Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-21 / 170. szám
1978. július 21. Képújság 3 összesen: 1Q2355 hektáron A gyommentesítési program tapasztalatai Árokpart — kaszálás után rszágos gyommente- m sítési program indult /||p ez évben. A dunántúli ai'iiiiia megyék közül Tolnát jelölték ki a program végrehajtására — mint erről a Népújságban korábban már tájékoztatást adtunk. — Mi a program célja — ezt kérdeztük dr. Nagy Elemértől, a Tolna megyei Nö. vényvédelmi és Agrokémiai Állomás igazgatójától. — A cél: mezőgazdasági művelés alatt álló területeken a gyomirtás hatékonyságának növelése, valamint az, hogy az árvízvédelmi töltéseken, gátakon, belvíz- csatornákon, közutakon, vasúti pályatesteken, továbbá közterületeken mechanikai és szelektív vegyszeres gyomirtással olyan, erózió elleni védelmet nyújtó, egyszikű növénytakarót alakítsunk ki, amely nem fertőzi a mezőgazdasági területeket, ugyanakkor a megfelelő kulturállapotot biztosítja. A programot beindítottuk, végrehajtására az érintett szerveket, lakosságot mozgósítottuk. Az idei csapadékos év rendkívül kedvezett a gyomok fejlődésének, ami megnehezítette munkánkat, és csökkentette az eredményét. — Milyen tapasztalatokat szereztek a gyomirtási i program végrehajtásában és mi az eredménye? — A mintegy 18 megyei és megyén kívüli szervet MAE-rendezvényeken, külön konzultációkon készítettük fel a feladatok végrehajtására. Mözsön és Dal. mandon mintaterületet jelöltünk ki, ahol kiemelten kezeljük a gyommentesítést, azért, hogy ott bemutathassuk a gyommentesítés korszerű megoldásának különböző módozatait. A végrehajtásra kiadott írásos hatósági intézkedés betartásának ellenőrzésére, egyben a szükséges szaktanácsadásra a járási, városi növényvédelmi és agrokémiai főfelügyelőink, valamint a gyomirtási szakelőadóink útján gondoskodtunk. A gyom- mentesítés szempontjából, a környezet esztétikáját különösen rontó, kritikus területeket feltérképeztük. A megyei földhivatal által szervezett határszemléken a növényvédelmi és agrokémiai állomás szakemberei is részt vettek és a hiányosságok felszámolására gyors intézkedéseket tettek, összesen 238 hatósági felszólítást adtunk ki, melynek hatására a termelők a gyomirtást a megadott határidőre végrehajtották. Június 30-ig mintegy 172 122 hektáron történt gyomirtás a mezőgazdaságilag művelt területeken, míg a nem művelt területen 10 233 hektáron végeztek gyomirtást. — Milyen kapcsolat alakult ki az érdekelt szervekkel? — A lakott területeken — széles körű társadalmi mozgósítással — sikerült a korábbi éveknél 40—50 százalékkal nagyobb területen megfelelő gyommentes felületeket biztosítani. A KPM megyei úthálózata mentén 910 hektár területen kaszáltak egyes útszakaszokon 2—3 alkalommal. Az utakat szegélyező területek nagy része csak kézi erővel, vagy speciális géppel kaszálható, az elmúlt évhez viszonyítva mintegy 15—20 százalékkal nagyobb a lekaszált terület. Az utat szegélyező területek gépi gyommentesítése jórészt csak tereprendezés után valósítható meg. A Vízügyi Igazgatóság, illetve a vízügyi társulások területén jó fűtermést biztosító területrészek és szakaszok kézi kaszálására az egyéni állattartók vállalkoznak. A Vegyszeres gyomirtás az idei csapadékos időjárás mellett általában jó eredményt adott, néhány kultúra — például a cukorrépa, a szója felülkezelésére kisebb arányban volt szükség, mint a korábbi években. A mezőgazdaságon kívüli területeken hormonbázisú gyomirtókkal történő gyomirtásra — azok környezeti veszélye miatt — kis területeken került sor. A termelőüzemek és a többi, végrehajtásban érdekelt szerv a gyommentesítés feladatait általában megértéssel fogadta. A programból adódó feladatok