Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-13 / 111. szám

A Í^PÚJSÁG \ 1978. május 13. CSALÁD-OTTHON A gyerekek éve Vasalózsinór és Az ENSZ 1978-at a gyere­kek évévé nyilvánította. Az elmaradott országokban csök­kenteni kell a csecsemőha­landóságot. Vannak államok, amelyekben ez harminc szá­zalék fölött van, összehason­lításképpen, Magyarország a huszonhat ezrelékes csecse­mőhalandósággal sincs a vi­lág élvonalában. Ugyanehhez a témakörhöz kapcsolódik az, amit a sta­tisztikák szemérmesen alul­tápláltságnak neveznek, a valóságban éhhalálról van szó. A harmadik, amitől gyermekeinket az egész vilá­gon védenünk kell, a hábo­rúk, mert ettől is talán ők szenvednek a legtöbbet., Messziről indultunk el, je­lezve a témakör fontosságát, súlyát, hangsúlyozva azt, hogy a gyerek is ember, aki­nek jogai vannak. Nálunk harminchárom éve nincs éhínség és háború. A csecsemőhalandóságot lépés­ről lépésre csökkentjük a le­hetséges minimumig. De va­jon tiszteletben tartjuk-e gyermekeink ember voltát? VERÉS AZ ISKOLÁBAN Az utóbbi időben egyre több jelzés érkezik innen-on- nan, hogy az iskolákban egv- re gyakoribb a testi fenyítés. Éppen azért használjuk ezt az avíttás kifejezést, hogy utaljunk a múlt nádpálcás világára. Hallottunk helyet­te expanderes kísérletről. Igaz verés nem lett a dolog­ból, a gyerek „visszaélt” szü­lei foglalkozásával és közölte a tanárral, ha meg meri üt­ni, szalad az anyukájához. A másik két eset ugyanebben a szekszárdi iskolában történt Egy kislányt a tornatanár a folyosón pofozott meg. A szü­lők bejelentették az esetet, a gyerekek elbeszélése szerint a tanár bácsi azóta hátratett kézzel sétál a tornaórákon és edzéseken. A harmadik gye­rek is értelmiségi származá­sú, amiből még azt a kaján következtetést is levonhat­juk, hogy „demokratikus ve­rekedésről” van szó, mert mindhárom szülőnek a be­osztása, rangja viszonylat magas. De mi lehet a kisebb iskolákban, ahol a gyerek nem hatódik meg egy-két pofontól, el sem mondja szü­leinek, vagy ha elmondja, nem követi felelősségrevo- nás? Nem tudja senki, de a fel­ügyeleti szervek is úgy ér­zik, mintha elszaporodott volna a verés az iskolákban. Tervezik is, hogy valamilyen formában végére járnak a témának, és megpróbálnak intézkedni. EGY PEDAGÓGUSNÖ VÉLEMÉNYE — Nem lehet tagadni, van verés ma is. Az iskola jó hí­re érdekében az igazgató né­ha úgy tesz, mintha nem tud­na róla, más tantestületekben meg a pedagógusok nem ad­ják ki a verekedőt. Viszont tudok olyan esetről, hogy ezért helyeztek át tanítót olyan iskolába, ahol az igaz­gató igen szigorú ilyen ügyekben. Merem állítani, hogy a ve­rés tökéletesen hatástalan. A szélsőséges esetektől elte­kintve, ami már szerintem ifjúság elleni bűntett, nem az okozott fájdalom erkölcste­len, hanem a megalázás. Szé­gyen a pofon nemcsak a gye­reknek, de leginkább arra nézve aki adja. Megszégyení­téssel nem lehet nevelni. Sú­lyosabbnak tartom a verés­nél a másfajta megszégyení­tést, lelki kegyetlenséget. Ez viszont gyakrabban fordul elő idősebb pedagógusokkal, akik nem képesek elsajátíta­ni az új nevelési elveket, nem tudják alkalmazni azokat. Például hallottam utalni a gyerek származására, de an­nak is fültanúja voltam, ami­kor egy tanítónő a megbotló szemüveges kisgyereknek azt mondta, négy szemed van, mégsem látsz? Azt az állítást is megkockáztatom, hogy a verés viszont fiatal pedagó­gusoknál fordul elő gyak­rabban. Szerintem bizonyta­lanságukat, pedagógiai tu­datlanságukat próbálják ez­zel eltitkolni. Nem vitatom én az iskola felelősségét egy pillanatig sem, de az iskolákban mind­addig lesz pofon, ameddig a