Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

1978. július 2. líÉPÚJSÁG 11 Ady Endre születésének századik évfordulója tiszte­letére ezzel a címmel ren­dezett kiállítást a Petőfi Irodalmi Mú2eum. A gyűj­temény arról a sokrétű kap­csolatról számol be gazdag és jól rendezett anyagával, mely a képzőművészet, a fényképezés, a film és Ady személye és munkássága között a költő életében és azóta kialakult. Milyennek látta Ady a kortárs képzőművészetét? — erre a kérdésre válaszol az említet kötet. Milyennek lát­ták és látják Adyt a képző­művészek? — e kérdésre pe­dig az Ady-kép című kiállí­táson kapunk feleletet. Legizgalmasabbak, a leg­nagyobb érdeklődést keltők az autentikus — még a köl­tő életében készült — művek. Közöttük olyan érdekesség is akad, mint Csinszka rajza Adyról (1919) és az időrend­ben legelső: Poszonyi Jenő rajza a kissé spicces, ifjú köl­tőről 1902-ből, Rippl-Rónaira jellemző, humoroselbeszélő címmel: „Tetszik tudni, ré­szeg vagyok, hogy a fene egye meg!” A nagyváradi ösztöndíjas Tibor Ernő 1904 —1907 közötti párizsi arc­képvázlata már a képzőmű­vészet területéről származó első híradás Adyról: fesőti ereje révén az ábrázolttól függetlenül is értékes mun­ka. Czigány Dezső festőnek, Ady egyik legközvetlenebb barátjának portrésorozatából legjellemzőbb az 1907-ben keletkezett, barna színekkel megfestett, szuggesztív tekin­tetű olajfestménye és az ugyanekkor készült szénraj­za. Róluk így vélekedett Ady 1907. november 9-én kelt, Lé­dához írt levelében: Czi­gány elkészült új portra- it-mmal. Esténként, villany­fénynél ültem neki. Rendkí­vül sikerült, érdekes, de ke­gyetlen kép. Valósággal le­leplezés, s majdnem karika­túra...” Rippl-Rónai József 1909- ben, Ady ottjártakor, Kapos­váron készült tollrajzvázla­lett számos adat szól, köztük a szobrász leírása a maszk elkészítéséről (Beck ö. Fülöp Emlékezései, 1957, 317. lap) és a maszk hasonlósága Becknek a húszas években készült domborművével. (La­punk május 14-i számában reprodukáltuk.) Ugyanakkor Vedres munkásságát kutatva nem bukkant elő semmi jel, mely a maszk készítésére utalna. Ady alakja a későbbiek so­rán számos művész ihletőjé- vé vált. Figurájának szobor- nzerű megformálásával, az egyéniség és az általa képvi­selt eszme plasztikai nyelvre váltásával, életében is jó is­merője, Csorba Géza foglal­kozott legtöbbet. Az Ady-sír- emlék mellett az ő munkája a Budapesten álló Ady-szo- bor is. A titkokat őrző és nagy tettekről álmodó költőt legjellemzőbben Bokros Bir­man Dezső Ady-arcmásá idé­zi elénk: a részletek szépsé­gét is őrző, nyugalmas for­mái a szobrászi megjelenítés erejével szólnak hozzánk. Ady profilja és egyik híres versének alegorikus alakja jelenik meg azon az érmen, melyet a Nyugat című folyó­irat felkérésére mintázott Beck ö. Fülöp. A versek ih­lető hatásáról legkorábban — 1913-ban! —, Csorba Géza Góg és Magóg fia című szob­ra szól. A későbbi, számát te­kintve, óriási anyagban csak keveset találtunk a költőhöz és műveihez valóban méltót. Az egyik ilyen id. Pál Mi­hály alkotása: a portré alig jelzett formákkal, csaknem gömbbé egyszerűsítve is ki­fejező és erőteljes. Vígh Ta­más festői formálású szobra Ady és a nők viszonyát, Vilt Tibor Ady-szimbóluma az öntudatra ébredő Ady-figu- rák világát idézi emlékeze­tünkbe. tához viszont a festő néhány mondata kívánkozik modell­jéről: „Ady Endre festői szempontból nézve is nagyon érdekes alak. Szemei nem­csak azért voltak szépek, mert feketék, mint a bogár, de azért főleg, mert álmos nézése mély és szerelmes, so­katmondó, talán azt lehetne mondani, hogy ennek a ritka lénynek, ennek a különösen szépen érző embernek a lelki tükre volt. Merem állítani, hogy ha csak a szemeit raj­zoljuk is meg, már egy igen hasonló Adyt kapunk...” Ezeket a karakteres szeme­ket és a hozzájuk már törő­dött, keretet adó arcot ragad­ta meg a metszőén éles arc­másairól híres Tihanyi Lajos 1918. márciusában készült művén, midőn a modell egészsége már nem volt a régi. Ferenczi Béni számos Ady-ábrázolásai között az elsők Az alvó Ady (1918) és az Ady-portré .(1918) című ceruzarajzok; — az előbbi két vázlatban is megörökíti a költőt. Ezek a rajzok adták az alapot a művész későbbi szobor és érem Ady-ábrázo- lásaihoz, köztük az 1929-ben mintázott Nagybeteg Ady cí­mű, elégikus hatású érem­hez. Egy rajz — Csorba Gézáé — és a nemrég előkerült ha­lotti maszk már a halottas ágyán fekvő Ady Endrét idé­zi elénk. Az utóbbinál meg kell állnunk, mivel Vedres Márk szobrászművész mun­kájának mondta a kiállítás katalógusa. E sorok írója, aki monográfusa Vedres Márk­nak is és Beck ö. Fülöpnek is, Beck kezétől származó­nak ítéli a szokatlan — a fü­leket, a nyakat és a kulcs­csontokat is magába foglaló — maszkot. Véleménye mel­Beck ö. Fülöp: Ady Endre 1928. Csorba Géza: Ady-síremlék. Ferenczy Béni: Nagybeteg Ady 1929. Bokros Birmann Dezső: Ady Endre 1924. A legnagyobb vállalkozás Melocco Miklós egész termet megtöltő gipszkompozíciója. Az életnagyságú aktfigurá­kat — köztük a Willendorfi Vénuszt is —, felvonultató szoborcsoport közepén, sú­lyos gipsztakaróval fedetten a Költő fekszik holtában. Minden nagy ebben az együt­tesben csak a szellem nem. Hiába a nagy tükrök, melyek elölről és hátulról ismétlik a jelképesnek szánt, de natu­rális mivoltukban csak ön­magukat képviselő hatalmas gipszalakokat, a „nagy szer­tartás”, mely méltó lehetne az emberi tartalmakat min­den pózai ellenére sem fe­ledő Ady Endréhez, formai és szellemi közhelyekbe ful­lad. Sokkal többet olvastunk ki például Orosz János jel­képes kompozíciójából vagy Kovács Tamás rézkarcából (Ady társaságban), melyen Adyt, Csokonai, Petőfi, Jó­zsef Attila, Kondor Béla és Latinovits Zoltán társaságá­ban ülteti a jól ismert kerti padra. A magyar képzőművésze­ket jó hét évtizede foglal­koztatja Ady személye és munkássága. Ebből a kap­csolatból születtek nagysze­rű alkotások is, díszei a képzőművészetnek, így ter­mékenynek mondhatjuk. Legnagyobb hatását nem akkor fejti ki a költő, ha őt ábrázolják vagy ha költe­ményeit illusztrálják, ha­nem ha példáját követik a mai művészek: keresik a választ az élet újabb és újabb kérdéseire. Nem a múltidézést, nem a nosztal­giát, hanem a mindennap folyó és meg nem ismétlő­dő élet figyelését és meg- rakadását sugallja Ady Endre és műve. HE1TLER LÁSZLÓ ÁLTALA ül OS LEXIKONJAI ül K Az emberiség tudósa rend­kívül nagy, sokrétű és állan­dóan nő. Még a legműveltebb em­berek is állandóan találkoz­nak ismeretlen fogalmakkal és mindenkiben munkája, szórakozása, tanulása során felmerül annak a szüksége, hogy valamit vagy valakit legalább nagyjából megis­merjen, adatokat kapjon ró­la. Ilyenkor megbecsülhetet­len segítséget nyújtanak az adattárak, a lexikonok és en­ciklopédiák. (A kettő közti különbség: a lexikonok a részfogalmakat külön címszó alatt magyarázzák, az encik­lopédiák viszont több, egy­mással szorosan összefüggő fogalmakat együttesen, egy cikkben. A magyar kiadók a lexikonformát részesítik előnyben. Tárgy szerint fel­dolgozható a tudás egész te­rülete vagy csak egy-egy tu­dományág. Előbbi az általá­nos, utóbbi a szaklexikon.) Az első korunkra maradt enciklopédia, Plinius Histó­ria naturálisa időszámítá­sunk első századában készült, 77. körül. Az első, mai érte­lemben vett betűrendes en­ciklopédia Pierre Bayle Dic- tionnaire-je 1697-ben jelent meg. Érdemeiről Marx is el­ismerően nyilatkozott. Hatá­sában valamennyi elődjét és utódját felülmúlja a Diderot által szerkesztett nagy fran­cia enciklopédia, a XVIII. századi felvilágosodás műve, amely rendkívül sokat tett a francia forradalom előkészí­tésében. 