végrehajtásában jól kivették részüket: a Dalmandi Állami Gazdaság, a mözsi Uj Élet, a decsi Sárközi Egyetértés, az iregszemcsei Egyetértés, a pálfai Egyetértés Termelőszövetkezet, a Tamási Állami Gazdaság és a ten- gelici községi szakigazgatási szerv. A végrehajtásban sajnos elmaradt a tolnai Aranykalász, a madocsai Igazság Termelőszövetkezet, valamint a gyönki, a duna- földvárí községi szakigazgatási szervek területei. —a Napirenden az üzemorvosi ellátottság A szekszárdi városi pártbizottság mellett működő propaganda- és művelődési munkabizottság legutóbbi ülését az egészségügyi szakközépiskolában tartotta. Jól bevált gyakorlat, hogy a munkabizottság összejövetelét a témához kapcsolódó helyszínen tartják. Az ülésen a város üzemorvosi ellátottságáról dr. Kol- tai Imre megyei üzemegészségügyi főorvos adott tájékoztatást. A város üzemei közül hatban négy főfoglalkozású üzemorvos és szakképzett ápolónő végzi a beteg dolgozók ellátását. Az üzemek vezetői is elismerésre méltó erőfeszítéseket tesznek az orvosi rendelő létesítésére és felszereltségének gyarapítására amellett, hogy a megyei kórház ilyen irányú segítsége is jelentős. Az üzemi orvosok a betegek gyógyításán kívül foglalkoznak az üzem munkaegészségügyével. Rendszeresen részt vesznek az üzemi biztonsági szemléken. Megelőzés céljából foglalkoznak a betegségártalom vizsgálatával, ellenőrzik a dolgozók egészségi állapotát. Az üzemegészségügyi szolgálat a termelőüzemek fejlődésével együtt évről évre bővül. Azokban az üzemekben, munkahelyeken, ahol a dolgozók létszáma nem teszi lehetődé főfoglalkozású üzemi orvos foglalkoztatását, egy orvos két munkahelyen végzi el a betegellátását. Az ülés résztvevői a témához kapcsolódva kérdéseket tettek fel és véleményt nyilvánítottak. Befejezésül Fenyvesi János, az egészségügyi szakközépiskola igazgatója bemutatta az intézményt, ahol évente 60 középkádert képeznek az egészségügy szolgálatára. (P. I.-né) Mivel töltjük a munkaidőt ? II. A munkaerőhiány évek óta gazdasági adottságaink közé tartozik. Ám ugyancsak évek óta rendelkezésre áll egy képzeletbeli tartaléksereg: a munkaidő-veszteségek csökkentése százezrek munkába állításával lenne egyenértékű. A mérleg egyik serpenyője tehát: jelenleg mintegy százezer munkás hiányzik az iparból, s ezt növelik még a meglévő munkaerő-felhasználásból adódó veszteségek. A Gazdaságkutató Intézet számításai szerint a rendelkezésre álló munkaidőalap 20—25 százaléka megy veszendőbe. Ez körülbelül 2— 2,5 milliárd munkaórának, több mint egymillió foglalkoztatott évi teljes munkaidejének felel meg! Ez hát az egyik oldal. Mégis, feladatainkat többnyire teljesítjük, sőt — nem mindig és nem túlzott mértékben — túlteljesítjük. Mi húzza vissza a mérleg lebillenni készülő serpenyőjét? A túlóra. A KSH adatai szerint a fizikai dolgozók 40 százaléka rendszeresen túlórázik függetlenül attól, hogy közeledik-e valamilyen tervteljesítési határidő: negyedév, félév, vagy év vége. Azt is kimutatták ezzel párhuzamosan, hogy — ritka időszakoktól eltekintve — a túlórázás hosszabb távon gazdaságtalan, társadalmi következményei rendkívül károsak. Lengyel kutatók szoros kapcsolatot mutattak ki a túlórák száma és a munkahelyi balesetek között. S ha belegondolunk: a balesetek tovább csökkentik a munkában lévők számát, több túlórára lesz szükség, a túlóra és a munkahelyi balesetek között pedig... De nemcsak erről van szó. A túlóra gaz- daságtalanságát a teljesítménystatisztikák is mutatják. Ha a nyolcadik munkaórában elért teljesítményt száznak vesszük, a további órákban a következőképpen alakul a dolgozók teljesítménye: a 9. órában 95, a 10-ben 89, a 11-ben 80, a 12-ben 76 és a 13-ban 61 százalék. AZ IDŐ PÉNZ A