Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-12 / 110. szám
1978. május 12. Munkaerő-utánpótlás Képezni és megtartani GYAKORI TÉMÁNK a munkaerő-gazdálkodás és a munkaerő-utánpótlás. E két dolog szoros összefüggése nyilvánvaló. A vállalatok, üzemek jelentős részében mégis a kelleténél kevesebb gondot fordítanak a munkaerő-utánpótlásra. A helyzetet a számok tükrében világosan lemérhetjük. Tolna megye legnagyobb szakmunkásképző intézetétől, a szekszárdi 505-östől, szeptemberre 1790 első éves ipari tanulót kérnek a megyei vagy megyei gyáregységgel, kirendeltséggel rendelkező vállalatok. Ezzel szemben az intézet össz- létszáma sem éri el az 1790 főt, az elsős évfolyamot pedig — a jelek szerint — 615 fővel tudják indítani. Igaz ugyan, hogy mintegy 750 jelentkezési lap futott be a következő tanévre, de rendkívül nagy a szakmák közötti aránytalanság. A négyszáz fiúból kettőszázan az autószerelő, a gépjármű-vilamossági műszerész és a karosszérialakatos szakmákat jelölték meg. Ugyanakkor az ács, kőműves szakmákat a szükségesnél jóval kevesebben kívánják tanulni, s a villanyszerelés is egyre népszerűtlenebb a fiatalok körében. A lányoknál legtöbben a női szabó és a női fodrász szakmákat választották. Érdekes megfigyelni azt is, hogy a divatos szakmák milyen gyorsan cserélődnek. Néhány éve még a bőrdíszműves szakma slágernek számított a lányoknál, azóta az újabb vállalatok újabb lehetőségeket teremtettek a női munkaerő számára. Tény tehát, hogy az objektív körülmények folytán a vállalatok nem kaphatják meg az igényelt létszámot az első éves szakmunkástanulókból. Éppen ezért az ésszerűség azt diktálja, hogy a hozzájuk kerülő fiatalokkal megszerettessék az üzemet, hogy azok, a tanulóidő leteltével is a cégnél maradjanak. Csakhogy ami ésszerű, az nem biztos, hogy élő gyakorlat is; legalábbis a statisztika ezt bizonyítja. Óriási az eltérés egyes vállalatok kimutatása között: akad olyan, ahol csak egy-két tanulót képesek megtartani, másutt viszont kilencvenszázalékos az ottmaradás. Persze szerepet játszik ebben a lakóhely távolsága, vagy a munkásszálló hiánya is, de valójában nem ez a meghatározó, hanem a munkahelyi szellem é- légkör. A tanulók erősen igénylik, hogy ne „tessék-lássék” munkával foglalkoztassák őket, hanem vonják be őket a a termelésbe. Fontos, hogy a gyerek érezze: az ő munkájára is számítanak. Ismét két ellentétes példa: egyik üzemben exportra készíttetnek egyszerű alkatrészeket a tanulókkal, másutt anyaghiány miatt álldogálnak a gyerekek, mert a művezetőnek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a tanulókkal törődjön. Sajnos kevés a vállalatoknál a tanulókért felelős, függetlenített állású ember. Njena/.mindegy az sem, hogy az iparitanuló-csoportokat elkülönítve kezelik, vagy beosztják őket szocialista brigádokba. Hasznos, ha a patronálásért a brigád is megkapja az elismerést, akár anyagilag is. A kollektív szerződés nem írja elő, hogy a tanulóknak nyereségrészesedést kell fizetni, de a példák igazolják, hogy érdemes. Továbbá az államilag megszabott ösztöndíjon kívül a vállalat is fizethet havonta. A jó munka jutalma kirándut Vagy üdülés is lehet. S mindemellett a legfontosabb: a 'tésséges bánásmód, az emberi hangnem a munkahelyen. A tanulókat kiképezni se könnyű, de megtartani még nehezebb. De — mint azt számos példa bizonyítja — nem ördöngösség. K. M. Tojásgyárban Megy a tojás vándorútra A cím ne tévesszen meg senkit. A tojásgyártás feladata ezután is megmarad a ka- pirgáló, kotkodácsoló jérci- kéknek és tyúkanyóknak. Mindössze arról van szó, hogy a Bátaszéken, április 29-én üzembe helyezett tojás- osztályozót és -csomagolót hívja így a köznyelv, a tőle megszokott tömörséggel. Ezután