Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-28 / 150. szám
1978. június 28. PÜJSÁG 5 Öt előadás a gazdaságról és oktatásról Ber«nil Y# luön uj kötete „KORUNK magyar gazdaságfejlesztésének stratégiai célját olyan központi elemek határozták és határozzák meg, mint a szocialista termelési viszonyok kiépítése, a szocialista viszonyok kibontakoztatásához szükséges magas termelési-termelékenységi szint megteremtése (ami az adott helyzetben csakis a viszonylagos elmaradottság felszámolásán, az iparosításon, a korszerű infrastruktúra pótlólagos kiépítésén keresztül vezethet), valamint egyidejűleg — az adott lehetőségek korlátái között — a tömegek életviszonyainak állandó javítása, a szocialista elosztási viszonyok érvényesítése.” Berend T. Iván meghatározása központi útmutatóul szolgálhat öt előadás gazdaságról és oktatásról című előadáskötetének olvasásához. (A könyvecske a közelmúltban jelent meg a Magvető Kiadó „Gyorsuló idő” sorozatában.) A tanulmányok elrendezése jól átgondolt célt követ. Az elmúlt harminc év gazdaságpolitikai elemzésétől az eljövendő évtizedek gazdaságfejlődésének alapvető meghatározóiig. A közbeni, első pillantásra látszólagos kitérők infrastruktúra, történettudomány, oktatás, társadalomtudományi ismeretek jelentősége területére azt a célt szolgálják, hogy bizonyítsák: csak tudatosan, társadalomtudományi ismeretek birtokában és korszerű oktatás segítségével vagyunk képesek múltunkat magyarázni és jönvőnket tervezni, történelmi lemaradásainkat behozni és a jelen és jövő változásaihoz igazodni. * Annál is inkább figyelemre méltó éz áJ ‘órÖBlértía, mivel „A termelékenységi szint emelésének, a lakosság megfelelő szolgáltatásokkal való ellátásának fontossága elsőrendű gazdasági-társadalmi, és ezek révén politikai jelentőségre emelte az infrastruktúra (háttérágazat) fejlesztésének ügyét” — írja a szerző az egyik tanulmányban. Infrastruktúránk viszonylagos elmaradásának kinyomozható történeti okai vannak. Éppen ezért a tudatos megoldás feltételezi a történelmi ismereteken alapuló szemléletet. Mi a történettudomány —, s milyen álláspontot vallanak, róla a különböző szellemi vonulatok? A többezer éves, de tudományként mégis nagyon fiatal történeti diszciplína valóban csak az elmúlt évszázadban jutott el abba a stádiumba, hogy az egyének szubjektív motívumoktól átszőtt cselekvései zűrzavaros forgatagában úgy mutassa fel a törvényszerűséget, az események és a cselekedetek meghatározottságát, valamint oksági összefüggését, hogy ugyanakkor ne sikkadjon el a sokféle egyedi és véletlen- szerű az egyén és társadalom sorsának, történéseinek formálásában — hangsúlyozza a sorrendben harmadik tanulmány. Rámutat, az ilyen irányú fordulatot a marxista tudományosság fejlődése jelentette. A továbbiakban arra keresi a választ: mi a történettudomány és a többi társadalomtudományi ág kapcsolata, milyen a viszony a tudomány és a tantárgy között, melyek a történeti Studium megújításának legfőbb rendezőelvei. GAZDASÁG, műveltség, társadalomtudomány a következő kérdéskör. A történeti összehasonlítás módszerével kerülnek kifejtésre a műveltség (oktatás) és a gazdasági fejlődés összefüggései, kölcsönhatásai. A téma: — ezúttal akadémiai keretben — a készülő közoktatási reform, illetve azon belül az új történelmi, társadalomtudományi tantárgy. A vizsgálódások „tanulságai és eredményei befolyásolhatják az 1990-re tervezett reformot, de részben már a következő évek oktatási gyakorlatát, tanterveit is”. A gazdaság és műveltség kölcsönös meghatározottságának determináló (gazdasági) oldaláról kiindulva, történeti visszapillantását nyújtja, széles földrajzi skálán, statisztikai adatokkal illusztrálva. A fent említett összefüggésben a társadalomtudományról szólva hangsúlyozza: a társadalmi ismeretek nélkülözhetetlenek a tömegek részvételét igénylő mindennapi cselekvésben, a munkahelyi demokrácia gyakorta megfogalmazott igényének realizálásában a mindennapokat átható gazdaság megértésében, a társadalmi döntésekben való igazi részvételben. A történeti folyamatok egységes szemlélete arra enged következtetni, hogy napjainkban világgazdasági korszakváltásról van szó. A nemzeti gazdaság átalakulásának (a magyar gazdaság átlépte a magas fejlettség küszöbét és ezzel belső fejlődésében is új korszak kezdődött) és a világgazdaság korszakváltásának időbeli egybeesése új szintézist teremt, „hatásai formálják azt a közeget, amelyben jövőt alakító gazdaságpolitikánk mozoghat”. A korszakváltások az értékrendek átalakulását eredményezik, s az újak felismerése korántsem egyértelmű — mutat rá a befejező tanulmány —, ezt tükrözik az utóbbi évek gazdaságpolitikai vitái. A világgazdasági változásokhoz való viszonyulás alapvetően kétféle lehet: a befelé fordulás és a rugalmas alkalmazkodás; a tőkés cégekkel való. kereskedelem erőteljes csökkentését, illetve az export-orientált fejlesztést szorgalmazók táborára osztotta (osztja?) a szakembereket. „VILÁGGAZDASÁGI átrendeződés rezesei vagyunk, s nem csupán valamiféle tőkés válságé.” A világpiac elöl nem lehet félrehúzódni! A szocialista országok egy- másközötti kereskedelme része a világgazdaság kapcsolatrendszerének. A KGST mai integrációs előrehaladásával éppen a szelektív fejlesztés legfőbb lehetősége és biztosítéka; a világpiaci követelmények érvényesítéséhez — és nem azok kirekesztéséhez — nyit jó feltételeket. JOÓS GYÖRGY írja a la főnök? Almos még a műhely hangulata, kávéra várnak az emberek. A művezető a munka elosztásával foglalatoskodik. Gondban van: kevesebb a gép, az ember is mint amit az üzemvezető írt neki. Negyed óra alatt mindenkinek jutott feladat. Jánosnak csőkarmantyút kellene esztergálni. Körülnéz a műhelyben, a diszpécsereknél érdeklődik, aztán megy jelenteni. — Művezető elvtárs, nincs... — de mielőtt kimondaná a mondat végét, a főnök közbevág. — Nem érdekelnek a kifogások, tessék csinálni amit kiadtam. — Azzal továbbmegy, az értekezleten már várják. János a gépéhez megy, rendet rak szerszámos szekrényében, a gépet is letörölge- ti, előveszi a szerszámokat és egy mintadarabot — amit minden széria után eltesz, hogy a következő sorozatnál könnyen tudjon kezdeni. A gép beállítása fél óra alatt kész. Akkor leül a kis anyagos asztalkára, vár. A munkaidő végén kiíratja az adminisztrátor kislánnyal az állásidőt. Mikor megjön a művezető odaviszi hozzá. — írja alá főnök — mondja. — Miért nem dolgozott János? — kérdi mérgesen a művezető. — Akartam mondani, hogy... — Ne beszéljen megint, inkább dolgozott volna ... HAZAFI JÓZSEF Vegyszer a levegőből A dunaszentgyörgyi termelőszövetkezet ezerhektáros kukoricatábláját lombtrágyázta Wuxal-Ial a helikopter Alagút a Mecsekben Befejeződött a Budapest—Pécs vasútvonal korszerűsítését szolgáló, hetvehelyi alagút építése. A terepet a MÁV dombóvári építési főnöksége vette át, és a vasúti pályatest ágyazatát készítik. A vágányok fektetését szeptemberben kezdik el, s októberben bekötik az új — kedvezőbb terepviszonyokra épitett — pályatestre. A képen: vágányépítéshez készíti elő a terepet Gyöngyösi József, Gross Tamás és Vágner Antal. (MTI-fotó — Bajkor József felvétele — KS) A Bonyhádi Cipőgyárból nyugállományba vonult dolgozók támogatása kiemelt feladatai közé tartozik a vállalatvezetőségnek és a mozgalmi szerveknek egyaránt. Csak így válhatott valóra, hogy hosszú évek óta a nyugdíjasok rendszeres foglalkoztatást kapnak. Jó ez a nyugdíjasoknak, jó ez a vállalatnak is, hisz legtöbbjük nagy szakértelemmel rendelkező munkás. A nyugdíjasoknak pedig azért is jó, mert nyugdíjuk mellett igen komoly kereseti lehetőségük van. Előny még az is számukra, hogy munkájukat otthon végezhetik el, sőt besegíthetnek a családtagok is, így még jobban alakul a kereseti lehetőség. Idén várhatóan 115 nyugdíjast foglalkoztat a vállalat bedolgozóként. A nyugdíjasokon kívül rendszeresen foglalkoztatnak még 20—25 főt egyéb munkakörökben, mint például portás. így a vállalat 210 nyugdíjasa közül 65 százalék szinte állandó foglalkoztatásban részesül. Természetesen az engedélyezett keretösszeg erejéig. A nyugdíjas bedolgozók átlag- keresete közel 1800 forint körül van. Nem mellékes még megemlíteni azt sem, hogy amennyiben nyereségrészesedést fizet a vállalat aktív dolgozói részére, bizonyos összeget a nyugdíjasok is kapnak. A vállalat szakszervezeti bizottsága évenként egy alkalommal közös kirándulást szervez a nyugdíjasok részére az ország különböző területére. A 40 szocialista brigád évenként egyszer meghívja azon nyugdíjasait, akik valamikor brigádjukhoz tartoztak. HORVATH JÓZSEF Az Adria kőolajvezeték magyarországi utolsóként elkészült 55 kilométeres szakaszába több mint 16 ezer köbméter vizet szivattyúztak és azt 80 és fél atmoszférára nyomták fel. Az összehegesz- tett cső kitünően állta a szilárdsági és tömörségi próbát. A vezeték biztonságos üzemelését szolgáló tolózárak és egyéb gépészeti berendezések is a helyükre kerültek Nyomáspróba A szabályzatok jók... NÉZEM A SZÁMOKAT, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az erdőgazdaságok baleseti statisztikáját. Néhány táblázat, adatok: a valóság. Tragédiákat, bánatot idéző, közönyt és felelőtlenséget tükröző kimutatás. Az ezer főre jutó balesetek száma 1974-ben 30,6; 1975-ben 29,7; 1976-ban 28,9; 1977-ben szintén 28,9 volt az említett ágazatokban. Rideg tények, s alig van változás. Igaz, baleset miatt — az egy évvel korábbihoz mérten — három százalékkal kevesebb a munkából kiesett nap. Mégis sok! A sérültek 912 ezer munkanapon táppénzen voltak. Ez 3000 munkás egyévi munkaideje. Még szomorúbb, hogy tavaly az előző évhez hasonlítva, több volt ä csonkulásos és a halálas baleset. Miért kellet 1976-ban 134, tavaly pedig 148 embernek meghalnia?! A halálos balesetek 40 százaléka közúti, a többi az üzemben történt. A vizsgálatok szerint 34-en kifejezetten technológiai mulasztás vagy műszaki hiányosságok következtében haltak meg. Másoknál nagymértékben a személyes felelőtlenségük js közrejátszott. Az emberi magatartás kialakulása — legyen az bármilyen — hosszabb folyamat eredménye. A felelőtlenségnél, az első fegyelmezetlenségnél szólt-e valaki? Vagy éppen a szervezetlenség biztatott? „A munka- sürgős, rá kell verni szaki — most az egyszer még elmegy így is...” Igen, elment; jó fék, védőburkolat nélkül. Lehet, többször is, de akkor, csak akkor az egyszer nem sikerült... Van, aki túlélte. Tavaly 222-en szenvedtek csonkulásos balesetet. 36 ezer embert három napon túl gyógyuló sérüléssel kezeltek. Jó részük lehet, hibás volt, de nem csak ők. Balesetmegelőző tevékenységünk — a tények mutatják — rossz. Pedig a munkavédelmi szabályzatok a legtöbb helyen jók. A megvalósítás, az ellenőrzés viszonot gyenge. Hasonló a helyzet a belesetek vizsgálatánál is. A valódi okok feltárása helyett inkább a sérült felelősségét bizonygatják. Helyenként a munkavédelmi oktatás is formális. A BALESETEK összefüggésben vannak az üzemek műszaki problémáival. A rakodás, az anyagmozgatás, a mezőgazdaságban elmaradt a termelés átlagos tech. nikai színvonalától. Nincs elég emelővillás targonca, kevés a rakodógépek teljesítménye. Sok bajt okoznak az elavult villamos hálózatok és berendezések. Az egyéni védőeszközök, sokszor nem megfelelőek, nehezen beszerezhetők, esetenként rossz minőségűek. Több csúszásgátló padozat is kellene. Á munkavédelem technikai feltételeit mindenütt ki kell alakítani. A szemlélet megváltoztatásával pedig el kellene érni, hogy a munkavédelem, pontosabban a munkásvédelem a termelésirányítás szerves részévé legyen. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium álláspontja szerint: „Következetesen fel kell lépni a munkavédelmi előírások megszegői ellen. Szigorúan érvényt kell szerezni a jogszabályokban foglalt rendelkezések végrehajtásának a balesetek kivizsgálása, a kártérítések, valamint a rehabilitáció vonatkozásában” — csak helyeselni lehet. Hozzátéve, hogy még következetesebben szükséges a balesetért felelősök súlyosabb megbüntetése. Nem lehet elnézés — az idén is 52 ember halt meg üzemi baleset miatt — nem lehet türelmi idő, olyan termelési érdek sem, amire hivatkozva emberek életét, egészségét, testi épségét kockáztatni szabad. NEM LEHET törvényszerű, hogy emberi szenvedés, halál a termelőmunka elmaradhatatlan kísérője legyen. Mindenkinek — különösen a vezetőknek — kötelessége vigyázni munkatársaikra. Most a nyári munka kezdetén is gondoljunk erre. A kenyér, az élet betakarítása, ne járjon emberi életek áldozatával. KESERŰ JÓZSEF Támogatás a nyugdíjasoknak (TUDÓSÍTÓNKTÓL)