számok magukért beszélnek, természetes tehát, hogy a veszteségidők felmérése, az okok elemzése a legfontosabb vállalati feladatok egyike. Természetes? Annak kellene lennie. A népi ellenőrzés megállapításai mindenesetre nem erről tanúskodnak. A gazdálkodó egységek kis hányadában végeznek csak veszteségtanulmányokat, munkanap-fényképezést. Ez pedig arra utal, hogy az idő szerepe a gazdasági vezetők szemléletében másodrendű feladat. Sok helyütt a törtnapi hiányzásokat nem is tartják nyilván! Míg az anyag- és energiafelhasználást, a készletek növekedését, a bérszínvonalat szigorú rendelkezések szabályozzák, a munkaidővel való pazarlás igen ritkán von maga után közvetlen anyagi következményeket. Az okok bonyolultak, s a megoldás sem egyszerű. A munkaerőhiány viszonylagos mértéke összefügg gazdaságunk mai színvonalával, szervezettségével, a munkafegyelemmel. A munkaerőgazdálkodással foglalkozók egyöntetű véleménye, hogy kívánatos lenne növelni a teljesítménybérben dolgozók arányát. Ennek azonban nemcsak technikai akadályai vannak, gyakran még érződik az a káros szemlélet, mely a normázást és a veszteségek feltárását munkásellenesnek tartja. Párt- és kormányhatározatok ismételten hangsúlyozták, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődés meggyorsításának egyik alapfeltétele és tartaléka a munka szervezettségének növelése. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a munka mérése és normá- zása az üzem- és munka- szervezési tevékenység szerves részévé váljon. Az elhatározások ellenére tovább csökkent a teljesítménybéres dolgozók száma, s ez a kedvezőtlen folyamat csak 1976- ban állt meg. KÉPZETTSÉG ÉS FEGYELEM A munkaidő-veszteségek nagy része szoros kapcsolatban áll a munkafegyelemmel. Ez utóbbi pedig bizonyíthatóan összefügg a műszaki-technikai színvonallal. A korszerű, nagy termelékenységű gép magasabb képzettséget igényel, s a tapasztalatok szerint a képzettség és a munkafegyelem között is erős a kapcsolat. Ezen a téren van még javítanivaló: A KSH adatai szerint a minisztériumi iparban dolgozóknak közel fele kézi munkát végez, de a gépek és berendezések mellett dolgozók csaknem ötven százalékának mindennapi tevékenységében is a kézi munka dominál. S még egy figyelemre méltó adat: miközben 1972 és 1977 között az iparban a fizikai létszám csökkent. az anyagmozgatással foglalkoztatottak — amúgy sem alacsony — száma 7 százalékkal nőtt. Fegyelmezett munkavégzésről akkor beszélhetünk, ha nincs a munkás hibájából Származó veszteségidő. Amikor a vállalatok egy részénél elszánták magukat arra, hogy — szembe nézve a valósággal — felmérjék a munkaidő-veszteségeket, kiderült: a dolgozóktól függő veszteségek nagysága sokkal kisebb, mint azoké, melyek a dolgozóktól függetlenek. A veszteségek leggyakoribb oka a szervezetlenség, s ahol a munkások szervezetlen körülmények között kénytelenek dolgozni, ott a vezetőnek nincs erkölcsi alapja a fegyelmezett munka megkövetelésére. De igaz ez fordítva is. A jól szervezett munkahelyen nincs szükség fegyelmezésre: a munkavégzés rendje, a munkafolyamatok szabályos ritmusa kikényszeríti a fegyelmezettséget. A veszteségidők felszámolása nem olyan feladat, amely egyik napról a másikra megoldható, a veszteségek néhány fajtája nem, vagy csak nehezen csökkenthető. De nyolcmilliárd forint — ennyiről volt szó a bevezetőben — sok pénz és ekkora összegnek néhány százaléka sem kevés. FÖLD S. PÉTER A szekszárdi Pepsi-üzem egy hónapja teljes üzemben ni ííküdik, s a környéket jó minőségű üdítő itallal látja el. A gépsor üzemeltetésekor egy óra alatt 24 ezer palackot tudnak megtölteni. Képünkön a nagy teljesítményű gépsor üvegmosóját mutatjuk be. Mulag speciális rézsűkasza
