Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-14 / 138. szám
1978. június 14. "KÉPÚJSÁG 5 Aratás előtt - kevés alkatrésszel Két hét, s itt a Péter, Pál, az aratás kezdőnapja. A mezőgazdasági üzemek gépműhelyeiben javítják a kombájnokat, teherautókat, pótkocsikat. A legtöbb helyen több éves gyakorlat: az javítja ki a gépet, aki dolgozik rajta. A jó munka érdeke a kom- bájnosoknak, gépkocsivezetőknek, hisz teljesítménybérben dolgoznak, s ha üzemközben leáll a gép, a kom- bájnosnak kell vele kínlódnia. Csakhogy. Most is és aratás idején is, hol egy csavar hiányzik, hol egy ékszíj — no nem azért, mert az alkatrész-utánpótlásról a szövetkezet nem akart gondoskodni. Az AGROKER vállalatok, a MEGÉV, a MEZŐGÉP illetékeseit ha megkérdezzük, azt felelik; alkatrész van, s ha a megyei telephelyről éppen kifogyott, gyorsan beszerzik más megyéből. A mezőgazdaságban használt 1300-féle berendezéshez, géphez mintegy százezerféle alkatrész szükséges. Ennyit külön-külön az ország 19 telephelyén tartani nagyon nehéz — képtelenség kiszámítani, hogy melyik géptípushoz milyen alkatrészt keresnek leginkább. Ez érthető. Az viszont semmiképp sem, hogy az AGROKER- vállalatok az indokolt 18—20 ezer cikket tartalmazó választékból csupán 3—15 ezer félét tartanak. Még akkor is meglehetősen furcsa állapot, ha tudjuk, hogy a vállalatok nem érdekeltek abban, hogy nagyobb választékot tartsanak a raktárban. Milyen a pótalkatrészellátás, hogy készülnek az aratásra — ezt néztük meg a gyakorlatban, a pincehelyi Vörösmarty szövetkezetben. Beszélgető partnerünk: Varga László műszaki vezető. — Hány géppel, mennyi gabonát aratnak? — A búzaterület 812 hektár. Hét SZK—5-ös kombájnunk van; ennyi géppel az időjárástól függően 2 hét alatt learatunk. Már tavaly Bárdi József, Kántor János és Végh Gyula kombájnszerelés közben számítottunk arra, hogy megkapjuk az első E—516-os kombájnt — a szállítási ütemterv szerint azonban csak ez év harmadik negyedében érkezik Pincehelyre. Úgy tervezzük, hogy a jelenlegi gépparkot lecseréljük. Nem vagyunk túlzottan megelégedve az SZK—5-ösökkel, mert a nagy hozamú búzából nem tudnak minőséget produkálni. A tisztítószerkezet nincs összhangban az áteresztőképességgel, így a jelenlegi hozamoknál elég magas a veszteség. A 7 gép közül a legöregebb 4 nyarat dolgozott, igaz nemcsak gabonát, hanem napraforgót és kukoricát is betakarított. A javítással pillanatnyilag háromnegyedrészben elkészültünk. Sajnos nincs gépműhelyünk, s a csillaggarázsban csak akkor lehet dolgozni, ha nem esik az eső. A műhelyben 50 szakmunkás dolgozik, zömében lelkes fiatalemberek, akik nem húzódoznak a fárasztó fizikai munkától. — Milyen alkatrészeket nem kapnak? — Az SZK—5-öshöz nem kapunk variátortartó villát, — úgy néz ki, hogy a simon- tornyai tsz-től sikerül szerezni. Az IFA teherautó-alkatrész hiánya még ma is tart, — annak ellenére, hogy számtalan bíráló írás jelent meg ezzel kapcsolatban. Sokba kerül a magyar mezőgazdaságnak a műszaki szemlék jelenlegi rendszere is. Három év után 2 évre, 6 év után 1 évre hosszabbítják meg az üzemben tartási engedélyt. Előfordul, hogy a szemle után 2 nappal leveszik a nem kis pénzért megjavított gépről a rendszámtáblát, mert a megrakott kocsin csúszik a fék. Nem kapunk az UNHZ— 750 rakodóhoz szivattyút még Csehszlovákiában sem. Az UAZ—452-eshez és 462-hez 2 év óta nincs lengéscsillapító — a pesti maszek alkatrészkereskedőknél is hiába keressük. Szóval mindig van valami, amit nem lehet kapni. — Hány millió forintot ér a tsz gépkocsiparkja? — 64 millió 760 ezer forintot. — S mennyiért vettek tavaly alkatrészt? — 4 millió 