a baromfifeldolgozó vállalat bátaszéki kirendeltségéhez szállítják majd a megye területéről a nagyüzemekből és az ÁFÉSZ-ek által felvásárolt tojást. — Tulajdonképpen még csak a próbaüzemelés folyik — mondja Kajsza József művezető — A három bolgár rendszerű gép közül csak kettő megy. A harmadikat most szerelik. A már működők sem tudják még az igazi teljesítményüket adni. Ez részben a kezelők gyakorlatlansága miatt is van. — Tizennégyen voltunk Kecskeméten a központunkban tanfolyamon — mondja az egyik lámpázó asszony. — Amit lehetett -megtanultunk, de itt is érvényes a közmondás: gyakorlat teszi a mestert. A munkafolyamat gépesített. A tojással teli tálcákat futószalagra rakják, amely a „gyár” belsejébe szállítja azokat. Szippantós szerkezettel a tálcáról átemelik a tojásokat egy újabb futószalagra, amelyen az elsötétített lám- pázóba utaznak. Itt a „lámpatörött”, úszó sárgájú és egyéb minőségi hibás tojásokat visszatartják. Az egészséges, minden szempontból kifogástalan áru előtt szabad az út az osztályozó gépre, amely súlyuk szerint szétválogatja őket. Az osztályozó rekeszekből serény női kezek ismét tálcára szedik a tojásokat. A megrakott tálcákat kartondobozokba rakják, és így küldik a megrendelőnek. Az egész folyamatot asszonyok irányítják és végzik. Kivétel a gépek karbantartása és a tojással telt, súlyos kartondobozok szállítása Ezt elvégezni a férfiak dolga. — Eddig négy vagon tojást exportáltunk a Szovjetunióba egy vagonnal ment Budapestre. Az olasz partnerek is egy vagonnal szállítottak el. Nekik barna héjú tojás kell — mondja a művezető. Jelenleg 150 ezer tojás fut át naponta a gépeken a 31 asszony keze alatt. Ha beindul a harmadik gép is, és teljes lesz a munkáslétszám, akkor 300 ezer tojás lesz a napi adag és 45 asszony fog dolgozni. Az elkövetkező időszak tervei között az áll, hogy még hat ilyen munkacsarnokot létesítenek. — czakó — Védőnők Lakodalom lesz Mőcsény- ben. Reggel óta tart a sütemények, torták készítése A kislányok serény munkáját hirdetik az egymás mellett pompázó torták. Aztán — mint elefánt a porcelánboltba — berregve a sürgölődők közé „hajt” egy tehergépkocsi, és valamennyi tortát ösz- szetapossa. A tehergépkocsit maga előtt toló fiú arca elégedettségtől sugárzik. Alapos munkát végzett. Kő kövön ... azaz épségben torta nem maradt. Az autó a kislányok körében nem okozott riadalmat, csupán sértett arccal figyelték a rombolást. — Majd csinálunk másikat — mondja egyikük, aztán az incidenst feledve vidáman játszanak tovább. Harminc gyereknek ad nap közben otthont a mőcsényi óvoda. A valamikori parasztházból átalakított épületben konyha is működik, így biztosított a gyermekek napközi otthonos ellátása. — Tervezzük, hogy ha tovább növekszik a gyermekek létszáma, az egyetlen vegyes csoportból kettőt alakítunk ki — mondja Kálazi Sándor- né óvónő. — Persze ennél közelebb megvalósuló terveink is vannak A Völgység Népe Termelőszövetkezet szocialista brigádjai felajánlották, hogy társadalmi munkában bevezetik a vizet. Jelenleg az udvari kútból vödörrel behordott vízzel főzünk, takarítunk, mosunk. Folyik az önfeledt játék. A gyerekeknek nem gond az öregedő épület, a vízvezeték. Újabb torták készülnek, a kút mögül pedig egy fiú figyeli a lányokat, kezében hatalmas dömper, indulásra készen. Jaj nektek, homoktorták! T; J. C. S. Foglalkozás, szakma? Inkább hivatás. Védőnő... szép és kifejező ez a szó: egy nő, aki arra vállalkozik, hogy védje embertársait, figyelmeztesse őket a veszélyre, megtanítson a betegségek elkerülésére. Ott áll a gyermekét váró anya mellett, nyomon kíséri a megszületett csecsemő fejlődését, tanácsot ad a szülőknek a kisiskolás, pubertás korú gyermek neveléséhez. ö a