Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-02 / 128. szám

2 Képújság 1978. június 2. Pozsony Brezsnyev és Hiisák látogatása A Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormány­küldöttség Pozsonyban, a SÍ avin-hegyen koszorút helye­zett a szovjet felszab adítók emlékművére. Ötórás eszmecsere Gromiko és Vance találkozója New York, ENSZ Folytatódik az általános vita Pirityi Sándor, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: I Mint már jelentettük, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának szerda esti ülésén, Púja Fri­gyes külügyminiszter is be­szélt. A magyar diplomácia vezetőjén kívül Indonézia, Egyiptom, Malaysia és Ma­dagaszkár, tehát mind olyan országok küldöttségvezetői kaptak szót, amelyek az In­diai-óceán és a hozzá csat­lakozó tengerek térségében fekszenek. Felszólalásaikban ezért jelentős szerepet kap­tak bizonyos regionális érde­kek. Mochtar Kusumaatmadja, a két óceán és két kontinens között, több ezer szigeten el­terülő Indonézia külügymi­nisztere helyeselte a szocia­lista országok elgondolását a nukleáris leszerelés majd minden témakörében. El­mondta, hogy Indonézia nagy fontosságot tulajdonít az atomsorompó-szerződésnek, ámelyet most készül ratifi­kálni. Az indonéz külügyminisz­ter támogatta Sri Lanka ja­vaslatát egy nemzetközi le­szerelési hatóság életre hívá­sára vonatkozóan. Nagymértékben alkal­mazta a francia — helyen­ként a kínai — terminológi­át beszédében Mohamed Ib­rahim Kamel, egyiptomi kül­ügyminiszter, aki úgy fogal­mazott, hogy „a két szuper- hatalom közötti feszültség szelektív kétoldalú mérsék­lődése a 70-es éveknek je­lentős fejleménye”. Állást foglalt az atomleszerelés el­sősége mellett, sürgette a kö­zel-keleti atomfegyvermen­tes övezet megvalósítását, de szembehelyezkedett a genfi tárgyalás szovjet—amerikai társelnöki intézményével. Csütörtökön folytatódott New Yorkban az általános vita. Izraeli támadás Izraeli gyorsnaszádok tűz alá vették a Libanon Szidon városától délre fekvő part­vidékét — jelentette csü­törtökön az Al-Szafir című bejrúti lap. A megtámadott körzetben palesztin mene­külttáborok vannak. Az izraeli tüzérség szer­dai, több halálos és sebesült áldozatot követelt támadá­sának célpontjában, a dél­libanoni Nabatieh városban és környékén csütörtökön nyugalom uralkodott. Kis Csaba és Sebestyén Ti­bor, az MTI tudósítói jelen­tik: Pozsonyban, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővá­rosában kezdte meg cseh­szlovákiai hivatalos, baráti látogatásának harmadik nápját a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kor­mányküldöttség. A szovjet vendégek, aki­ket útjukra elkísért Gustav Husák, a CSKP KB főtitká­ra, köztársasági elnök is, szerdán este érkeztek meg Pozsonyba, ahol szeretettel, lelkesedéssel fogadták őket. A szlovák fővárost 1945. április 4-én — hazánk teljes felszabadulásával egyidőben —, szabadították fel a szov­jet hadsereg egységei. Hős­tettüket az egyik legszebb ponton, a Slavin hegyen hir­deti emlékmű. A szovjet küldöttség csü­törtökön megbeszélést foly­tatott Szlovákia vezetőivel. Brezsnyev a nap nagy részét Pozsonyban töltötte, majd visszatért Prágába. Pozsonyba indulásuk előtt, szerda délután, az SZKP KB főtitkára és a küldöttség többi tagja rövid prágai vá­rosnéző sétát tett. Megtekin­tette a főváros egyik büsz­keségét, az új metróvonalat, amelynek építéséhez igen je­lentős segítséget nyújtott a Szovjetunió. A vendégek rö­vid utazást tettek a földalat­ti vasútvonalon a Gottwal- dov és a Múzeum állomás között. A metró állomásain tett látogatásuk során, valamint a további útjukon, amely a Vencel-tértől a városközpon­ton át vezetett