Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-22 / 171. szám

1978. július 22. t«ÉPÚJSÁG 3 Dunaföldvár Start előtt az oxigéngyárban Elkészült az új gyár. Az építők elvonultak, s a sze­relők is az utolsó finomítá­sokat végzik Dunaföldváron, az Oxigén- és Dissousgáz- gyár Vállalat új üzemében. A DÉDÁSZ most, 20-án he­lyezte áram alá a 2 MVA- os transzformátorállomást, s elkezdődhettek a berende­zések próbái. A tervezettnél később, mert a VBKM VÁV gyára csak hét hónappal a határidő után szállította le a hárommillió forint értékű áramellátó berendezést. Az üzemcsarnokokban, amit a TÁÉV készített, s a beru­házók véleménye szerint na­gyon pontosan és kiváló mi­nőségben, most az NDK-beli szakemberek, a wurzeni gépgyár dolgozói helyezik üzembe azokat a gépeket, amiket ők gyártottak, s a Az üzemcsarnokban a berendezéseket ellenőrzik az NDK-beli és a ma gyár szakemberek Nemsokára megtelnek minu sz 183 Celsius-fokos, csepp­folyós oxigénnel, illetve még ennél is hidegebb, mínusz 196 fokos folyékony nitrogénnel az üzemcsarnok falánál felállított jókora tartályok VEGYÉPSZER szerelt össze. Az átadások sora augusztus 3-án kezdődik. Ekkor az építészeti műszaki átadás lesz és 7-én kezdik meg a technológiai berendezések egyenkénti próbáját. Ha minden rendben lesz, s er­re megvan a remény, augusztus végén, vagy szep­tember elején indul a pró­baüzem. A dissousgázgyár szom­szédságában felépült új üzemben évente 4 millió köbméter oxigéngázt ké­szítenek levegőből, mégpe­dig 99,5 százalékos tisztasá­gút, amit nemcsak az ipar, hanem az egészségügy is fel­használhat. Emellett csepp­folyósítanak nitrogént is, amit tartálykocsikban visz­nek a Nyergesújfalui Vis­cosagyár PAN üzemébe, ahol műanyag szálakat állí­tanak elő. A 140 milliós beruházás eredményeként elkészült új gyárban előállított oxigén kétféle módon kerül a fo­gyasztókhoz. Kétmillió köb­métert palackoznak, a má­sik felét pedig hatalmas tar­tálykocsikban a három el- gázosító állomásra: Pécsre, Szegedre és Szolnokra szál­lítják, ahol a palackozás történik majd. Ennek a módszernek előnye, hogy je­lentősen csökken a szállítá­si költség. Ugyanis annyi oxigént, amennyit egy tar­tálykocsi cseppfolyós álla­potban elvisz, 5 pótkocsis teherautó tudna palackokba sűrített gázként elszállítani. — szepesi — Kisdobostábor Tengelicen — Hozzád jönnek? — szól az izgatott kérdés. — Hozzám is — jön a még izgatottabb válasz. A látványos lovasbemutató­ról egyre inkább a tengelici Csapó-park hatalmas fái alá gördülő gépkocsik felé tere­lődik a kis kék nyakkendő- sök figyelme. Mindenki izga­tottan lesi, hogy mikor jön már az a várva várt autó. És aki ismerős autót, ismerős ar­cokat lát — történhet akár­milyen világra szóló attrak­ció a lovasbemutatón — us- gyi! Irány az apu, az anyu. Hosszú-hosszú csimpaszkodás — néhol egy kis pityergés is — mintha már hetek óta nem találkoztak volna. Pedig ez még csak a harmadik nap. Na aztán megkezdődik a me- sélés. Akármilyen rövid ez a tábor, élmény azért akad bő­ven. A tengelici Csapó-park fes­tői környezetében található megyénk egyetlen kisdobos­tábora, ahol most a gyerekek a tábortűzi műsorra készül­nek. Erre az alkalomra meg­hívta a tábor vezetősége a szülőket, hozzátartozókat is, hogy lássák, hol töltik a gye­rekek a táborozás négy nap­ját. Ugyanis eddig tart egy turnus. Az idén hat turnusban hat­száz gyerek élvezte a tenge- liciek vendégszeretetét. Ez szó szerint értendő, mert a gyerekek zavartalan üdülésé­ben a tengeliciek közvetlen és áldozatkész gondoskodása az egyik legfontosabb ténye­ző. A megye különböző hely­ségeiből összesereglett kis­dobosok ellátásában különö­sen a helyi Petőfi Tsz jár élen — mondja Temesi Má- tyásné tanár, a tábor alapító tagja és ma is fáradhatatlan szervezője. Az 