Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-02 / 128. szám
1978. június 2, KÉPÚJSÁG 5 Kilenc sátor je. 5 WO D ftK Másfél száz éve, 1828. június 1-én nyitotta meg kapuit hazánkban az első kisdedóvó. E naptól számítjuk a magyar óvodai intézmény történetét, amelynek alapjait a haladó gondolkodású Brunszvik Teréz rakta le. A 150 esztendő alatt volt néhány kiemelkedő periódusa honi óvodáinknak, közülük is legszámottevőbbek azok a sikerek, amelyek a felszabadulás óta eltelt több mint három évtized alatt valósultak meg. Aligha mondunk azzal újat, hogy a második világháború az óvodai intézményeket is megtizedelte. Még 1938-ban 1140 óvoda működött az országban, a felszabadulás évének statisztikái viszont mindössze 995 óvodáról tudósítanak. A fejlődés dinamikáját attól kezdve jól érzékelteti, hogy 1954-ben számuk túlhaladta a 2400-at, négy esztendővel később a 2600-at. Ezek az eredmények, s nemkülönben a további feladatok is indokolják, hogy e jelentős évfordulón ne elsősorban a régmúlt felidézésére helyezzük a hangsúlyt, hanem az óvodák mai helyzetére és a jövőben betöltendő szerepére. Az óvoda — legalábbis a törvény szövege szerint — nem tartozik az alsófokú oktatási intézmény fogalmába, s ez alighanem azzal magyarázható, hogy nem kötelező. Tudjuk, nem mindenkit tudnak ma még felvenni, mindenekelőtt új lakótelepeinken — hiszen a legtöbb apróság ott található — van rá szükség, hogy az eddiginél gyorsabban épüljenek fel az édesanyák gondját napközben felvállaló intézmények. P hiányok, a még mindig kielégítetlen jogos igények mellett sincs okunk azonban a szégyenkezésre. Jelenleg minden száz óvodáskorú kisgyermek közül nyolcvanhárom részesül óvodai ellátásban. Ismert tény, hogy a népesedéspolitikai intézkedések hatására ugrásszerűen emelkedett az igény az óvodák iránt. Érkezett társadalmi segítségnyújtás üzemektől, intézményektől, népünk széles rétegeiből. Így, és csakis így lehetséges, hogy míg az 1973 —74-es oktatási évben a három—hat esztendős gyermekeknek csupán 62,8 százaléka járhatott eme gyermekintézménybe, ma az arányuk húsz százalékkal magasabb. Pedig — s ez nem mellékes talán — az óvodát most befejező korosztály haezerrel több gyereket számlál, mint négy esztendeje. Az arányokon kívül tehát hatezerrel több gyermek részesült az idén gondos iskolaelőkészítésben. Szóltunk arról, hogy az óvoda nem tartozik az alsófokú oktatás fogalmába. E tételt azonban már jócskán túlhaladta a szemlélet. Különösen az évtized elején bevezetett óvodai nevelési program mindinkább kimutatható hatása óta vált világossá, a szülők körében is, hogy az óvoda sokkal több egy szociális intézménynél. Gyakorlatilag közoktatásunk szerves részévé lett, alapoz, felkészít az iskolára, s ezzel segíti tankötelezettségi törvényünk teljesítését is. Számos helyen a költségvetés nem volt képes követni a mennyiségi növekedést, s emiatt a minőségi fejlesztés — kénytelen-kelletlen — háttérbe szorult. Különösen érvényes ez a tanácsi óvodákra. Bizony akad még helyenként képesítésnélküli a pályán, számuk jelenleg 1500. Néhány esztendeje négyszer ennyien voltak. Többségük fiatal, számolni kell tehát azzal is, hogy az óvónők rövi- debb-hosszabb ideig kiesnek a munkából. Ennek ellenére biztató, hogy mire a most beiskolázott óvónőjelöltek végeznek, már nem lesz szükség képesítésnélküliekre. FEJÉR GYULA Tanácsi fórum - tanácsi fiataloknak Fonyódon rendezik meg június 10—11-én most másodízben a közigazgatásban dolgozó fiatalok részére azt a gazdag programot ígérő kétnapos találkozót, amely lehetőségét teremt a közel hasonló feladatokkal, gondokkal munkálkodó fiataloknak egymás jobb megismerésére, a közös munkához szükséges ismeretek gyarapítására. A kétnapos találkozó szervezetője ezúttal a bonyhádi Városi Tanács, valamint a bonyhádi Járási Hivatal KISZ-szervezete. Az előzetes tervek szerint, több mint száz fiatal vehet részt a találkozón, a megye legkülönbözőbb pontjain dolgozó tanácsi alkalmazottak közül. A kisközségek apparátusai éppúgy képviselve lesznek, mint a városi, megyei tanácsi szervek. A program a hasznos tapasztalatcserén kívül változatos, kikapcsolódást ígérő szellemi és sportvetélkedőket is tartalmaz. A találkozó legjelentősebb eseményének — a tavalyihoz hasonlóan — az a fórum ígérkezik, ahol a fiatal tanácsiak különböző kérdéseire válaszol majd dr. Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács elnöke. „Add össze a betűket” A művelődési ház csendes. Az ügyeletes egyedül van. Halk koppanások az előcsarnokban. Este 8 óra. öreg, fekete ruhás parasztasszony áll botjára támaszkodva. — Hát nem itt vannak azok az írók? Az Ilonka küldött nekem meghívót, hogy itt lesznek. De itt minden sötét. — Holnap Julis néni. Holnap tessék visszajönni! — Pedig iparkodtam. Az unokavejemnek is mondom, hogy kilenc óra után már otthon leszek. Pedig ritkán keres meg. Azt hitte bajom van, hogy nem írtam. Most meg ott hagytam. Hát majd ... — Pihenjen egy kicsit Julis néni. —•. Tudod, most már elfáradok. Január óta benne vagyok a 84-ben, fáradok. A nagynéném száz év után két hónapra halt meg. Jósolgatják nekem is. Húsz éve vagyok a könyvtár tagja. Szól az Ilonka, hogy mi lesz. Aztán ott hagytam a vömet. Nagyon szeretek olvasni. Itt voltam én akkor is, amikor a Fodor András volt Decsen. Mondtam is neki biztos rokonok vagyunk, mert én is szeretem a könyveket. És Julis néni minden kérdés nélkül meséli olvasó- kedvű élete történetét, Még iskolába se jártam, de a betűket külön külön ismertem. Benne voltam abban a gyermekbetegségbe, a vörösbe. Feküdtem. Kérdem anyámat, hogy itt a kalendáriumban ez mi, meg ez mi. Azt mondja: add össze a betűket ... Azóta olvasok. A magyar írókat szeretem nagyon Amikor bandáztunk azt mondták a gyerekek, ha a Julis ott lesz, a könyveket tegyétek el. Mindig olvastam. A szemüveggel nehezebb, de most is viszem a könyveket. Még a szomszédasszonyomnak is hordom. Beteges, nem mer menni. Én is benne vagyok az érszűkületbe. Mondta a doktor óvakodjak a naptól. Érzem is néha. De olvasni azt szeretek. Vettem én könyvet a Mancinál is, meg itt a másik boltban is. De könyvtár az jobb, ott sokat válogathatok. Meg az Ilonka segít is. Most szólt, hogy mi lesz. Ott hagytam a vömet azt hittem ma lesz. — Holnap Julis néni! Holnap tessék visszajönni. És máskor is. DECSI KISS JÁNOS Bonfini és Fényes Elek | Harmincezer kötet a levéltár könyvtárában Levéltár és könyvtár, ezek a köztudatban nem együtt emlegetett, pedig egymáshoz mégis nagyon közeli fogalmak. A levéltár — í^y a megyénkben is — nem működhetne jól felszerelt könyvtár nélkül Szerencsére ennek nincs híjával. Érdekessége, hogy tulajdonképpen nem js alapították, hanem fokozatosan és folyamatosan jött létre a levéltárosi munka szerves részeként. Jelenleg 30 ezer kö- tere rúg az állomány, állandóan gyarapszik és jól kialakult gyűjtőköi'e van. Ez természetszerűen nem a szépirodalom, hanem az, hogy ellássa a helytörténeti báziskönyvtár funkcióit. Legrégibb darabja egy 1570-ben Bázelben megjelent Bonfini-kötet, de van könyv Tessediktől, őrzik Széchenyi István valameny- nyi munkáját, Csánki, Fényes Elek könyveit, olyan értékes sorozatot, mint „Az Oszrák—Magyar Monarchia írásban és képben”. A Tudományos gyűjtemény néhány darabja és a Századok, mely a legrégibb — máig megjelenő — folyóiratunk szintén megvan. 1807-ben kezdtek kiadni egy 131 kötetes német nyelvű enciklopédiát, 9 kötet híján ez is a kutatók rendelkezésére áll. A kutatókéra és a helyszínen, mert a Tolna megyei Levéltár nem kölcsönöz közvetlenül, viszont bekapcsolódott a könyvtárközi kölcsönzés hálózatába és folyamatban van katalóguscédulák rendszeres cseréje a megyei és a múzeumi könyvtárral. Ez nem valamiféle üres formalizmus, hanem a kutatói tevékenység hasznos segítője, hiszen a nagy országos könyvtárak köteteinek bőségében nélkülözhetetlen tudni azt, hogy mi, hol található. A levéltár könyvtárának 30 ezer kötetének mintegy fele történettudományi munka, a többi a jog- és társadalomtudományok körébe tartozik. Boldizsár Ildikó könyvtáros tagja a levéltári könyvtárak fejlesztési bizottságának, ami egyúttal szakmai elismerést is jelent. Teljesen új kezdeményezés a megyéről szóló kéziratok katalógusának összeállítása, amiben már 1200 tételig jutottak. A legkülönbözőbb egyetemeken, tudományos intézeteknél szunnyadnak olyan publikációk, melyek nyomtatásban sosem jelentek meg, de egyrészt önmagukban is értékes részterületeket dolgoznak fel, másrészt fontos forrásjegyzékeket tartalmaznak. Sajnos, a levéltár könyvtára egyelőre még elhelyezési gondokkal küzd (ez természetesen az egész intézményre vonatkozik), de a kutatótermet igénybe vevők így is negyed óra leforgása alatt kézbe kapják az óhajtott köteteket. O. I. Fotó: B. J. A könyvtár egy részlete Fotó: Bakó Jenő ■ Van, aki batyuval távozik! KOMAROMI ZOLTÁN képriportja „Pont annyi apróm van” „Minden út” a könyvutcán át vezet... Megvegyem? Egy kis böngészés Ünnepi könyvhét: kilenc sátor Szekszárd központjában, minden harmadik lépésre egy. Böngészni is lehet. Elvégre vásárban vagyunk.