1751—80-ban adták ki 35 kötetben. Hazánkban Apáczai Csere János Magyar enciklopédiá­ja 1653-ban került ki a sajtó alól. Pedagógiai célzattal ké­szült, aránylag kis terjedel­mű mű. Világnézete haladó, a kopernikusi világképet és a diderót-i empirizmust hirde­ti. Utána csak a XIX. század elején jelent meg két jelen­téktelen német lexikon ma­gyarra való átdolgozása. Pe­dig ekkor már komoly igény mutatkozott nálunk korszerű adattárra. Ezt akarta kielégí­teni a 12 kötetes Közhasznú esméretek tára; 1831—34-ben adták ki. Az egész Európá­ban elterjedt Brockhaus-fé- le Conversations-lexikon át­dolgozása, de ez az átdolgo­zás nem vette kellőkép fi­gyelembe a magyar viszonyo­kat, a közreműködésből ki­hagyta a legjobb magyar író­kat. Kiadása ezért nagy vi­hart okozott, sokat támadták (Conversations-lexikon pör); komoly sikert nem aratott. Vállas Antal szerkesztésé­ben 1847-ben jelent meg a Nemzeti encyklopaedia, avagy Magyarországnak és Erdélynek állam-földrajzi nevezetességei szótár alak­ban című összeállítása első kötete. Teljes helységnévtá­rat tartalmaz. Élőkről nem ír, de az elunytakra vonat­kozó adatai pontosak. Sajnos a szabadságharc bukása mi­att összesen két kötete látott napvilágot. Utolsó címsza­va: Inánd. 1850—64 között Heckenast három lexikont dobott piac­ra. (Újabb kori ismeretek tára — Jelenkor — Isme- *■- tár), de mindhárom gjv j munkával összecsapott ala­csony színvonalú mű volt. 1859-ben a Szent István Társulat kiadásában, gondos szerkesztéssel indult meg az Egyetemes magyar encyclo­pedia. Nagyszabásúnak ter­vezték, munkatársait a tudo­mány legkiválóbb képviselői közül válogatták. Első köte­tének címanyaga A-Ajuga volt, ez körülbelül az ábécé másfél százalékának felelt meg. A teljes műnek eszerint 60—70 kötetesnek kellett vol­na lenni. A további kötetek­ben a feldolgozás egyre job­ban válogatott, a 8. kötettel az E betűig jutottak el, s a 13. kötet lett az utolsói 1879-ben újabb vállalkozás indult meg Magyar lexikon címmel, rövid, nívótlan cik­kekkel. Hamarosan csődbe jutott. Anyagát átvette a Pallas Rt. és kiadta az első magas színvonalú, mindmá­ig legjobb adattárunkat, a Pallas nagy lexikonét 1893— 1904 közt 16 kötetben. Ké­sőbb ehhez két pótkötet csat­lakozott. Még ma sem avult el teljesen. Bokor József szerkesztette, a Magyar Filo­zófiai Társaság elnöke. 20 000 példány fogyott el belőle — ez akkor nagyon jelentős példányszám — de a költsé­geket mégsem fedezte. Újabb kiadása a Révai-cég nevéhez fűződik. A Révai nagy lexi­kona első kötete 1911-ben je­lent meg, kiadása az első vi­lágháború miatt hosszabb ideig szünetelt. Az utolsó 21. kötet 1930-ban került ki a nyomdából. Modernebb, mint a Pallas, de cikkei nem olyan alaposak, nem olyan színvonalasak. Ma is ez a legtöbbet használt nagylexi­konunk, számos család ott­honában megtalálható. Ennél lényegesen rövidebb és felü­letesebb az 1926 és 1933 közt készült Tolnai új világlexi- kona. A felszabadulás előtti ki­adványok közt időrendben utolsó az Uj Idők lexikona. 24 kötetes, de rendkívül aránytalan, az ábécé első be­tűivel kezdődő fogalmak sok­kal bővebb magyarázatot kaptak, mint az utolsó be­tűkkel kezdődők. Mindazon­által a két világháború közti korszakra ez a legbiztosabb adatforrás. Ezenkívül a har­mincas-negyvenes években még legalább egy tucat kis­terjedelmű adattár jelent meg. Ilyenek: Franklin kézi lexikon, Uj lexikon, Világ­lexikon, Révai kis lexikona. 