Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-09 / 134. szám

1978. június 9. ^PÜJSÁG 5 . Rekordforgalom az ünnepi könyvhéten — Az ünnepi könyvhét for­galma 1972-ben 36 millió fo­rint volt, tavaly több mint kétszer annyit — 86 millió forintot — költöttek a vásár­lók könyvre, az idén pedig — a gyorsmérleg szerint — 95 millió forintnyi kötet talált gazdára —, mondotta Mar- czali László kulturális mi­niszterhelyettes a könyvhét tapasztalatairól adott nyilat­kozatában. — Az a korszerűsödés, ami könyvkiadásunkban az utób­bi két évtizedben végbe ment, a könyvhéten is kifejeződött. Mai jelentőségének, szerepé­nek értelmezésében abból kell kiindulni, hogy kulturá­lis és közművelődési politi­kánk szerint a könyv szocia­lista közműveltségünknek ugyan nem az egyetlen, de nélkülözhetetlen, és semmi mással nem pótolható ténye­zője. — Az idei könyvhéten 134 mű jelent meg 2,7 millió pél­dányban. A könyvkiadók át­lagban hetenként 80 könyvet küldenek az üzletekbe A könyvhéten tehát 10—12 nap termése jutott el a vásárlók­hoz. — Túlzás lenne azt állítani, hogy könyvkiadásunknak a könyvhét az egyetlen igazán fontos erőpróbája, de vitat­hatatlanul a legmarkánsabb, a legtudatosabban előkészí­tett, és hatásában is legjelen­tősebb könyvakciónk... A könyvhét nemcsak ha­zánk olvasási kulúrájának gazdagodásához, hanem könyvkiadásunk korszerűsö­déséhez is hatékonyan hozzá­járul. — Az idei könyvhét közép­pontjában változatlanul a kortárs magyar irodalom volt. A magyar szépirodalom 1,3 millió, a külföldi szépiroda­lom 660 ezer, az általános művek (művészeti kiadvá­nyok, lexikonok, szótárak, tu­dományos munkák, kéziköny­vek) 600 .ezer, a politikai kö­tetek pedig 170 ezer példány­nyal szerepeltek a könyvhé­ten. A 83 szépirodalmi mű­ből 25 külföldi szerző alkotá­sa volt, míg a magyar irodal­mat 58 szerző képviselte: köztük ötvenen kortársaink, s nyolcán már nem tartoznak az élők sorába. A magyar irodalom legke­resettebb alkotásai voltak egyebek között Nagy László, Sütő András, Moldova György, Horváth Teri, Csur­ka István, Berényi Géza könyvheti kötetei. A külföldi szépirodalom sikeres kiadvá­nyai közül megemlíthetem a Farkascsorda című, mai szov­jet kisregényeket tartalmazó antológiát, továbbá Eyvind Johnson művét, vagy a könyvhétre „berobbant” Ra- Re sorozat darabjait Corta- zár, Guimárd, Jones, Schang, Szimonov tollából. — Vetélkedtek népszerű­ségben a szépirodalommal a politikai kötetek, a művésze­ti, a tudományos ismeretter­jesztő kiadványok, valamint az általános ismereteket hor­dozó könyvek is. így Kállai Gyula, Ancsel Éva, Ránkj György kötetei, s A magyar népi demokrácia története — 1945—1962, illetve Rákóczi Ferenc emlékiratai, a Bibliai kislexikon, a Magyar szino­nima szótár, a Földrajzi nevek Etimológiai Szótára, a Művé­szet ’77 című összefoglaló munka. A könyvújdonságok meg­ismertetésében jelentős se­gítséget adott a televízióban naponta tíz pecben jelentke­zett Könyvsátor című sorozat. Hasonlóan nagy segítségre volt a rádió, s az írott sajtó is. A pásztói szövetkezeti megnyitón kívül még 15 me­gyében rendeztek megnyitó ünnepséget, s húsz vidéki vá­rosban „építettek” könyvut­cákat, könyvtereket. A nem­zetiségiek anyanyelvi kultú­rájának ápolására német, ro­mán, szlovák nyelvű kiadvá­nyok választékával szolgál­tak, a „nemzetiségi sátrak”, s Budapesten a Váci utcában az idén is megtalálhatók vol­tak határainkon túli kiadók magyar nyelven megjelente­tett kötetei. Az ünnepi könyvhetek kon­cepciójában nem tervezünk változást. Az idei tapasztala­tok megszívlelésével töre­kednünk kell — természete­sen a technikai és az anyagi lehetőségek határain belül — a példányszámok pontosabb tervezésére. A jövő évi könyvseregszemle az 50. könyvhét lesz, s a jövő esz­tendőben lesz nemzeti törté­nelmünk nagy eseménye, a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 60. évfordulója, továbbá a gyermekek nemzetközi éve, valamint irodalmunk jelentős alakjai: Móricz Zsigmond és Móra Ferenc születésének 100. évfordulója is. Az ezen alkalomból megjelenő kiad­ványok egyike-másika min­den bizonnyal szerepel majd az ünnepi könyvhét választé­kában. Még ez sem tökéletes! Tessék nézni a fényképet. A fotelokban ülnek a fősze­replők. ők azok, akik hosz- szas várakozás, előjegyzés után boldog élvezői a játék­nak, amely üstökösként rob­bant be ifjúságunk életébe. Mivel közel kétezer forint­ba kerül, most még főleg csak a klubokban élvezhető. De jön még szülinap, jön még karácsony — haj, de so­ká —, ezenkívül majdcsak felfedezik a felnőttek is en­nek az új csodának, korunk jellegzetes találmányának varázslatos képességeit. Mert tessék csak elgondol­ni: micsoda nagyszerű dolog úgy sportolni, hogy meg sem kell moccanni közben! A szerkentyű zseniális öt­letre alapszik: a mérkőzések minden szellemi izgalmát el lehet érni és át lehet élni a lehető legkényelmesebb fo­telban üldögélve, szemünk- ket a képernyőre függesztve. Csak nyomogatjuk a gombot és benne vagyunk a legiz­galmasabb meccs kellős kö­zepében. Az izgalom kellős közepében Azon gondolkodom, hogy azért még ez sem igazán tö­kéletesen kényelmes. Ki ké­ne találni egy olyan szer­kentyűt, amit az ember nem a televízióra kapcsol, ha­nem egyenesen a szemére. Nem lenne muszáj felkelni és fotelba ülni, nyugodtan játszhatnánk mondjuk jég­korongot, ágyban, párnák között. Ha már lúd, legyen kövér. — virág — Szekszárdi zenéld nyár *78 JÜNIUS 19-TŐL AUGUSZTUS 2-1G: NÉGY HANGVERSENY A szabadtéri hangverse­nyek megrendezésére ki­válóan alkalmas a régi me­gyeháza udvara ezen a nyá­ron is szép programot kínál a zene szekszárdi barátai­nak. A már hagyományos eseménysor június 19-én kezdődik a Pécsi Kamara­opera vendégjátékával. Az estet zenekari koncert nyit­ja, majd a műsor második felében mutatják be Doni­zetti Rita című egyfelvoná- sos vígoperáját. Június 26-án mutatkozik be a szekszárdi közönségnek a hazánkban turnézó Dijoni- trió. Július 10-én mutatja be új műsorát az Ars Renata együttes „Beszélgetés a sze­relemről” címmel. A Szekszárdi zenélő nyár hangversenysorozata augusz­tus 2-án zárul Stefan Ruha román hegedűművész és Jandó Jenő zongoraművész hangversenyével. Külön(ös) tudósítás a Mundiálról Véget ért a m und iá lom Alom, álom mundiálom, vágtak minket mundiál- lon... Elnézést kérek a kedves olvasótól, hogy ilyen kímrímekkel kezdtem tudósításomat, de itt kint mos­tanában elég sok kínt kell kiállnunk. Gondolom, ott, hol önök vannak, otthon is. Szóval BETTEG-A magyar foci. És nemcsak BETTEG-A’, hanem ROSS-Is. Talán e néhány szóból is előtűnik a szándék: CSAPÖ-tunk eddig nyújtott játéka után — elismerem jogtalanul — új felállásban próbálom a játékosokat, a fiúkat had­rendbe szedni. Talán így ki-KEREKI-thetek valami jobbat, mint ami volt. Elsősorban a minket eldöntő olasz—magyar szereplőit vettem figyelembe, de szóba — mondatba — jöttek mások is. Szóval kedves aranylábúak, ezt el-TÖTH-átok. Na itt van a lényeg: az átok. Magyar átok, TÖRÖK-átok. Na persze volt olyan is, hogy ti is megittátok, nem kellett egy PINTÉR-t a szomszédba menni. De ez el­múlt. Szóval rendeződtek a sorok — a szerződésekben — és, ha tisztességesen dolgoztok, bennetek is VÁR- ADY. Sőt dollár, vagy GUJDAR (vár a sorára). Dolgoztatok. És kikerültetek a Mundiálra. (Sajnos már belőle is.) Mundiál! És tizenkét év után újra BE- NE-TTI! (Bár Bene nélkül.) Hogy múlik az idő. Már felettetek is eljárt. Na de a sikerre vágyó nem nagyon TOROCSIK a figyelmeztető jelekkel. (Van egy sárgám, legyen még egy. A pirost is'én kapom meg, én kapom meg. Ihajj-csuhajj! Táncolj Törő!) A nótánkból is látszik, hogy egyszerű PUSZTAI népek vagyunk mink — csak így „K”-val, azonmód — bár van közöttünk NAGY is, ZOMBORI is. A többsé­günk mégis csak HALASZ, FAZEKAS, sőt KOCSIS. Érthető, hogy emelkedni akarunk. Akárhogy is. (Ha kell, letesszük a CAUSIÖ-t is.) Persze a magunk ere­jéből. Ki TOROCSIK velünk, ha már mi sem törő­dünk magunkkal? Most aztán törődtünk. Testileg lel­kileg. Gondolom a vezetőség is TARDELLI a kezét. Talán a fejét is azon, hogy Ferihegyig repüljenek-e vagy inkább csak Bécsig és onnan hazáig gyalog. Per­sze még egyenlőre azt sem tudjuk, hogy repülnek-e és kik. Be kell látnunk most már, hogy világbajnoki szin­ten, a mi fiaink csak TARDELLI-k a foci nyelvét és a játékot. Jöttek AZ-URI fotbalisták és mint MÉSZÁ­ROS a marhát, ZOFF! letaglóztak minket. Persze minden másként van, ha a NAGY helyze­teket valaki BELLUGI. De nem rúgta. Az öröm he­lyett ezért in-CAB-RINI fogunk már. (Nem tudom fiúk nektek SCIR-E-A szemetek? Legalább az egyik.) Szinte hallom a magyarázó szavakat: i-GEN-Tl-LE szóltok most bennünket, sőt kigúnyoltok, pedig állítom (csak a napot ne), amit tettünk jól tettük, és ha még egyszer kellene csinálnom ugyanígy tennék. (Inkább félre néhány játékost, vagy rá néhány lapáttal.) Ez van. Ez volt, ez lesz. Fő a következetesség. Mi marad hátra? GRÁZIANI nektek szép argentin lá­nyok. Egy meleg, BARŐTI kézfogás a vendéglátók­nak és irány... Irány a mundiálmok országából a ha­mis illúziókból való ébredéshez. Hallga csak! A kakas már szólal is: CUCCUREDU! Kelt mint fent, illetve fent nem kelt, tehát maradt minden úgy mint volt: lent. CZAKÓ SÁNDOR T ereprendezes, A Bátaszék felől Szek- szárdra vonattal érkezőt a város határában, a vasúti pálya és a mellette sorakozó üzemek közötti terület képé­vel nem fogadta épületes lát­vány, inkább sok-sok szemét, elvadult táj. Most a talajerő­gazdálkodási vállalat kezde­ményezésére, az érdekeltek, társadalmi összefogással fel­töltik a gidres-gödrös terüle­tet, majd az üzemek keríté­se mellett járdát építenek, hogy a vasúti pályán húzódó gyalogút helyett erre közle­kedhessenek a dolgozók. Re­méljük a szép és hasznos kez­deményezésnek lesz folytatá­sa is, illetve az elrendezett területnek lesz gazgondviselő gazdája és nem veszi azt új­ra birtokába a gyom, a dud- va. —czakó— A Szociológiai Társaság Az idén májusban alakult meg a Magyar Szociológiai Társaság. Nem publicisztikus túlzás, amikor politikailag is és a tudomány szempontjából is jelentős eseménynek tartjuk a megalakulást, amely egy sok viszontagságot megélt „fiatal” tudomány — úgy­lehet — végleges nagykorú- sítását jelentette. Egyben el­ismerését annak a hasznos és társadalmilag fontos tevé­kenységnek, amelyet a hazai szociológia az elmúlt egy­két évtizedben végzett. Amikor a magyarországi szociológia koráról beszélünk, nem véletlenül tesszük idéző­jelbe a „fiatal” jelzőt. A kez­detek ugyanis majd nyolcvan évre, a századfordulóra nyúl­nak vissza. Tiszteletre mél­tó és a mai szociológia által is vállalható volt az akkori indulás. Különböző polgári irányzatok és néhány mar­xista ihletésű társadalom- tudós az évszázad kezdetén megalakította a Társadalom- tudományi Társaságot. A társaság — folyóiratával, a Huszadik Századdal egyetem­ben — hamarosan a balolda­li gondolkodók és politiku­sok egyik fontos fórumává változott. Tagjai elméleti munkásságának, a magyar valóságot elemző írásaiknak előadásaiknak nem csekély szerepe volt az 1918—19-es forradalmak ideológiai elő­készítésében. Mint szellemi alkotóműhely pedig a ma­gyar és egyetemes tudomány jelentős egyéniségeit (Lu­kács György, Szabó Ervin, Varga Jenő, Mannheim Ká­roly, Hauser Arnold, a Polá- nyi testvérek, stb.) a forra­dalmak társadalomelméleti- leg felkészült politikusait (Jászi Oszkár; Ágoston Pé­ter, Szende Pál, Kunfi Zsig­mond, Pogány József, Rónai Zoltán, Fogarasi Béla, stb.) nevelte fel. Ez a nyilvánvaló és több­nyire politikailag is kifejező­dő baloldali és marxista töl­tés diszkreditálta a bekövet­kező ellenforradalom szemé­ben a szociológiát. Nemcsak neves tudós-politikus műve­lői kényszerültek emigráció­ba, hanem magát a tudo­mányágat is száműzték a tudományok pantheonjából. A harmincas évek köze­pén mégis megmozdult vala­mi : a szociális kérdések iránt érzékeny írók és értel­miségiek szociográfiát, iro­dalmi eszközökkel társada­lomvizsgálatot kezdtek mű­velni. A kommunista Földes Ferenc, Jahn Ferenc, vala­mint Bálint György és má­sok megteremtették a mun­kásszociográfia műfaját az ipari proletariátus lázító élet­viszonyait ábrázolva. A népi írók (Erdei Ferenc, Darvas József, Veres Péter, Szabó Pál és mások) Magyarország felfedezése sorozata és más szociográfiái pedig a paraszt­ság, az azonnali változásra érett vidék és a birtokviszo­nyok megváltoztatásának sürgetését tudatosították. Ez a lendület — az emig­rációból hazatértek segítsé­gével — a felszabadulás után is folytatódott egy“ideig. A szociológia elméleti tisztá­zatlanságai, a marxista szo­ciológia kidolgozatlansága és a dogmatikus pártvezetés tü­relmetlensége azonban ha­marosan felszámolták az ígé­retes intézményi kezdeteket és tudományágunk újra téli álomba merült. Csak a 60-as évek elején, nem minden vajúdás, vita és kitérő után nyílt újra lehetőség a folyta­tásra. A fejlődés azóta folya­matos, és egyre gyorsuló ira­mú. Akadémiai és más inté­zetek, egyetemi tanszék — remélhetőleg a közeljövőben tanszékek — vállalati és egyéb kutatóhelyek alakul­nak. Miért ez a gyors fejlődés? Mi teszi a szociológiát szá­munkra fontos társadalom- tudománnyá? Szalai Sándor akadémikus, a Magyar Szo­ciológiai Társaság most meg­választott elnöke egyik nyi­latkozatában reálisan, min­denfajta túlzástól mentesen határozta meg a társadalom- tudományok ezen ágának funkcióját: „A szociológia bi­zonyos értelemben navigációs tudomány. Mi a navigátor feladata? Sem a parancsnok, sem a kormányos tisztjét nem tölti be. Nem rajta mú­lik, hogy honnan indul, mi­kor indul útjára a hajó, nem ő tűzi ki úticélját. Arra való, arra kell törekednie, hogy mindenkor megbízható vá­laszt tudjon adni a kérdés­re, hogy mi a hajó helyzete, hol jár és merre halad, mi­lyen útvonalon juthat el leg­hamarabb és legbiztosabban legközelebbi úticéljához.” A most alakult társaság az elődök nyomdokain is halad­va mindenekelőtt a magyar marxista társadalomtudomá­nyi kutatás élő hagyomá­nyait folytatja. Korunk tár­sadalmi kérdéseinek — más társadalomtudományi ágak­kal együttesen végzett — fel­tárásával, a már elérteket új eredményekkel gazdagítva kívánja a szocialista társa­dalom építését szolgálni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents