Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-18 / 167. szám

proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból ÉRTÉKESEBB ÉLELMISZEREKET - - (3. old.) A MŰVELŐDÉSI HÁZAK NYÁRI PROGRAMJA (3. old.) TV-NAPLŐ (4. old.) ÍGY KÖZLEKEDTÜNK JÚNIUSBAN (7. old.) ARATNAK TOLNÁN (3. old.) XXVIII. évfolyam, 167. szám ÁRA: 0,80 Ft 1978. július 18., kedd Összehangoltan A PÁRBESZÉD — a gondolatok szabad cseréje. Vita mindarról, ami gond egyénnek, közösségnek egyaránt. Egy ilyen párbeszéden vettem részt a közelmúltban,, amelyen pedagógusok, népművelők, könyvtárosok vi­tatkoztak egymással a közművelődési törvény életbe lépése óta megtett útról és természetesen a további fel­adatokról is. A párbeszéd summázata ez volt: még min­dig csak egymás mellett haladunk, de nem lépünk egy­szerre. Ez a találó megfogalmazás azt, a még mindig létező, helytelen szemléletet tükrözi, amely szerint az egyes oktatási és művelődési intézmények önmagukban, egy­mástól elszigetelve is képesek megoldani a kulturális életben, a művelődésben rájuk háruló feladatokat. Ha van is együttműködés az egy településen működő intéz­mények között, az leginkább abból áll, hogy az iskolák „csak” használják a művelődési ház termeit, de oktató­nevelő programot előre ott nem terveznek számukra. Cserébe az iskolák közönséget szerveznek a közműve­lődési intézmények rendezvényeire. Pedig a sokszínű, tartalmi együttműködésre éppen az ifjúság körében len­ne a legnagyobb szükség. A fiatalok folyamatos művelődésében elengedhetetlen az óvoda, az iskola és a különböző közművelődési in­tézmények egymásra épülő, egymást kiegészítő közös munkálkodása. Az óvodák készítik elő a gyerekeket az iskolára, az iskola pedig a felnőtt életre. Az, hogy a jö­vő nemzedéke milyen kulturális igényekkel — és ala­pokkal — érkezik el a felnőttélet kapujához, az első­sorban az iskolában dől el. Ahhoz viszont, hogy ez a döntés pozitív legyen, sokat tehetnek és kell is tenniök a művelődési intézményeknek. Márcsak önös érdekből is: önmaguk jövőbeni közönségét teremtik meg azáltal, ha részt vállalnak a fiatalok nevelésében. Ez a gondolat vezette a váci járás vezetőit több mint egy esztendővel ezelőtt, amikor kísérletképpen a járás hat nagyközségében szoros együttműködést alakítottak ki a települések közoktatási és közművelődési intézmé­nyei között. Feladatként azt szabták meg, hogy a köz- művelődés valamennyi intézménye egészítse ki az ál­talános iskolában tanult ismereteket, tegye lehetővé a művelődés folytonosságát, folyamatosságát. A SZERVEZETT, szabályozott kapcsolat, együttműkö­dés biztosítására koordináló vezetői testületek alakul­tak. A testületek, az intézmények — óvoda, iskola, mű­velődési ház, filmszínház, múzeum, zeneiskola, könyv­tár — vezetőiből állnak, s irányításukra, összefogásuk­ra a tanácsok végrehajtó bizottságainak titkárai kaptak megbízást. A koordináló vezetői testület — az egyes in­tézmények előzetesen elkészített munkateri javaslatai alapján — kidolgozta éves tervét. Ez a terv valamennyi intézmény számára megjelölte az együttműködés, az összehangolt tevékenység legfontosabb feladatait. Ez a szervezeti keret — több, mint egy év tapasztala­tai egyértelműen igazolják, — jobb feltételeket bizto­sított az eredményesebb munkához, helyesen ösztönözte az érintett intézményeket a kapcsolódó tevékenységi te­rületek feltárására. Fokozatosan alkalmazkodtak egy­más feltételeihez, működési sajátosságaihoz. A felismert egymásrautaltság volt a biztosítéka és ösztönzője a fo­lyamatos együttműködésnek. A pedagógusok többsége itt ma már tudja, hogy az iskola nemcsak ismereteket adó intézmény, hanem olyan kulturális környezet, amely kialakíthatja a fiatalokban az önművelés egész életre szóló igényét. Ugyanakkor a közművelődés intéz­ményei egyre tervszerűbben törekszenek az óvodában és iskolában tanult ismeretek kiegészítésére. Fokozódott a művelődési házak kihasználtsága, nőtt a könyvtárak és múzeumok látogatottsága. Rendszeressé váltak az iskolák könyvtárban megtartott foglalkozásai. És jelen­tős az együttműködés a tárgyi és anyagi erők koncent­rálásában is. összehangolttá vált az intézmények techni­kai eszköztárának fejlesztése. Oldódott az „enyém-tied” szemlélet. Vetítőgépeket, magnetofont, lemezjátszót, írásvetítőt kölcsönöznek egymásnak, összehangolták a könyvbeszerzéseket. Közelebb került egymáshoz az is­kolai könyvtáros és a közművelődési könyvtár vezető­je. A múzeumok az irodalmi, történelmi, művészeti órák szemléltető helyeivé váltak. És a mozikban is mind több olyan filmet vetítenek, amelyek szorosan kapcsolódnak az iskolai tananyaghoz. A MŰVELŐDÉSI intézményeknek ez a komplex irá­nyítása a váci járásban beváltotta a hozzá fűzött remé­nyeket. A sikert elsősorban az magyarázza, hogy reális szükségletet elégít ki, olyan igények valóra váltását teszi lehetővé, amely egyaránt szolgálja az egyén és a közös­ség fejlődését. PRUKNER PÁL Elutazott a VIT-re a DÍVSZ delegációja Ernesto Ottone Fernandez nyilatkozata Lázár György fogadta Averell Harrimant Lázár György, a Minisztertanács elnöke hivatalában fo­gadta a hazánkban tartózkodó Averell Harrimann ame­rikai politikust, New York állam volt kormányzóját. A világ haladó ifjúságának 100 millió tagot számláló tö­megszervezete, a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetség delegációja hétfőn a kora reggeli órákban elutazott Bu­dapestről Havannába. Az Ernesto Ottone Fernandez elnök és Barabás Miklós fő­titkár vezette delegáció tíz nappal a fesztiválnyitány előtt bekapcsolódik a nagy­szabású előkészítő munka utolsó szakaszába. Ernesto Ottone Fernandez elutazása előtt nyilatkozott az MTI munkatársának. — A fesztiválok mindig is korunk legégetőbb kérdései­re keresték a választ. A ber­lini óta megváltozott nemzet­közi helyzet, az új világpoli­tikai folyamatok mennyiben „módosítják” a havannai VIT célját, küldetését? — A DÍVSZ három évtize­de olyan körülmények között hirdette meg az ifjúság első nagy politikai vitafórumát, amikor a nemzetközi életben a hidegháborús légkör ural­kodott. Azóta a fiatalok 100 milliói kapcsolódtak be a VIT-mozgalom politikai te­kintélyének növelésébe, s emelték e találkozókat a vi­lágpolitikai események rang­jára. Éppen a fesztiválmozga­lom tömegbázisának világ­méretűvé válásában látjuk a legfőbb eredményt: ma már ott tartunk, hogy nem egyetlen nemzetközi szerve­zet szívügye e harcos poli­tikai demonstráció megren­dezése. A közelgő havannai talál­kozón részt vevő ifjúsági szervezetek politikai-ideoló­giai palettája minden eddigi­nél változatosabb. Alig van olyan demokratikus és hala­dó ifjúsági szervezet, amely ne lenne érdekelt a találko­zón. Ezúttal már egy sor, ed­dig fesztiválellenes szociál­demokrata, liberális, ra­dikális és konzervatív szervezet is kötelességé­nek tartja, hogy Havanná­ban is kifejezze akaratát: a világ haladó erőivel együtt folytatja harcát az imperia­lizmus ellen, a biztos alapo­kon nyugvó, tartós békéért. — A DÍVSZ nemzetközi súlyának megfelelően nagy felelősséggel készült fel a ta­lálkozóra. Minden alkalmat felhasználunk arra, hogy a nemzetközi testületek és a világ közvéleményének fi­gyelmét ráirányítsuk korunk ifjúságának gondjaira, kez­deményezzük azok megoldá­sát. Meggyőződésünk, hogy Ku­ba kitűnő házigazdája lesz a XI. VIT-nek. A tőkés és fej­lődő országokból érkezők jó­része először pillanthat be a szocializmus építésének gya­korlatába. — Mint chilei milyen ér­zéssel utazik az amerikai kontinens első szocialista or­szágába: mit jelent Chile if­júságának a VIT közelsége? — Rendkívül fontos szá­munkra ez a fesztivál —. Örökké emlékezetes marad, hogy a berlini VIT idején mi­lyen nagyszabású támogatás nyilvánult meg a népi egység kormánya, a chilei haladó erők iránt. Sokan közülünk, akik a X. találkozón részt vettek, a fasiszta diktatúra áldozatai, mások börtönben sínylődnek. Ifjúságunknak rendkívüli erőt jelent az a világméretű szolidaritás, amely a fasiszta puccs óta megnyilvánul. Chile fiataljai olyan fontos politikai idő­szakban érkeznek Havanná­ba, amikor népünk és ifjúsá­gunk harca megerősödött, s a diktatúra meggyengült. Úgy véljük: a XI. VIT-en is lalt szolidaritás, s a de- hangot kap a népünkkel vál- monstráció újabb lépés lesz politikai küzdelmünk sikeré­hez, a fasizmus megdöntésé­ig hátralévő idő megrövidíté­séhez — mondotta befejezé­sül Ernesto Ottone Fernan­dez. Hétfőn a külügyminiszté­riumban megbeszéléseket folytatott Púja Frigyes kül­ügyminiszter és a meghívá­sára hazánkban tartózkodó Averell Harrimann, egyesült államokbeli politikus, a New York állam volt kormányzó­ja. A tárgyaláson jelen volt Nagy János külügyminiszter­helyettes, Esztergályos Fe­renc, hazánk washingtoni nagykövete és Philip M. Kaiser, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykö­vete. Fogadás a bolgár A magyar—bolgár barát­sági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződés aláírásának 30. év­fordulója alkalmából Vladi­mir Videnov, a Bolgár Nép- köztársaság magyarországi nagykövete hétfőn fogadást adott a nagykövetségen. A' fogadáson részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­A megbeszélésen áttekin­tették Magyarország és az Egyesült Államok kapcsola­tait és a nemzetközi élet több fontos kérdését. A tárgyalást követően Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke az Országház­ban, hivatalában fogadta Averell Harrimannt. A ta­lálkozón részt vett Púja Fri­gyes, Esztergályos Ferenc és Philip M. Kaiser. A megbeszélésen különö­sen nagy hangsúlyt kapott a kétoldalú gazdasági kapcso­latok alakulása. (MTI) nagykövetségen ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára, Raffai Sarolta az országgyű­lés alelnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Schultheisz Emil egész­ségügyi miniszter, Trethon Ferenc munkaügyi miniszter, Szentágothai János, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke, Nagy János külügy­miniszter-helyettes. Csak Pálinkásnak sikerült ismételni A Gt-menei Nagydijért kerék páros versenyen Pálinkás Csaba nyerte a körversenyt. Ké­pünkön: a győztes boldogan nyilatkozik Rózsa Györgynek, (KiporPSz 5. oldalon) Az MPLA- Munkáspárt KB- iilése Luandában vasárnap befe­jezte munkáját az MPLA— Munkapárt Központi Bizott­ságának háromnapos ülése. Az ülésről kiadott közle­mény szerint a központi bi­zottság elemezte az ország gazdasági és társadalmi hely­zetét. A központi bizottság java­solta a kormánynak, hogy tegyen lépéseket a gazdasági fejlődés biztosítására és fo­kozottabban gondoskodjék a lakosság ellátásáról. Az ülésről kiadott közle­mény aláhúzza a szabotázs­akciók elleni erélyes fellé­pés szükségességét is. Százával térnek vissza ha­zájukba azok az angolaiak, akik a függetlenné válás előtt a háborús borzalmak elől menekülve hagyták el az országot. Agostinhon Neto, angolai államfő a menekültkérdésről a napokban kijelentette: minden angolai állampolgár — függetlenül politikai néze­teitől és társadalmi helyze­tétől — visszatérhet Angolá­ba, ha tiszteletben tartja az ország törvényes rendjét.

Next

/
Thumbnails
Contents