szülők verik a gyerekeket, általánosabban fogalmazva, ameddig a társadalmi meg­ítélés eltűri, hogy verjék a gyengébbet. ÉS OTTHON? Bizony a szülők is verik a gyerekeket és még csak nem is szégyellik. Ha a Béla téren ütnek egy kisgyereket, az okoz feltűnést, ha valaki közbeavatkozik. Az óvónők tudnak vasalózsinórról, a szíj helyett, elvégre haladni kell a korral. Tudnak a vesszőről, mint hagyományos mód­szerről és arról is, ami talán a legkegyetlenebb, arról nem is beszélve, hogy egy életre tönkre teheti a gyerek ide­geit. Két-három éves gyere­keket zárnak ki a sötétbe az­zal a szózattal, rossz voltál, mehetsz világgá. Félelmetes társai és középkori módszerek, és megint azt kell mondanunk, hogy elsősorban a fiatal szü­lők csinálják. Az óvodák, is­kolák pedagógusai igazolják vissza, hogy a gyerek maga­tartásának, teljesítményei­nek értékelése igen furán fest. Szigorú, sőt embertelen büntetéseket találnak ki. Még az is kifogásolható, ha tévénézéstől tiltják el a gye­reket, hiszen az nemcsak szórakozás, de egyben tanu­lás is. Nem biztos, hogy jobb a jutalmazási rendszerünk, mint amivel büntetünk. Sok, nagyon sok családnál a jó szó, a dicséret, sőt előfordul, hogy a nélkülözhetetlen sze­retet helyett is anyagi java­kat, tárgyakat kap a gyerek. És itt most még nem is a szélsőséges példákról beszé­lünk, az érettségi autóról vagy aranylácról, hanem a mindennapok jutalmáról. Nem a fémtízes, hanem a százas az ajándék. Még csak nem is farmertáska vagy olyan ruhadarab, amit a gye­rek szeretne, mégpedig azért nem, mert a használati tárgy nem ajándék. Odáig elmen­nék a gyerekek jogainak vé­delmében, hogy már egy négyéves gyerek eldönthesse, milyen színű ruhát, cipőt, ha­risnyanadrágot kíván horda­ni. Ezzel a módszerrel az íz­lése is fejleszthető. Bizony gyakran az a hely­zet, hogy a legkisebb, a gye­rek issza meg a levét napi idegességeinknek. Az újság­író nem akar a tökéletes szü­lő szerepében tetszelegni, ezért bevallja, hogy óvodás lánya már nemegyszer kér­dezte döbbenten és riadtan, hogy most miért kiabálsz, és éppen e cikk megírása előtt keletkezett igen komoly pe­dagógiai gubanc a családjá­ban. Nevezetesen az történt, hogy összevitatkoztak. Nem volt más megoldás, mint hogy okosabb enged alapon a szülő vizsgálja felül hely­telen magatartását és bár a kislány kezdeményezésére, de kibékültek. Ezzel mód nyílott arra, hogy megbeszéljék a helyzetet. Tudomásul kell venni, hogy szülő és gyerek viszo­nyában is lassan, de alakul az egyenjogúság. A tekintélyt ki kell vívni, tudással, példa­adással, megértéssel és türe­lemmel. Ne feledjük, hogy a gyerek ahhoz szeretne ha­sonlítani, akit szeret, és igyekszik úgy viselkedni, ahogy szerettei elvárják tőle. Hogy ez nem mindig sikerül? Igaz, de valljuk be, ez a fel­nőttekkel is előfordul... néha. 1HAROSI IBOLYA Ha jön a meleg A divattervezők szerint ilyenek lesznek a divatos kánikularuhák a nyáron. Bokáig érő hosszúság, és a bordürös anyagok felhasz­nálása jellemzi a modelle­ket, amelyeket elsősorban nyaralásra ajánlanak. Fotó: kz A kiskertben, ha jön a fagy Pongrác-, Szervác-, Bonifác-, és Orbán-nap táján a népi megfigyelések szerint gyak­ran áll be késői fagy. Ezt az említett szentek névnapjával összefüggésbe hozták. Tény, hogy május 10-e után és má­jus 20-a körül a hideg sarki légtömegek beáramlásával igen gyakori a fagy. A fagy elleni védekezés különböző módjai ismertek. A vetési, illetve kiültetési időpont a fajta és a termőhely megvá­lasztásán kívül, különféle fagyvédő eljárásokat, eszkö­zöket alkalmaznak. A leg­egyszerűbb módszer, mikor a növényeket földdel betakar­ják, s így azok a hideget, há­rom-négy napon keresztül különösebb károsodás nél­kül átvészelik. Szokás a nö­vényeket különféle fagyvédő sapkával, illetve búrákkal is takarni, amelyek szalmából, papírból, üvegből és újab­ban műanyag fóliából készül­hetnek. A legelőnyösebb a fó­liabúra, esetleg átlátszó fólia­zacskó, mivel a napfényt jól átbocsátja, és így hideg nap­palokon is jól fejlődnek alat­tuk a növények. A különféle takaróanyagokon kívül füstö­léssel, permetező öntözéssel és árasztással is lehet véde­kezni a fagykárok ellen. Interjú egy labdarúgóval A sporttudósító kérdése: — Nos, mit mondhat erről a mérkőzésről? Hogyan tör­ténhetett, hogy ilyen alapo­san eldöngették a válogatott csapatunkat? A labdarúgó válasza: — Hát... tudja, először meg kell állapítani, hogy nagyon gyatra volt a szállodai elhe­lyezésünk. A matracok túlsá­gosan puhák voltak, meg a csend is valahogy gyanús. Azután itt a közönség — bíz­vást mondhatjuk — nem olyan, mint a miénk; azt pe­dig megérti, mennyire ingerli az embert, ha egy sereg olyan szót kiáltanak oda ne­ki, amiről fogalma sincs! Ráadásul a futballcipőm kissé szorított, különösen a bal, a bal lábam pedig éppen az erősebb. Úgyhogy, ha a bal futballcipőm egy kicsit bővebb lett volna, bezzeg megmutattam volna nekik! Különben még az sem biztos, végeredményben valóban ve­szítettünk-e, mert legalább négy gól azok közül, amelye­ket beszedtünk, rendkívül kétesnek látszott arról a helyről, ahol én álltam. Azaz­hogy futottam — akarom mondani. Mellesleg szólvax'már több ízben felhívtam vezetőségünk figyelmét arra, hogy ilyen időben semmiképp sem sza­bad karfiolt adni nekünk reggelire. Otthon az ilyesmi még megjárja, de külföldön a karfiol végképp megenged­hetetlen. Azután úgy vettem észre, hogy a stadion füve kissé mi­felénk hajlott, ilyen körül­mények között pedig — vilá­gos — a támadójáték sokkal nehezebb. Meg aztán — ki látott ilyet! — a szünetben ide­telefonált a fedezetünk fele­sége, és közölte, hogy a gye­rekkel együtt látta a tv-ben, hogy a férjecskéjének állító­lag kicsúszott a futballtrikó- ja a sportnadrágjából, már­pedig az ilyen rendetlenség a gyerekek számára rossz pél­da. Szegény fiú természetesen szörnyen ideges lett, és a fe­dezetsorunk úgyszólván el­veszítette a gerincét. — És a csatársor? — A csatársor? Tudja, itt a stadion nem úgy fekszik, mint otthon, s ezért a csatá­raink elveszítették az irány- zékot, és nem tudták megál­lapítani, hol az ellenfél ka­puja. Mindennek betetőzéséül az időjárás is többnyire jó volt. Ez természetesen az ellenfél kezére játszott, hiszen mi sű­rű ködben játszunk a leg­jobban, amikor még a labdát sem látni. Meg aztán tizenegyen vol­tunk a csapatban, nekünk pe­dig ez a szerencsétlen szám. Tegye hozzá ehhez még azt, hogy a divat követelmé­nyei miatt megnövesztettük a hajunkat, és éppen a döntő pillanatokban hajtincseink a szemünkbe csüngtek — és akkor megérti, miért veszí­tettünk, bár sokkal jobbak voltunk az ellenfélnél! (Fordította: Gellért György) Úgy vélem, nyugodtan ál­líthatom: senki. Ezt a véle­ményemet tükrözi az a saj­nálatos statisztikai adat is, mely szerint az utóbbi évek­ben a cipőápoló szerek for­galma csökkent. Igaz, hogy a cipőgyártásban fokozottabban alkalmaznak műbőrt, ez azon­ban csak részben oka a for­galom csökkenésének. A való­ság az, hogy elhanyagoljuk cipőnk ápolását. Pedig a cipő — bármilyen anyagból készült — rendszeres és gon­dos kezelést igényel. Ez nem­csak esztétikai követelmény, hanem nagymértékben be­folyásolja a cipő tartóssá­gát is. Ha esztétikai oldalát néz­zük a dolognak, nem is szo­rul különösebb bizonyításra, mennyire lerontja a jól öltö­zött ember megjelenését, ha gondozatlan, poros, sáros a cipője. Megfelelő kezeléssel elérhetjük, hogy a lábbeli hosszabb használat után is újszerűén hasson. Ha betar­tunk néhány szabályt, meg­látjuk, nem is olyan rémes dolog a cipőtisztítás. Sőt. Még örömet is jelenthet, ha lát­juk, munkánk nyomán ho­gyan válik ismét széppé, fé­nyessé a szennyezett lábbeli. Hogyan ápoljuk a cipőt? Először tisztítsuk le a portól, mert poros, .piszkos bőrön a cipőápoló szer rögzíti a szennyeződést. Ha a cipő sá­ros, vizes vattával távolítsuk el a sarat, utána puha ruhá­val töröljük át. Nedves cipő kezelésére használjunk után- zsírozó hatású Bagarol Eg-Gü oldószeres emulziós (vizet is tartalmazó) krémet. Száradás után fényesítsük ki. Nedves cipőre ne használjunk csak szerves oldószert tartalmazó pasztát (ilyen készítmény pl. a Csillag paszta, Plastik Buwi krém), mert az a nedves fe­lületen nem tapad meg jól, ezért a bőrt nem zsírozza ki­elégítően. A nedves cipőt nem szabad kályha közelében szá­rítani, mert a bőr megkemé­nyedik. Ha hosszabb haszná­lat után a cipőfelsőrészen sö- tétebb foltok keletkeznek, benzines ronggyal dörzsöljük át a felsőrészt, majd fehér Bagarollal krémezzük be. Többféle cipőápoló szer van forgalomban: cipőkré­mek (csak szerves oldószer tartalmúak), vizes emulziók (ezek tubusos termékek), ön­fényező folyékony termékek, amelyek fényesítést nem igé­nyelnek. Ilyen a TIP-TOP el­nevezésű folyékony cipőápoló. Egyes készítmények víztaszí­tó hatású szilikonolajat is tartalmaznak, ilyen termék a Csilla önfelkenő cipőápoló. Közismerten jó termék az Eg-Gü tubusos cipőkrém, amely színtelen, fehér, vilá­gosbarna, sötétbarna és feke­te színben kapható. A Baga­rol tubusos cipőápoló fehér, sárga, vörös, világosbarna, sötétbarna és fekete színben kerül forgalomba. A bolyhos bőrökből készült cipőket (nubuk, velúr, stb.) lehetőleg óvjuk a szennyező­déstől, mert a bőrre került különféle szennyeződés nehe­zebben távolítható el, mint a sima bőrből készült cipőkről. A bőrre került sarat szára­dás után csak erre a célra használt kefével távolítsuk el. Ha a bőr ,kiszalonnásodik”, benzines vattával dörzsöljük le, majd csiszolópapírral óva­tosan bolyhozzuk fel. A szí­nét vesztett bolyhos bőrök felfrissítésére szolgál a To­páim és az Eg-Gü párna, va­lamint kaphatók különböző márkájú aerosolos készítmé­nyek is erre a célra. A textil felsőrészű cipőket lemosással tisztítsuk ki. Ha az eredmény nem kielégítő, próbáljuk meg szőnyeg vagy bútorkárpitok tisztítására használt készítménnyel kezel­ni. A fehér színű cipők külö­nösen kényesek, mert a leg­kisebb szennyeződés is feltű­nő rajtuk. A fehér cipő fel- frissítését fedőhatású festék­kel, illetve pigmentált cipő­krémmel (pl. Silvia) végez­zük. A műfelsőbőrök ápolá­sa egyszerű. Töröljük át tisz­ta vizes vagy kevés semleges hatású mosószert tartalmazó vizes ruhával, majd puha ru­hával fényezzük át. Krémez- ni nem kell. Ha a hosszabb használat következtében a műbőr fénye csökken, mű­bőrápoló szerrel permetezzük be és teljes száradás után puha ruhával töröljük át. FÁSI KATALIN Hajápolás - otthon 1. Hajunkat felfrissíti és különösen a szőke hajnak ad szép fényt, ha a megmosott hajat kamillacseppel átitatott ruhával átdörzsöljük. 2. A nedves hajat hajbalzsammal bekenjük. 3. A kamillával és balzsammal átitatott hajat félig megszárítjuk. 4. A félig megszáradt hajat átmossuk, ecetes vízzel leöblítjük. 5. A vizes hajat erősen átkeféljük, felcsavarjuk, meg­szárítjuk. 6. A megszáradt hajat kevés lakkal befújjuk. Ki szeret cipőt tisztítani?

Next

/
Thumbnails
Contents