Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-18 / 167. szám
a Képújság 1978. július 18. Moziban Két óra a legeslegró'l Mert ők sem tagadják, hogy mindig és mindenben a szuper volt és maradt a jelszó, övék a mindmáig legnagyobb koncert — Londonban, három napig tartott, ötvenezer ember előtt — legszaporább a kelendősége egy-egy új nagylemezüknek, és mivel rock-ról van szó, természetesen övék a leghangosabb erősítés. Ettől még nem lenne a Led Zeppelin a progresszív muzsika, a hard rock kedvelőinek legnépszerűbb együttese. Attól már inkább, hogy mind a négyen kiválóan képzett zenészek. A dal ugyanaz marad című film főszereplője a négy fiú, maga az együttes. A film sztorija szinte elhanyagolható: a négy zenész gyerekszerető apaként sütkérezik a családi tűzhely kellemes melegénél, amikor megkapják a menedzser koncertre invitáló táviratát: Irány New York. Felkerekednek hát, ki-ki temperamentuma és stílusa szerint és mikor a repülőgép leszállt a Madison Square Garndenben, már feszültség vibrál — a sötét nézőtérről tíz- és tízezer ember, pontosabban rajongó mocorgá- sát hallani. Egy pillanat múlva pedig annak a hetvenezer wattnak a hangját, amitől a.Led Zeppelin muzsikája beépített területen, jó három kilométerre is élvezhető... Kezdődik a maratoni koncert és a film zömét adó anyag részét is itt forgatják. Jimmy Page ör- döngős ujjai követhetetlen gyorsasággal száguldanak a húrokon Robert Plant elereszti erős, éles, fémes csengésű hangját, John Bonham — feledve a bevezető képsorokban illusztrált kedcenc farmját — most olyan ritmust szolgáltat a dobokkal, amit a szakmai zsargon „beton négynek” nevez, a hangfalak előtt áll. dogáló John Paul Jones angyalarcáról mosoly sugárzik, basszusjátékából pedig dinamika. Mindez kiváló kameramunkával és szokatlan beállításokkal rögzítve. A jó zene mellett a két rendező (Peter Clifton és Joe Mas- sot) színvonalas munkálkodását is nyugtázhatjuk. Egymásra úsztatott kivilágosí- tott-sötétített képsorok, ritmusra vágott képek, felbontott zenére asszociált részletek kavalkádja kísér-, illusztrál egy-egy számot. Végül egy szubjektív megjegyzés (tekintve hogy forgalomba kerül az ABBA- film is): az ilyen jellegű szórakoztató produkciókban a képpel legalább egyenrangú a zene. Az viszont észrevehető, hogy a magyar filmek félórás csendjeihez szokott hangszórói, erősítő berendezése nem mindenütt tud lépést tartani egy Zeppelin-koncert hanganyagával. — st — az író Adan Kennedy és a rendező Stanley Kramer olyan sikeresen tünteti el, hogy elfeledjük és rokon- szenvünket a börtönből szabadított, Vietnamot járt mesterlövőnek (Roy Tucker = Gene Hackman) adjuk. Feltűnik a korombeliek ifjúságának valamikori gye- rekszínész-sztárja, Mickey Rooney is, öregen, őszen és ellenszenvesen, ami gyilkosok cimborájától joggal elvárható. Az amerikai filmben nincsen semmi valószínűtlen. Egy rejtélyes és mindenhová elérő kezű szervezet gondos mérlegelés alapján kiválasztja a céljainak (heli. kopterről elkövetendő orvgyilkosságról van szó) szakmailag legjobban megfelelő személyt és hosszabb-rövi- debb kitérők árán eléri amit akar. Valakit, aki a csillagossávos lobogóval ékített nyaralója kertjében éppen fürödni készül, lepuf- fantanak, akár egy nyulat. Az, hogy gyilkosai között nyugalmazott tábornok is van, már csak részletkérdés — az USÁ-ban már államelnököt is küldtek a túlvilágra és ma sem tudjuk, hogy pontosan kik. További részletkérdés, hogy a kiválasztott mesterlövő fellázad és mielőtt rá is halálthozó fegyver szegeződik, még halomra lövöldöz néhány, sajnálatra egyáltalán nem mél. tó, jólfésült urat. Ha jól számoltuk, a film minden negyedórájára jut egy halott és valamennyi percére izgalmas, fordulatos cselekmény, jó fényképezés és kitűnő játély. A dominó elv jogos