Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-10 / 135. szám

4 ^PÚJSÁG

1978. június 10.

A paksi járásban lévő Pálfa község adatai az utolsó 40 évben lélekszám-emelkedésről vallanak, ami ritkaság. Jelenleg, a vb-titkárnő becslése szerint 2140 személy él a faluban. (Felsőrácegres nélkül). A lakások száma 488, minden évben 7—8 új lakhatási engedélyt adnak ki. A bolthálózat jó, az ÁFÉSZ féltucat, az Egyetértés Termelőszövetkezet

3 különböző üzlettel szolgálja a falu ellátását. A 16 iparengedély tulajdonosai közül legtöbben — hatan — a kőművesek vannak, fő- és mellékállásban

4 fuvaros működik.

Asszonyok és munkahelyek

Rendezett, széles utak, gazdagon zöldülő fű, színpompás virágok. Ez a kellemes látvány nem valamely parkban, hanem a pálfai Egyetértés Tsz sertés- és szarvasmarha-telepén fogadott bennünket. Messziről elárulta, hogy az itt dolgozók között nőkkel fogunk találkozni.

Mérei Lajosné takarítónő, s egyúttal a virágok legfőbb őre. Tizenhét éve téesztag, de ide a telepre, csak februárban került. Munkaideje 7-től 4-ig tart, a fizetése 2250 forint.

Halász Istvánná és Bérdi Imréné gondjaira a kocáktól, 25—30 napos korukban leválasztott kismalacokat bízták. A sertések körülbelül 40—50 napig épülnek a kezük alatt, aztán irány a hizlalda.

— Olyanok ezek a kismalacok, mint a pici gyerekek, némelyiket meg kell tanítani enni-inni, — mondja a két asszony. Mindketten 1962-től számítanak téesz-tagnak, a sertésekhez 2—3 éve kérték magukat. Itt egy kicsit több a szabad idő, meg a pénz is, nem áznak-fáznak úgv. mint kint a határban.

Télen-nyáron háromkor kelnek, ellátják otthon a jószágot, aztán leteszik a műszakot öttől délig, vagy déltől este hétig — ugyanis három asszony váltja itt egymást. Az országban már sokat utaztak a téesz révén, Halászné Jugoszláviába és Romániába is eljutott. A fizetésük 3500 forint körül mozog.

Szabó Imréné a kisborjak- nak viseli gondját. Másfél éve jött a telepre, és bár munka akad bőven, mégis örül, hogy így sikerült. Szabadnap általában nincs, hiszen a kisborjak születésükkor nincsenek tekintettel az ünnepekre. Az egyik műszak hajnali négykor, a másik pedig délben kezdődik. A fizetség 4000 forint fölé is emelkedik.

*

...Ez is Pálfa. A fák között, a volt Apponyi-kastélyban, az ország legnagyobb egészségügyi gyermekotthona működik. A gondozottak száma 315 a személyzeté 200. Ebből 180 a női dolgozó, többségük törzsgárdatag, vagyis az intézet 1954-es indulásától mindvégig kitartott ezen a munkahelyen.

Aki életében egyszer is látta már az itteni, fizikailag és szellemileg egyaránt nyomorék gyerekeket, csakis tisztelettel és megbecsüléssel adózhat az őket ápoló pálfai nőknek. A szóbeszéd nem igaz; nem kapnak busás

fizetést, azonkívül ezt a munkát nem is csak pénzért lehet, hanem emberségből is kell végezni.

A gondozottak korhatára, elvben 2-től 18 éves korig terjed. Gyakorlatilag a legidősebb gondozott 33 esztendős. A gondozónők 75 százj^ léka szakképzett. A munkaerőgond — enyhébb mértékben ugyan — ebben az intézetben is jelentkezik már. A várható utánpótlás az általános iskola után más szakmát tanul, nem várja meg, amíg elérné az itteni felvételhez szükséges nagykorúságot.

...Pálfai nők... Róluk elsősorban az intézeti gondozónők jutnak eszünkbe. Közülük — hely hiányában — csak kettőt említhetünk. Tullner Jánosnét, aki 1964 óta látja el a szerencsétlen sorsú gyerekeket. — Szakképzett, 3100 forintot keres. Tóth József né a téeszt cserélte fel az intézettel. Mindössze 25 éves, ottjártunk- kor a legsúlyosabb állapotú felnőtteknél felügyelt. Szakképzetlen, 2100 forint a havi fizetése.

*

— Itt sem rosszabbak a kereseti lehetőségek — mondja az egyik asszony, a Tolna megyei Szolgáltató Szövetkezet pálfai fémdomborító üzemében. — És nagyon jó a munkabeosztás is. Reggel hattól délután kettőig dolgozunk. így marad időnk az otthoni munkára is. Ja, hogy a kereset! 2300— 2400,— Ft.

A pálfai fémdombornyom- da magánkezdeményezésre alakult. Hogy jó ötlet volt, arra a forgalom a bizonyíték.

Az ország minden részébe szállítják az ismert leltárcímkéket, de azokon kívül művészi lemezdomborításokat is tudnak készíteni. Az évi termelési érték 3 és fél millió forint.

Ezeken kívül a Csepeli Híradástechnikai Gépgyárnak bérmunkában gépi autómosó keféket készítenek. A 20 munkás közül 16 nő. 35— 40 évesek.

— Asszonyoknak való hely ez — mondja egyikük — Helyben van. Nem nehéz fizikai munka. Zárt helyiségben dolgozunk, nem a szabad ég alatt és olyan étkező-, mosdóhelyiségünk van, hogy sok nagyüzemnek sincs különb. Jó a társaság, jó itt.

Patkós Lajos egységvezető szerint náluk ismeretlen fogalom a munkaerő-vándorlás és a munkaerőhiány. Jelenleg is öt asszony vár a felvételre.

Mérei Lajosné Halász Istvánné Bérdi Imréné Szabó Imréné Tullner iánosné Tóth Józsefné

„Házi törvények”

A szünet

Barkóczi József szekeres béres 1894. január 1-én kelt „szegődségi levelében” a következő „házi törvények” (a munkaviszony szabályozásának pontjai) foglaltatnak:

1. §. A cseléd kifogás nélkül a tisztnek, vagy helyettesének engedelmeskedni tartozik. 2. §. Cselédnek a majorból semmi időben, sem ünnepnap, sem vasárnapon engedetem nélkül távozni nem szabad. 3. §. Dolgozni a szükséghez képest köteles minden időben, tekintet- és észrevétel nélkül, még vasárnap is... 5. §. A cseléd a kimérendő szegődségi gabona ellen kifogást nem tehet... 9. §. A cselédasszonyok tartoznak kivétel nélkül az előforduló belső munkára az urasági és tiszti lakhoz menni, ha kívántatik kerti munkára is, 12 nap... 13. §. Részegeskedés, káromkodás és egymás közötti civódás szorosan tiltatik... 15. §. Ha a gazdaság árpailletmény helyett ugyanolyan mennyiségben kukoricát; rozs helyett pedig másodrendű búzával kevert rozsot mér, az ellen a cseléd kifogást nem tehet.

Az iskola bejáratánál elhelyezett, sok-sok gyerekláb ragyogóra csiszolta lábtörlőket a rozsda vörös ragyája már kiverte. Nyugodtan megtehette, mert senki se háborgatja. A gyerekek vidám csapatai messze elkerülik. A pedagógusok ugyan néha még tipródnak rajtuk, mert nekik még nincs szünet.

Bartos István, az iskola igazgatója is a jelentését készíti.

— A kartársak az anyakönyvekkel és a bizonyítványokkal foglalatoskodnak. Néhányan pedig a pótlós gyerekekkel bajlódnak. Nyolcán „kértek még ráadást” a tanításból. A majd kétszáz nap nem volt elég nekik, hát most dolgozzanak. Én meg a jelentést készítem és készülők az évzáró értekezletre.

— Ki lehetne egy-két olyan dolgot emelni a jelentésből, ami jobban sikerült, mint más esztendőkben?

— Az elmúlt esztendő sem sokban különbözött a többitől. Ez nálunk azt jelenti,

hogy a nyolc évvel ezelőtt beiratkozott 28 gyerek közül a mostani évzáróig csak egy maradt el. A 27 végzős közül pedig 26 tovább tanul. Ezek az arányok jobbak, mint a megyei átlag. Reméljük, hogy az új tanévben kezdő 27 kis elsősünkről nyolc év múlva mindezeket ismét elmondhatom.

Ez a tanév talán mégis kiemelkedett az iskolai sporteredményekkel. Kiss Győző kartársunk nagy lelkesedéssel és szakértelemmel végzi a munkáját, ami látszik a gyerekek eredményein. Két tanulónk bejutott az úttörők lövészversenyének országos döntőjébe, két pajtás pedig a napokban Zalaegerszegre utazik a területi atlétikai versenyekre. Megemlíthetem még a lány kézilabdacsapatunkat, amely a pajtásaikhoz hasonlóan sok nagy iskolát megelőzött.

16-án lesz az évzárónk, aztán mindenki teljes erővel testének, lelkének felfrissítéséhez foghat, mert mától kezdve már a szünet múló napjait számolgatjuk.

Gátőr- telefon nélkül

Gulyás István gátőr 24 évi praxisából 20 esztendőt töltött a IV/5. sz. őrházban. A Sió töltésének 8, a Sárvízének 5 kilométeres szakasza tartozik hozzá. Karbantartás, a szelvénykövek láthatóságának biztosítása a feladata, ezenkívül víztisztasági mintavétel és a terjedő aranka irtása. Kötelessége lenne a rendszeres vízállásjelentés is, de ezt — pedig veszélyesen sok víz volt a Sióban — otjártunk idején már öt napja nem teljesíthette. Ennyi ideje hallgatott süketen a gátőrház telefonja. A gátőr dolga még a töltéskoronák védelme is, ami főleg a sorompók lakatjainak pótlásából áll, mert vannak, akik rendszeresen leütik azokat.

Röviden

— Pálfa éppen 259 éve ismeretes mai nevén. Korábban — már a középkorban is — Pálfalvának nevezték. Az első ismert feljegyzés 1241-ben említi, amikor is egy bizonyos Márius mester birtoka volt. Az előkerült leletek szerint már a csiszolt kőkorszak embere, később pedig a kelták eraviscus törzse lakott itt.

— „Község — központ nélkül” mondhatja az ide látogató idegen a faluról. Páliénak ugyanis a szokásos községközpontja hiányzik. „Szegény gazdagságról” inkább a helyiek beszélnek. Ugyanis, míg a termelőszövetkezet jól fizet, a máshonnan származó kereset se rossz, a községnek kevés a pénze. Évi 247 ezer forintból nem sok csodát lehet tenni, ezt esős időben elsősorban a gyalog járók tapasztalhatják.

— Az ingázás fő irányai: Sárbogárd, Videoton-kiren- deltség; Paks, atomerőműépítkezés; Simontornya, bőrgyári rekonstrukció. Ez napi 3 autóbuszt jelent, de járnak ingázók a távoli Szek- szárdra is.

— Pálfa körülbelül fele olyan magasan van a tenger szintje felett, mint a budai Gellérthegy. Tengerszint feletti magassága 108 méter.

— Fokozatosan emelkedik a háztáji gazdaságokban a szarvasmarha-állomány is, de

a helyiek elsősorban sertés- tenyésztéssel foglalkoznak. 1976-ban 670, tavaly 1200

darabot értékesítettek az Egyetértés Termelőszövetkezeten keresztül. Az idei évre több mint 1500 darab van lekötve.

— A legrégibb családneveket 1571-ből ismerjük. Akkor a következő famíliák lakták Pálfát: Tóth, Pák, Gáspár, Józsa, Bulcsu, Szabó, Nagy, Szög, Bégén, Kapott, Cecei, Bóna.

— Júliustól Igáiban tölthetik szabad idejüket az egészségügyi gyermekotthon dolgozói. A kétszobás üdülőt téliesítették és családostól várja a szakszervezeti tagokat.

— Naponta kétszer szállít friss tejet a tsz tehenészete a boltba. A zöldség-, gyümölcsellátás is jó, a termelőszövetkezet sok gondot levesz a helyi asszonyok válláról a közellátás javításával.

— A Pálfai Termelőszövetkezeti Sportkörben három szakosztály működik: asztali- tenoisz, labdarúgó, női kézilabda. Az utóbbi években különösen a labdarúgásban tapasztalható visszaesés. A helyiek ezt azzal magyarázzák, hogy a fiatalok egy része vidéken dolgozik, hét végén jön haza, így a hétközi edzéseken nem tud részt venni. Ezenkívül az edző fizetésében sem tudnak megegyezni.

Ami nincs...

Azt, aki évekkel ezelőtt látogatott Pálfára, kevéssé vonzó látvány fogadta a Sió-híd mellett, a faluval ellentétes parton. A cigánytelep, amivel kapcsolatban még a „péró” elnevezés is túlságosan előkelő volt. Hosszú évek munkájával — és ez elsősorban a tanácsnak jelentett sokáig tartó feladatot — felszámolták ezt az emberi lakhelynek alkalmatlan falurészt. A cigányság beköltözött Pálfára, a körülményekhez képest szerencsés megoldásban. Nem jött létre újabb — ezúttal „belső” — telep, hanem a lakások megoszlanak Pálfa különböző részeiben. Másik pozitívum: — nem okoz problémát a cigányság munkába állítása. Részben azért nem, mert van munkaalkalom, részben azért, mert az érdekeltek rendszeresen el is járnak dolgozni.

Községközpont

Ezen az oldalon szót ejtettünk már arról, hogy Pálfá- nak nincsen központja. Tulajdonképpen van. Csakhogy a katolikus templom és a bolt közötti nagy teret egy kevéssé esztétikus vízmű foglalja el és tölti be. Most folynak a kísérletek kertművészeti eszközökkel történő „álcázására”.

E heti magazinunkat Ordas Iván, Czakó Sándor, Pordán Jánosné és Kovács Mária állította össze Ulrich Károly ny. ált. isk. igazgató „Pálfai krónika” című könyvében található adatok felhasználásával és a megkérdezett helybeliek támogatásával. Következő magazinunk június 17-én REGÖLY községről jelenik meg, ahova június 12-én, hétfőn látogatnak el adatokat, információkat gyűjtő munkatársaink.