a Lenin Mú­zeumhoz, a csehszlovák fő­város lakói szívélyesen kö­szöntötték és ünnepelték szovjet vendégeiket és a kí­Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára csütörtökön ellátogaott a főváros XXII kerületébe. A kerületi párt- székházában Kóber Ferenc első titkár és Varga Kovács János, a városrész tanácsel­nöke tájékoztatta a kerület politikai, társadalmi életé­ről, a pártbizottság gazda­ságszervező tevékenységé­ről, a városrész fejlesztésé­vel kapcsolatos további ter­vekről. séretükben lévő csehszlovák párt- és állami vezetőket. A prágai Lenin Múzeum a város egy régi palotájában kapott helyet. Ez volt szá­zadunk tizes éveiben a cseh­szlovák szociáldemokraták pártháza, s itt tartották meg 1912-ben az Oroszországi Szociáldemokrata Párt törté­nelmi jelentőségű, VI. konfe­renciáját, ahol a tanácsoko­zásokat Lenin vezette. Csütörtökön megbeszélésre került sor a Szlovák Köztár­saság párt- és állami veze­tőivel. A szovjet delegáció megkoszorúzta a szovjet hő­sök, valamint a szlovák nemzeti felkelés hőseinek emlékművét. A szovjet párt- és kormányküldöttség részt vett azon a díszebéden, ame­lyet a Szlovák Szocialista Köztársaság párt- és állami szervei adtak tiszteletükre. Délelőtt a pozsonyi vár­ban tartották meg a szovjet párt- és kormányküldöttség és a Szlovák Kommunista Párt és a köztársaság állami vezetőinek találkozóját. A program a Papíripari Vállalat budafoki gyárában folytatódott. Németh Károly megtekintett két nagy telje- síményű karton- és papír­gyártó gépsort, amelyekről évente 39 000 tonna termék kerül le. Ezután felkereste a Budapesti Baromfifeldol­gozó Vállalatot, megismer­kedett munkájával. Vége­zetül a Központi Bizottság titkára részt vett és felszó­lalt a kerületi pártbizottság székházában megtartott, ki­bővített titkári értekezleten. Jozef Lénár-d tájékoztatta a szovjet vendégeket a szlo­vák nép életéről, az ország fejlődéséről, a szlovák kom­munisták tevékenységéről. Elmondotta többek között, hogy a gazdaságilag koráb­ban elmaradott Szlovákiá­ban gyors ütemű iparosítás ment végbe, s ennek ered­ményeként a szlovák ipari termelés ma már több mint 30 százalékkal részesedik az egész országéból. Brezsnyev elégedetten szólt az általa vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség jelenlegi csehszlovákiai lá­togatásáról és az ország ve-; zetőivel Prágában eddig folytatott tárgyalásokról. Brezsnyev, akit a pozso­nyi látogatásra elkísért Gus­tav Husák, a CSKP KB fő­titkára, a Csehszlovák Köz­társaság elnöke, valamint a küldöttség többi tagja a ko­ra esti órákban visszatért Prágába. BT-döntés a Golan-fennsíkról A Biztonsági Tanács újabb félévre — november 30-ig — meghosszabbította a Szíriái— izraeli csapatszétválasztás felügyeletével megbízott ENSZ-erők mandátumát. Az 1245 főnyi — osztrák, kana­dai, iráni és lengyel kato­nákból álló — ENSZ-erők (angol rövidítése UNDOF) 1974 óta állomásoznak a Go- lan-magaslaton, a Szíriái és az izraeli állások közötti üt­közőövezetben. Mandátu­muk meghosszabbításába mind Szíria, mind pedig az izraeli kormány beleegyezett. öt óra hosszat tárgyalt New Yorkban Andrej Gro­miko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. A hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló új meg­állapodást szolgáló megbe­széléseken a Reuter-iroda szerint további haladást si­került elérni. Mint a hírügynökségek je­lentik, a tervezettnél három órával hosszabb, rendkívül intenzív tárgyalásokat mind Gromikó, mind Vance hasz­nosnak nevezte, ám a szov­jet külügyminiszter* újság­írók előtt úgy nyilatkozott, hogy „maradt néhány nyi­tott kérdés, kettő vagy há­rom, amelyet még nem si­került véglegesen elsimíta­(Folytatás az 1. oldalról), köszöntötte. A baráti ország képviselőinek az iskola tanu­lói virágcsokorral kedvesked­tek. A magasrangú vendégeket az iskola igazgatója tájékoz­tatta a szakmunkásképző ok- tató-nevelő-közművelő tevé­kenységéről, hangsúlyozva, hogy jelenleg 12 faipari szak­mának fortélyait mintegy ezer fiatal sajátítja el. Az ismer­tetőt követően a küldöttség tagjai megtekintették a tan­műhelyekben a gyakorlati munkát, megismerkedtek az oktatás technikai segédeszkö­zeivel és a korszerű audio­vizuális berendezésekkel. Az iskolamúzeum kiállítási tárgyainak megtekintése után a baráti ország párt- és álla­mi küldöttségének vezetője a látogatást méltató szavakat jegyzett be a szakmunkás- képző emlékkönyvébe. Ezt követően Balázs Gyula igaz­ni.” Annak a nézetének adott hangot, hogy a „Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok közötti viszony általá­nos helyzete” rányomta bé­lyegét a megbeszélésekre. Amikor arra kérték, hogy jellemezze ezt a viszonyt, Gromiko rámutatott: szíve­sen venné, ha javulnának a kétoldalú kapcsolatok. Cyrus Vance ugyancsak reményének adott hangot, hogy a két ország viszonya, amely — mint mondotta — „a feszültség állapotában van”, a jövőben javulni fog. Az amerikai külügymi­niszter megerősítette, hogy „kölcsönösen elfogadható időpontban” ismét találko­zik szovjet kollégájával. gató az intézet oktatóinak és tanulóinak nevében a diákok formázta intarziás ládikát, s Kalló Viktor szobrászművész plakettjét nyújtotta át Samo- ra Moises Machelnek. A látogatást követően a de­legáció városnézésre indult, s útjukra elkísérték a vendé­geket Szépvölgyi Zoltán, Rácz Pál, Erdei Lászlóné és Sütő Gábor. Az út először a Gel­lérthegyre vezetett, s a felsza­badulási emlékmű mellől gyönyörködtek a baráti or­szág képviselői Budapest pa­norámájában. A verőfényes délutánon remek kilátás nyílt a városnézés következő szín­helyéről: a Várból a Halász- bástyáról is. A mozambiki vendégek befejező délutáni programként megtekintették a Hilton szállót, ahol Samo- ra Moises Machel elragadta­tott szavakkal szólt a látot­takról, fővárosunk szépségé­ről. (MTI) Németh Károly a XXII. kerületben A hadászati támadófegyvere k korlátozásáról szóló új megállapodás kérdéseiről tá rgyalt New Yorkban Gro­miko szovjet és Vance amerikai külügyminiszter. (Képtávírónkon érkezett.)­Megkezdődtek a magyar-mozambiki tárgyalások A párizsi konferencia Az afrikai jéghegy „csúcsa” A francia királyok versail- les-i kastélyában néhány na­pos tanácskozás után véget ért a „francia-afrikai” csúcs- értekezlet. A megbeszélése­ken 21, francia nyelven be­szélő afrikai ország vezetői vettek részt. Pontosabban: olyan 21 afrikai ország veze­tői, ahol a szűk uralkodó kaszt nyelve és egyben az államok egymás közötti érintkezési nyelve is a francia. A részt vevő országok többsége per­sze a hajdani francia gyar­matbirodalom tagja volt. De nem mindegyik. Éppen a stra­tégiailag legfontosabb részt­vevő, Mobutu, Zaire köztár­sasági elnöke a belga gyarma­tosítás örököse. (Mobutu az országában uralkodó helyzet dramatizálása végett terepszí­nű egyenruhában, késve és külön helikopteren érkezett Versaillesba.) Az értekezleten- nagyjából két álláspont bontakozott ki. A rendkívül szoros tőkés kapcsolatokkal rendelkező af­rikai vezetők a hangsúlyt a francia katonai segítségre he­lyezték. Tervük szószólója Párizs legfontosabb afrikai politikai partnere. Elefánt­csontpart elnöke volt. Kifej­tette: a meglévő nyugat-afri­kai gazdasági közösséget (CEAO), amelynek tagja Ele­fántcsontpart mellett Mali, Mauritánia, Niger, Szenegál, Felső-Volta és megfigyelői minőségben Togo — katonai szövetséggé lehetne átváltoz­tatni. Elméletben e szervezet tagjait már most is védelmi egyezmény köti össze, ennek azonban megfelelő fegyverzet és katonai szervezettség híján nincs ereje. Elefántcsontpart elnökének terve szerint a meglévő védelmi szerződésbe be kell vonni Gabont, a közép­afrikai császárságot, Csádot és Kamerunt — sőt, a hajdani belga gyarmat Zaire-t is. Ezt a szövetséget Franciaország­nak kellene felfegyvereznie, és nyilvánvalóan francia megszálló csapatoknak kelle­ne állomásozniok a legfonto­sabb stratégiai pontokon. Ezt az utóbbi igényt félre­érthetetlenül elárulta Houp- houet-Boigny beszédének kulcsmondata, amely a kö­vetkezőképpen hangzott: „Számítunk Franciaországra, mint ahogy a NATO európai tagállamai számítanak az Egyesült Államokra.” Fran­ciaországnak tehát e kiter­jesztett szövetségben azt a ka­tonai szerepet kellene elját­szania, amelyet stratégiai és fizikai jelenlétével az USA játszik Nyugat-Európában. Elefántcsontpart elnökéről tudni kell, hogy a legmaga­sabb képzettségű, a francia uralkodó osztály csúcsaival évtizedek óta rendkívül szo­ros együttműködésben dol­gozó afrikai államfő. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy Fran­ciaország katonai jelenlétével kapcsolatban vele mondatták el azt, amit belpolitikai okok­ból Giscard d’Estaing kevésbé hangoztathatott. A francia el­nök beszédének taktikai hangsúlya más volt. Ö nem annyira a francia katoijai je­lenlétről beszélt, mint inkább a kibővített CEAO államai ál­tal létrehozandó afrikai in­tervenciós haderőről. E taktikailag különböző két álláspont azonban lényegében azonos. Hiszen a monopoltő­kés rendszerhez kötődő afri­kai államok közös interven­ciós hadseregének létrehozása lehetetlen francia katonai je­lenlét, kiképzőtisztek, fegy­verzet és megfelelő roham­osztagok jelenléte nélkül. A mostani értekezletet tehát úgy lehet tekinteni, mint egy nagyszabású kísérlet kezdetét a kapitalista szövetségi rend­szerbe tartozó afrikai orszá­gok felfegyverzésére és ösz- szefogására! Miközben az értekezlet ülé­sezett, francia ejtőernyősök harcoltak a felkelők ellen a stratégiai fontosságú volt bel­ga gyarmat, Zaire gazdasági­lag legértékesebb tartomá­nyában, Shabában. (Ez a haj­dani Katanga, amely a tőkés világ valóságos kincsesbá­nyája: a világpiacra áramló urán, réz, mangán, kobalt és thorium egyik legnagyobb szállítója.) Röviddel az érte­kezlet után a francia kor­mány azt is közölte, hogy az ejtőernyősök ott maradnak a tartományban, hogy megvéd­jék a belga, az amerikai, an­gol, nyugatnémet és az azok­nál sokszorta kisebb francia tőkeérdekeltségeket. Már ebből is kitűnik, hogy Franciaország valójában nem­zetközi megbízásból és nem is elsősorban francia érdekek védelmében avatkozott be Zaire-ban, vállalva egy regio-, nális intervenciós hatalom szerepét Afrikában. Ennek csak egyik bizonyítéka az, hogy az amerikai légiflotta gépei biztosították a francia ejtőernyősök beavatkozásának logisztikai támogatását. Egy másik bizonyíték Carter ame­rikai elnök nyilatkozata, amely egyértelműen elismer­te, hogy a francia intervenció hátvédje az Egyesült Államok volt. Washington a Vietnam utáni helyzetben nem meri vállalni a közvetlen beavat­kozás kockázatát. Ezért esett a választás Franciaországra. Ennek a stratégiának az első, kezdeti lépése volt a Párizs­ba összehívott francia—afri­kai konferencia, amelyhez a „kísérőzenét” a Shaba bá­nyavárosaiban eldördült sor- tüzek szolgáltatták.-i -e Tovább folytatják akcióikat Zaire-ban a francia idegenlé­giósok és ejtőernyősök. Képünkön: a légiósok házról házra átkutatják a shabai falvakat, felkelők után kutatva.

Next

/
Thumbnails
Contents