Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-13 / 111. szám
A Í^PÚJSÁG \ 1978. május 13. CSALÁD-OTTHON A gyerekek éve Vasalózsinór és Az ENSZ 1978-at a gyerekek évévé nyilvánította. Az elmaradott országokban csökkenteni kell a csecsemőhalandóságot. Vannak államok, amelyekben ez harminc százalék fölött van, összehasonlításképpen, Magyarország a huszonhat ezrelékes csecsemőhalandósággal sincs a világ élvonalában. Ugyanehhez a témakörhöz kapcsolódik az, amit a statisztikák szemérmesen alultápláltságnak neveznek, a valóságban éhhalálról van szó. A harmadik, amitől gyermekeinket az egész világon védenünk kell, a háborúk, mert ettől is talán ők szenvednek a legtöbbet., Messziről indultunk el, jelezve a témakör fontosságát, súlyát, hangsúlyozva azt, hogy a gyerek is ember, akinek jogai vannak. Nálunk harminchárom éve nincs éhínség és háború. A csecsemőhalandóságot lépésről lépésre csökkentjük a lehetséges minimumig. De vajon tiszteletben tartjuk-e gyermekeink ember voltát? VERÉS AZ ISKOLÁBAN Az utóbbi időben egyre több jelzés érkezik innen-on- nan, hogy az iskolákban egv- re gyakoribb a testi fenyítés. Éppen azért használjuk ezt az avíttás kifejezést, hogy utaljunk a múlt nádpálcás világára. Hallottunk helyette expanderes kísérletről. Igaz verés nem lett a dologból, a gyerek „visszaélt” szülei foglalkozásával és közölte a tanárral, ha meg meri ütni, szalad az anyukájához. A másik két eset ugyanebben a szekszárdi iskolában történt Egy kislányt a tornatanár a folyosón pofozott meg. A szülők bejelentették az esetet, a gyerekek elbeszélése szerint a tanár bácsi azóta hátratett kézzel sétál a tornaórákon és edzéseken. A harmadik gyerek is értelmiségi származású, amiből még azt a kaján következtetést is levonhatjuk, hogy „demokratikus verekedésről” van szó, mert mindhárom szülőnek a beosztása, rangja viszonylat magas. De mi lehet a kisebb iskolákban, ahol a gyerek nem hatódik meg egy-két pofontól, el sem mondja szüleinek, vagy ha elmondja, nem követi felelősségrevo- nás? Nem tudja senki, de a felügyeleti szervek is úgy érzik, mintha elszaporodott volna a verés az iskolákban. Tervezik is, hogy valamilyen formában végére járnak a témának, és megpróbálnak intézkedni. EGY PEDAGÓGUSNÖ VÉLEMÉNYE — Nem lehet tagadni, van verés ma is. Az iskola jó híre érdekében az igazgató néha úgy tesz, mintha nem tudna róla, más tantestületekben meg a pedagógusok nem adják ki a verekedőt. Viszont tudok olyan esetről, hogy ezért helyeztek át tanítót olyan iskolába, ahol az igazgató igen szigorú ilyen ügyekben. Merem állítani, hogy a verés tökéletesen hatástalan. A szélsőséges esetektől eltekintve, ami már szerintem ifjúság elleni bűntett, nem az okozott fájdalom erkölcstelen, hanem a megalázás. Szégyen a pofon nemcsak a gyereknek, de leginkább arra nézve aki adja. Megszégyenítéssel nem lehet nevelni. Súlyosabbnak tartom a verésnél a másfajta megszégyenítést, lelki kegyetlenséget. Ez viszont gyakrabban fordul elő idősebb pedagógusokkal, akik nem képesek elsajátítani az új nevelési elveket, nem tudják alkalmazni azokat. Például hallottam utalni a gyerek származására, de annak is fültanúja voltam, amikor egy tanítónő a megbotló szemüveges kisgyereknek azt mondta, négy szemed van, mégsem látsz? Azt az állítást is megkockáztatom, hogy a verés viszont fiatal pedagógusoknál fordul elő gyakrabban. Szerintem bizonytalanságukat, pedagógiai tudatlanságukat próbálják ezzel eltitkolni. Nem vitatom én az iskola felelősségét egy pillanatig sem, de az iskolákban mindaddig lesz pofon, ameddig