Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-13 / 163. szám
1978. július 13. Képújság 5 Országos találkozó Úttörő mezőgazdászok Lengyeiben Kisdobosok egszoktuk már, hogy ha országos találkozóról ijlp hallunk, hatalmas, folyton hullámzó, színes tömeget, több száz, vagy ezer ember találkozóját képzeljük el. Az úttörő mezőgazdászok hetedik országos vetélkedőjén erről szó sincs. Tizennyolc megye ötvennégy képviselője állt rajthoz Lengyelben, hogy számot adjon tudásáról, mezőgazdasági, szakmai, politikai ismereteiről. Mégsem helytelen a kife- zés, hogy országos találkozóról van szó. Július 3-tól 9-ig Lengyelben adtak randevút egymásnak azok az úttörők és nevelőik — akiknek szívügyük a mezőgazdaság, akik tudják, hogy korszerű ismeretek, elmélyült szakmai tudás nélkül ma már a mező- gazdasági termelés sem képzelhető el. Az úttörő mezőgazdászok idei vetélkedőjének találkozó jellegét az is hangsúlyozza, hogy a pajtások nem egy, esetleg kétnapos vetélkedőre jöttek el Lengyelbe, hanem egyhetes találkozón ismerkedtek meg egymás életével, iskolájával, mezőgazdasági és szakmai ismereteivel. A versenynapok közé iktatott kirándulásokon, kötetlen beszélgetések, vidám vetélkedők során alkalmuk volt megismerni a vendéglátó megye történelmi nevezetés- ségeit, mai életét. A múlt hétfőn — július 3- án — Lengyelbe érkezett fiatalokat a késő délutáni ünnepélyes megnyitón Gubicza Lajosné, Tolna megye úttörőelnöke köszöntötte:' , Elmondta. hogy idén Tolna megyét bízták meg a vetélkedő megrendezésével. Itt a megyében kezdettől fogva támogatták, segítették az úttörő mezőgazdász szakkörök, csoportok tevékenységét, hiszen megyénkben nagy szükség van az utánpótlásra, a mezőgazdaságot szerető és értő emberek felnevelésére, nsnp? olna megye mezőgaz- dasági üzemeinek dol- gozói és vezetői is fel- ismerték az úttörő mezőgazdászok versenyének fontosságát és a feladat jelentőségéhez mért komolysággal, tenni akarással segítették a verseny, és az ahhoz kapcsolódó programok megvalósítását. Egyetlen termelőszövetkezeti, állami gazdasági vezető sem zárkózott el a segítség elől. Mindent megtettek, hogy az egész országból megyénkbe érkezett fiatalok jól érezzék magukat, kellemes élményekkel, sok új ismerettel távozhassanak a vetélkedő végén megyénkből. A megnyitó után tábortűzzel, vidám tábortűzi műsorral köszöntötték a vendéglátók az ország ifjú mezőgazdászainak képviselőit. A második napon elkezdődött a nagy verseny, az úttörők országos vetélkedője. Kedden délelőtt műszaki ismereteikről, szerelési készségükről tettek bizonyságot a pajtások. A szakmunkásképző intézet egyik műhelyében láttak egy lépcsőházi, úgynevezett alternatív kapcsolás elkészítéséhez. A modellre két villanykapcsolót, egy égőt és egy biztosítékot kellett beszerelniük. Természetesen a huszonnégy voltos feszültséggel táplált modellnek hibátlanul működnie kellett. A háromtagú csapatok izgatottan kezdtek a feladat megoldásának. A Heves megyeiek asztalánál egy alacsony, barna fiú értő szóval irányította a munkát. — Hova kötöd azt a vezetéket? Alternatív kapcsolással ezt nem így kell! — szólt rá társára. — Dehogynem. A piros szálat ide kell kötni — erős- ködött a másik. A vitát eldöntendő rövid kapcsolási rajzot készítettek, majd aszerint ment tovább a munka. Ilyenkor minden perc számít, de Szappanos Lacinak, a ceglédiek egyik erősségének mégis volt néhány perce a bemutatkozásra. — Most voltam nyolcadik osztályos. Nálunk otthon nincsen mezőgazdasági úttörő szakkör, de mindhármunkat nagyon érdekel a mező- gazdaság, így szakkör nélkül is — az egyik tanár bácsi segítségével — felkészültünk a versenyre. Ezt a villanyszerelést egyébként gyakorlati órán is tanultuk. — Most voltál nyolcadikos. Hol szeretnél tovább tanulni? — Jó lenne egész életemben azt csinálni, amit szeretek. Állategészségügyi szakközépiskolába jelentkeztem. Ha elvégzem, mindig a mezőgazdaság, az állatok közelében lehetek — mondta de máris visszafordult a munkához. Segített a huzalok elrendezésében, hiszen a szigorú zsűri nem csak azt nézi meg, hogy a modell működik-e, hanem esztétikai szempontok szerint is értékel, így a huzalvezetésre is nagy figyelmet kellett fordítani. A hevesiek mellett a paksi úttörők kékkötényes csapata serénykedett. Itt is a rövid bemutatkozás zavarta meg az egyébként előrehaladott munkát. * ~np!l ern Mária most volt ■ : nyolcadik osztályos, a j paksi gimnáziumba ,:il készül. Hoós Laci és Schmidt János szintén kikerültek a nyolcadik osztályból. Laci a pécsi építőipari szakközépiskolába, János autófényező tanulónak készül. Kint, a műhely előtti udvaron a verőfényes napsütésben kismotorok hangos berregése veri fel a nyugodt délelőtt csendjét. Az egyik csapat épp elkészült a feladattal. Szétszerelte, majd visszaszerelve működőképes állapotba hozta a kisgépet. Az úttörők tudását, ügyességét sok felnőtt megcsodálta. — Azt se tudtam, hogy az a karburátor, ezek pedig már szét is szedték. Csak néztem, hogy mikor lesz ebből újra motor — mondta az egyikük. A karcagi csapat ifjú motorszerelői is épp a karburátort tisztítják. Szakszerű mozdulatokkal, pillanatok alatt elkészülnek a munkával. A kismotor szinte alig látszik, amikor a három gyerek hajol fölé, hogy visszaszerelje a karburátort. Aztán egyikük nyeregbe pattan és előbb akadozva, majd egyre szebb, egyenletesebb hangon berregni kezd a motor. — Állomásparancsok pajtás, a kapott feladatot megoldottuk — jelenti a csoport vezetője. — Nem kisokosokat, hanem megszerzett mezőgazdasági, műszaki ismereteiket a gyakorlatban is alkalmazni tudó embereket szeretnénk nevelni — mondja a zsűri elnöke, a debreceni vezető szakfelügyelő, Szulovszky Gyula. — Nem egyéni versengést, hanem egy nagyon helyes, napjainkban kibontakozó mozgalom továbbfejlesztését szeretnénk elérni ezzel az országos vetélkedővel is. Mint ahogy otthon, a barátok segítségével szerelik meg a kerékpárjukat, esetleg kismotorjukat a gyerekek, ugyanígy itt is hármasban oldanak meg minden feladatot. Mint minden fronton az iskolai nevelésben, itt is szeretnénk a közösségi érzést továbbfejleszteni, az együttes munka, az együtt elvégzett feladat örömével megismertetni a fiatalokat, közösségi szemléletre, gondolkodásra nevelni őket. Ezek a pajtások az iskolai, járási és megyei szinten együtt küzdötték fel magukat egész addig, hogy most itt lehetnek Lengyelen. Biztos, hogy kialakult bennük a közösségi érzés, az egymásért, együttesükért vállalt felelősségérzet, és ez fontosabb annál is, hogy. ki kerül a dobogó legfelső fokára. Délután újra vetélkedni, most már versenyen kívül kikapcsolódni indultak a környező erdőbe a pajtások. A természetjáró akadályverseny izgalmai, a gyönyörű terepen végrehajtott erőpróba várt rájuk. A pajtások követték a Lengyel környéki, illegális KMP-csoport tevékenységének fő állomáshelyeit, a gyakorlati feladatok során kötélmászással, célbadobással és más, ügyességet követelő feladat végrehajtásával is számot adtak fizikai állóképességükről, tudásukról. Az első állomáson találkoztunk a zalai csapattal. A feladat: a mocsár járás, két téglán lépkedve, — tehát egyiken állva a másikat maguk elé helyezve — átkelni a kijelölt útszakaszon. — Gábor egyszer lelépett a mocsárba, így csak nyolc pontot kaptok — mondta a feladat végrehajtása után az állomásparancsnok. Aztán kiosztotta az új feladatot. — Míg elértek a következő állomásra, gyűjtsetek össze tíz olyan közmondást, amelyben állat- vagy növénynevek szerepelnek. Szerdán a pajtások kiránduláson ismerkedtek meg a vendéglátó Tolna megyével. A rövid bonyhádi városnézés után Bátaszéken keresztül utaztak Bátára, ahol a November 7. Termelőszövetkezet vendégeként félnapos program várt rájuk. A termelő- szövetkezet elnöke, Fülöp László országgyűlési képviselő köszöntötte őket, majd röviden bemutatta a termelőszövetkezetet. Beszélt a dolgozók élet- és munkakörülményeiről, a termelőszövetkezet eredményeiről, munkájáról. A tájékoztató után követ-« kezeit a gyümölcsszedő verseny. Az egyórás meggyszedő versenyben legjobb eredményt a Tolna megyei úttörők érték el. Huszonkilenc és fél kiló meggy nyomta ládáikat értékeléskor. Másodiknak a szabolcsiak 22,5-es, harmadikak a Békés megyeiek 21,5 kilogrammos eredménynyel lettek. A meggyszedés után az úttörők megtekintették a téesz 110 ezer férőhelyes baromfitelepét, ahol évente mintegy 24—25 millió tojást tojnak a tyúkok. Ig;g:;;:;i; Szekszárdi Állami GazR | daság központjában \ délután diafilmen te- Essssa kintették meg a gazdaság sertéskombinátját és tájékoztatót hallgattak meg a kombinát munkájáról, gazdasági eredményeiről. Az állami gazdaság központjából Decs- re utaztak, ahol a tájházban megismerkedtek a Sárköz néprajzával, a régi sárközi élettel, annak ma is fellelheTengelici lovas úttörők tő emlékeivel. Itt a járási úttörőelnökség ajándékaként egy-egy színes sárközi szőttes könyvjelzőt kaptak. Hazafelé még benéztek a szekszárdi úttörőházba, ahol népi kerámia ajándék várt rájuk, majd este Lengyelben játékos, vidám vetélkedővel, játékokkal zárult az élményekben gazdag nap. A csütörtöki napot a mező- gazdasági gyakorlati versenynek szentelték. A pajtások most már a 'konkrét mező- gazdasági, és növényismeretüket bizonyíthatták. A sokrétű feladatok között szerepelt a növényi magvak tisztaságának megállapítása éppúgy, mint a kelkáposzta betakarítása és szakszerű csomagolása. A négy állomás feladatait a pajtások szakszerűen, alapos ismeretekről tanúbizonyságot téve hajtották végre. Ebben a részversenyben a legjobb eredményt a zalaszentiváni csapat érte el. élután a pajtások Fodor János, a szakmunkásképző iskola igazgatójának kíséretében megtekintették az iskola tangazdaságát, a Hőgyészi Állami Gazdaság szakosított szarvasmarhatelepét. Fodor János ismertette a negyed- százados iskola történetét, munkáját. A szarvasmarhatelep dolgozói tejkóstolóra invitálták a gyerekeket és készségesen válaszoltak az elhangzó megszámlálhatatlan kérdésre. A pénteki elméleti versenynap eltért az előző évek hagyományaitól. Az úttörőknek nemcsak tesztlapot kellett kitölteniük, hanem egyéb feladatok is színesítették a versenyt. A vetélkedőt dallal kezdték és a legutolsó feladat a csatakiáltás szerkesztése volt. A szakmai mező- gazdasági ‘ismereteket követelő elméleti kérdések mellett fontos szerepet kaptak a politikai és történelmi ismereteket követelő kérdések is. Az elméleti feladatok megoldásában a hajdúhadházi csapat bizonyult legjobbnak. Délután a pajtások először Paksra, a konzervgyárba látogattak, majd Tengelicre, ahol megtekintették a Be- nyovszky-kastélyt és a Csapókastély melletti réten találkoztak a tengelici lovas úttörőkkel, akik rövid bemutatót rögtönöztek a vendégeknek. Ezután a hét egyik legnépszerűbb pontja, a lovaglás következett. Egy pajtás átesett a ló túlsó oldalára a nagy igyekezetben, de a legbátrabbak azért megülték az egyébként szelíd pacikat. Vidám, hangulatos szalonnasütés zárta az utolsó versenynapot. 1 zombaton délelőtt a fő» M zési versenyen mutat- ták be a pajtások me- gyéjük ételkülönleges- ségeit. A kondérokból, bográcsokból ínycsiklandozó illatok áradtak. A zsűri tagjai végigkóstolták az elkészült ételeket. A krumplipaprikástól, a különböző ■ gulyásokon keresztül a paksiak halászléjéig. A legjobbnak a baranyaiak, a zalaiak és a tolnai úttörők főztjét ítélték. Délután következett a régi számháborúk hagyományait továbbfejlesztő KRESZ-szám- háború, ahol a pajtások homlokát számok helyett egy-egy KRESZ-tábla díszítette. Az ellenségnek a tábla jelentését kellett leolvasnia. Az országos vetélkedő zárását szombaton délután fél hatkor rendezték meg. A záróünnepélyen megjelent és rövid beszédet mondott Mol- nárné Kozma Erzsébet, a Magyar Úttörők Országos Szövetségének titkára is. A zsűri elnöke ismertette a helyezéseket, majd átadta a díjakat. A KISZ Központi Bizottsága mezőgazdasági osztálya által ajándékozott első díjat — egy komplett diavetítő berendezést — a Hajdú megyeieket képviselő hajdúhadházi Tóth József úttörőcsapat tagjai kapták. A második helyezést a zalaszentiváni Petőfi Sándor úttörőcsapat tagjai érték el. Harmadikak Baranya megye képviseletében a Klapka György úttörőcsapat nagy- dobszai pajtásai lettek. Megyénk úttörő mezőgazdászainak képviseletében a paksi Alpári Gyula úttörőcsapat pajtásai a negyedik helyen végeztek. vacsora utáni záró tá- ; Ä bortűz mellett hangúját: latos énekkel, gitár- - 'szóval búcsúztak a pajtások a vendéglátó Tolna megyétől, a lengyeli kastélytól és egymástól. Hazavíve egy élményekben gazdag hét, az izgalmas szakmai verseny, a tolnaiak vendégszeretetének hírét. írta és fényképezte: TAMÁSI JÁNOS Hova tegyem a vezetéket Tanulmányi kirándulás a bátai téesz baromfitelepén Szalonnasütés
