Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-14 / 164. szám
AmÉPÜJSÁG 1978. július 14. A közművelődés kérdései 1ff a It ozások a megyei könyvtárban _ - .-^-^Hercegszántó G Drivaszabolcsi/ O ---------v/Hlgyirbóly m Z L Á V -I A. Főbb vasútvonal Főbh nívónál Határátkelőhelyek: o nemzetközi csak a szomszédos e országok állampolgárai részére • határsávforqalom Az idei év első felében számos változást tapasztalhattak a megyei könyvtár látogatói. A szembetűnőbbek a könyvtáp épületének, helyiségeinek átalakulása; de az új szolgáltatások híre is lábra kelt. Igaz, egyúttal az a hír is, hogy a korszerűtlen, szűkös épület helyett újat kap a megyei könyvtár. LoVas Henrikkel, a megyei könyvtár igazgatójával beszélgettünk; — Alig lehet ráismerni a könyvtárra! — A mi épületünk volt 1961-ben az ország első megyei könyvtára. Azóta viszonylag kevés idő telt el, de az kiderült, hogy a mai igényeknek már semmilyen szempontból sem felel meg. Kicsi, korszerűtlen. Voltak elképzeléseink a bővítésére: emeletráépítés statikai okokf ból lehetetlen, az udvar felé sem lehet tovább építeni, mert a városrendezési tervek szerint ott később utcát nyitnak. Így elképzelhetően egyéb megoldás, mint egy új megyei könyvtár építése. Erről csak annyit tudok mondani, hogy a tanulmánytervek készülőben vannak ... Nekünk azonban a lehetőségekhez képest normális körülményeket kellett teremteni a jelenlegi helyzetben is. Munkatársaink irodái tágasabbak lettek, átalakíttattuk a liftet — így hozza-viszi a kölcsönzőből a raktárba a könyveket. A földszinten átalakítottuk a volt szolgálati lakást, itt egy kutatószoba kapott helyet és a helytörténeti anyag. A kölcsönzőben lebontott emelvény révén elég sok helyet nyerünk. Az új könyvespolcok már elkészültek, csak a kőművesek munkája halad lassan. — Mi indokolja az egyéb, a tartalmi változásokat? — Megváltozott a könyvtár iránti társadalmi igény. A szépirodalom mellett egyre többen, egyre nagyobb számban keresik a munkájukhoz, érdeklődési körükhöz kapcsolódó könyveket. Sokan a tanuláshoz kérnek segítséget a könyvtárban, hétvégén szinte csoportosan érkeznek a különböző főiskolákon, egyetemeken tanuló fiatalok ilyen kéréssel. Ugyanakkor a könyvtár is szeretne új igényeket kelteni. Kapcsolatban vagyunk az utazási irodákkal, hogy a külföldre indulóknak ajánlani tudjuk az útikönyveket — ne induljanak el tájékozatlanul az útra. Szeretnénk eljuttatni a képzőművészeti albumokat is azokhoz, akik fogékonyak a művészetekre, ugyanis a statisztikáink szerint eddig ezek a könyvek egyáltalán nem kerültek kézbe. Mindezek a körülmények hozták létre szaktájékoztató rendszerünket. Egy éve kezdte el — akkor még kísérleti jelleggel — tevékenységét, idén januártól pedig folyamatosan működik. — A szaktájékoztatás nem új dolog. — Nálunk is hagyománya van a mezőgazdasági szaktájékoztatásnak. De az újabb igények újabb területeken is megkívánták létrehozását. A mezőgazdasági is kibővült, biológiával, kémiával és környezetvédelemmel, mezőgazdasági szakember, dr. Imreh Csanádné végzi. A pedagógia szaktájékoztatását külső munkatárs, Vitéz Zsolt tanulmányi felügyelő végzi. Bodor Árpád tanár művészettörténet—földrajz—csillagászat szakértőnk, szintén külső munkatársunk Babai Zoltán, ő a műszaki irodalom, szervezéstudomány, számítás- technika szakértője, egyébként a szakmunkásképző műhelyvezető mérnök-tanára. A történelem és helytörténet területének felelősei dr. Kis- asszondy Éva és Miszlai Sarolta, Társadalomtudományban Pacsai László kollégám és én irodalom és nyelvtudományban dr. Donkó Istvánná. Zene és zenetudományi kérdésekkel Marosi Gá- bornéhoz és Béres Jánosné- hoz lehet fordulni. A szak- tájékoztatók saját területükön maguk végzik a szerzeményezést, és hetente kétszer kétórás ügyeletet tartanak. A könyvtár belső munkatársai máskor is elérhetők, a külső munkatársakhoz pedig kérdezőfüzetben lehet eljuttatni a kérdéseket. Ha a válasz sürgős, természetesen soron kívül is rendelkezésére állnak az olvasóknak. — Hogyan fogadta a könyvtár közönsége az újítást? — Nem akarok most számot mondani, hogy hány kérdés érkezett a szakreferensekhez, a lényeg, hogy olvasóink egyre többször, egyre bonyolultabb kérdésekkel keresik meg a könyvtárt. A továbbtanulók, a dolgozatot írók, előadásra készülők is partnert találnak szolgálatunkban. Persze, akadnak elégedetlenek: azok, akik a keresztrejtvényüket akarják a munkatársainkkal megfejtetni, vagy a különböző vetélkedő kérdéseire velük kerestetnék meg a válaszokat. Nekik csak azzal segíthetünk, hogy elmondjuk, milyen könyveket használjanak, miben böngésszenek. — Átalakult a könyvtár helytörténeti munkája is? — Igen, a múlt évben határoztuk el, hogy kiszélesítjük, elmélyítjük ezt a tevékenységünket. Nagy jelentőségű munka indult el: átdolgozzuk a helytörténeti anyag katalógusát, lyukkártyán fogjuk nyilvántartani. Később a múzeum s a levéltár is megteszi ugyanezt, és mindhárom intézményben lesz lelőhely-katalógus. Így sokkal áttekinthetőbb, hozzáférhetőbb lesz az összes Tolna megyei helytörténeti adalék. Most kutatunk a különböző települések helytörténet iránt érdeklődő emberei után, szeretnénk velük is felvenni a kapcsolatot. Nőttek a lehetőségek a helytörténeti anyag új elhelyezésével is. — Végül egy kérdésünk van: mikor vehetik birtokba az olvasók az újjáalakított kölcsönzőt? — Még a hónap végén! — Virág — Az idegenforgalomban biztató kilátásokkal kecsegtet az év első öt hónapjáról kiadott jelentés. Az elmúlt év hasonló időszakával szemben már addig egyharmadával több külföldi vendég érkezett hazánkba. Elsősorban Ausztriából és az NSZK-ból érkezettek száma nőtt jelentősen. A forgalom Űj természet- védelmi terület Természetvédelmi területté nyílvánította a Fejér megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a soponyai kastélyparkot. A 37 hektárnyi terület ugyanis olyan dendroló- giai és esztétikai értéket képvisel, amely feltétlenül védelmet érdemel. A hatalmas parkban számos értékes, idős faóriás található, magasra nőtt vérbükkök, tulipánfák, császárfák, vasfák, kocsányos tölgyek, korai juharok, mezei szilek. A védetté nyilvánítás célja: eredeti szépségében megőrizni a parkot és lehetőséget nyújtani az ismeretterjesztésre. elérte az 1,4 milliárd forintot, melyből a népgazdaság tiszta jövedelme kb. 600 millió forint volt. Az országban jelenleg egyidejűleg mintegy 170 ezer vendéget tudnak elhelyezni, de az igények a nyári szezonban ezt meghaladják. Ezért számolnunk kell az iskolai kollégiumok 40 000 helyével 17. századi pincebörtönt találtak a minap a győri Káptalan-domb szomszédságában, a Martinovics tér 1. és 2. számú házai alatt a győri Xan- tus János Múzeum szakemberei. Egész pincerendszer van itt, amelynek egyik, eddig feltáratlan részében a vakolat alól száznál több, téglába vésett monogram, név, és évszám került elő. A mindössze néhány négyzetméter alapterületű, két méter magas pincében megtalálták a rablánctartó karikákat is, amelyekhez hozzáláncolták a börtön lakóit. S salétromtól és a dúr- va vakolattól megtisztított téglákon jól olvashatóak az is, és több lehetőséget adtalf magánszemélyek részére, hogy részt vegyenek az idegenforgalom növekvő igényeinek kielégítésében. A jövőben ezért tovább kell fejlesztenünk az üdülővidékek infrastruktúráját, a nagy forgalmú határátkelő helyeket, és jobban kell hasznosítanunk gyógyfürdőinket is. — TERRA — évszámok és a nevek. Néhá- nyan a nevük mellé még a foglalkozásukat is bevésték. Több cirill betűs téglát is találtak, ami arra utal, hogy p város lakóin kívül valószínűleg balkáni zsoldosokat is fogva tartottak a pincebörtönben. A múzeoíógúsök maris megkezdték a levéltári kutatómunkát, keresik a börtönpince történetére, létesítésének körülményeire vónatkozó forrásokat. Annyi már bizonyos, hogy a 16—17. században a pince fölötti épület püspöki rezidencia volt, ezért jogiba feltételezés, hogy a börtdrí !a püspökséghez tartozott. Pincebörtönt találtak Győrben Jegyzetlapok az NPK-ból (A.) Apróságok üvegen gravírozott gyászos olajág. Nemcsak mi döbbenünk meg, német kísérőink is. A Wartburg sajnos elindul, így tisztázatlan marad,-' hogy milyen furcsa szolgáltatás tanúi voltunk. A Wartburgban ugyanis egy cseppet A megyénkből jött látogatónak Karl-Marx-Stadt megyében meg kell szoknia az arányokat. Magyarország nagyságrendben 18. megyéjének polgára nehezen érti meg, hogy az NDK legnagyobb közigazgatási területén a járási székhely (Plauen) 80 ezer lakosú és a 40—50 ezres lélekszámú települést „kisvárosnak” becézik. Plauennek már 1898-ban kőszínháza volt és jelenleg operatársulata is működik. A háború pusztításait, ezt említettük, lenyűgöző méretű építkezésekkel tüntették el. Mivel ebben a sorozatban már szót ejtettünk a műemlékekről, igazságtalan lenne az újakról nem megemlékezni. Az egykori Chemnitz lerombolt házainak helyén tágas, levegős városrészek épültek, a modern építési anyagok és technológia okos felhasználásával. Ehhez a levegősséghez jóleső érzés hozzászokni, a 300 ezer lakosú város még kora délutáni csúcsforgalom idején se tűnik zsúfoltnak. Igaz, az NDK polgárainak megvan az a figyelemre méltó tulajdonságuk, hogy a zsúfoltságot önmaguk is igyekeznek csökkenteni. A villamosok, autóbuszok megállóhelyein — ott is, ahol terelő korlátnak nyoma sincs — természetes a sorállás és az előzékenység éppúgy. Sorállás, igaz, máshol is van, amit a magyar utas már nehezebben emészt meg. Főleg, ha éhes. Ez ugyanis a vendéglők bejáratánál történik. Ha odabenn minden hely foglalt, akkor a várakozók érkezési sorrendben és egyenként mennek be, amikor egy-egy szék felszabadul. E sorok írója Mittweidában épp teljes terjedelmével igyekezett elállni az ajtót, hogy családostul biztosan ő következhessen, amikor a háta mögül egy udvarias német nagyobb társaságot vezetett be. Foglalt asztaluk volt. A németesen udvariasra hangszerelt felmor- dulásra az egyik vendég megfordult. — Magát én ismerem Szek- szárdról — mondta kifogástalan magyarsággal. Igaza volt, egy otthonunkból ide vetődött delegációval hozott össze bennünket a véletlen. Magyarokkal az NDK-ban egyébként is könnyű találkozni. Egy nagyobb gyalogtúra során az erdőben épp egy útelágazásnál tanakodtunk, hogy merre menjünk tovább, amikor hangokat hallottunk. A hangok tulajdonosai útba is igazítottak bennünket, akár ha a Tettyén érdeklődtünk volna tőlük. Ugyanis a pécsi Húsipari Vállalat üdülői voltak. Karl-Marx-Stadtban a nagy áruház második emeletén szintén hallottunk magyar szót. Ilyesformán: — Ide figyeljen! Szóval gut legyen, sehr gut! Forintban is gut. Tudja a papának lesz, bei uns! Egy ádázul vásárló magyar asszony győzködött a jobb sorsra érdemes elárusító kislánnyal. Könnyebben is meg- úszhatta volna, az elárusító ugyanis az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok egyike volt és még korántsem felejtette el az anyanyelvét... Koszt. Az vesse ránk az első követ, aki nem szereti a gyomrát. Mi pedig arra vetjük, .aki csak az otthoni ízek szerint készült ételekkel tudja megtölteni. A szászföldi konyha jó, bőséges, olcsó és alapanyagaiban, az elkészítés módjában egészségesebb, mint a miénk. Ami természetesen nem jelenti azt, mintha hazatérés után nem örültünk volna az első kofapecsenyének... 1 pfennig = 5 fillér. A kettő között nemcsak ez a szorzószám a különbség, hanem az is, hogy az előbbi forgalomban van, nagyon pontosan számon tartják és soha, egyetlen fizetésnél se találkoztunk az egyjegyű összegek felkerekítésének szándékával. Amit meglehetősen nehéz megszokni és ennek köszönhető, hogy a hazatérő pénztárcáját kiürítve félmaroknyi 1 pfennigest talál... Rövid séta Drezdában. Éppen megcélozzuk a szász választófejedelmek történetét bemutató óriási utcai faliképsort, a Sachsenzug-ot, amikor az egyik parkolóhelyen különös jármű tűnik fel. Egy szabványos Wartburg, mögötte utánfutóként két keréken gördülő halottaskocsi. A látvány félreérthetetlen. Fekete szín, tejüveg ablak, az A városi csarnok és a Kongresszus-szálló, Karl-Marx-Stadt két jellegzetes, új épülete sem gyászos család ült, gyerekestől ... Tisztaság. Az NDK utcái tisztábbak mint az itthon megszokottak, de azért — és ebben van valami megnyugtató a szabados magyar természetnek — nem minden tökéletes. Erdei sátautak mellett ott is láttunk eldobott konzervdobozokat. Ha pedig a Zschoppau tóvá duzzasztott partján tesz meg néhány kilométert valaki, a vízre hajló lombok alatt megtalálja a hullámok ringatta műanyag flakonok légióit is. Jeléül annak az erőfeszítésnek, melyet az ember annak érdekében fejt ki, hogy tönkre tegye lételemét, a természetet... Hazatérés. A német határőr udvarias, vámost nem látunk. A cseh határőr udvarias, a vámos úgyszintén. A magyar határőr talán a legudvariasabb, a vámőr némi részvéttel nézi csomagjainkat, de hozzájuk se nyúl. Valószínűleg azért aggódik, hogy bírunk-e velük hazáig. Kiszállunk a Nyugatiban és a varázsnak vége. Minden idegenben magára öltött udvariasságot levetkezett vad szittya horda rohamozza meg a nevetségesen kevés taxit. Azon kapjuk magunkat, hogy mi is sodródunk az árral. Valaki keményen oldalba lök egy bőrönddel, hátranézés nélkül sietve viszonzom egy még nagyobbal. Jóleső a bőrünkön érezni és kék foltokkal is megörökíteni azt a tényt, hogy végre: — hazaérkeztünk! (Vége) ORDAS IVÄN
