Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-24 / 147. szám

a Képújság 1978. június 24. Attala ősi múltú község Dombóvár városkörnyék igazgatásába vonva. A régi oklevelekben először 1138-ban szerepel a neve, ekkor Tolna megyéhez tartozott. 1975. január 1. óta ismét. Lakóinak szá­ma 1120, akik a belterületen 308 családi házban él­nek. Legjelentősebb külterülete Szentiván-puszta, mely a tervek szerint a jövő évtől kövesúttal csat­lakozik a faluhoz. Majdnem minden negyedik portán van személygépkocsi, összesen 88 darab van belő­lük a kis községben. Nyugdíj és unoka A tanács épülete zárva, a korán kelők már elmentek, a vendéglő később nyit. Hajna- lias „záróra” mindenütt, az attalai utcákon. Körbejárom a posta for­más kis épületét. Nem éppen fárasztó teljesítmény, tíz lé­pés széltében. tíz lépés hosz- szában. Idős néni támasztja a kor­látot, figyeli a falut. Méreget. Aztán — habár olyan idegenformám van — csak megszólít: — Lelkem, nem látta még a Mariskát? Bevallom, hogy nem. A néni, ettől a negatív közléstől szemmel láthatóan barátságossá lesz. Megtudom, hogy Mariska, Bognár Mihály né, a postás. Ö az akire vár. Pontosabban, most nem is annyira őt, mint — a küldeményt. Azt a kis pénzt. A nyugdíjat. Ezer- háromszáz forint. Az összeg után figyeli az arcomat. „Ne­hogy azt higgye, ennyi év munka után ez olyan igen sok ám. Meg helye is van bőven.” Elpárázik az öregasszony szeme — ha a pénzköltésre gondol. — Tudja lelkem, az uno­kám, most járta ki az „eggye- temet” — hát neki akarunk kedveskedni... Néz maga elé, az útra, ahonnét talán hamarosan jön a Mariska, táskájában a nyugdíj utalvánnyal, amely Tóth Jánosné nevére van ki­állítva. .. Vau! A község véleményét keres­ni és nem elködösíteni érkez­tünk Attalára. Van lokálpat­riotizmus és jó is, hogy van. Hazudna az az újságíró, aki azt állítaná, hogy 1975. janu­ár 1-én az attalaiak örömmá­morban úsztak, amikor „So- mogyországból” Tolna megyé­hez kerültek, mely utóbbi még a népnyelvben sem kapta meg az előkelő „ország” jel­zőt. Ma már természetesen indulatok nélkül lehet be­szélni minderről és a többek szavaiból leszűrt végered­mény egyöntetűen pozitív. Az attalaiak korábban is legna­gyobbrészt Dombóvárott vá­sároltak. A kórház éppúgy itt volt a közelben, mint je­lenleg, a város vonzóereje kétségtelen, áruellátása jó, az ÁFÉSZ pedig (ezt helyi szak­ember mondta) valósággal aj- nározza az attalaiakat. Kellemetlenséget csak az okoz, ha a 80 kilométerre lé­vő megyeszékhelyre kell utazni. Éppen ezért meg kel­lene fontolni, hogy nem le­hetne-e még több intézniva­lót a dombóvári városkörnyé­ki igazgatás hatáskörébe utalni? Például egy motor- kerékpár rendszámtábláját miért nem lehet az itteni rendőrségen kicserélni? Egyébként se minden fené­kig tejfel. A cigarettaellátást például nem Dombóvárról, hanem a szekszárdi DOHÉK- től intézik. Ha intézik. A he­lyi falatozó részére például május 29-én rendeltek 20 ezer cigarettát. Június 19-ig nem­hogy cigaretta, hanem még válasz sem érkezett... Egy boldog pár Két öreg — férfi, asszony — úgy lép, olyan egymáshoz tartozóan, mintha fognák egy­más kezét. Két ember, férj, feleség — ha öregesen is, de valami kedves derűvel tapos­sák az eső hagyta port. Bol­dog embereknek látszanak. — Hogy hívják bátyám? — Boldog Lajos vagyok... Egy pillanatra azt hiszem, belém lát az öreg vidámkék szem és tréfából mandta ezt a nevet. Persze szó sincs valami at­talai praktikáról. Boldog La­jos 73 éves nyugdíjas és fele­sége volt az, akiket pár perc­re megállítottam a kora reg­gelben. A lányukhoz indultak — na persze nem „vizitbe” hisz alig múlt fél hét — ha­nem építkezik a gyerek, jön a kőműves is, elkél hát a segí­tő kéz. S, hogy a lábában mocorog a háborús gránát­szilánk? Érzi ezt a bolondos júniusi időt, meg a hetven- három évet? Segíteni kell a gyereknek, tehát indulás, együtt az aszonnyal. És még jó, hogy szükség van az em­berre hetvenen túl is. Boldog is — Boldog Lajos bácsi... Két és fél év alatt Az attalai Községi Tanács évi fejlesztési alapja 150 ezer forint. Ez még akkor se nagy összeg, ha tudjuk, hogy házhelyeladások ellenértéké­ből valamelyest megszaporít­ható. Éppen ezért segített na­gyon sokat a falun, hogy a dombóvári Városi Tanács költségvetési üzeme szinte évről évre komoly összegű beruházásokat végzett itt. Amióta Attala Tolna megyé­hez került, épült út, buszkité­rő, posta, KMB-s lakás és fel­újították a tanácsházát, ösz- szesen 1 millió 440 ezer forint értékben. Nem kevésbé je­lentősek azok az összegek, melyeket a megye „állóesz­köz-felújítási és út-híd pót- előirányzatai” címen bocsá­tott a falu rendelkezésére. Ez 1976-ban 129 ezer, tavaly 300 ezer forintot tett ki. „Ez a falu... Na, szóval semmihez nem kezdhet az ember. Van mozi. Van disz­kó. De minden fiatal olyan falusias. Meg mindig csak a munka. A fiúk is olyanok. Meg sár van, ha esik az eső. A kultúrház? Hm... Szóval én alig várom, hogy vége le­gyen a sulinak, még jó, hogy nem ide járok. Kaposvár mégiscsak más... Itt minden olyan falusias. 'Különben Erika vagyok.. — Attalai? Csodálkozik a kérdésen. — Igen, attalai. Már odább ring a kellemes farmer, de hallom a csicser­gést: „Itt minden olyan fa­lusias, falusias...” Kakasok nélkül Szépen süt a nap. Alig múlt el a városi ember hajnala, de a falun a hat óra már reggelnek számít. Rójuk a lassan ébredező attalai utcákat. Itt-ott már moz­dul a porták vidéke, a nyári napforduló hosszú munkanapra hív. Csendes a falu. Valami hiányzik ebben a reggelben. Bokáig gázolunk az árokpart harmatában, a levegő jó, kutya mordul a kerítés mellett az idegenre. Tulajdonképpen minden a helyén van, ami beleillik egy idillikus falusi nyi­tányba. Es mégis — valahogy nem az igazi... Megvan! Nincs egy árva nagy hangú tarajos, amelyik a szokott módon verné fel a falu csendjét, harsogná a reg­geli riadót. Ebben a pillanatban — jól felpörgető motorokkal — kifarol egy Ford az egyik porta elől. A lóerők hangja har­sányan száll az ébredő falu felett. Egy tinédzserpillanat Röviden — Június 19-ig 15 hízott bikát, 2 tehenet és 140 ser­tést szállítottak el az attalai háztáji gazdaságokból az ál­lat forgalmi vállalat szakem­berei. Az ide leszerződött hí­zott sertés mennyisége 1160 darab. — A falu legnagyobb mé­hésze Bognár Zoltán, aki 150 méhcsaládjával a virágzási térkép szerint rendszeresen járja az országot, vándorol­ta t. — Attala nevének eredete vitatott. Abból, hogy 1138- ban a dömösi apátság birto­kaként „Atila” néven emlí­tik, akár a hun uralkodóra is lehetne gyanakodni. Valószí­nű, hogy a rómaiakkal szö­vetséges Attalus fejedelem lányának, Attalának volt birtoka itt. A közelebbi kör­nyéken sok római lelet, sőt útmaradvány is előkerült. — Az ingázás főiránya Ka. posvár és Dombóvár. A mun­kába járás előbbi helyre el­sősorban vonaton történik. Az állomásról naponta 240, havi bérletes indul és érke­zik. — A „Muki”, vagyis a kes­keny vágányú vasút napjai meg vannak számlálva. Mi­helyt a szükséges kövesutak elkészülnek, Muki megszű­nik, illetve csak egy rövid szakaszon marad meg és út- törővasútként szolgál majd tovább. — A napilapok előfizetői­nek statisztikája: Somogy me­gyei Néplap 110, Népszabad­ság 42, Sport 25, Tolna me­gyei Népújság (egyelőre még nem nagy dicsőségünkre) 22, Népszava 7, Magyar Hírlap 3, Magyar Nemzet 2 előfize­tő. — Uj lakóház építésére 1975-ben 8, 1976-ban 9, 1977- ben 19, az idén idáig 11 enge­délyt adtak ki. Aki házat akar vásárolni Attalán, an­nak alaposan ki kell nyitnia pénztárcáját, mert egy jobb lakóház 300 ezertől félmillió forintig terjedő összegbe ke­rül. — Hosszú életűek az atta­laiak (vagy elöregszig a fa­lu?). Az 1120 lakos közel 276 személy idősebb 70 évesnél, közülük 39-en a 80-on is túl­jutottak már. — A törökdúlás után nem is egy, hanem két Attala te­lepült újra. A Magyar- és Rácattala elnevezések azon­ban már eltűntek, a mai fa­lu színmagyar lakosságú. — A sebességkorlátozás szinte állandó átlépése az, ami a dombóvár—kaposvári úton feltűnik az ide látoga­tónak. A gépkocsivezetők eszeveszett tempóban hajta­nak át a falun, ami már idá­ig is nagyon sok közúti bal­esetet eredményezett. Java­soljuk a rendőrségnek a fo­kozottabb ellenőrzést, első­sorban a falatozótól a somo­gyi faluvég felé vezető sza­kaszon. — Egy óra alatt 835 liter tejet vett át Luptyák Miklós- né tejátvevő június 19-én reggel. Ugyanitt tejárusítás­sal is foglalkoznak. — Nem nagy dicsőség, de kevés a gyerek Attalán. (Mindig „egykés” falu volt.) Mindössze egyetlen családot találtunk, ahol most várják a negyediket. — A falu szembeszökő jó­módjának egyik alapja a fej­lett állattenyésztés. Orbán Jánosék portáján 2 hízó bi­kát, 7 tehenet (darabonként napi 18—22 liter tejet ad­nak), 8 növendék marhát, 2 anyadisznót és 7 süldőt lát­tunk. A megfelelő takar­mányt a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet biztosítja és jórészt a közös gazdaságon keresztül történik a jószág értékesítése is. ló erős Falufon — fél hétkor Két lépés távolságból figye­lem ezt a borostás férfit, aki a — falufonra tapadva vala­mi nagyon fontos dolgot kö­zölhet a világgal. A falufon — nyelvújítóink büszke „ötölménye”, nem más — mint Bell korszerűsö­dött találmánya. Telefon, amely fölött — ott az intő tábla: „Segélykérő” ... — „Halló, Dombóvár? A Vízügyet kérem ...” Te jó ég, árvíz Attalán? — „Itt Tábori József, Atta- láról. Jelentem, hogy a teg­napi vízfogyasztás a község­ben 110 köbméter volt...” Semmi szenzáció. Csak a falut vízzel ellátó törpevízmű kezelője tett ele­get munkakötelezettségének a „falufonon”. lóerős jármű Fehér márvány - piros rózsák Béke-tér. Körben a vál­tozó világ változó házai. Kétszintes, felújított, zsúp helyett cserepes, vaskerítés, garázsbejárat... És virágok. Rengeteg virágot ültet­nek az attalaiak. A Béke­tér közepén is egy zölden élő koszorú. Közepén — az elmaradhatatlan emlékmű. 1914—1918. Történelem. A fehér már­ványtáblán nevek. Beles, Csullag, Visnyei, Parrag, Takács, Nyers. Ez is törté­nelem? Lehet, a tábla alatt frissen nyílnak a rózsák... Nézem a nevek sorát. Ügy látszik — az akkori évjáratban divat volt a Já­nos keresztnév. Sok-sok Já­nos a fehér márványban. Alatta attalai piros rózsák. „Gyürkőzz János, rohanj János.” Az Ady-idézet már nincs a márványba vésve. Csak az intő emberi emlé­kezetbe. Béke-tér, Attala, 1978. jú­nius 19. És szépen nyílnak a rózsák... Attalai magazinunkat összeállította Ordas Iván, Győri Varga György és Pordán Jánosné. A fény- képfelvételeket Komáro­mi Zoltán készítette. Leg­közelebbi magazinunk jú­lius 1-én NÉMETKÉRRÖL jelenik meg, ahová júni­us 26-án látoganak el munkatársaink. Attala, ha nem is madár — de „toronytávlatból’'. Az átcsatolás

Next

/
Thumbnails
Contents