Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-27 / 149. szám
a Képújság 1978. június 27. Geg minden mennyiségben ... egy hét alatt két film- bemutatón. (Nem szemrehányás — sőt!) A geg: hirtelen pukkanó ötletrakéta. Színes fényét rávillantja emberek, dolgok olyan tulajdonságaira, amelyeket a megszokás általában elfed. Közvetlen elődje a bohóctréfa. A filmgeg ezenfelül látványosság is a szó mélyebb értelmében. Operatőr, rendező és trükkmester összefog, hogy olyasmit lássunk, ami hétköznap nem igen kerül a szemünk elé: a felhőkarcolóról nadrágtartóján csüngő kisembert, vagy a földgömb-léggömbbel hancú- rozó hatalmasságot. A film hőskorában még gégék sora pörgette fel a cselekményt, és ha már divat a múlt iránti nosztalgia; szívesebben látok viszont egy régi jó ötletet a filmvásznon, mint egy szecessziós réztárgyat, vörös tapéta előtt, szuperközeliben, percekig. Az ember—állat kapcsolatot feltáró gégék mindig a legsikeresebbek közé tartoztak. 960 játék- és 400 rövidfilmet nézett át Alan Myerson, a Tappancsok, mancsok, állkapcsok című amerikai film összeállítója, hogy kimazsolázza számunkra a legmulatságosabb bonyodalmakat, amelyek oroszlánnal, elefánttal, majommal, macskával, kutyával, delfinnel „megtörténhetnek”. Rohan Rin Tin Tin, a csodakutya, hogy meneküljön, vagy életet mentsen, kifog a banditákon, Trigger, az okos paripa, Eric Knigt Lassie-je sántikál vé- rezve, hogy ezer veszedelmen át hazatérjen. Közben, „mellékesen”: Chaplin, Tom Mix, Cary Grant. Nem unjuk másfél órán át, legfeljebb pillanatokra kedvetlenítenek el emberruhába bújtatott állatokkal űzött ízlésficamok. Másként ollózott a múlt híres, bevált gegjeiből, Ahová lépek, ott fű nem terem című filmjéhez Claude Zidi és főszereplője, Pierre Richard, aki ezúttal nem „magas szőke férfi”, hanem matematika- tanár, de már mindenképpen kialakult komikusegyéniség. A szakadatlan ötlettűzijátékban azért eredetiek is felröppennek, például a meztelen hölgyet ábrázoló plakáton felháborodó polgármester gyors elégtétele: a legkényesebb részleteket éppen az ő arcmásával ragasztják le. Hogy a sztori nem valami... Igaz, igaz, de nagyon jól lehet rajta szórakozni. Gondtalanul, ám nem gondolatta- lanul. Hiszen az egész úgy kezdődik, hogy egy Jackie nevű színésznő (görög hajómilliomos volt felesége) búcsúzik Henrytől, a már nem fiatal, göndör hajú, vastag szemüveget viselő diplomatától. Kis időre, amíg az megint összehoz valami békét... CSONTOS KÁROLY Ismét a moziműsorban Mészáros Márta Kilenc hónap című filmje llíharmadarak Történelmi ismereteink fogyatékosak. Erre — egyebek közt — P. H. Freyer: Viharmadarak című kis kötetéből is rá lehet döbbenni, mely az idén jelent meg a Kossuth Könyvkiadó lapunkban már többször említett „Népszerű történelem” sorozatában. Paul Herbert Freyer kalandregénynyel vetekvően izgalmas* stílusban írta meg a német császári flotta lázadásának történetét 1918-ban. A hazai olvasók többsége erről jó, ha annyit tud, hogy ez a matrózlázadás robbantotta ki a németországi novemberi forradalmat. összecsengő érdekesség, hogy a tengerészeknek Leningrádban, Kiéiben, Cuxhavenben, Wilhelmsha- venben, Berlinben, de még a magyar őszirózsás forradalomban is jelentős szerepük volt. A szerző érdeme, hogy előhozott a feledés homályából olyan részleteket is, mint például a német flotta parancsnokságának utolsó „merész” akcióját, mely végeredményben a forradalom kirobbantójává vált. A biztos bukás küszöbén öngyilkos támadást akartak intézni az angol haditengerészeti erők ellen, de ezt a háborúba belefáradt tengerészek már nem vállalták. A fényképekkel gazdagon illusztrált, alig több, mint 2Ó0 oldalas könyv lapjain számunkra ismeretlen nevű hősök lépnek emberközelbe, a forradalom közkatonái, akik egyik-másikából kitűnő vezető vált és akik közül sokan a konspiráció mesterei voltak. Freyer könyve hadtörténeti és párttörténeti szempontból egyaránt érdekes. O. I. A korona elrablása 1978. január 6-án a magyar állam ünnepélyesen visszakapta a koronát és a koronázási ékszereket. Nemzeti ereklyénk sorsa az évszázadok során szorosan ösz- szefonódott a magyar nép történetével. Az önálló állami függetlenséget jelképező korona sok viszontagságon ment keresztül. A Bibliotheca Historica sorozat legújabb kötete a korona történetének egy érdekes epizódját közli. Kot- tanner Jánosné emlékiratát arról, hogyan lopta ki a visegrádi várból a koronát a születendő V. László részére és miképp történt a csecsemő megkoronázása. 1439- ben Erzsébet királyné, Albert király özvegye elhatározta, hogy a hatalomért versenyző bárói ligákat kijátszva, megszerzi a koronát, születendő gyermeke részére. Tervének kivitelezésével komornáját, Kottanner Jánosné bécsi patríciusasszonyt bízta meg, aki ügyes leleménnyel végre is hajtotta ezt. 1440. február 20-ról 21-re virradó éjszaka egy magyar nemesúr és szolgája segítségével kilopta a visegrádi fellegvár tornyának kincseskamrájából a koronát, és a Duna befagyott jegén a komáromi várba vitte, ahol a királyné várta. Megérkezése után egy órával Erzsébet megszülte fiát, akit 12 hét múlva, ősi magyar rítussal királlyá koronáztak. A magyar jogszokás szerint ugyanis a koronázás akkor volt érvényes, ha ez az I. Istvánnak tulajdonított koronáyal, Székesfehérváron történt, az esztergomi érsek közreműködésével. A koronázás alatt a csecsemő királyt Kottanner Jánosné tartotta a karján. V. László ezután Ausztriába, gyámjához, Frigyes német királyhoz került a koronával együtt. 23 év múlva Mátyás király 80 ezer aranyforintért tudta csak visszaszerezni a becses ereklyét. . Kottanner Jánosné emlékiratát V. László számára készítette, hogy a király megemlékezzék bátor tettéről. Az eredetileg német nyelvű emlékiratot Mollay Károly fordította magyarra, és ő látta el jegyzetekkel. „A korona elrablása” című könyv mindvégig érdekfeszítő olvasmány, mert színesen örökíti meg történelmünk egyik mozgalmas időszakát, bemutatva az akkori szokásokat és embereket. KISASSZONDY ÉVA Rádió Ezeregyedszer is boldogan mondja ki az ember, hogy a rádiózás ma már megszokott kísérője életünknek. Kísér, hiszen bármely egyéb foglalatosság közben eljuttattja hozzánk az információkat, és néha olyan gondolatokat is ébreszt bennünk, amelyek a „háttérrádiózás” befejeztével is agyunkban motoszkálnak. Csütörtökön a Petőfi adó „Sportvilág” című műsora nemcsak focibarátoknak szolgált tanulsággal. A szurkolók által egykor ajnározott, aztán a sárga földig lehordott futballcsapat, a Fradi vezetői nyilatkoztak a bajnokság — számunkra csúfos — kimeneteléről. S csodák csodája, nem magyarázták a bizonyítványukat! Nem rángattak elő mindenféle érveket és kifogásokat, hogy a gyenge szereplés igazi okait elfedjék, nem próbálták mindenáron tisztára mosni magukat. Nem varrták a felelősséget a leváltott edző nyakába, hanem önkritikusan beismerték saját tévedéseiket, hibáikat is. Lehetséges, hogy erre a pozitív magatartásra a magyar • fociberkekben mostantájt „divatozó” önkritikus szellem is ösztönözte a Ferencváros vezetőit. Köztudott, hogy a magyar válogatott argentínai kudarca számvetésre készteti a szakembereket, s ha így vesszük, akkor az a bizonyos csütörtöki nyilatkozat csak része az általános „foci-bűnbánatnak”. Akármi váltotta is ki, mégis rokonszenves az ilyen magatartás, mert egyedül a józan belátás lehet záloga a továbblépésnek, a hibák kijavításának. Milyen jó volna, ha életünk egyéb területén is gyümölcsözne a beismerés kellemetlen, de hasznos elve! K. M. Meghívás — Szívem — mondta az asszony a férjének —, Kelemenék születésnapi vacsorájáról akarok veled beszélni. — Felesleges — válaszolta ingerülten a férfi —, tudom, hogy mit akarsz mondani. Ne egyek mohón, ne piszkitsam be a ruhámat. — Nemcsak erről van szó. A süteményt rendszerint kézzel veszed le a tányérról, és az utolsó fogás után felugrasz, mielőtt a háziasszony asztalt bontana. — Jó, majd igyekszem kulturáltabban enni. Azt is megvárom, amíg a háziasszony felkel az asztaltól. — Ferikém, én nem bízom az Ígéretedben. Te javíthatatlan vagy. — Drágám, nem bírom az örökös szemrehányásaidat. Ha ennyi hibám van, akkor talán az lenne a legjobb, ha elválnánk. Te szép vagy, még férjhez mehetsz. Éppen most olvasom az újságban, hogy az angol királyi családban sűrűn vannak válóperek. A gloucesteri herceg is válik feleségétől. — Ne hülyéskedj. Inkább vigyázz Kelemenéknél. Nem akarom, hogy rossz véleményük legyen rólad. — Ne macerálj folyton— mérgelődött a férj. — Te meg ne beszélj velem ilyen ingerülten. Tudod mit? Mondjuk le ezt a vacsorát. — Szó sem lehet róla. Nem sérthetjük meg az osztály- vezetőmet. — És engem megsérthetsz? Egyébként, ha válni akarsz, nem gördítek akadályt elébe. Én is olvastam azt a cikket az angol hercegekről. Válik Vili. Henrik egyik leszármaSzekszárdi zenéld nyár A pécsi kamaraopera Nagyon ízléses meghívó és kitűnő műsor jellemzi az idei szekszárdi zenélő nyarat, melynek első előadásán a pécsi kamaraopera lépett fel a régi megyeháza udvarának színpadán. A pécsi együttes nem először vendégeskedett Szekszárdon, néhány éve ugyancsak szabadtéren, Monteverdi Tankred és Clorindáját és Pergolesi Úrhatnám szolgálóját mutatták be egy műsorban, s most ismét zenei meglepetéssel szolgáltak. Novotny Ferenc, akinek nevét a lexikon sem említi, Bécsben tanult, s a múlt század elején Pécsett működött, a zenei élet irányítójaként, két szimfóniát hagyott hátra, melyek azonban tulajdonképpen soha nem hangzottak fel. A pécsiek is a levéltárban bukkantak a kézirat töredékeire, s ezekből állították egybe a művet, melynek bemutatása igazi zenetörténeti érdekesség. A D-dúr szimfónia a bécsi hagyományra épül, elő. képét talán leginkább Haydn szimfóniáiban érezzük, s túlzás lenne azt mondani, hogy elfelejtett remekmű, az azonban kétségtelen, hogy egy jóképességű muzsikus, jól hangzó alkotása. Károly Róbert dirigensé az érdem, hogy a tökéletes feledésből kiemelte és megszólaltatta ezt a művet, mely a régi magyar muzsika szép emléke. Donizettit nem kellett felfedezni, jóllehet több, mint hetven operája közül alig néhány van műsoron, s így a Rita megszólaltatása, mely magyar színpadon nagyon régen szerepelt utoljára, igazi esemény. Igaz, nem éri el másik két vígoperája, a Szerelmi bájital és a Don Pasquale kivételes magaslatát, de ettől függetlenül is a remekmű határán áll. Könnyed, jókedvű, igazi vidám mulatság, hálás szerepekkel. A pécsiek előadásának lelke Ágoston Edit, hangja tiszta, hajlékony, szövegkiejtése kifogástalan. Berczeli Tibor régi ismerősünk, természetes humora, szép hangja ezúttal is nagy sikert hozott. Kovács Zoltán fiatal tenorista, a pálya elején. Minden bizonnyal még sokat hallunk róla. Az előadást Bükkösdi László rendezte, színesen, jól alkalmazkodva a szabadtéri színpad lehetőségeihez. Károly Róbert, a régi zene nagy ismerője és lelkes propagálója. A pécsi kamaraopera sikerei az ő nevéhez fűződnek. Keze alatt hibátlanul szólt a kis együttes, s legföljebb azt jegyezzük meg, hogy a Rita második része pergőbb is lehetett volna. CSÁNYI L. Portrészobrászat Egerben a megyei művelődési ház támogatásával öt éve működik a fiatal alkotók köre, ahol szakszerű irányítás mellett ismerkedhetnek meg a fiatalok a portrészobrászattal, fazekassággal és a festészettel vacsorára Jtottja is, egy fiatal lány, ki híres női autóversenyző. Lehet, hogy ő is úgy eszik, mint Vili. Henrik: kézzel tépi a húst, azután a csontokat a háta mögé dobálja. Ilyen nő kellene neked, jól meglennétek egymással. A férj elmosolyodott: — Már megszoktalak, szívem. Tudod mit, határozottan megígérem, hogy vigyázni fogok Kelemenéknél. A vacsora jó volt, a férfi megpróbált lassan, szépen és mértékletesen enni. A felesége elégedetten nézegette őt étkezés közben. Kelemenné megmutatta a lakás új függönyeit, és halkan panaszkodni kezdett a másik asszonynak, vigyázva, hogy férje ne hallja meg: — Irigyellek édesem, a férjed nagyon szépen eszik, bezzeg az enyém mohó, és csámcsog. Most is hallhatod: szür- csöli a feketét. Boldog nő vagy, neked nincs okod ilyen panaszra. — Nem, nekem nincs — hangzott a válasz, de az asszony alig állta meg, hogy ki ne öntse szívét, ne mondja meg az igazat, és ne beszéljen a vacsora előtti vitáról. — Másnap otthon vacsoráztak. A férj gyorsan eveit, mint máskor, foltos lett a zakója, egyszóval ismét a régi volt. Az asszony dühösen nézett rá és veszekedni kezdett vele. A férj egy ideig hallgatta, azután megszólalt: — Szívem, hová tetted a tegnapi újságot? Gondosabban el akarom olvasni azt a cikket a Vili. Henrik női leszármazottjáról. Ha hozzám jönne, mégis feleségül venném ... PALÁSTI LÁSZLÓ