1958-ban alapított tábor­nak 1971 fontos éve. Ekkorra épült fel a tengelici diák­otthon. Ettől kezdve a gyere­kek a kollégiumban alszanak és ott reggeliznek és vacso­ráznak. Reggel és este azóta a Petőfi Tsz autóbuszai szál­lítják őket a Csapó-parkban lévő táborhely — a tsz adta és rendezte be sátrakkal — és a diákotthon között. Ugyanők szállítják a gyere­keknek az ebédet is, a diák­otthonból. A gyerekek az egész na­pot a szabadban töltik: sport, játék, a természetvédelmi te­rületen tett kirándulások, kulturális foglalkozások és megannyi más ad elfoglalt­ságot. A táborozás befejező aktu­sa — mint mindenütt — a tábortűz és a műsor. Igaz, ez egy kicsit kisebb, mint a na­gyoké, kicsit kisdobosabb, de vidámságban azoktól semmi­vel sem marad el. Erre jönnek el minden al­kalommal a szülők, a hozzá­tartozók, hogy gyerekeikkel együtt szórakozzanak és bú­csúzzanak a szünidő egy el­múlt, vidám szakaszától. — ez — A tábortűz mellett elhangzik a búcsúzó ének Természet tárgyaiból készülnek a környezet díszei Szülőváróban Kézfogással „Nem kétséges, hogy a népfrontmozgalom — az or­szágos és a megyei vezetés­től a falusi-körzeti bizottsá­gokig — csak akkor tudja el­látni hivatását, ha megte­remti a politikai, az állami, a társadalmi szervek helyi­területi akcióegységének ke­reteit és azokat sokirányúan hasznos tevékenységgel tölti ki”. Ez a megállapítás az egyik megyei népfrontfóru­mon hangzott el, és országos érvényűnek is fölfogható. Ám hozzátehetjük azt is: ez így egyszerűnek és kézen­fekvőnek tűnik, a gyakorlat „hogyan”-jára azonban nem ritkán nehéz a felelet. Az ak­cióegységnek egyben konrét munkakapcsolatnak is kell lennie, mellőzve a formalitá­sokat, a látványosnak tűnő, valójában tartalmatlan kül­sőségeket. Az együttműködési megál­lapodás a népfront és a ta­nács között csak akkor ér va­lamit, ha konkrét tennivaló­kat tartalmaz a tömegkap­csolatok szélesítésére, a la­kosság közéleti részvételé­nek növelésére, a szocialista demokrácia erősítésére, a közműveltség fejlesztésére nézve. A népfront kongresz- szusi állásfoglalása nem vé­letlenül hangsúlyozta: „a lakosság alapvető érdeke, hogy a szocialista demokrá­cia kiszélesítésének szolgá­latában fejlődjék a tanács és a népfront együttműködése”. A lakosság alapvető érde­kéről van tehát szó, és nem arról, hogy szerződések, jegyzőkönyvek, följegyzé­sek, emlékeztetők szülesse­nek „a kézfogás jegyében”. Nem -az kell, hogy együtt vagy külön intézkedjenek dolgokban, hanem, hogy kézzelfoghatóan intézzék el a dolgokat, mert csak így megnyugtatók bárki számá­ra. Fontos feladata a nép— frontbizottságoknak, hogy eredményesen segítsék a ta­nácstagokat feladataik telje­sítésében, különösen abban, hogy a választottak és a vá­lasztók közötti kapcsolat egyre erősödjék. A népfront­mozgalom társadalmi és poli­tikai szerepének növekedésé­vel függ ez is össze, s ebben benne foglaltatik, hogy a népfront mind több fizikai dolgozót, fiatalt és nőt ké­szít fel a közéleti munkára. Erre a tevékenységre — s ez általánosítható tapasztalat — a tervszerűség, a rendszeres­ség és a sokoldalúság a jel­lemző. Az az általános törek­vés, hogy a tanácstagok is­merjék a legfontosabb jog­szabályokat, a tanácsok szer­vezeti felépítését és működé­sét, saját feladataikat és ha­táskörüket, a szocialista de­mokrácia elvi-gyakorlati kérdéseit, a választókerület és a lakóterület eredményeit és gondjait, a legfontosabb tanácsi döntéseket, a fejlesz­tésre vonatkozó terveket, igényeket és lehetőségeket. A tanácstagok közéleti te­vékenységét jelentősen segí­tik azok a népfrontfórumok, amelyeken értékelik a vég­zett munkát, megszabják a további tennivalókat és ki­munkálják a legeredménye­sebb módszereket. Fontos mozzanat az is, hogy a nép­fronttestületek — kölcsö­nösségi alapon — esetenként meghívják üléseikre a ta­nácstagokat, s így közösen tudják megbeszélni az adott Tegnap Szekszárdon ülést tartott a KISZ Tolna me­gyei Bizottsága. Az ülés első részében a megyei KISZ-bizottság poli­tikai képzés; bizottságának vezetője, Sebestyén Dezső terjesztette elő beszámoló­ját az 1977—78-as mozgal­mi év képzési tapasztalatai­ról. A beszámoló szólt a KISZ politikai képzési mun­kájának jelentőségéről, a képzés személyi és tárgyi feltételeinek helyzetéről. Rámutatott, hogy a propa­gandisták felkészültsége, po­település vagy lakókörzet fejlesztésével kapcsolatos fel­adatokat. Jó módszer az is, hogy a népfrontbizottságok a tanácstagok számára éven­ként 8—10 előadást és kon­zultációt szerveznek aktuális politikai, társadalmi, gazda­sági kérdésekről. A párt Központi Bizottsá­gának április 19—20-i ülésén elfogadott határozata rögzíti: „Állandó feladat az üzemek­ben, a szövetkezetekben, minden munkahelyen a szo­cialista demokrácia fejlődé­sét biztosító keretek tarta­lommal való megtöltése, az általánosan érvényes elvek­nek a konkrét helyi viszo­nyokhoz igazított alkalmazá­sa, a formális elemek meg­szüntetése”. Nos, a népfront városkörzeti fórumai vagy a falugyűlések mindenütt a la­kóhelyi demokrácia megnyil­vánulásainak foghatók fel. Ezek a — tanácsok és nép­frontbizottságok által szer­vezett — fontos közéleti' fó­rumok az elmúlt hónapok­ban minden eddiginél na­gyobb számban, lényegesen megnövekedett részvétel és fokozott aktivitás mellett zajlottak le. Fontos tapaszta­lat: a falugyűlések, a város­körzeti gyűlések csak akkor érnek valamit, ha a részt­vevők választ kapnak kérdé­seikre, a korábbi gyűléseken vagy egyéb fórumokon föl­vetett problémáikra, és az el­hangzó tájékoztatók nem ba­nális közhelyeket, hanem konkrét országos, megyei és helyi információkat tartal­maznak. Ha ez így van — mint most általában és jel­lemzően ezt tapasztalhat­tuk —, akkor az állampol­gárok ma is, a jövőben is szí­vesen segítik javaslataikkal vagy éppen társadalmi mun­kájukkal a helyi politika ki­alakítását, a területfejlesztési terveket és azok megvalósí­tását. Fontos érdek fűződik ah­hoz, hogy a tanácsok és a népfrontbizottságok együtt­működésében a közérdekű társadalmi munkát úgy szer­vezzék, hogy abban szak- képzettségüknek, szakértel­müknek megfelelően mind többen vehessenek részt. A tanácsok és a népfront együttműködésének fontos területe, hogy bővítsék kap­csolataikat a helyi ipari és mezőgazdasági üzemekkel, vállalatokkal, intézmények­kel, szocialista brigádokkal. A kapcsolatbővítés azonban nem lehet egyoldalúan elvá­ró, hiszen ezek a szervek nemcsak adni tudnak, hanem kapni is szeretnének, példá­ul a létesítendő bölcsődében, óvodában férőhelyet, a bejá­ró munkások számára léte­sített váróban újságot, folyó­iratot, könyvet... stb. És mindenekelőtt: a társadal­mi munkában, az együttmű­ködésben résztvevők ne csak azt lássák, hogy tevékenysé­güket, segítségüket forint értékben is lemérik, ha­nem legyen jó érzésük, hogy amit létrehoztak, az az övék, benne van két kezük önzetlen munkája, amiért nem várnak többet — s ezt mindig meg is kell kap­niuk! — mint egy köszöne­tét kifejező kézszorítást, amely egyben .legyen a köz­vélemény megbecsülése is. DÉR FERENC litikai iskolázottsága szinte kulcskérdése a különböző vitakörök jó munkájának. A beszámoló feletti vitá­ban hangsúlyozottan szóltak arról, hogy egyes vitakörök­ben eluralkodott a techni. kai szemlélet, a kevésbé ha­tékony munkát a tárgyi esz­közök hiányával magyaráz­zák és kisebb súlyt fektet­nek a személyi kérdésekre. Ezt követően Krizsán Ist­ván, a KISZ-mb titkára ér­tékelte az Országjáró Diá­kok XIII. országos találko­zóját. A KISZ-mb ülése Búcsúest tábortűzzel

Next

/
Thumbnails
Contents