Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-15 / 165. szám

1978. július 15. Képújság 3 A Minisztertanács megtárgyalta Az ellenőrzés továbbfejlesztése Somogyi Lajos, az MTI rovatvezetője írja: A vállalatok felügyeleti és belső ellenőrzéséről csütörtökön elfogadott minisztertanácsi rendelet szorosan kapcsolódik a múlt évben al.kotott válla­lati törvényhez, s egyben a központi gazdasági dön­tési gyakorlatról, az ágazati-felügyeleti irányításról és az állami ellenőrzés továbbfejlesztéséről ugyan­csak 1977-ben hozott minisztertanácsi határozat végrehajtását is szolgálja. A vállalatok felügyeleti gazdasági ellenőrzése ha­zánkban 1968 óta van ér­vényben, formája és tartal­ma változatos. Az eddigi ta­pasztalatok szerint sok he­lyütt jól látják el az újszerű ellenőrzési feladatokat. A vizsgálódások azonban azt is jelezték, hogy a felügyeleti ellenőrzés feladatát eltérően értelmezik, az ellenőrzésbe egves minisztériumok és ta­nácsok nem vonják be kielé­gítően szakapparátusukat. A szükségesnél gyakoribbak a csupán részkérdésekre kor­látozódó úgynevezett cél- és témavizsgálatok. A most elfogadott kor­mányrendelet részletesen meghatározza a felügyeleti ellenőrzés feladatát, s rámu­tat, hogy az ellenőrzés a fel­ügyeleti szerv egészének a feladata. Ez teszi lehetővé, hogy sokoldalúan, átfogóan ellenőrizzék a vállalatok mű­szaki, termelési, áruforgalmi, szervezési, fejlesztési, pénz­ügyi helyzetét, továbbá azt, hogyan gondoskodnak a dol­gozókról. Az ellenőrzést a rendelet értelmében legalább öt évenként kell elvégezni. Ezen kívül a vállalatok ve­zetőit esetenként be kell szá­moltatni. téma- és célvizsgá­latokat is napirendre kell tűzni. A rendelet a felügyeleti ellenőrzést szervezettebbé, rendszeresebbé kívánja ten­ni, ugyanakkor teljes mér­tékben összhangban van a vállalati önállósággal. A vál- laati munka nem gyakori, de átfogó, sokodalú értékelése lehetővé teszi, hogy a fel­ügyeleti szervek tanácsaikkal segítsék a vállalati vezető­ket, műszaki, szervezési, gaz­dálkodási és egyéb feladataik végrehajtásában. Fontos előírása a rendelet­nek, hogy az átfogó jellegű ellenőrzések tapasztalatainak helyszíni megtárgyalásakor a felügyeleti szerv vezetőjé­nek vagy helyettesének sze­mélyesen részt kell vennie, így az igazgató és helyette­sei, továbbá az ellenőrzést végzők és a vállalati-társa­dalmi szervek képviselőinek jelenlétében megvitatják a tapasztalatokat, javaslatok, tervek is születhetnek a vál­lalati munka javítására. A vállalati önállóság növe­lését kívánja elősegíteni a rendeletnek az a része, amely a belső ellenőrzésről intézke­dik. Az új jogszabály abból a tapasztalatból indul ki, hogy az ellenőrzések színvonala, szervezettsége gyakran nem kielégítő. A függetlenített belső ellenőrök felkészültsé­ge hiányos, ezért csupán részfeladatokat látnak el, nem tudnak a vállalatvezetés számára kellő segítséget adni. Az új rendelet orientálja a vállalati igazgatókat, hogy a belső ellenőrt saját közvet­len munkatársuknak tekint­sék, és egyben érdekeltté te­szi őket olyan függetlenített belső ellenőr alkalmazásá­ban, aki valóban érdemi se­gítséget nyújthat az irányító, vezetői munkához, a jövedel­mező termelés elősegítéséhez, a vállalaton belüli rend és fegyelem kialakításához, a társadalmi tulajdon védel­méhez. A vállalati önállóság ér­vényesítését szolgálja az az előírás is, amely szerint a belső ellenőrt külső ellenőr­ző szervek vizsgálataikba nem vonhatják be, a belső ellenőrzés megállapításait a külső ellenőrző szervek csak akkor használhatják fel, ha arról a vállalat vezetőit egy­idejűleg tájékoztatják. A Minisztertanács igen fon­tosnak tartja, hogy a fel­ügyeleti szervek javítsák az ellenőrzés szervezettségét, hatásfokát. S elengedhetetlen az is, hogy a vállalatok ve­zetői is nagyobb figyelmet fordítsanak a belső ellenőr­zés egész rendszerére. A nö­vekvő követelmények a sze­mélyi feltételek javítását is igénylik, ezért az új rendelet a felügyeleti ellenőrzés elő­készítőinek, irányítóinak, szervezőinek és a belső el­lenőrként foglalkoztatottak­nak felsőfokú iskolai képzett­séget és szakmai képesítést ír elő. (MTI) a&m Gabonabefakarítős (Folytatás az 1. oldalról). mert a többit magnak ter­mesztettük, s azt más cégnek, ide a szomszédba visszük. Különben július 12-én kezd­tük az aratást. Még most sem mondhatjuk, hogy olyan na­gyon érett. Nemcsak az eső, meg a rossz talaj miatt nem sietünk, nem kapkodjuk el. Tegnap csak kilenc vagon búzát hoztunk, 22 százalékos volt. Ez szárítóra megy. Bért fizetünk a szárításért.. . — Tehát Kaposszekcsőn jól mennek a dolgok. — Jól. Negyvenötezer liter