ránk a magyar parasztság sorsáról. Vajon hogyan él Horváth Teriben a hetvenes évek Magyarországa? Mi mindenre döbbenünk majd rá, ha tegnapjaink, jelenünk és holnapunk irodalmi rajzát az ő tollából elolvassuk? „Érzek magamban annyi erőt, hogy megírjam a küzdelmes, helyenként örömmel telt felnőttkort.” — ígéri a színésznő. Horváth Teri olyan ember, aki megtartja a szavát... TV-NAPLÓ Ludas Matyi Balogh Istvánnak a lapalji jegyzetekben sem jutott hely irodalomtörténeteinkben, működését csak a színháztörténészek tartják számon. Ennek java a magyar színészet hőskorára esik, s váljék dicséretére, hogy nagyvárosaink helyett inkább a kis helyeket látogatta társulatával, mondván, hogy ezeknek nagyobb szükségük van a művelődésre. 1806-ban lépett fel először, s 1856-ban búcsúzott a színpadtól. A Nemzeti Színház első nyugdíjasai között volt, s jóval túl a nyolcvanon, 1873-ban hunyt el. Több darabot is írt, Mátyás diák című bohózata sokáig műsoron maradt, de a maga korában kedvelték Lúdas Matyijét is. Ezt újították fel most az egri várban, a nyári játékok keretében. Divat lett a múltba fordulni, s az elmúlt években régi drámaírásunk vitathatatlan remekei mellett színre kerültek gyengébbek is, amiknek feltámasztását még a múlt iránt érzett nosztalgia sem indokolja. Ilyen Balogh Lúdas Matyija is. Nehézkesen mozdul, helyzetkomikuma fáradt, ötlettelen, s valójában nem is csinál mást, mint színpadra állítja Fazekas költeményét. A maga korában nyilván hatott, hisz kevesebben olvastak, mint ma, s a korabeli közönség nem sokat törődött azzal, hogy más az eposz és megint más a dráma játék- szabálya: ami ott tömör és egyértelmű, az eposzt pusztán átplántáló vígjáték esetében nehézkes lesz, vontatott, humortalan, mindenekelőtt azért, mert Balogh egyetlen ötlettel sem vitte tovább Fazekas világirodalmi rangú eposzát. Miért kellett hát felújítani? Legföljebb drámatörténeti példatárban van a helye, mai színpadra csak a félreértés viheti. Főleg ebben a formában, amikor Fazekas mai „társszerzői” semmivel sem leleményesebbek, amint a derék Balogh István. Bródy János dalszövegei ugyanis laposak, a költészettől olyan távol állnak, mint Makó Jeruzsálemtől, s prozódiai kifogás is illethetné őket, ha egyáltalán érdemes lenne ezzel foglalkozni. Tolcsvay zenéje sem gazdagítja Balogh szövegét, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy nehézkes, fáradt, vajmi kevés örömet adó előadásnak lehettünk tanúi. Gregor József műsora Gregor József legjobb basszistánk, s egyben kitűnő színész is, mindig élmény, ha megjelenik a színpadon. Most új oldaláról mutatkozott be: Szegeden kalauzolt végig bennünket, kedvesen, szeretetre méltóan, nem hallgatva el néhány önéletrajzi megjegyzést sem. Szeged és a szabadtéri játékok egyet jelent, de sokáig egyet jelentett Szeged és Gregor József neve is. Ami igazán megható volt ebben a műsorban, a városhoz fűződő intim kapcsolata, az a csendes, de önérzetes lokálpatriotizmus, ami Gregor szegediségét jellemezte. Gregor európai rangú énekes, s milyen természetesen mondta, hogy ebben a városban érzi igazán otthon magát, s mindig itt akar maradni. Csak az volt a baj, hogy a filmet még 1977-ben készítették, s azóta vártak bemutatásával, közben pedig sok minden történt. A néző gyakorta bosszantó időzavarba került, mert amikor a „tavalyi” szabadtéri játékokról beszéltek, azon mindig a két év előttit kellett érteni, de még zavaróbb volt, hogy közben a Szegedi Nemzeti Színházat, Gregor József nagy sikereinek színhelyét bezárták, ő pedig már régóta a pesti Operaházban énekel. így is örömmel hallottuk a Tisza-parti város dicséretét, s részesei lehettünk annak a szeretetnek, ami Gregor József szavaiból áradt. CSÁNYILÁSZLÓ A szökevény A musztáng elindult valamelyik távoli sztyeppéről, bal patájába M betűt ütöttek. Az M-betűs lovaknak vége: a jelölt patájúakat levágják. A musztáng feleúton megszökött és hiába az emberek furfangos, technikai segédlettel megerősített haj- tcvadászata: nyolc hónapig szabadon élt. Nem fogott rajta a négyszeres adag, puskával testébe lőtt .altató, nem csábította a felkínált zab és ügyesebb volt az ösz- szes lasszóhajítónál. Csak az anyai ösztön volt erősebb a szabadságvágyánál: kiscsikója védelmében végül beszorult a karámba. Megkötözték, elvitték, azóta már vége. Kedves, csodálatra méltó musztáng: a riportfilm készítőivel együtt a bennünk bújkáló ősi .ösztön, a kitörés, a zabolátlan rohanás, a szabadság jelképének látunk. Történeted már-már ballada: csakhogy korunkban a csillapíthatatlan szenzációéhség miszlikbe szabdalja a balladákat. Filmes szándék ide, filmes szándék oda: ott, ahol a musztáng elszökött, a ló története nem egyéb, mint bosszantó eseménysorozat. A musztáng sikertelen üldözői ingerültek, a sikeres — persze, ő a legravaszabb, legértelmesebb üldöző — pedig hétezer forinttal gazdagabb. Ennyit kapott a jutalomként járó kiscsikóért. Történeted mellett ezt is megtudjuk. És ez még epilógusnak is sok. így kerülünk vissza mindig a földre, a balladák magasából a valóságba... —virág— K. M. Jelenei a filmből
