Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-30 / 152. szám
1978. június 30. tIéPÚJSÁG 5 Névviselés Hajdanában — nem is olyan régen — a házasságkötéssel automatikusan elvesztette a nő lánynevét: akkor is, ha szívesen megtartotta volna. Aztán az új törvények megengedték, hogy ha valaki kívánja,megtarthatja azt a nevét asszonyként is, amelyen születésekor anyakönyvezték. Kevés nő élt a lehetőséggel, nemcsak a konvenciók miatt — azért is, mert fontosnak vélte tudatni ország-világgal, hogy családi állapota megváltozott. Ha belegondolunk, ez alég különös dolog, fordítva egyenesen nevetségesnek tartanánk. Hogy nézne ki, ha a férfiak nevét is meg kellene változtatni az esküvő után, hogy ezentúl mindenki tudja róluk, hogy „elkeltek”?! Azt hiszem, ez ellen azok a férjek is berzenkednének, akik felháborodottan követelik, hogy asszonykájuk az ő nevüket viselje, ráadásul büszkén. (Utóbbi akkor is követelmény, ha-a derék férfiú több időt tölt a sörös-boros-pálinkás üveg mellett, mint a családi körben.) Négy évvel ezelőtt aztán radikális változások következtek be e téren: talán túlságosan is sok névvariáció között válogathatnak a most férjhezmenendők. A gyakorlat próbája ennyi idő után már hozott némi igazolást egyik-másik névforma lét- jogosultságának, sőt, szükségességének. Az anyakönyvvezetők tapasztalata szerint sokan párosítják szívesen férjük vezetéknevét saját keresztnevükkel. Ennek a változatnak van egyébként a legtöbb „haragosa”, mondván, hogy majmolja a külföldi szokást, és „megtéveszt”. Teljesen megbukott az a nehézkes, hosszú forma, amikor a hagyományos asszonynév mögé odaragasztják a teljes lánynevet. Annál divatosabb viszont — úgy tűnik, ez lesz a jövő magyar asszonyneve — az a változat, ami a konvenciókat is kielégíti, de ugyanakkor a nők eredeti nevét is megtartja. Ez az a változat, amikor Kovács János feleségét, Nagy Júliát Ko- vácsné Nagy Júliának hívják. Az egyik főiskola diplomaosztójának meghívóján kíváncsiságból összehasonlítottuk az asszonyneveket. A levelező tagozaton, ahová harminc körüliek járnak, negyvennyolc asszony közül nyolc viselte így a nevét. A nappalisok — húszegynéhány évesek — között már tizenhét asszony közül nyolc. Mindez természettesen nem „kabinetkérdés”, hiszen a névviselési formák változása nem változtat meg semmit. Fordítva azonban igaz: a változások változást jeleznek, a társadalom — az asszonyok — tudatának alakulását. — vfé — Öntözési bemutató Az öntözési kultúra hazájában, a Tiszántúlon, Hajdú- szováti községben gyülekeztek tegnap az ország minden tájáról, hogy az öntözési bemutatón megismerkedjenek a hazai kereskedelemben kapható berendezések használatával. Természetesen az országos rendezvényen a szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat termékei voltak a figyelem középpontjában, hiszen öntözőberendezéseket az országban csak a szekszárdi üzemben gyártanak. A bemutatón Kovács István a MÉM főosztályvezetője tartotta a megnyitót, majd az „öntözőgazdálkodás fejlesztésének főbb feladatai és lehetőségei a Tiszántúlon" címmel dr. Kádár Béla egyetemi tanár tartott előadást. Az előadások után a helyi Lenin termelőszövetkezet területén tartották meg a gyakorlati bemutatót. Hogyan vakációinak? Dolgozzon a láb! Finisben téma gyerekeink nyári vakációja. Mit csinálnak, mit csinálhatnak a szünidőben? Az optimista felnőttek nyugodtak: bízzuk csak a nebulókra, majd megtöltik ők tartalommal a szabadság hosszú hetetit. így volt ez a mai felnőttek gyerekkorában is ... A borúlátókat csak a veszélyek foglalkoztatják: a testi és szellemi károsulás lehetősége. Kinek van igaza? Mivel töltik a vakációt a mai gyerekek? Ennek indultunk utána a fényképezőgéppel. Először Dombóváron, a tanuszodában jártunk. A városból nyolcvan gyerek jár ide naponta, edzésre Kemény munka: el kell végezni minden előírt gyakorlatot, le kell úszni az összes kiszabott uszodahosszat. Aki mindezzel elkészült, aligha panaszkodik már, hogy nem tudja „kielégíteni mozgásigényét”. (Igaz, ilyet gyerek szájából úgysem hallanánk.) Az „uszi" persze nemcsak az izmokat erősíti meg és teszi próbára: az akaratot is. Csutorás József úszóedző szerint a tanítás utolsó napjai a legrosszabbak, akkor a gyerekek az uszodában is idegesek. Most, a szünidőben nyugodtan, vidáman dolgoznak a vízben. Aki usziba jár, az ellenkező elképzelések ellenére, nem bronzbarna, hiszen az edzések fedett helyen vannak. Aki usziba jár, annak nem csupa öröm az élete: sokszor fáradt, fáj á karja, lába, hasizma. Aki usziba jár, annak időben fel kell kelnie. Az usziba járó gyerekek mégis büszkék, hogy ide járhatnak, és szüleiknek sem fáj a feje miattuk. A képek a nyolc évesek edzésén készültek. —e Fotó: Komáromi Szürkül. A ház erkélyéről fénycsíkot húzva pottyan a sóderes útra ag elszívott cigaretta. Fönn az erkélyen magányos férfialak szinte mozdulatlanul, néz a város felé. A házak sárgán fénylő ablakai mögött otthonok. Á domboldalon álló ház — a szekszárdi turistaszálló. És a város szálláslehetőségeiből adódóan — munkásszálló is egyúttal. A hetven valahány személyes ház egyharmada állandó jelleggel, a maradék ágyak, szobák az igényektől függően szintén elég gyakran az itt dolgozó, családtól távoli munkásoknak nyújtanak pihenést. Benn. a hallban, ilyenkor este már uralkodik a televízió. Körbe a fotelokban csöndben, szó nélkül szívják a cigarettát a „vendégek” — azaz a szállólakók. öle azok, akik nem a Ba- bits-házzal, vagy a szekszárdi kadarkával jöttek ismerkedni néhány napra — hanem munkahelyet — az otthontól gyakran távoli munkahelyet jelent nekik ez a város. Egy hétig — vagy épp három hónapig. A Gemenc szállót nem az ő munkaadóik zsebéhez árazták, fizetővendégszobáknál meg ki tudja, milyen helyet fog ki az ember- így aztán lakók lesznek — turistaszállóban. A legvonzóbb kiránduló- hely is szürkévé, ráncossá változik az ember szemében, ha ott kell lehúzni azt a napi nyolc, vagy tíz óra melót. Aztán formás barna zacskóba méretni a szalámit vagy töpörtyűt. mellé a karéj kenyeret — és odatelepedni a személytelen barna asztal mellé vacsorázni. Kinek van kedve ezek után „felfedezni" a várost, ahogy ez egy turistaszálló lakójához illenék. Két üveg sör — nyitót ad hozzá a gondnok, nem kell feszíteni az ajtózárnál — aztán egy cigaretta még kinn a teraszon — bámulva az ablakok esti fényét. Az otthonok fényét. Mi marad még? Belebújni a „semmi közöm hozzá” ágyba, és ha lehet elaludni — reggelig. Igaz — egy munkásszálló sem nyújt rendszerint ennél többet. Talán csak az állandóságában, a nagyobb, már már hazai közösségben. De azok, akik egy-két hétre vagy hónapra szegődnek valamelyik hely „lakóivá” — csak efféle turistalakossá válhatnak. Aztán, ha már nagyon riasztja az embert a szokványágyak, szokványbútorok, zacskós vacsorák közönye — hát feldob egy százast, és beül valahová, ahol emberek vannak, nevetnek, vagy táncolnak, szórakoznak. Nézi a szomszéd asztalnál ülő csinos lányokat, akik gyanakodva méregetik az idegen arcot, ő már barátkozna, mikor becsörtetnek azok — akik itthon vannak- Ö meg kiszorul lassan a teremből, szinte a járdára kerül asztala — senki nem kiabál át neki, hogy na mi van öreg? — egyedül marad. Eszébe jut, hogy reggel ugyanezek, vagy majdnem ugyanezek között az emberek között indul munkába. Fönn a szállóban, még ki kell lötykölni az ingét, mert nincs aki kikészítse a tisztát. Jobb, ha indul. Kifizeti a hosszúnyakút, elindul a már sokszor végigjárt, mégis vadidegen utcán a szállója felé. A kacskaringós kaptatón, amíg szusszan egyet, eszébe villan az otthoni kis nyílegyenes utca, szinte látja, hogy most is ég a villany a szomszédéknál. Sok a gyerek, biztos azokkal bajmolódnak... Kimegy még egy cigarettára a turistaszálló erkélyére, nem akar a többiek orra alá füstölni, akik már alszanak a többágyas szobában. Hosszan, mintha sóhajtana, kifújja az első slukkot, aztán nézi a lassan elsötétülő ablakokat. * Szekszárdon naponta százan—százötvenen vannak olyanok, akik hosszabb-rö- videbb ideig turistaszállóban, fizetővendégszobákban élnek- És dolgoznak. Nem kirándulók, nem idetartozók. Csak — éppen itt dolgoznak, Közöttünk. Vajon mennyien vannak szerte az országban? * Felnézek az erkélyre. Ojra felparázslik a cigaretta. Talán mert késik az álom ... GYŐRI VARGA GYÖRGY Idegen az este (Fotó: Bakó Jenő) Megy ez háton is! így tartsd a kezed!