455 ezerért. — Gyakran „csereberélnek”? — Szinte naponta előfordul, hogy átjönnek a környező tsz-ekből csapágyért, szime- ringért. S ha az embernek csak egyetlenegy van belőle, akkor is odaadja. Mert lehet, hogy holnap, vagy még aznap délután én megyek át valamiért. Pedig mi aztán időben igyekszünk megvenni mindent, és nem filléreske- dünk. Megtanultuk, hogy alkatrészt ott és akkor kell venni, amikor kapni lehet. — Mi a véleménye: valóban javult az alkatrészellátás? — Az öt évvel ezelőtti viszonyokhoz képest feltétlen; az MTZ-hez alapvető dolgokat nem kaptunk. A szovjet gépekhez többnyire van alkatrész, de hasonló a helyzet az NDK önjáró gépeknél is. — Mit tudnak házilag megcsinálni? — A hiányzó alkatrészt van hol legyártani. Amit egy jó műhelyben meg lehet oldani, megoldjuk. Gyártani alkatrészeket nem tudunk, de bütykörészni, felújítani igen. Nem szokásunk alkatrészeket legyártatni; jobban bízunk egy görgős láncban, vagy ékszíjban, ha ezt ott készítik el, ahol erre speciálisan berendezkedtek. — Előfordul-e, hogy egy apró dologért, egy komplett alkatrészt meg kell venni? — Nem akartam mondani, de rákérdezett. A szárítóhoz 18 méter láncos szállító — rédler — kellene, de csak 52 métert, egy tekercset adnak el. öt éve megy a szárító, és most kell először rédler. Egy tekercs ára 15 ezer forint; ahhoz, hogy megbontsák csupán egy csapszeget kellene kihúzni. Az UNHZ-hez a filléres tömítésért kénytelenek vagyunk a több ezer forint értékű munkahengert is elhozni. A K—700-asról, ha befejezi a silózást, leszedjük a hidraulikát és elvisszük javíttatni Bajára. Ha Baján nem vállalják, utazik Mezőtúrra, ha ott sem vállalják, veszünk 30 ezerért egy újat. A Proninborg dán önjáró szecskázóhoz akkor is felszámolják az alkatrész beépítési díját, ha mi hozzuk el Pestről, mondván: csak annak adnak, akinek be is építhetik. — Mennyit utazik a tsz anyagbeszerzője? — Hetente egyszer megy Pestre, egyszer Szekszárdra, egyszer az ország más AGROKER vállalatához. Minthogy az AGROKER-ek specializálódtak, előfordul, hogy Miskolcon van az az alkatrész, ami Pincehelyen kell. Az anyagbeszerzőnk kocsija 4 éves és 250 ezer kilométert futott. dvm Fotó: Gk Városszépítés Szekszárdi virágok Nehéz elhinni, hogy Szekszárd város parkjait mindössze 13 kertészeti munkás gondozza. A költségvetési üzem kertészete tartja fenn azt a 30 hektár területet, ahol elültetik a virágpalántákat, cserjéket, kaszálják, öntözik a füvet. Naponta többször átmegyünk parkjainkon, megcsodáljuk városunk virágjait, viszont kevesen tudjuk, hogy mennyi munkába, mennyi pénzébe kerül a városnak a virágos, parkosított közterületek fenntartása. Késő ősztől kora tavaszig — amikor a kertészek beszorulnak a kopárrá váló parkokból a központi telepre, az üvegházakba, a fő munka a palánták nevelése. Tavasszal aztán „újra öltöztetik” virágokkal, cserjékkel a megyeszékhely parkjait. Az ez évi „virágdivat” Szekszárd parkjaiban nyári „viseletként”: petúnia, agerátum, salvia, muskátli. Ezekből évente mintegy 25 ezer palántát ültetnek el a városban. ősszel ültetik a tulipánt, árvácskát, százszorszépet és a rózsacserjéket. Idén tavasszal már harmadszor nyírják a füvet a közterületeken. Nagy segítséget nyújtanak a lakótelepek környékén szervezett társadalmi munkák, amikor az ottla- kók, a diákok, szakember irányítása mellett fákat, virágokat ültetnek. Hol vannak már azok a régi tenyércsapkodó vásárok! Hol a nagy-nagy forgatag! Álmos vol a vásár, fáradt- fásultak az eladók, vevő talán nem is ment ki a szekszárdi térre Az „asszonyvásár” alig töltött meg két sort, lovak, malacok bőségben voltak, ám vevő alig-alig: a sör is hiába volt hideg, kevés fogyott, a pecsenye elhűlt a sütő szélén, a rendőröknek is alig akadt dolguk. Álmos, csendes, szokatlanul csöndes volt a vásár. A malacok körül álltunk meg egy percre, és ojt hallottuk, amint egy öreg paraszt kapta — ki tudja hányadszor ment vissza — az eladó kérdését: „mondjon már valamit bátyám”. Bátyám uram azonban nem mondott semmit, állt, nézte a forgatagot, és ...ezt látták, hallották, tapasztalták munkatársaink a hétfői, eső verte vásáron. szemrontó kacatból egy sátorra való is sok lenne; itt van három... Viszont van igazi bőrpapucs. Háromszázért tulajdonképpen nem is drága, ha a minőségre is ad az ember. Az az öt használ* ing, tizenöt forintért kínálja gazdája (mind az ötöt összesen 15-ért) erősen gyanús. A század elején is elavult permetezőgépen, meg az 1952- es modellű cipőkön mosolyogni kell, hát ha még „használtsági fokuk”-ban is gyönyörködhet az ember A fakanál, ostornyél, ostorszíj, a klumpa közismerten hiánycikk. Itt van úgyszólván minden mennyiségben. Sőt, klumpa nemcsak dísznek minikiadásban, hanem használatra is. Drágaság Egy lépés hátra egy pár négyévesért nem kevés a közel félszázezer forint. Választék Giccs és használt ruha minden mennyiségben. Egy ilyen sovány vásárba a A malacvásár inkább a né- zelődőknek jelentett örömöt, mert ritka nagy mennyiségben kínálnak eladásra. A választási malac párja 1500 —1700 forintért kínáltatik. A vevő kevés. A lovakra se nagyon alkusznak, igaz, hogy Sörisszák Az egy szál kocsmasátor bezzeg forgalmas. Amíg magam megiszom egy üveggel — komolyan, mert számoltam — ötvenhárom üveggel ad el a csapos. A lacikonyhákban gusztusos sült kolbászt mérnek. A sö.itéssátor oldalához támaszkodva révetegen dalolja mindenki tudtára egy férfi: „Építünk, szépítünk, még ezen a nyáron.” Nála a vasárnap áthúzódott hétfőre. Aztán elkezd esni az eső. Szotyola A mama minden nagyobb rendezvényen megjelenik. Jó üzlet a napraforgó és a pattogatott kukorica A szekszárdi vásártérre két hatalmas nájlonzsák kukoricával és előre kimért szo- tyolával vonult fel. De még ki sem pakolt a placcra, egy két. benyúlt a ládába és k:- markolt egy marék szotyo- lát, s hamar eliramodott... Az öregasszony veszekedett a cigányokkal, de a tettes nem került elő. A hulladék ... A pecsenyesütő hangosan kínálja az árut. A kolbász ott áll garmadával kisütve az asztalon, csak néha jön egy-egy éhes alkusz, hogy a sör csússzanását jófajta házi kolbásszal segítse. Szép lassan megtelik a szemetesvödör kenyér-, papírhulladékkal. A pecsenyesütő felemeli, komótosan három métert arrébb viszi és a hulladékot kicnli a fűre, elfér a többi között... Cipődivat Hiába, mit lehet tenni, ha nincs az üzletben, az ember kénytelen érte a vásárba menni. Ha kopik is a hosszú úton a cipőtalp, megéri körbenézni; hátha akad olyan lábbeli, ami nem nyomja az összenyomorodott ujjakat. „Tessék mondani, van olyan szandár, amibe csak bele kell lépni?” — kérdi egy pici és széles nénike. Persze, hogy van Kopott, töredezett és fekete és olyan bő, hogy egy kezdő ejtőernyős ötszázméter magasból biztosan ráugorhat. Intim holmi Megmarkol egy öregasz- szony és szoknyámnál fogva a placcához húz. „Jöjjön csak, jöjjön, valódi német nylon kombinét, könnyű, mint a hab és nincs agyonhasználva. Ez a másik meg 75-ös, pont jó lenne, csipkés, szellős, a nyári ruha alá nem is kell más és csak 20 forint vagy inkább kisestélyi? Igazi fémszálas, rakott aljú. Kanadából.” A szóáradatot egy turbéko- ló-raccsoló férfihang szakítja meg: Annus, az a... vett egy csizmát ezerért és agyon van toldozva. Puxler úr szerint a ló négyéves