sikert arat majd, de miközben elismerésünket nem tagadjuk meg tőle, egy másik érzelmünknek se árt szabad utat engedni, és ez az ellenszenvé. O. I. Az Univerzum, a Kossuth Könyvkiadó kiadványa átmenet a könyv és folyóirat között. Minden hónapban megjelenik, mégis megjelenésenként más címe is van. Régebben az oldalakat folyamatosan számozták. Ezt nyilván technikai okokból hagyták abba, mert a legutóbbi, júliusi kötet immár a 256-ik és az Űj metró vonalak címet viseli. A sorozat előfizethető a postán és a kiadó megyei, kerületi kirendeltségeinél, bár ez utóbbiak inkább terjesztőik útján, példányonként árúsítják. Ezen a módon is rendszeresen hozzájuthatnak az érdeklődők. Az érdeklődésre mi sem jellemzőbb, mint hogy a legutóbbi kötet 73 800 példányban jelent meg. Ami a tartalmat illeti, tudományos ismeretterjesztő folyóirat, hogy mi mindenről olvashatunk benne, arra csak néhány példa az utóbbi kötetek címei közül: Az inkák elsüllyedt birodalma, Játékéletre nevelés, Leonardo művészeti tanai, Miért táncolnak az állatok?, Fénykábeles távközlés. Természetesen minden számban több különböző, népszerűén megírt és a legújabb tudományos adatokat feldolgozó cikk jelenik meg. A legtöbb számban például olvashatunk az indiai állatvilágról és annak védelméről, a Naprendszer sorozatban pedig a. Merkúrt mutatják be. Egy folytatásos út- és néprajzi leírás az indiai janádik törzséről szól. Szó esik ezen kívül a-vízi emlősökről és az úszásoktatásról is. Még a televízióval és a metróépítéssel kapcsolatos újdonságok kaptak helyet a júliusi kötetben. Minden számban megjelenik, általában folytatásos, fantasztikus elbeszélés vagy kisregény. A kiadó, illetve a kötetek szerkesztői folyamatosan igényt tartanak az olvasók témajavaslataira. A következő 257-dik kötetben többek között az allergiáról, a Vénuszról és cirkuszi idomításról olvashatunk. I. i. Budai Félő, hogy a magyarországi ötvenes évek irodalmi bemutatására a szatirikus hangvétel nem a legmegfelelőbb. Lám, ilyenek voltunk azidő- tájt, amikor a legnagyobb dolgok a legnagyobb hibákkal együtt mentek végbe ebben az országban. Az is kétséges, hogy egyedül csak az értelmiség, az irodalmi és félirodalmi élet képviselői, néhány egy-két időlegesen félreállított nagy tudós viselte-e ebben az országban a terhek legnagyobb részét. Sőtér István „Budai oroszlán” című műve a kor kulcsregénye, csak éppen az kérdéses, hogy a kulcs melyik zárba illik bele. A szerző — nagyon aktív közéleti szereplőként — mindenhogyan azokhoz tartozott, akik az ötvenes évek mélységeibe láthattak. Időközben azonban felnőtt egy nemzedék, mely az akkor voltakat már reménytelenül történelemnek érzi és pontosan annyira van közel hozzájuk, mint amennyire történelmi eseményekhez len, ni szoktunk. Ez azt jelenti, hogy ha a különböző fedőnevek alatt felismerni véli is akár Lukács Györgyöt, akár Rákosi Mátyást, nehezen érti meg, hogy miért kellett ilyen bűvészmutatványokhoz folyamodnia. Ugyanígy az se megnyugtató, hogy a meglehetősen kacifántos nevű szereplők (Virozsil, Éttere, Mazura, Regula, Bengyer, Izsóp, Bar- borik, Fabricius, Agostyán, Ollári) kissé valószerűtlen közegekben mozognak. 592 hosszú oldalon keresztül úgy viselkednek, mint egy nehezen érthető szimbólumrendszer lábon járó illusztrációi. Marionett-figurák, akiket minden pillanatban szeretnénk megfordítani, hogy a hátúkra tűzött cédulákról leolvashassuk a hozzájuk kapcsolódó használati utasítást. Mindez nem zárja ki azt, hogy egyik-másik jelenet hát- borzongató valóságízét (például a rézkúti kiszállás, vagy a vád nélkül meghozott fegyelmi határozat) meg ne érezzük. Sőtér István könyve bizonyára hosszan foglalkoztatja majd az irodalomtörténészeket, a kevésbé vájtfülű nagyközönség azonban aligha kapkodja egymás kezéből ezt a regényt. Történelmünk legizgalmasabb évtizedeinek, éveinek nagy kortörténeti regénye úgylátszik még mindig írójára vár. ORDAS IVÁN Rádió Irodalmi hetek A magyar irodalom története talán legszebb, nagyságokban és nagy alkotások, ban leggazdagabb időszakának, a reformkor és szabadságharc korának szentel sorozatot a Kossuth Rádió. Kedden a Himnusz költőjét, Kölcsey Ferencet mutatta be Lukácsy Sándor jól sikerült összeállítása, mely másnap folytatódott. Pénteken Vörösmarty versei következtek Latinovits Zoltán és Mensáros László előadásában, majd vasárnap a „Gondolatok a könyvtár, ban” és valamivel később Vörösmarty „Czillei és a Hunyadiak”-jának rádióváltozata. A Dénes István szerkesztette sorozat nagy feladatot teljesít. Irodalomtanításunknak nem éppen sikere, hogy épp ennek a kornak emlékezete nagyon sokak számára kissé unt iskolai emlékké szürkült. Leg. feljebb csak egyes nevek maradtak meg, de az összefüggések ismerete hézagos. Éppen ezért tett nagyon jó szolgálatot Vörösmarty esetében Tóth Dezső tömör, de mégis minden lényegesre kiterjedő magyarázata. Jó lenne remélni, hogy ez a szép kezdeményezés hasonló sikerrel folytatódik -s. -n. TV-NAPLÓ Művészeti magazin Hasznos is, fontos is a tv Művészeti magazinja, éppen ezért talán nem ártana arra gondolni, hogy meg- _ újításra vár ez a műsor. A legutóbbi adás félreérthetetlenül mutatta fogyatékosságait, nehézkességét. A művészeti ismeretterjesztésre nagy, sőt egyre nagyobb szükség van, hisz megmozdult az ország, hétvégeken százezrek kelnek útra, esetleg csak egy-egy műemlék kedvéért. De vajon ismeretterjesztő műsor-e a Művészeti magazin, vagy beéri azzal, hogy bizonyos jelenségekről informáljon? Mert az utóbbinak önmagában nem sok értelme van, tv, rádió, újságok olyan mennyiségű információval szolgálnak, hogy nagyon sokan eltévednek közöttük. Egy-egy felvillandó kép, a riporteri buzgalom által emlegetett név vajmi keveset mond, meg sem lehet jegyezni. > Pedig jól indult a legutóbbi adás. Tata bemutatása, műemlékeinek ismertetése fontos, de már az elején zavarba jöttünk. A riporter folyton megakasztotta a szakembereket, s így csak imitálta a beszélgetést, mert helyette valami nagyon fárasztó kérdés-felelet játék jött létre. Mennyivel egyszerűbb és hatásosabb lenne, ha a szakember, aki mégis csak érti a dolgát, nem együgyű kérdésekre kényszerülne felelni, hanem miután megkapta a leckét, kifejezetten ismeretterjesztő szándékkal beszélne egy-egy műemlékről. Az sem tetszett, hogy időnként felbukkantak kérdések, amikről aztán nem esett többé szó, vagy pedig csak úgy, hogy attól a néző nem lett okosabb. Az egyik szobrásszal kapcsolatban valaki bedobta az „előrajzolt terek” fogalmát. No de mit kezdjünk vele, amikor maga a művészettörténész is beérte általánosságokkal, s azt mondta, „valószínű”, „lehetséges”, ahelyett, hogy ismertette volna a fogalmat, s rögtön meg is mondta volna véleményét. Mert ez is fontos lenne, de ebben a műsorban nyoma sem volt az ellentmondásnak. Pedig lett volna rá mód. Itt van például a tatai műromok kérdése, amiket elsősorban a vértesszetkereszti román templom köveiből építettek az Eszterházyak. Távolról sem elméleti kérdés, hogy miként történjék a templom restaurálása, s megtartsák-e jelenlegi formájában a műromokat, még akkor is, ha ennek is van bizonyos történetisége, jóllehet olyan ízlést példáz, amit ma már nem fogadunk el. Mi hát a fontos, hogy Vértesszentkereszt az eredeti kövekből épüljön újjá vagy a műromok valódi román köveit másolják le, s használják fel az újjáépítésnél? Aztán, nem egységes a műsor. Beszélt a tatai múzeumról, innen természetesen egy lépés a románkori templom, ahonnan viszont hosszabb út vezet egy budapesti kiállításhoz, de ha már ott vagyunk, miért kell visszakanyarodni újra Tatára, a