a szülők verik a gyerekeket, általánosabban fogalmazva, ameddig a társadalmi megítélés eltűri, hogy verjék a gyengébbet. ÉS OTTHON? Bizony a szülők is verik a gyerekeket és még csak nem is szégyellik. Ha a Béla téren ütnek egy kisgyereket, az okoz feltűnést, ha valaki közbeavatkozik. Az óvónők tudnak vasalózsinórról, a szíj helyett, elvégre haladni kell a korral. Tudnak a vesszőről, mint hagyományos módszerről és arról is, ami talán a legkegyetlenebb, arról nem is beszélve, hogy egy életre tönkre teheti a gyerek idegeit. Két-három éves gyerekeket zárnak ki a sötétbe azzal a szózattal, rossz voltál, mehetsz világgá. Félelmetes társai és középkori módszerek, és megint azt kell mondanunk, hogy elsősorban a fiatal szülők csinálják. Az óvodák, iskolák pedagógusai igazolják vissza, hogy a gyerek magatartásának, teljesítményeinek értékelése igen furán fest. Szigorú, sőt embertelen büntetéseket találnak ki. Még az is kifogásolható, ha tévénézéstől tiltják el a gyereket, hiszen az nemcsak szórakozás, de egyben tanulás is. Nem biztos, hogy jobb a jutalmazási rendszerünk, mint amivel büntetünk. Sok, nagyon sok családnál a jó szó, a dicséret, sőt előfordul, hogy a nélkülözhetetlen szeretet helyett is anyagi javakat, tárgyakat kap a gyerek. És itt most még nem is a szélsőséges példákról beszélünk, az érettségi autóról vagy aranylácról, hanem a mindennapok jutalmáról. Nem a fémtízes, hanem a százas az ajándék. Még csak nem is farmertáska vagy olyan ruhadarab, amit a gyerek szeretne, mégpedig azért nem, mert a használati tárgy nem ajándék. Odáig elmennék a gyerekek jogainak védelmében, hogy már egy négyéves gyerek eldönthesse, milyen színű ruhát, cipőt, harisnyanadrágot kíván hordani. Ezzel a módszerrel az ízlése is fejleszthető. Bizony gyakran az a helyzet, hogy a legkisebb, a gyerek issza meg a levét napi idegességeinknek. Az újságíró nem akar a tökéletes szülő szerepében tetszelegni, ezért bevallja, hogy óvodás lánya már nemegyszer kérdezte döbbenten és riadtan, hogy most miért kiabálsz, és éppen e cikk megírása előtt keletkezett igen komoly pedagógiai gubanc a családjában. Nevezetesen az történt, hogy összevitatkoztak. Nem volt más megoldás, mint hogy okosabb enged alapon a szülő vizsgálja felül helytelen magatartását és bár a kislány kezdeményezésére, de kibékültek. Ezzel mód nyílott arra, hogy megbeszéljék a helyzetet. Tudomásul kell venni, hogy szülő és gyerek viszonyában is lassan, de alakul az egyenjogúság. A tekintélyt ki kell vívni, tudással, példaadással, megértéssel és türelemmel. Ne feledjük, hogy a gyerek ahhoz szeretne hasonlítani, akit szeret, és igyekszik úgy viselkedni, ahogy szerettei elvárják tőle. Hogy ez nem mindig sikerül? Igaz, de valljuk be, ez a felnőttekkel is előfordul... néha. 1HAROSI IBOLYA Ha jön a meleg A divattervezők szerint ilyenek lesznek a divatos kánikularuhák a nyáron. Bokáig érő hosszúság, és a bordürös anyagok felhasználása jellemzi a modelleket, amelyeket elsősorban nyaralásra ajánlanak. Fotó: kz A kiskertben, ha jön a fagy Pongrác-, Szervác-, Bonifác-, és Orbán-nap táján a népi megfigyelések szerint gyakran áll be késői fagy. Ezt az említett szentek névnapjával összefüggésbe hozták. Tény, hogy május 10-e után és május 20-a körül a hideg sarki légtömegek beáramlásával igen gyakori a fagy. A fagy elleni védekezés különböző módjai ismertek. A vetési, illetve kiültetési időpont a fajta és a termőhely megválasztásán kívül, különféle fagyvédő eljárásokat, eszközöket alkalmaznak. A legegyszerűbb módszer, mikor a növényeket földdel betakarják, s így azok a hideget, három-négy napon keresztül különösebb károsodás nélkül átvészelik. Szokás a növényeket különféle fagyvédő sapkával, illetve búrákkal is takarni, amelyek szalmából, papírból, üvegből és újabban műanyag fóliából készülhetnek. A legelőnyösebb a fóliabúra, esetleg átlátszó fóliazacskó, mivel a napfényt jól átbocsátja, és így hideg nappalokon is jól fejlődnek alattuk a növények. A különféle takaróanyagokon kívül füstöléssel, permetező öntözéssel és árasztással is lehet védekezni a fagykárok ellen. Interjú egy labdarúgóval A sporttudósító kérdése: — Nos, mit mondhat erről a mérkőzésről? Hogyan történhetett, hogy ilyen alaposan eldöngették a válogatott csapatunkat? A labdarúgó válasza: — Hát... tudja, először meg kell állapítani, hogy nagyon gyatra volt a szállodai elhelyezésünk. A matracok túlságosan puhák voltak, meg a csend is valahogy gyanús. Azután itt a közönség — bízvást mondhatjuk — nem olyan, mint a miénk; azt pedig megérti, mennyire ingerli az embert, ha egy sereg olyan szót kiáltanak oda neki, amiről fogalma sincs! Ráadásul a futballcipőm kissé szorított, különösen a bal, a bal lábam pedig éppen az erősebb. Úgyhogy, ha a bal futballcipőm egy kicsit bővebb lett volna, bezzeg megmutattam volna nekik! Különben még az sem biztos, végeredményben valóban veszítettünk-e, mert legalább négy gól azok közül, amelyeket beszedtünk, rendkívül kétesnek látszott arról a helyről, ahol én álltam. Azazhogy futottam — akarom mondani. Mellesleg szólvax'már több ízben felhívtam vezetőségünk figyelmét arra, hogy ilyen időben semmiképp sem szabad karfiolt adni nekünk reggelire. Otthon az ilyesmi még megjárja, de külföldön a karfiol végképp megengedhetetlen. Azután úgy vettem észre, hogy a stadion füve kissé mifelénk hajlott, ilyen körülmények között pedig — világos — a támadójáték sokkal nehezebb. Meg aztán — ki látott ilyet! — a szünetben idetelefonált a fedezetünk felesége, és közölte, hogy a gyerekkel együtt látta a tv-ben, hogy a férjecskéjének állítólag kicsúszott a futballtrikó- ja a sportnadrágjából, márpedig az ilyen rendetlenség a gyerekek számára rossz példa. Szegény fiú természetesen szörnyen ideges lett, és a fedezetsorunk úgyszólván elveszítette a gerincét. — És a csatársor? — A csatársor? Tudja, itt a stadion nem úgy fekszik, mint otthon, s ezért a csatáraink elveszítették az irány- zékot, és nem tudták megállapítani, hol az ellenfél kapuja. Mindennek betetőzéséül az időjárás is többnyire jó volt. Ez természetesen az ellenfél kezére játszott, hiszen mi sűrű ködben játszunk a legjobban, amikor még a labdát sem látni. Meg aztán tizenegyen voltunk a csapatban, nekünk pedig ez a szerencsétlen szám. Tegye hozzá ehhez még azt, hogy a divat követelményei miatt megnövesztettük a hajunkat, és éppen a döntő pillanatokban hajtincseink a szemünkbe csüngtek — és akkor megérti, miért veszítettünk, bár sokkal jobbak voltunk az ellenfélnél! (Fordította: Gellért György) Úgy vélem, nyugodtan állíthatom: senki. Ezt a véleményemet tükrözi az a sajnálatos statisztikai adat is, mely szerint az utóbbi években a cipőápoló szerek forgalma csökkent. Igaz, hogy a cipőgyártásban fokozottabban alkalmaznak műbőrt, ez azonban csak részben oka a forgalom csökkenésének. A valóság az, hogy elhanyagoljuk cipőnk ápolását. Pedig a cipő — bármilyen anyagból készült — rendszeres és gondos kezelést igényel. Ez nemcsak esztétikai követelmény, hanem nagymértékben befolyásolja a cipő tartósságát is. Ha esztétikai oldalát nézzük a dolognak, nem is szorul különösebb bizonyításra, mennyire lerontja a jól öltözött ember megjelenését, ha gondozatlan, poros, sáros a cipője. Megfelelő kezeléssel elérhetjük, hogy a lábbeli hosszabb használat után is újszerűén hasson. Ha betartunk néhány szabályt, meglátjuk, nem is olyan rémes dolog a cipőtisztítás. Sőt. Még örömet is jelenthet, ha látjuk, munkánk nyomán hogyan válik ismét széppé, fényessé a szennyezett lábbeli. Hogyan ápoljuk a cipőt? Először tisztítsuk le a portól, mert poros, .piszkos bőrön a cipőápoló szer rögzíti a szennyeződést. Ha a cipő sáros, vizes vattával távolítsuk el a sarat, utána puha ruhával töröljük át. Nedves cipő kezelésére használjunk után- zsírozó hatású Bagarol Eg-Gü oldószeres emulziós (vizet is tartalmazó) krémet. Száradás után fényesítsük ki. Nedves cipőre ne használjunk csak szerves oldószert tartalmazó pasztát (ilyen készítmény pl. a Csillag paszta, Plastik Buwi krém), mert az a nedves felületen nem tapad meg jól, ezért a bőrt nem zsírozza kielégítően. A nedves cipőt nem szabad kályha közelében szárítani, mert a bőr megkeményedik. Ha hosszabb használat után a cipőfelsőrészen sö- tétebb foltok keletkeznek, benzines ronggyal dörzsöljük át a felsőrészt, majd fehér Bagarollal krémezzük be. Többféle cipőápoló szer van forgalomban: cipőkrémek (csak szerves oldószer tartalmúak), vizes emulziók (ezek tubusos termékek), önfényező folyékony termékek, amelyek fényesítést nem igényelnek. Ilyen a TIP-TOP elnevezésű folyékony cipőápoló. Egyes készítmények víztaszító hatású szilikonolajat is tartalmaznak, ilyen termék a Csilla önfelkenő cipőápoló. Közismerten jó termék az Eg-Gü tubusos cipőkrém, amely színtelen, fehér, világosbarna, sötétbarna és fekete színben kapható. A Bagarol tubusos cipőápoló fehér, sárga, vörös, világosbarna, sötétbarna és fekete színben kerül forgalomba. A bolyhos bőrökből készült cipőket (nubuk, velúr, stb.) lehetőleg óvjuk a szennyeződéstől, mert a bőrre került különféle szennyeződés nehezebben távolítható el, mint a sima bőrből készült cipőkről. A bőrre került sarat száradás után csak erre a célra használt kefével távolítsuk el. Ha a bőr ,kiszalonnásodik”, benzines vattával dörzsöljük le, majd csiszolópapírral óvatosan bolyhozzuk fel. A színét vesztett bolyhos bőrök felfrissítésére szolgál a Topáim és az Eg-Gü párna, valamint kaphatók különböző márkájú aerosolos készítmények is erre a célra. A textil felsőrészű cipőket lemosással tisztítsuk ki. Ha az eredmény nem kielégítő, próbáljuk meg szőnyeg vagy bútorkárpitok tisztítására használt készítménnyel kezelni. A fehér színű cipők különösen kényesek, mert a legkisebb szennyeződés is feltűnő rajtuk. A fehér cipő fel- frissítését fedőhatású festékkel, illetve pigmentált cipőkrémmel (pl. Silvia) végezzük. A műfelsőbőrök ápolása egyszerű. Töröljük át tiszta vizes vagy kevés semleges hatású mosószert tartalmazó vizes ruhával, majd puha ruhával fényezzük át. Krémez- ni nem kell. Ha a hosszabb használat következtében a műbőr fénye csökken, műbőrápoló szerrel permetezzük be és teljes száradás után puha ruhával töröljük át. FÁSI KATALIN Hajápolás - otthon 1. Hajunkat felfrissíti és különösen a szőke hajnak ad szép fényt, ha a megmosott hajat kamillacseppel átitatott ruhával átdörzsöljük. 2. A nedves hajat hajbalzsammal bekenjük. 3. A kamillával és balzsammal átitatott hajat félig megszárítjuk. 4. A félig megszáradt hajat átmossuk, ecetes vízzel leöblítjük. 5. A vizes hajat erősen átkeféljük, felcsavarjuk, megszárítjuk. 6. A megszáradt hajat kevés lakkal befújjuk. Ki szeret cipőt tisztítani?
