Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-17 / 141. szám

a Képújság 1978. június 17. Regöly: — ősi múltú község a tamási já­rásban. Lakóinak száma 1870-ben 1977, 1970- ben 2069. Azóta kevesebb. Történelmi múltja óriási, nem évszázadokat, hanem évezredeket V ível at. A Kapos—Koppány találkozásánál lévő település a történelem előtti idők óta lakott hely. Máig gazdag, kiegyensúlyozott jómódnak örvendő község. Állattenyésztése jelentős, a ló- tenyésztésben kiemelkedő. A regöly—tamási félvér ló tájfajtát a szakemberek joggal jegyzik. Az ősi község színmagyar település és eddigi is­mereteink szerint az egészséges lokálpatriotiz­mus legszebb példáival szolgál. Változások Reggel a pusztában Hajnali párafelhők emel­kednek fel a mezőről, egyre erősödik a Nap melege. „Ven­dégmarasztaló” sár borítja a faluvégi utat. Az öreg istál­lók előtt gőzölgő trágyadom­bok. Kölcsön kért gumicsiz­mában lábalunk át a kátyú­kon, a tehenészet gondozóit látogatjuk meg. — Lassan vége a fejősnek — mondja Fazekas István te­lepvezető. — öt óra óta dolgozunk, négykor kelünk, öten va­gyunk egy brigádban, egy valaki éjszaka szolgálatban van, így nappal nem kell dol­goznia. — Jöjjön, igyon egy pohár friss tejet — invitál az egyik dolgozó. — Sört úgyis csak kilenc után mérnek — mondják a többiek, miközben a fejőgé­peket tisztítják és viszik a kis „raktárba”, hogy este hét­kor újra elővegyék a fejős­hez. — Naponta több mint 1000 liter tejet ad a 65 fejős tehén — mondja Fazekas István. — Ebben az istállóban ösz- szesen 96 tehén van. Nem va­lami korszerű, de ahhoz ké­pest, hogy száz évvel ezelőtt építették a herceg Eszterhá- zyak, nem rossz. Miközben beszélgetünk, át­sétálunk a telep másik végén lévő „baromfiházhoz”, ahol 15 ezer jércét nevel a tsz. A fiatal bikák istállójánál is szorgoskodnak a korán kelő dolgozók. Lassan megélénkül a „forgalom”, jönnek a teher­autók a szomszédos magtár­hoz rakodni. A munkások megbeszélik az elmúlt napot és a várható időjárást, szó esik természetesen a fociról, meg egyéb kérdésekről. Min­denki megy a munkáját vé­gezni és kinyit a falu végén lévő vegyes bolt is. * Ahogy benyitok a Majsa- pusztai szociális otthon kapu­ján, mindjárt szemembe tű­nik: itt már jóval előbb fel­keltek. Negyed hét van. Egy nénike szorgalmasan söprö- get. Nézem hajladozó alakját, régi nyaralásaim egyike vil­lan elém. Nagyanyám söpör­te ugyanilyen szorgalommal az udvart, hogy mire hajt a tehenes, tiszta legyen minden. Beszélgetünk. Horváth Jó- zsefné férjével együtt él az otthonban. Szemeit elfutja a könny. — ö fekvő beteg. Én meg, ahogy kél a Nap, nem tudok nyugodni, muszáj felöltöz­nöm. Kijövök az udvarra söp- rögetni. — Közben útba iga­zít. Menjek fel a lépcsőn, ar­ra jobbra, megtalálom a nővért. Kelemen Gyuláné osztályos nővér elmondja, hogy az ott­honnak 120 lakója van. Az A-pavilonban vannak a fek­vő betetgek, a B-ben a fent- járók. A gondozottak közül Rohanczi Mihályné segít az öltöztetésnél és az etetésnél, Nagy Júlia pedig a mosodában igyekszik hasznossá tenni magát. Közben átmegyünk a másik épületbe, Hódos Sándort ke­ressük. Gálánsán bemutatko­zik, s látom, ibolyakék sze­mében huncutkás fény csil­lan. 1891-ben született, az otthonnak 1973 óta lakója. Feleségével együtt kerültek ide, négy évet töltöttek itt, aztán az asszony „elment”. — A negyedik feleségem volt. A református újságban feladtam egy házassághirde­tést. Nagyon sokan jelentkez­tek, de mind „totyogós” öreg volt. Kiválasztottam a legfia- talabbat, s amikor búcsúzás­kor fellépett a vonatlépcsőre, azt mondtam neki: Bennün­ket az isten is egymásnak te­remtett. Meg is voltunk szé­pen... Amikor a magazinunkat készítő újságírók egyike