gipszmásolatok kedvéért? Hangsúlyozzuk, nagyon fontos a Művészeti magazin, s nagyon fontos lehetne a szerepe a művészeti ismeretterjesztésben, de így, ebben a szerkesztetlenség- ben csak kis részét valósítja meg annak, amire képes lenne. CSÁNY1 L. Napidíjért - illetlenül Hogy mi mindent me g nem tesz az ember azért a 31 forintos napidíjért! Meztelenül futkározik és... Szerintem a négy férfi azért futkározott a képernyőn meztelenül, mert a televíziónak vagy nem volt annyi pénze, hogy négy nő levetkőzzön, vagy ezzel is bizonyítani akarták: nincs különbség férfi és nő között. Mindkettő levetkőzik, ha a művészet úgy kívánja. De nemcsak ezért vetkőztek le. Fürödtek volna ők is fürdőnadrágban, lubickoltak volna a strandon, ha nem áll a parkolóban a nagy állami kocsi, amelynek utasai feltehetően szintén napidíjért, bent a medencében márto- gatják magukat. így, hát nincs mit tenni: ha fürödni akarnak, csak meztelenül fürödhetnek. És mindez nem elég: ott van a Néró, a kutya, amely alig válja, hogy találjanak egy kézigránátot. Előtte ugyan be nem tudják csalogatni a vízbe, de amikor a kézigránátot bedobják, Néró uccu neki: be a vízbe... És hozza a kézigránátot: a négy ember pedig fut. Fut? Repülőre kapaszkodik, onnan szalmába huppan és, hogy ne töltse idejét.tétlenül, szalmából szoknyát készít magának. Fel a tehervonatra, le a tehervonatról, fel a gyorsvonatra és szőnyegen le a gyorsvonatról. Be az elhagyott ház udvarába, ahol szintén kutya van. Ismét futás, autóba, gyakorlótérre... A gyakorlótéren aztán kiderül, hogy kellene lenni egy Tulipánnak, de Tulipán honvédnak csak a ruhája van ott. Egyik hősünk felveszi a rádió hallgatóját és a Tulipán honvéd ruháját. Egyszóval minden megoldódik a végén. Minden kiderül: a kézigránáttól nem is kellett volna félni, mert gyakorlógránát, de amikor eldobják, robban. Hőseink kapura, háztetőre repülnek... Csak Tulipán honvéd nem kerül elő. Gyanítom: szolgálat helyett ő is fürödni ment, méghozzá meztelenül. Ha így van, akkor ennek a filmnek még folytatása lesz. Legközelebb bizonyára ő futkos a képernyőn ruha nélkül. Nem napidíjért, hanem egy meztelen nő kegyeiért. Ez talán jobb lesz, mint Mocsár Gábor: Illetlenek című tv-játéka. (Sz J) Szekszárdi zenélj nyár Ars Renata együttes Jó együttes a Virág László vezette Ars Renata, mely a régi muzsika feltámasztását és népszerűsítését tűzte ki feladatának. Előadásukban elsősorban a reneszánsz zenéje szólal meg, stílszerűen, hatásosan. Már amennyire a stílszerűség egyáltalán megállapítható, hisz nem tudjuk, hogy ez a több száz éves muuzsika an. nak idején miként szólalt meg — még Liszt zongora- játékára is csak szóbeli előadásokból lehet következtetni. Viszont nem félnek attól, hogy saját leleményükkel egészítsék ki a hagyományt, s ami így létre jön, igazán kellemes, még akkor is, ha nagyon sok ben. ne a művelődéstörténeti elem. Valószínűleg ha egymás között vannak, akkor is önfeledten muzsikálnak az együttes tagjai, s ez jelenti igazi erősségüket. Valószínűleg egyikük sem rendelkezik kivételes képességekkel, külön-külön aligha áll- nák meg helyüket a pódiumon, mint együttes viszont jól szolgálják a régi zenét. Elsősorban mint énekegyüt. tes jelentős az Ars Renata, nagyon szép volt például előadásukban a Palestrina- madrikál, s ezt egészítik ki hangszereikkel. elsősorban fafuvókkal. A szekszárdi zenélő nyár programjában kedves színfoltot jelentettek, s csak örülni lehet, hogy az időjárás megakadályozta a sza- szabtéri előadást. Az Ars Renata sokkal intimebb muzsikát jelent, s valószínűleg nem szólna ilyen meghitten a szabadban. cs. Egy jelenet A dominó -elv című filmből Uniuerzum Kossuth könyvek A domino-elv gyilkos. Csak fokozati különbség van köztük, de ezt Egy kitűnő film, amelyben jószerivel mindenki