1945 után, pár évvel az Akadémiai Kiadó sok mun­katárs bevonásával megkezd­te egy nagyszabású lexikon szerkesztési munkáit, végül azonban — anyagi okokból csak egy hatkötetes, tehát közepes terjedelmű lexikont adott ki 1959—62 közt Uj magyar lexikon címmel, s ezt később egy pótkötettel egé­szítette ki. Nem hibátlan munka, de hogy milyen nagy szükség volt rá, bizonyítja, hogy 1977-ben az 5. kiadásra került sor. Sajnos, ezek az új kiadások csupán változatlan lenyomatok, a legújabb ada­tok hiányoznak belőlük. A hetvenes évek elején újból megindult a nagylexikon szerkesztési munkája, de ez csak nagyon lassan halad előre, még az első kötet meg­jelenési ideje is bizonyta­lan. A hiányt némileg pótolja, hogy a legtöbb tudományág­nak önálló lexikonja jelent meg. Ilyenek a biológiai, fi­zikai, irodalmi, matematikai, művészeti, néprajzi, termé­szettudományi, zenei stb. lexi­konok. Akadnak köztűk egé­szen különleges témával fog­lalkozó müvek is, mint pél­dául Az akvarista kislexikona. Az érdeklődök túlnyomó több­ségének azonban nincs lehe­tősége arra, hogy ennyi kü­lönböző kiadványt beszerez­zen. Ezért nagyon időszerű lenne végre egy új nagy ál­talános lexikon kiadása. VERTESY MIKLÓS Zene, zene, zene Hans Eisler nevét Brech- tével szokta volt összekap­csolni a német és világiro­dalmi, illetve zenei köztudat. Barátja és fegyvertársa, a költő, drámaíró és színház­teoretikus Brecht a songok zenéjét (s ezzel együtt hatá­sát is) neki köszönheti. Ám nem csupán e személyes kapcsolat miatt hasznos Eis­ler magyarul kiadott kötete, A zene értelméről és értel­metlenségéről, hanem mert az ő munkássága híd két, látszólag távoli zenei pólus, az újító schönbergi iskola „komoly zenéje” és az erősö­dő munkásmozgalom művé­szi törekvései között. • Az ifjú Eisler neves zene­szerzők ismerőse, barátja, szellemi kortársa, s a moz­galomban nagy népszerűség­nek örvendő dalok szerzője. Nem véletlen, hogy az emig­ráns Eislert haladó művészek koszorúja védi, s hogy haza­térve az igazi hazába, tfte NDK zenei életének vezető alakja és alkotójag^J Zeneszerző és forradalflSir, gondolkodó, zeneesztéta, aki a zenében is rálel az önkife­jezés világnézeti jegveire és a tömegkapcsolatokra. A köteteim mintegy meg­előlegezi a tartalmat, nMly pro és kontra a művészéfÉk Az alapoktól indít, a zenfSK társadalmi és esztétikai fél­tételeitől. A zene fejlődés- történetéről szóló fejezet többet árul el e művészeti ág jellemzőiről, mint ahogy azt első rátekintésre gondol­nánk, s új aspektusokkal is gazdagítja értékítéletünket. Az avantgarde megújulás önmagában is tisztességes szándékának értelmezése az örök -'robléma: tömeg és mű­vészet találkozásának lehe­tősége, a „könnyű” és „ko­moly” zene vitája egyaránt helyet kapott Eisler köteté­ben, egyben hasznos érveket nyújt át olvasóinak. A zene felszabadító hatá­sának egyik legnyilvánva­lóbb területe a munkásdalok világa; az indulók és lelke­sítő-kifejező zeneművek for­radalmi erjesztő, befolyásoló hatása. Wagner ugyanúgy belefér a problémáival és új­donságokkal kecsegtető elem­zésbe, mint Mozart vagy a zenei giccs. „...Egy vendéglős pontosan tudta, milyen ételt rendelnek az emberek aszerint, hogy milyen zenét játszott a ze­nekar. Ha Offenbachot ját­szott, akkor osztrigát ren­deltek — ha meg Beethovent, akkor hússzeletet. Ez csak vicc, de ebben a viccben is van valami. „Amatőr műél­vezőnek is érthető beavatás a zenei építkezés világából vett kóstoló egy Goethe-vers megzenésíthetősége kapcsán (mit szabad és mit nem meg­zenésíteni). A zenei ostoba­ság „értelmezése” mellett a népdal is kap jelentős, bár kissé sommázó értékelést. Szerencsés módja Eisler könyvének a vitaszerű ki­bontás, mely az érdeklődést és a szellemi izgalmakat is kellőképpen felkelti vagy fo­kozza. A háború elleni értel­mes emberi magatartás szép példája Eisler humanitásá­nak. Helyes társadalmi célok kitűzése esetén az ember tár­sadalmi fejlődése is biztosí­tottnak látszik — vallja. A kötetet levelek zárják, köz­tük Lukács Gy. Th. Mann írá­sai. Eisler könyve azért is értékes olvasmány, mert em­lékezetünkbe idézi, hogy a megelőző évszázad nemcsak Goethe és Th. Mann, hanem Marx százada is. DRESCHER ATTILA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents