Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-01 / 127. szám

1978. június 1. tIépújság 3 A Zrínyi akadémia parancsnokainak látogatása Tegnap tapasztalatcsere látogatásra a szekszárdi já­rásba érkezett a Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Zrínyi Miklós Katonai Aka­démia parancsnokságának és pártvégrehajtó bizottságának küldöttsége, dr. Lantódi Jó­zsef vezérőrnagy, a hadtudo­mányok kandidátusa, parancs­nok és dr. Lovasi Gábor ve­zérőrnagy, a pártbizottság titkára vezetésével. Á vendégeket, a megyei pártbizottságon fogadta K. Papp József, a megyei párt- bizottság első titkára és dr. Szabópál Antal, a megyei ta­nács elnöke. Tatár Lajos, a járási pártbizottság első tit­kára tájékoztatta a küldöttsé­get, a szekszárdi járás politi­kai, gazdasági és kulturális életéről. Jelen volt a vendé­gek fogadásánál Papp György, a bajai városi pártbizottság első titkára, aki Baja város­ról tájékoztatta a katonai küldöttség tagjait. A délelőtt folyamán vendégeink megte­kintették a Tolna megyét be­mutató kisfilmet, délután Ge- mencbe, majd Decsre, a nép- művészeti szövetkezetbe és a szövetkezetbe látogattak. Itt a helyi mezőgazdasági termelő­község párt-, tanácsi és gaz­dasági vezetői fogadták a küldöttséget. Az Adria vezeték építői A csehszlovákiai PLINOSTAV PARDUBICE Konszern háromszáz dolgozója építi hazánkban az Adria kőolajvezeték Kára község és Százhalombatta közötti százöt kilométeres szakaszát. A cse hszlovák építők jól haladna k munkájukkal. A teljes hossz felét elkészítették, a teljes szakasz építésével, valamint négy szivattyúállomás műszaki berendezésének megépítésével szeptember közepére végeznek. Képünkön: ' munkában a esöszigetelő gé psor Zichyújfalu határában. Fejlesztés — időzavarral Januárban szépen indult a munka, pedig hosszú évek tapasztalata: az év elején az első két hét csak tingli- tangli látszatmunka. Jó időben hozzáláttak — 1977-ben — a következő év előkészítésének. Volt min­den: anyag, szerszám, mun­kakedv — a tamási Orion asszonyai a feszes napi nyolc órához szoktak. Aztán „ho­mokszem” került a kerekek közé, nehézkes lett a gépe­zet, az anyaggal is baj volt, hol ide, hol oda kellett menni dolgozni. A végered­mény: az első negyedévben 5000 normaóra kiesés. Eny- nyivel kevesebbet dolgoz­hattak az asszonyok, eny- nyivel kevesebb került a bo­rítékba. .. Nagy szám ez az ötezer, ha úgy vesszük, két munkás egy-egy évi munkaideje, ha 10 forintos órabérben szá­molom, 50 ezer, ha a ter­melés értékét ■— 100 forint­ban számolva óránként — akkor 500 ezer... De nem szabad a számokkal játsza­dozni —, ezt hangsúlyozza Varga László, a gyáregység igazgatója is. A BAJ OKA: AZ AT 961-ES — Típusváltással kezdtük az évet. Az AT 961-es ké­szülék már teljesen tran- zisztorizált, félvezetős tele­vízió. Fejlesztését az Orion és a Videoton mérnökei kö­zösen készítették. Rövid idő alatt került a boltokba. Bi­zonyos fokig emiatt keletke­zett ez az ötezer — mondja az igazgató, ' A készülék fejlesztésében voltak csúszások, a piac azonban azt követeli, hogy a tervezés után hamarosan induljon a sorozatgyártás. A tamásiak két moduli gyártanak. Ehhez az embe­reket más munkakörbe kel­lett helyezni, megteremteni a korszerűbb gyártás körül­ményeit. Ezzel együtt sok apró hiba — máskor a meg­szokott termelésnél nem je­lentkezik — jött elő A szer­számokat alakítani kellett, s bizonyos áramköri eleme­ket is kicseréltek. Közben az Orion 1978-ban 10 ezer darabbal több készüléket gyárt, az új fejlesztések mellett. — Negyedévre, havonkén­ti bontásban lörtént az elő­készítés. A előbbi csúszások miatt gyakran kellett át­programozni a termelést. Anyag volt, de az alkatré­szek nem mindig készültek el időben — folytatja az igazgató. NEM MAGYARÁZKODTAK A beszélgetésnél az üzem párttitkára. Kocsis László is jelen van. „Folyamatosan beszélgettünk — nem ma­gyarázkodtunk a műhelyek­ben. Szívesen fogadják ná­lunk az újat, de az asszo­nyok hozzászoktak a 120 százalékos teljesítményhez és természetesen az ezzel járó fizetéshez is. Az első negyedévi kiesés csak 106 százalékos termelést enge­dett meg — joggal »hábo- rogtak« az emberek.” — Megkaptuk a „fejmo­sást", levontuk a szükséges következtetéseket. Az állás­időnek 40—50 százalékban ntj vagyunk az okai Tud­juk: olyan fejlődési sza­kaszban van a tamási gyár­egység, hogy sokkal többet kellett tenni mindenkinek, mint máskor. Egy bizonyos: előkerültek az üzemszerve­zési hiányosságok. Teljesen átszerveztük a diszpécser- szolgálatot, új műszaki osz­tályt alakítottunk — meg­felelő szakemberekkel. A technológiái változás túlzot­tan elvonta a belső erőket, de úgy érzem, ezt vállalni kellett, a fejlődés, az itt dol­gozó emberek érdekében is — mondja az igazgató. Csak egy példát: a hír­adástechnikából egyre in- Wibb 'kiszorul a bakelit. Ta­másiban eddig a bakelit­műhelyben nagyon sok al­katrészt készítettek, de las­san megszűnik ez a munka. Az jtt dolgozó — jól dolgo­zó — embereket át kell ké­pezni más munkára. Termé­szetes, hogy ezt nem fogad­ják üdvrivalgással. Már eltelt két hónap a második negyedévből is. Ez- idáig folyamatos volt a munka, nem kellett állás­időt kiírni. A fejlesztés to­vábbra is megy, lesznek még átcsoportosítások, néha egy-egy jól összeszokott kollektívát kell más munka­körbe helyezni, de a jövő­ben ne a munkások zsebé­re, hisz akkor esetleg nem lesz kikkel helyrehozni a hibákat. H. J. Segít a szocialista brigád A felsőnánai Kossuth Tsz szocialista brigádjai számára nemcsak'saját szakterüle­tük, feladataik ellátása közügy, hanem a szövetkezet egész gazdálkodása. Az „Ápri­lis 4.” építőbrigád vállalásásában szerepel többek közt az is. hogy az úgynevezett munkacsúcsok idején besegítenek a növénytermesztőknek, állattenyésztőknek. Pilla­natképünk a szekszárd—siófoki út mentén fekvő Erdei dűlő lucernatábláján ké­szült, az „Április 4.” építőbrigád dolgozik a betakarító gépekkel. Autósankét Dombóváron Kedden este a Dombóváron és környékén élő autósok ré­szére találkozót szervezett a városi KBT és az AFIT a dombóvári autószervizben. A járműtulajdonosok először dr. Magda Tamás főorvos „Orvo­sok és a közlekedés” című elő­adását hallgatták meg. Ezt követően Tengerdi Gyula rendőr százados a közlekedés rendjéről beszélt, majd Ko- tánczi József a szerviz vezető­je számolt be a Togliattiban lévő Zsiguli, illetve Lada au­tógyárban szerzett tapaszta­latairól. Az ügyféltalálkozón részt vett a Wartburg-gyár két képviselője is.. Ök a Wart­burg tulajdonosok kérdéseire adtak szakszerű választ. A járművezetők és az AFIT vezetői kötetlen beszélgetés során értékelték a szerviz ed­digi munkáját, megbeszélték gondjaikat, majd az ankét végén közösen megnézték a szafari autóversenyről szóló filmet. Polgárdi Erzsébet Hol vannak a tartalékok ? így vélekedik a TOT főtitkárhelyettese Lehoczki Mihály viszonylag új szereplő az országos veze­tésben. 1934-ben született Tót­komlóson, 1957-ben Odesszá­ban (Szovjetunió) szerzett agrármérnöki oklevelet. Né­hány évi gyakorlat után, 1960-ban a kitűnően gazdál­kodó füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz főagronómusa lett. Egy ciklusban tagja volt. a TOT elnökségének, majd 1976 decemberében a Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsa főtitkárhelyettesévé vá­lasztották. Vele beszélgettünk a termelőszövetkezeti gazdál­kodás tartalékairól. — Az agrárkérdések iránt érdeklődők körében erős a hit, hogy a téesz-gazdálko- dás legfőbb tartalékai az úgynevezett „alsó* harmad­ban”, a gyenge téeszek ka­tegóriájában találhatók. így van ez? — Kétségtelen, hogy itt van az egyik nagy tartalék. A kedvezőtlen adottságú te­rületeken gazdálkodó téeszek jelentős mértékben fokozhat­ják hozamaikat, jövedelmü­ket, ha a tájnak, a termőte­rületüknek leginkább megfe­lelő termelési szerkezetet va­lósítják meg a növényterme­lésben és az állattenyésztés­ben. Eredményesebbé válhat gazdálkodásuk, ha a közgaz­dasági szabályozók, a műsza­ki és anyagi ellátás szerveze­tének egyes láncszemei az eddiginél jobban segítik tevé­kenységüket. — Ezek szerint a harma­dik harmad felzárkózhat a jó szövetkezetek eredmé­nyeihez? — Erre is van példa — kü­lönösen az állattenyésztésben — de nem ez a jellemző. A mostoha adottságok hatása nem tüntethető el. A szövet­kezetek különböző csoportjai­nak termelési eredményei kö­zött a különbség nem csök­ken, hanem növekszik. Más a helyzet a személyes jöve­delmekkel, ahol a különbség csökken. A kedvezőtlen adott­ságú szövetkezetek akkor jár­nak el helyesen, ha a helyi körülményeknek megfelelően fokozzák úgynevezett mellék­üzemági tevékenységüket is. Erre sok példa van a nyúl- bőrök kikészítésétől a mű- anyagipari termelésig. Ma már az országos és a helyi ál­lami, párt- és érdekvédelmi szervek egyaránt támogatják ezt a tevékenységet. Persze a gazdálkodási és jövedelmi színvonal fellendítéséhez jó Szakemberekre is szükség van, akik felismerik és a tag­sággal el tudják fogadtatni a követendő utat. — Az előbb óvatosan a termelés fokozásának egyik tartalékaként említette a gyenge szövetkezeteket. Melyik akkor a fő tarta­lék? — Véleményem szerint a termelés legfőbb tartaléka a „középső harmadban”, az át­lagosan gazdálkodó szövetke­zetek körében található. Eb­ben a körben nagyon sok szö­vetkezet kitűnő természeti körülmények között gazdál­kodik. Kézenfekvő, hogy itt lehet a termelési eredménye­ket a legjobban és leggyorsab­ban fokozni, persze ügyelve a gazdaságosság követelmé­nyeire is. — Kicsit érthetetlen, hogy ezek a szövetkezetek olyan tartósan megmaradnak a középmezőnyben. Igényük nincs a fejlesztésre, vagy létezik valamiféle „skatu­lya”, amibe beleszorulnak? — Én azt mondanám, hogy is-is. Megfigyelhető valóban ezekben a szövetkezetekben bizonyos fokú önelégültség vagy talán inkább a kocká­zattól való tartózkodás. Féle­lem, hogy az újra való áttérés gondokat okozhat. Ám sajnos az is tény, hogy a mezőgaz­daság ipari kiszolgálása, mű­szaki ellátása ma még nem mindig kereskedelmi módsze­rekkel, inkább elosztás útján történik. És itt nagyon veszé­lyes a skatulya, tehát ha a kevésből elsősorban azoknak juttatnak, akik már most jók, kimaradnak azok, akik ezt a segítséget felhasználva jókká válhatnak. A magyar iparnak, kereskedelemnek, külkeres­kedelemnek, jelentős felada­tai vannak tehát abban, hogy ezt a legnagyobb tartalékot feltárhassuk. Ezzel a megálla­pítással nem akarom felmen­teni a felelősség alól a jó le­hetőségekkel rendelkező, de azokat csak' részben kihasz­náló gazdaságok felelős ve­zetőit. — Ügy gondolom, ebben a beszélgetésben nem feled­kezhetünk meg a felső har­madról, a jó szövetkezetek­ről sem. Róluk mit monda­na? — A feltétlen elismerés hangján szeretnék ezekről a gazdaságokról szólni. Magas hozamokat, kiváló gazdasági eredményeket érnek el. Kor­szerű üzem- és munkaszerve­zést valósítanak meg. Aligha­nem a legtöbbet teszik me­zőgazdaságunk fejlődéséért, az egész falu, a környezet át­formálásáért is. Rájuk jellem­ző a kezdeményezés, a koc­kázatvállalási kedv. Jó kap­csolatban vannak a tudomá­nyos műhelyekkel, ezek ered­ményeit gyorsan ültetik át a gyakorlatba. Továbbra is szá­míthatunk rájuk, arra, hogy még inkább fokozzák ered­ményeiket. — Ezek a szövetkezetek általában már ma világ­színvonalon termelnek. Ámde tapasztalható, hogy az állami elvonások olykor „centiző” latolgatásra kész­tetik közgazdászainkat. Ér­dekük, hogy még tovább fo­kozzák erőfeszítéseiket? — Nyugodtan merem állí­tani, hogy igen. Ezeknek a gazdaságoknak is érdekük, hogy még tovább haladjanak azon az úton, amelyen már eddig is szép sikereket értek el. Az állami szabályozás ke­retei között persze, de növel­ni tudják még a személyi jö­vedelmeket is. Ennél talán je­lentősebb, hogy a növekvő eredmények lehetővé teszik a munkahelyi körülmények to­vábbi javítását és a környe­zet fejlesztését. De ezeknek a szövetkezeteknek a vezetői öntudat dolgában is fejlettek, sarkallja őket a népgazdaság érdeke, egyáltalán a tagság és az ország szolgálata. Nem közömbös tényező a kivívott erkölcsi rang megtartása sem. Bízhatunk bennük. — Végezetül megkérdez­ném, hogy mit vár az idei esztendőtől? — A kérdés kicsit korai, de a válasz elől nem kell kitér­nem. Optimista vagyok. Az állattenyésztési eredmények az eltelt hónapok során szé­pen alakultak. A gabonafé­lékre az eddigi időjárás in­kább kedvező volt, mint ked­vezőtlen. Ez a tavasz valóban nagyon változatos, sok gondot okoz a gyümölcs- és zöldség- termesztőknek, a kukoricáért felelős agronómusoknak. Az évszakhoz képest égy picike lemaradásunk is van, de ez pótolható. A Sárréten, ahol én főagronómus voltam, a kerté­szek az időjárással összefüg­gő esélyekre paraszti bölcses­séggel azt szokták mondani, hogy „ami elrontotta, az hely­re is tudja hozni”. — Bizonyára így is lesz... földeAki béla

Next

/
Thumbnails
Contents