ti­zenhárom évvel ezelőtt elő_ szőr járt a faluban, a műve­lődési ház irányába (ház még nem volt) egy szekszárdi szurdikkal vetekvő partha­sadás vezetett. Ennek már nyoma sincs. Az utolsó húsz évben Regölyben felépült: az óvoda, az iskola, a ta­nácsház, 5 pedagóguslakás és egy ikerház, az állatorvos­lakás, az ÁFÉSZ 'kisvendég­lője, ártézi kút, strandfürdő, művelődési ház, öregek nap­közi otthona, sportpálya és lőtér, a takarékszövetkezet székháza, a posta, kisáruház, orvoslakás és rendelő, ifjúsá­gi klub, könyvtár, állatát­vevőhely, gyógyszertár és gyógyszerészlakás, torna­terem és mozi. Mindennek hozzávetőleges értéke 14 és fél millió forint. Épült mind­ezeken kívül és felül 72 családi ház is. Hetvennyolc év alatt, vagyis a kiegyezéstől a fel_ szabadulásig kikerült Re- gölyből 2 orvos, 4 pap és 3 jogász. Harmincegy év alatt, a felszabadulástól 1976-ig 3 jogász, 1 gépészmérnök, 1 üzemmérnök, 1 vízügyi mér­nök, 2 vegyészmérnök, 1 épí­tészmérnök, 1 kertészmér­nök, 4 agrármérnök, 11 ta­nár és 1—1 népművelő, il- Jetve számviteli főiskolát végzett szakember. A kincslelő A Regölyben talált arany­kincshez hasonló Európa- szerte .csak egy helyen került elő, a németországi Unter- siebenbrunnban. Az ország sajnos televan olyan példák­kal, amikor a földből elő­bukkant, elsősorban törté­nelmi becsük és nem arany­értékük miatt felbecsülhetet­len kincsek kézen-közön el­tűnnek, elvesznek a tudo­mány és a nemzet számára. Császár Géza, aki 1967-ben összegyűjtötte és a muzeoló­gusok érkezéséig megőrizte az egykor volt alán fejedelemnő ékszereit, korsaját, a legjobb kivételek közé tartozott. Igaz, fia is múzeumjáró ember, ő maga sokat olvasott, tisztá­ban van az értékekkel. Ezen­kívül pedig: — Az uborkából is lehet keresni, nem vagyok ráutal­va, hogy aranyat raboljak hozzá! — mondja. Pedig a ritka lelet előke­rültekor többen: — Az egyik karperecért majdnem összeverekedtek! Császár Géza tisztességét 18 ezer forint jutalommal is­merte el a magyar állam. Ami a kincseket illeti, azok­kal kapcsolatban azonban a regölyieknek mégis van egy fájdalma. A megyei múzeum akkori igazgatója hiteles má­solatot ígért belőlük a létesí­tendő helytörténeti szoba ré­szére. Az ígéret még nem tel­jesült. (Igaz, hogy a szoba sincs kész!) A tanács előtt Reggeli forgalom Reidomarus és Czepin Margitka Az időszámításunk utáni 148-ik évben bizonyos Rei­domarus, Siuppus fia, az era- viscusok törzséhez tartozó katona, a „Flavius” nevet vi­selő első brittanniai ezres gyalogcsapat veteránja ké­relemmel fordult a császár­hoz. Azt kérte, hogy ha sok évtizedes hű szolgálata után megadták neki a római pol­gárjogot (az akkor elérhető legnagyobb kitüntetések egyikét) ugyan tiszteljék meg már azzal is, hogy ko­rábbi három feleségét ne kelljen szélnek eresztenie. A császár kegyes volt, Reido­marus obsitlevelét és az en­gedélyt bronzlapra vésték és az most a Magyar Nemzeti Múzeum egyik kincse. Siup­pus fia, Reidomarus tehát első regölyi „ismerősünk”, bár arcképével sajnos nem szolgálhatunk. Az 1978. június 1-én szü­letett Czepin Margitka ér­kezésének örömhírét ugyan nem bronzlemezre, hanem „csak” az anyakönyv lapjai­ra vésték, de így is nagy örömöt okozott hozzátarto­zóinak. Képünk dokumen­tálja, hogy máris van véle­ménye a világról — vagy ta­lán az őt meglátogató új­ságírókról ...? Háztáji gazdaságokról A regölyiek háztáji gaz­daságaiból a múlt évben mintegy 210 szarvasmarhát, 3000 sertést, 3600 nyulat vá­sároltak fel. Nyúlátvétel volt ottjártunk idején is. A ház­táji részére a helyi termelő- szövetkezet bizotosítja a tö­megtakarmányt állami fel- vásárlási áron, de például az ömlesztett szalmához in­gyen jut hozzá az otthon gazdálkodó. A termelőszö­vetkezet célja, hogy a jó eredményeket hosszabb tá­von stabilizálják. Egy adat: 1970-ben a háztájiból fel­vásárolt áruk értéke 7 millió 86 ezer forint volt. Tavaly 14 millió 470 ezer forint. Milyen egy átlagosnak ne­vezhető háztáji gazdaság Regölyben? Szekeresék nyugdíjasok, egyedül élnek, a gyerekek már elhagyták a szülői házat. A férj 68 éves, Cseresznyeszüret Az öregek napközi otthonában serényen dolgoztak ott- jártunkkor. Cseresznyeszüret volt éppen. Szontág György- né, a napközi otthon vezetője mosolyogva mondta: — Ha egy kicsit kisüt a Nap, alig lehet öregjeinket a szobában tartani. A kertet már nagyon sokszor megkapálták, s most itt van ez a cseresznye. Mindennap nézegették, mikor le­het már szedni. A „szerencsésebb” már fenn van a lét­rán, ketten pedig várják, hogy ők is sorra kerüljenek. — Regöly már I. István idején királyi birtok, latin szóval „Terra regum” volt. Ez a kifejezés fokozatosan Regen-re, Regul-ra, Regül-re kopott és a XV. században már Regölyként bukkant fel. — Egymillió tojást forgal­mazott tavaly a tamási ÁFÉSZ itteni felvásárló köz­pontja. — „Többet ér egy júniusi zápor a jeruzsálemi arany- kapunál” mondták a régiek. Nehéz lenne megbecsülni, hogy mennyit ér a jeruzsále­mi aranykapu, de előzetes becslés szerint a június 4-én és 9-én lezúdult zápor mint­egy 4—5 millió forint kárt okozott. Mintegy 1000 hektár kukoricát és 250 hektár bú­zát vert el a galambtojás nagyságú jég. — A háztáji gazdaságok tavaly 850 ezer liter tejet ad­tak közfogyasztásra. Ottjár­tunk napján, június 12-én 1799 liter tejet vett át, 3,7 zsírszázalékkal Bányik Sán- dorné átvevő. — A könyvtár 8600 kötetes állománya épp a kétszerese a 10 év előttinek. — Regölynek sokszoros vi­lágbajnoka is van. Dr. Dienes Ferenc, a község népszerű orvosa 19-szeres táv- és cél- dobó-világbajnok a horgász­sportnak ebben a különleges ágában. — A 336 napilap-előfizető közül a Tolna megyei Nép­újság olvasói állnak az élen, 160 előfizetővel. Második a Népszabadság: 109 előfizető. — Úgy nem lehet írni Re- gölyről, hogy a lovakról szót ne ejtenénk. A Tolnatamási és Vidéke Félvérlótenyésztő Szövetkezet által kinemesített tájfajta máig a falubeliek jo­gos büszkesége. A termelő- szövetkezetnek 140 lova van, ezen belül 30 törzskanca. Rendszeres vásárlók jelent­keznek belföldről és külföld­ről egyaránt. Utóbbiak első­sorban Svájcból és Ausztriá­ból. — 1333-ból származik az első írásos adat Regölyről. Ekkor, bizonyos János fő­esperes volt a falu ura és egy alkalommal — rövid ideig — a királyi korona is „megszállt” Regölyben. — Az élelmiszerbolt forgal­mas. Június 12-én reggel fél héttől kilencig 12 ezer forin­tot költöttek el itt a vásárlók. — 107 személygépkocsi van a faluban. — „Az első vasárnaposok klubja” helyi specialitás volt és talán a legtöbbet tette a faluért. Innen elszármazott szakemberek jártak haza és társadalmi munkában készí­tették el a különböző köz­épületek és a strandfürdő terveit. a felesége hárommal fiata­labb. Tavaly négy tehenük volt, most „csak” kettő ha­sas üsző álldogál az istáké­ban. A baromfiudvar ado­mánya mintegy 100 csirkéből és 20 kacsából áll. Az éven­te tartott 4 hízóból egyet le­vágnak maguknak, a iöbbit eladják. Dolgoznak az 500 négyszögöles szőlőben, vi­szik a tojást a felvásárlóhoz, egyebeket a tamási piacra. Regölyi magazinunkat összeállította Ordas Iván, Szepesi László, Pordán Jánosné, Solymár Ákos, legalább harminc kedves olvasónk segítségével és Dávid Tibor 1936-ban ké­szült szociográfiájának fel- használásával. Munkatársaink június 19-én ATTALÁRA látogatnak el. Ottani ma­gazinunk június 24-én, szombaton jelenik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents