Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-10 / 135. szám

2 “Képújság 1978. június 10. Ünnepi ülés Ki próbálkozott lehallgatással? Az USA moszkvai nagykövetségének incidense A hónap eleje óta az ame­rikai sajtó — és nyomában jó néhány más nyugati saj­tótermék — nagy betűs cí­mekkel közölt jelentéseket arról, hogy az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagykövet­ségének épületénél „egy tit­kos aknában elektronikus le­hallgató készülékeket talál­tak”. A jelentések való­ságos rémtörténetet tár­tak az amerikai olvasó elé: a „titkos aknán” keresztül a bátor amerikai elhárítok falbontással beju­tottak egy másik épületbe, ahol egy szoba „telis-tele volt elektronikus készülékekkel”. A jelentések gondosan elhall­gatták, hogy a falbontó ame­rikaiak a nagykövetség épü­letével szomszédos szovjet la­kóépület pincéjébe hatoltak be, ahol nyoma sem volt elektronikus készülékeknek. A szovjet külügyminiszté­rium végül is nagyonjiyoma- tékos és határozott hangon válaszolt a szándékos és rosszindulatú kampányra. Mi derült ki az állítólagos elektronikus lehallgató ké­szülékekről? Ilyenek termé­szetesen nincsenek, a „titkos alagút” pedig a szovjet lakó­ház fűtésének füstelvezetője. A nagykövetség épülete és az azzal szomszédos lakóház ko­rábban egységet képezett, és amikor az épületet bérbe ad­ták a nagykövetségnek, ter­mészetesen különválasztották a rendszert. A „falbontók” nyilván ezt a jól ismert rend­szert használták ki arra, hogy bejussanak a szomszédos házba, és azután saját tetszé­süknek megfelelően falazzák el ismét a füstelvezetőt. Kétségtelen tény: az ame­rikai nagykövetség közvetlen közelében vannak biztonsági berendezések — ezek azonban nem lehallgatásra, hanem ép­pen ellenkezőleg: a lehall­gatások megakadályozására szolgálnak. Az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagykövet­sége épületében ugyanis van­nak olyan berendezések, amelyeknek segítségével a felderítő szolgálat szovjet rádiótelefon-beszélgetéseket akar lehallgatni. A szovjet hatóságok most a nyilvánosság elé tárták: az amerikai hírszerző szolgálat lehallgató berendezést helye­zett el a szovjet főváros egyik pontján, az ilyen beszélgeté­sek felvételére és a nagykö­vetség épületében lévő köz­pontba történő továbbítására. Egyébként, mint a szovjet ál­lásfoglalásból kiderül, a szov­jet elhárító szervek birtoká­ban van az amerikai lehall­gató program terve, sőt mun­kanaplója is ... Ugyancsak birtokukban van a szovjet főváros egyik pontjára tele­pített amerikai lehallgató be­rendezés is. Az elektronikus eszközök — amelyek a nagy- követség épülete közelében vannak — tehát egyáltalán nem lehallgatást, hanem el­lenkezőleg: az amerikai hír­szerző tevékenység megaka­dályozását szolgálják, de ter­mészetesen nem a nagykö­vetség épületében vannak. Az építő- és famunkások szakmai szakszervezetei szö­vetséggé alakulásának 75. évfordulóját köszöntötte pén­teken a SZOT székházában az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szak- szervezetének ünnepi köz­ponti vezetőségi ülése, ame­lyen megjelent Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Gás­pár Sándor, a SZOT főtitká­ra, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának el­nöke, Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Ábrahám Kálmán építésügyi és város- fejlesztési miniszter és az építésügy számos szervezeté­nek, intézményének képvi­selője. Gyöngyösi István, a szak- szervezet főtitkára idézteiéi ünnepi beszédében a harcos elődöknek a munkásosztály ügyéért folytatott áldozatos küzdelmeit. Az ünnepi ülésen felszó­lalt Apró Antal és átadta az MSZMP Központi Bizottsá­gának üdvözletét, jókívánsá­gait. Magyar-finn jogsegélyegyezmény Helsinki, Szántó András, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: — Minden szempontból si­keres látogatást fejeztünk be — mondotta dr. Markója Im­re igazságügyminiszter, aki hivatalos finnországi látoga­tásának végén nyilatkozott az MTI kiküldött tudósítójának. — Rövid itt tartózkodásunk alatt megismerkedtünk a finn jogi élettel, a finn jogintéz­ményekkel, s emellett sike­rült betekintést nyernünk Finnország mindennapi éle­tébe is. A magyar igazságügyi de­legáció megbeszélést folyta­tott Paavo Nikula finn igaz­ságügyminiszterrel, majd a finn igazságügyi és büntetés végrehajtó intézmények mun­káját tanulmányozta. A kül­döttség vidéki körútja során felkeresett egy fafeldolgozó és papíripari üzemet is. — Látogatásunk konkrét eredménye — folytatta dr. Markója Imre —, hogy meg­állapodtunk a finn-magyar jogsegélyszerződés, valamint a finn és a magyar igazság­ügyminisztériumok közötti megállapodás előkészítésé­ről. A jogsegélyszerződésrői remélhetőleg hamarosan megkezdődnek a szakértői tárgyalások. A két miniszté­rium megállapodásának el­sődleges célja a nemcsak mi­niszteri szintű kapcsolatok folyamatossá tétele, az infor­mációk és szakértők cseréje. Dr. Markója Imre magyar- országi látogatásra hívta meg Paavo Nikulát. aki a meghívást elfogadta. A magyar igazságügyi küldöttség pénteken hazauta­zott Budapestre. Dr. Markója Imre igazságügyminiszter (jobboldalt) finn kollégájával, Paavo Nikulával Helsinki repülőterén (Képtávírőnkon érkezett.) Munkában a bizottságok (Folytatás az 1. oldalról). Katar képviselője az egész Közel-Keletet és Afrikát fe­nyegető veszélynek nevezte azt a tényt, hogy nukleáris technológia jutott Izrael és Dél-Afrika kezébe. Felhívja mindazokat az államokat, amelyek katonai és gazdasá­gi támogatásban részesítet­ték Izraelt, vessenek véget ennek. A katari küldött első­sorban a nagyhatalmak kö­zötti leszerelési tárgyaláso­kat szorgalmazta. Rashleigh E. Jackson guya- nai külügyminiszter emlé­keztetett arra, hogy az önvé­delem joga része azoknak az elveknek, amelyeket az em­beriség központi jelentősé­gűnek tart a béke és a biz­tonság szempontjából, de az önvédelemhez való jogot nem egyszer felhasználták az ag­resszió indoklására. Vithaya Sourinho, a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saság képviselője beszédében hangoztatta, hogy az ésszerű leszerelési intézkedéseknek tekintetbe kell venniök az ENSZ alapokmányának az egyéni és a kollektív önvé­delemre vonatkozó rendelke­zéseit, különösen a fejlődő országok vonatkozásában, amelyek gyakran voltak ösz- szeesküvéseknek és nyílt ag­ressziónak kitéve. Laosz kedvezően fogadja atomfegyvermentes és béke­övezetek létesítését, ha ezek­ben az összes idegen katonai támaszpontokat és berende­zéseket leszerelik. Helyesel­né, ha ezt a leszerelési vitát az ENSZ-közgyűlés követke­ző rendkívüli leszerelési ülés­szakán folytatnák. Szekér Gyula Horvátországban Jakov Blazsevics, a Horvát Szocialista Köztársaság El­nökségének elnöke pénteken délelőtt fogadta a hivatalos, baráti látogatáson Zágráb­ban tartózkodó dr. Szekér Gyulát, a Minisztertanács elnökhelyettesét. A szívé­lyes, baráti légkörben lefolyt találkozón jelen volt Petar Flekovics, a horvát köztár­sasági kormány elnöke, to­vábbá Halász József belgrá­di magyar és Vitomir Gas- parovics budapesti jugoszláv nagykövet is. A Minisztertanács elnök- helyettese a pénteki nap fo­lyamán megtekintette a ma­gyar fővállalkozásban épített obrováci timföldgyárat. Dr. Szekér Gyula felkeres­te Vörösmart község Kiss Ernő nevét viselő magyar tannyelvű általános iskolá­ját. A magyar kormány elnök- helyettesét az iskola előtt dr. Sztipa Stuvar, a horvát köz­társasági kormány művelő­dési és testnevelésügyi titká­ra, Harangozó József. az északi városi és községi kö­zösség képviselőtestületének elnöke és Merki Ferenc, Hor­vátország Magyarok Szövet­ségének elnöke üdvözölte. Horvátországban 35 ezer magyar nemzetiségű lakos él, küzülük mintegy 20 ez­ren Pélmonostor községi kö­zössége (a baranyai három­szög) területén. Dr. Szekér Gyulát és kíséretének tagja­it tájékoztatták arról, hogy ezen a vidéken miként ápol­ják a magyar nyelvet, kul­túrát és a hagyományokat. A kormány elnökhelyette­se magyar nyelvű könyvtár­ral és iskolai szemléltető eszközökkel ajándékozta meg a Vörösmarty általános is­kolát, amelynek tanulói rö­vid kultúrműsorral kedves­kedtek a vendégeknek. (MTI) Gromiko és Söder megbeszélése Harminc éve történt A két munkáspárt egyesülése Szovjet—svéd külügymi­niszteri megbeszélésre ke­rült sor pénteken Moszkvá­ban. Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszte­re és Karin Söder, a Svéd Ki­rályság külügyminisztere baráti légkörben véleményt cserélt a kétoldalú kapcso­A WAFA palesztin hír- ügynökség pénteken közle­ményben erősítette meg, hogy egy izraeli különít­mény pénteken hajnalban támadást intézett egy dél­libanoni palesztin támasz­pont ellen. A közlemény szerint a pa­lesztin alakulatok felvették a harcot az izraeli hadihajók és repülőgépek által támo­gatott különítménnyel. „Az egy óra hosszat tartó fegy­veres összecsapásban a pa­lesztinoknak sikerült több támadót harcképtelenné ten­niük” — hangzik a közle­mény. Abu Dzsihad, az El-Fatah nevű palesztinai ellenállási szervezet egyik vezetője új­ságírókkal közölte, hogy az izraeli állítással ellentétben a megtámadott támaszpont egy kisebb palesztinai állás volt csupán. latok továbbfejlesztésének kérdéseiről, valamint néhány időszerű nemzetközi problé­máról. Mindkét fél megerő­sítette törekvését az együtt­működés bővítésére a kétol­dalú kapcsolatokban és nemzetközi téren egyaránt. Harminc éve, 1948 júniusá­ban a magyar munkásosztály nagy történelmi győzelmet aratott. A Magyar Kommu­nista Párt és a Szociálde­mokrata Párt véget vetett a magyar munkásmozgalom több évtizedes kettészakított­ságának, marxista—leninista program alapján egyesült. Most, harminc év múltán e történelmi esemény jelentő­sége, tanulsága minden ko­rábbitól jobban és világosab­ban áll előttünk, értékeit még nagyobbra becsüljük. * Az egyesülés előzményei visszanyúlnak a Tanácsköz­társaság időszakára, a Horthy- fasizmus elleni éles osztály­küzdelmek évtizedeire, a fel- szabadulást követő első évek nagy politikai csatáira. „Vé­gigtekintve a munkásmozga­lom fejlődésének történelmi korszakait — mondotta Ká­dár János egy nyilatkozatá­ban — megfigyelhető, hogy a két munkáspárt, a kommu­nista és a szociáldemokrata pórt egyesülésének kérdése, az egyesülés szükségessége általában két szélsőséges esetben kerül napirendre. Vagy a forradalmi fellendü­lés időszakában, amikor a munkásosztály számára lehe­tőség nyílik a hatalom átvé­telére, vagy a munkásosztályt fenyegető végveszélyben, amikor a burzsoázia ellen- forradalmi támadása különö­sen kiéleződik.” A magyar munkásmozga­lom 1919 tavaszán nem csak az Októberi Forradalmat kö­vette elsőként, hanem saját sorainak kettéosztottságát — a forradalmi feladatoktól megrettent és a burzsoáziá­val együttműködő szociál­demokrata magatartás miatt keletkezett szakadást is el­sőként szüntette meg. A két párt egyesülése döntő felté­tele volt 1919-ben is a hata­lom megszerzésének. Az egyesülés módja nem minden vonatkozásban felelt meg a marxista—leninista osztály­politika követelményeinek, történelmileg mégis helyes és szükségszerű volt. Később ugyan az ellenforradalom fe- lülkerekedése és a jobboldali szociáldemokrata vezetők proletárdiktatúra-ellenessége újra előidézte a magyar mun­kásmozgalom szakadását, az egység eszméjét, emlékét nem lehetett kitörölni a munkás- osztály tudatából. Az egység gondolata és az erre irányuló politikai tö­rekvések nem voltak zavar­tól, problémáktól mentesek. A kölcsönös vádaskodások, a szociáldemokrata vezetők jobboldali szárnyának anti- kommunizmusa, esetenként a kommunisták szűkkeblűsége időnként sok nehézséget és politikai kárt okozott. Ennek ellenére a munkásmozga­lomban többé-kevésbé min­dig élt az a felismerés, hogy a burzsoá kizsákmányolás és a fasiszta önkény elleni harc sikere a munkásság egységes fellépésétől függ. A munkás­egység és a szolidaritás esz­méje végig megmaradt a magyar munkásmozgalom legnemesebb és legmaradan­dóbb értékének. Ápolásában, fenntartásában és erősítésé­ben egyaránt kivették részü­ket kommunisták és szociál­demokraták. Amikor a két világháború között a totális fasizmus ha­zai térhódítási kísérletei, majd a német fasizmus előre­törése és az új világháborús veszély fenyegetett, különös erővel és súllyal került is­mét napirendre a munkás- mozgalom egysége, mint min­den haladó, demokratikus erő összefogásának elengedhetet­len alapja. E felismerésben döntő fordulatnak számított a Kommunista Internacioná- lé VII. kongresszusa 1935- ben. A munkáspártok akció­egysége Európa több orszá­gában jelentős politikai sike­reket eredményezett és külö­nösen a második világháború éveiben parancsoló követel­ménye lett az antifasiszta küzdelemnek. A kommunis­ták és baloldali szociálde­mokraták antifasiszta össze­fogásának jegyében számos sikeres akció született. Pél­dául a Népszava 1941. évi karácsonyi száma, az 1942-es évi közös tüntetések. Európában minden náci megszállás alatt lévő ország­ban, Magyarországon is be­bizonyosodott, hogy a bur­zsoázia válságának végső óráiban sem riad vissza sem­miféle eszköztől hatalmának fenntartására, ha kell a fa­sizmus legvéresebb, legke­gyetlenebb terrorjával sújt le mindenkire, aki útjában áll. A fasizmus, a német meg­szállás nem kímélte a szo­ciáldemokrata pártot, a szak- szervezeteket sem, éppúgy be­tiltották és üldözték, mint a korszakban végig illegalitás­ban működő kommunista pártot. A fasizmus okozta szenvedések, meghurcoltatá­sok, üldöztetések szülték azt a szoros gyakorlati együtt­működést, ami a két munkás­párt vezetői, aktivistái és a széles tagság között kialakult a háború utolsó évében. Eb­ben az együttműködésben született az a felismerés, hogy amint arra lehetőség nyílik, meg kell teremteni a magyar munkásosztály teljes politikai egységét, létre kell hozni egységes pártját. A kommunisták és szociál­demokraták együttműködésé­nek és akcióegységének kü­lönösen sok szép példája született a felszabadulás után. Döntő szerepe volt azokban a sikerekben, ame­lyeket a fiatal demokrácia a felszabadulás első éveiben ki­vívott. Kommunisták és sok baloldali szociáldemokrata már ekkor világosan látta, hogy a szocializmus forradal­mi ügyének következetes képviselete, a munkáshata­lom kivívása előbb-utóbb az egyesülés kérdését is napi­rendre tűzi. Amikor a harc Dél-Libanon Izraeli támadás

Next

/
Thumbnails
Contents