Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

1978. július 23. “rÍÉPÚJSÁG 11 Goya grafikai Kiállítás u Szépművészeti Múzeumban A szolidaritási akció képei A modern grafika egyik alapkövével. Goya négy so­rozatával találkozhatnak azok, akik felkeresik a Hő­sök terén álló múzeumot. A művész halálának 150. év­fordulója alkalmából rende­zett tárlaton a Caprichos (ötletek), A háború borzal­mai, a Bikaviadalok és a Balgaságok című rézkarc­sorozatok teljes anyaga sze­repel; — ritka nagy kincse ez az együttes a spanyol fes­tészeti anyagáról is híres múzeumnak. Aki nyitott szemmel és érdeklődő elmé­vel tanulmányozza át a ha­talmas kiállítást — maga a Caprichos 80, A háború bor­zalmai pedig 82 lapból áll —, annak nem lehet sok két­sége afelől, hogy formálását és szellemi magatartását il­letően máig érvényes és pá­ratlan szuggesztív hatású művészettel találkozott. Francisco Goya spanyol festő és grafikus 1746-tól 1828-ig élt. A barokk stílus utolsó hullámai még hatot­tak pályája kezdetén, később a k'asszicizmus vált uralko­dóvá, élete alkonyán a ro­mantika lobogott fel. mely — éppen Goyával — a rea­lizmusba csapott át. Goya mindegyik erényét magába olvasztotta, összetett egyéni­ség volt, összetett a művésze­te is. összetett, mint az a társadalmi környezet, mely­ben élete zajlott, és maga a kor: a maradiság és a forra­dalmak Spanyolországjával, Napóleon feltörésével és bu­kásával. Szerény sorból ke­rült egyre magasabbra. A királyi család és az udvar előkelőségeinek portréit fest­ve nem csupán kivételes fes­tői erényeit, a színnel és a fénnyel való kifejezésnek Ve- lazqezéhez mérhető maga- biztosságát mutatta meg, ha­nem a mélyreható jellemzés­nek, az éles. szinte a szatíra határáig elmenő megjelení­tésnek a bátorságát is. A festő Goyát a múzeum emeletén csodálhatjuk meg: egyik virtuózán festői re­mekét, Bermudezné arcképét és másik két — már idősebb korából származó — kiváló alkotását, a monumentális megjelenésében is bensősé­ges Korsós lányt és A kö­szörűst találhatjuk ott. Az utóbbi kettő szinte átvezetés: a tisztább, a több erkölcsi tartást őrző néphez forduló Goya nem csupán témát vál­tott, hanem művészi progra­mot valósított meg. A roko­kó idillektől, életképektől, melyeket kezdetben terve­zett a királyi gobelinszövő műhely számára, a Korsós lányig és A köszörűsig ívelő út hosszúnak tűnik. A való­ságban azonban Goya so­sem volt az a hű szolga, ami társadalmi helyzetéből logikusan következett volna. A felemelkedés csak eszköz volt számára az érem másik oldalának megismeréséhez és felmutatásához. Ezt a mindig is látott oldalt, mely igen sokszor ijesztően sötét, Goya rézkarcaiban mutatta meg, páratlan nyíltsággal és leleplező erővel. A Caprichos sorozat szo­katlan ötleteket fog össze. A forró ételt habzsoló szerze­tesektől a nőrablásig, az előnytelen házasságtól a nyámnyila, illetőleg a túlsá­gosan önérzetes férfi esetéig, a gyermekijesztgető mumus­tól a besúgókig, a tudós dok­tort játszó szamártól a csu­pa szamarat felsoroló csa­ládfát szemlélő ostoba hiva­talnokig például sok-sok na­gyon is időszerű, az akkori spanyol viszonyokra burkol­tan vagy nyíltan utaló té­máig terjed a ciklus — hogy csak néhány körét jelezzük. Eevik kulcsműve a sorozat­nak az. amelyiken egv alvó — magát a művészt látja az asztalra, papírjára és raizo- lóeszközeire borulva alvó figurában e sorok írója — alakja köré éjszakai ragado­zók gyűlnek. A címe: „Az ész álma szörnyeket kelt életre.” A felvilágosodás A Bikaviadalok című soro­zat volt az egyedüli, ame­lyik a megtorlás veszélye nélkül jelenhetett meg a mű­vész életében. A spanyolok­nak ez a máig élő, népünne­pélynek számító szokása Goya sorozatában a legma- gasrendűbb grafikai eszkö­zökkel jelenik meg. A biká­val való küzdelmet művészi tökélyre emelő viadorokat egyéniségként ábrázolta Goya, nem feledkezve el a hajmeresztő mutatványok végrehajtóiról. Felsorakoznak olyan elis­mert művészek képei, mint Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Kádár György, Szabó Vladi­mir; csak néhány nevet emel­sáról Goyának aligha lehet­tek, ezért a háború borzal­mai sorozatot csakúgy nem adta ki, mint a Balgaságok című későbbi ciklust. Ez utóbbi a legtalányosabb mű­vei között, lapjai szürrea- lisztikus hatásúak. Miről szólnak? Például a hiszé­kenységről, az együgyüség- ről, a düh, a házasság, a karnevál, a félelem balgasá­gáról, az állati balgaságról. A sötét tónus uralkodik az aquatinta és a rézkarc tech­nikáját egyesítő, a folt és a vonal hatásait egyaránt ki­használó lapokon. Vonalai­nak szövete, futása izgatott, ahogy a téma kívánja és fő­ként ahogy a művész érzel­mei együtt hullámzottak a felzaklató erejű motívum­mal. A Caprichos általánosabb körben mozgó példái, A há­ború borzalmai drámai rea­litásai, a Bikaviadalok szer­tartásos látványosságai és a Balgaságok látomásai külön­leges egységet alkotnak. Az uralkodó köröktől megcsö- mörlött Goya, bár az éles összeütközéseket kerülte és a kisebbeket — magas ál­lásából következően át­vészelte, véleményét az ak­kori világról ezekben a kar­cokban megfogalmazta. Éles volt ez a fogalmazás. A gra­fika alkalmas eszköznek bi­zonyult a szemtanúi hiteles­séggel és a művészi, a sűrí­tett láttatás erejével dolgo­zó mester számára, hogy az igazság elkötelezettjeként szóljon a legégetőbb bajok­ról. „A süket ember háza” — ahogy Goya otthonát nevez­ték, lévén negyvenhét éves korától süket a művész —, szürrealista látomásokkal te­lefestve hazájában, a rézkar­cok viszont a világ számos múzeumában hirdetik Fran­cisco Goya emberi és művé­szi nagyságát. HEITLER LASZLÖ eszméivel ismerkedő Goya ezek ellen a szörnyek ellen hadakozott szimbolikus mű­veivel. Volt kivel felvennie a harcot: két héttel a megjele­nése után vissza kellett vonni a sorozatot, mert az inkvizíciós hivatal még ezt a burkolt társadalombírála­tot sem tűrte el. A háború borzalmai című sorozat nyíltabb beszédű a Caprichosnál, a művész köz­vetlen tapasztalataira épült: 1808-ban kezdődött és éve­kig tartott Spanyolországban a franciák elleni harc, pol­gárháborúval tetézve. Célzá­sok, utalások, átvitt értelmű megjelenítések helyett a nyers valóságot állítja elénk Goya drámai lapjain. Elő­adásmódja is érdesebb az előző, az aquatinta lágy folt­hatásaival is élő — soroza­tánál, a kemény vonalak élesen különítik el a formá­kat. Kivégzések, tömegmé­szárlások, kínzások, megbecs- telenítés, hullafosztogatás, nyomor, éhínség, menekülés és hasonló témák bukkannak elő sokféle változatban a rézkarcokon. Mindegyik alatt ott a cím, ilyenek: „Nem le­het ezt nézni” — halomra lö­vik a felkelőket. „Miért?” — kérdi a cím, fölötte szinte széttépnek egy megkötözött embert a katonák. „Ez még rosszabb” — mondja annak a címe, amelyiken megcson­kítás és karóba húzás a ked­velt emberirtási művelet. „Lehet még ennél többet is?” — kérdi a felnégyelést bemutató karc. „Nem tudni, miért” — mondja az alá­írása annak, amelyiken az akasztottak sorát szemléli egy katona. Illúziói a világ megválto­zásáról, békés jobbra forduló HSS V' Xontus Gyula: Küzdelem Korsós lány Hincz Gyula: Csendélet Budapesten a Vörösmarty téri Kulturális Centrum rep­rezentatív, földszinti képcsar­noka, a Csontvóry-terem szo­katlan kiállítás színhelye. A csupaüveg, tágas terem falain és térelválasztóin ké­pek sorakoznak, szám szerint nyolcvanhárom. Aki végigsé­tál e művek előtt, alighanem furcsállja, hogy ez alkalom­mal együvé került szinte minden stílus, irányzat és korosztály képviselője, orszá­gosan elismert alkotók, és pályakezdők munkái. Ami ké­sőbb egyértelművé teszi a látvány egészét: több, mint az azonos stílus, törekvés, irányzat, generáció — ez a kötőanyag ugyanis közös cél, mondhatnám azt is, hogy misszió. Amint Hincz Gyula megál­lapította: a művészi alkotó­munka lényegéhez tartozik az emberiség békéjének, a népek egyenjogúságának minden erővel való támogatása is. Kettős minőségben nyilatko­zott így Hincz Gyula: nem­csak mint Kossuth-díjas ki­váló művész, hanem mint a Magyar Képző- és Iparmű­vészek Szövetsége szolidari­tási bizottságának elnöke is. Ez a kiállítás ugyanis nem­csak festői és — 600 ezer fo­rintnyi — anyagi értéket kép­visel, hanem ezeken túl, és mindenek fölött reprezentál­ja a művészek tevékeny hu­manitását is. Az apartheid elleni nemzet­közi év alkalmából felaján­lották ezek az alkotóművé­szek a kiállítás teljes bevéte­lét a faji gyűlölet ellen küz­dő afrikai népek megsegíté­hetek ki a számos közül, s befejezik a sort a fiatalok, ér­zékeltetve megjelenésükkel, hogy náluk is megértésre ta­lált az akció. A megnyitón zsúfolásig megtelt a terem. Jelen volt csaknem valamennyi kiállító művész, s mellettük szokatla­nul nagy számú érdeklődő és műpártoló sorakozott fel, so­kan nemcsak nézőként, ha­nem vásárlás szándékával: — péreli — (Koppány György felv. — KS) Bőd László: Téli falurészlet Kiss Kovács Gyula: Csontváry Goya önarcképe a Cap­richos sorozatból Gera Éva: Tárgyaim

Next

/
Thumbnails
Contents