gázolaj van tartályban és tíz­ezer liter benzin. A gépek jók, az emberek értik a dol­gukat. Ha megindul a nagy gépezet, szinte folyik majd ide az üzembe a búza . .. Nosza, kérdezzük meg a legilletékesebbet. Bokányi Gyula a körzeti üzem keres­kedelmi vezetőhelyettese. — Olyanféle vagyok, mint bent a központban a Buzo­gány kartárs — mondja Bo­kányi Gyula. — Készen va­gyunk, jöhet a gabona. A vá­ros környéki gazdaságokból 2300 vagon terményt várunk. Tíz termelőszövetkezet és a Dalmandi Állami Gazdaság a szállítónk. Július 10-én vették át az el­ső búzát. De a kezdeti napok, Megállapítják a búza hektolitersúlyát bizony nem számítanak a re­kordok közé. Hiszen ez az üzem képes arra, hogy egy nap 130 vagon búzát vegyen át, és legalább százat tisztít­va a silóba rakjon. Pál József a silóüzem veze­tője: — Óránként tizenkét vagon búzát tudunk átvenni. Tisz­títjuk, minősítjük. És aztán be a cellákba. Tizenkét nagy siló, illetőleg az ezek közötti üreget jelentő, szintén táro- zótér, a káró fogadja magába a sok gabonát. A cellák bel­ső mérete is elgondolkodtató: 32,5 méter magas, az egész üzem egyébként a város leg­magasabb épülete, hiszen negyvenhárom méter és hu­szonhárom centi. Tavaly volt egy termelési rekordunk. A nagykónyi termelőszövetkezet egy nap hat szerelvénnyel 34 vagon terményt hozott. Idén is készen vagyunk ilyen re­kordra. A nagy teljesítőképességű üzem udvara azonban most még csendes. A gabonaüzem vezető emberei könnyen van­nak, ámbár mögöttük a fel­készülés nagy munkája, s csak akkor lesz szorítás, ha mind a tíz téesz küldi a ga­bonát. Persze győzik majd a munkát. Hiszen „látástól vakulásig” tartják a műsza­kot. Ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy amint a gazdaság ütemezi a szállítást, ahhoz al­kalmazkodnak az átvevők. Tehát nincs kötött idő, hogy reggel öttől, este hatig veszik át a búzát. Ügy mérik, mi­nősítik, könyvelik a szállít­mányokat, ahogyan a szövet­kezetek küldik. Nincs mese: ez a néhány hét arra való, hogy átvegyék a búzát. A ga­bonát. Máskor majd lehet pi­henni. Az üzemi szemlébe tarto­zik a laboratórium is. Itt mondják az asszonyok, hogy az első szállítmányok még nem a legjobbak. Éddig egy tétel hektolitersúlya volt csak nyolcvan fölött, a többi mind alatta. S itt, ebben a laboratóriumban minősítik, vizsgálják és állapítják meg a tamási üzemben átvett ga­bona „értékét” is, ahol idén üódosi János, a kaposszekcsői ermelőszövetkezet megbízott ja először, egyelőre még kísér­letképpen, minőség szerint veszik át, fizetik ki a gazda­ságoknak a'gabonát... Itt még nem. Pedig felkészültek erre is. A mázsa előtt egy jó erős pad van. Ide nem süt a nap. Itt ücsörögnek a szövetkeze­tek emberei. Mögöttük a má- zsaházablakban tele blokkok, friss indigókkal. Szívják a ci­garettát, s nagyokat beszél­nek a régi aratásokról, me­nyecskékről, jó étkekről, ita­lokról . .. S odahaza, Kapos­szekcsőn, Dalmandon, Szak­oson pedig csak néhány tucat ember birkózik a búzaten­gerekkel, küldi ide Dombó­várra, ebbe a korszerű, jó hírű üzembe .. . ... És hiába várunk, ácsor- gunk még a kapuban, hogy hátha beszalad egyszerre négy-öt szerelvény — hadd legyen mutatós a fénykép —, nem jönnek a gabonás autók, csak az üzemből porzik kife­lé egy teherkocsi, tápot visz­nek rajta, a zsákok tetején barnára sült fiúk vihorász- nak, integetnek a fényképező­gép lencséjébe. Békés, nyugodt betakarítás folyik a város környékén. PALKOVACS JENŐ Fotó: G. K, Egy szeszélyes kedvű óriás lendületes magvető mozdu­lattal sziklákat szórt szana­szét Szekszárdon. A sziklák ívének leghangsúlyosabb pontján már ott áll az iste­nekkel szembehelyezkedő gi­gász, Prométheusz, aki a tüzet megszerezte az emberiség szá­mára. Előtte és tőle oldalt a> büntetés madarai, a keselyűk, melyek a mítosz szerint a máját vájták ki nap mint nap. A lángcsóvát magasra emelő óriás mégis diadalmas. Jelképe a természeti erőkkel szembehelyezkedő, a lehetet­lent is megkísérelő ember­nek. Varga Imre alkotásának felállításakor soha nem fo­gyott ki a nézelődő közönség. Az alkotás teljes szépségében majd akkor érvényesül, ha a park építése, a növényanyag telepítése is befejeződik. Ha­tása azonban már jelenlegi állapotában is lenyűgöző. O. I. KOMAROMI ZOLTÁN képriportja Arcok a nézőseregbóT Prométheusz a levegőben Jó lesz a kötél itt a farkán? A szikla súlya alatt egyszer elszakadt a kötél Mintha valóban a Kaukázus sziklái között járnának Ilyennek soha többé nem látjuk már a teret A Prométheusz alkotója: Varga Imre Még egy fandli cement és Prométheusz örökre itt marat Milliméter pontossággal dolgozik a darus

Next

/
Thumbnails
Contents