család egészségének őre, sok helyen az egymást követő három nemzedék életének szemtanúja, patró- nusa. Fiataltól öregig ismeri a családtagok életmódját, szokásait. Találóan jegyezte meg egy körzeti orvos: a védőnő az orvos diagnosztikus csápja, tőle függ a kóros jelenségek korai felismerése, a betegségek megelőzése. Ellenőrzi az orvos által elrendelt kezelést, a gyógyulás folyamatát. Ma az anya- és csecsemővédelem, a felkészítés az anyaságra, a terhesgondozás, a serdülőkori egészséges életmódra nevelés, a családi, személyi higiéné, a munkahelyi viszonyok ellenőrzése mindmind a védőnő feladatkörébe tartozik. Tehát nemcsak egészségügyi dolgozó, hanem kicsit pedagógus, kicsit pszichológus is. Munkájának társadalmi jelentősége van. 1973 óta a népesedéspolitikai határozatba foglaltak még jobban megnövelték, kiterjesztették a védőnők felelősségteljes munkáját. A szülészek gyermekgyógyászok mellett nagv részük van abban, hogy az országban csökkent a koraszülési arány és növekedett az élve születések száma. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a népesség szaporodása, a halandósági viszonyok kedvező változása a védőnők jó munkáján is lemérhető. Pedig kevesen vannak, mintegy négy és fél ezren, csak ezerötszázzal többen mint 1960-ban. Nem divatos pálya, kevesen ismerik fel szépségét, emberiességét. A korszerű egészségügyi ellátás magasabb fokon képzett szakembereket követel. Hazánkban ötvenéves a védőnőképzés, melyet most három éve emeltek felsőfokú oktatási szintre. Budapesten, a San Marco utcában, az óbudai kertes házak csendes környezetében van az egészségügyi főiskola védőnőképző szakja. A szegedi kihelyezett tagozattal együtt 450 hallgatója van. A hároméves főiskola 160 első végzős növendéke a közeljövőben veszi át diplomáját, s majd elfoglalja pályázat útján elnyert munkahelyét. Érdekes módon, a fiatal védőnőjelöltek kétharmada vidéki falusi életet választott. Érthető. A nyári gyakorlatok alatt — melyeket a vidéki szülőotthonokban, kórházak szülészeti, gyermekgyógyászati osztályán töltöttek — megismerték az intézmények vonzás- körzetét is, közelebb kerültek a falun élő emberekhez, megszerették világukat. Sőt az utolsó évben hat hetet dolgoztak a községi védőnők mellett. A diplomáért is meg kell dolgozni! Már a felvételi vizsga alapos felkészülést kíván, a vizsgatételek megegyeznek az orvostudományi egyetemek felvételi anyagával. A három év fő tantárgyai : a szülészet-nővédelem, csecsemő-gyermekgyógyászat. Hallgatnak sebészeti, bel- és ideggyógyászati előadásokat, foglalkoznak közegészségügyi járványtannal, ápolástannal, ideológiai tárgyak, latin, orosz nyelvórák, testnevelés, elsősegélynyújtás, biológia, pszichológia, pedagógia, gyógyszertan váltják egymást az órarendben. 26 tantárgy! Ehhez még számítsuk hozzá az Orvostovábbképző Intézet klinikáin az elméleti, gyakorlati képzést, melyben évközben részesültek. 2796 óra ismeretanyagát sajátítják el a három év alatt a jövő védőnői. A főiskolai oktatás 33 százaléka elméleti. 67 százaléka gyakorlati foglalkozás. Megéri-e a szabad időt rabló, feszített munka? — tehetné fel a kérdést a 2400 forint kezdő fizetésű főiskolás védőnő. Ha elhivatottságot érez, feltétlen. De csak az válassza ezt a hivatást, aki vállalni tudja az állandó készenlétet, a hóban, esőben, sárdagasztó csizmában járást, kerékpározást kabáttépő szélben — a kötetlen munkaidőt a nap huszonnégy órájában. Ez a pálya csak azoknak való, akik szeretik az embereket. Hálás feladat? Megmondhatói a 10, 20, 30 éve dolgozó védőnők, akiket tisztelet, bizalom, hála övez, akiket az öregember is levett kalappal köszönt, akire feltekint a község apraja és nagyja. Ezt nem lehet pénzzel mérni. HORVÁTH ANITA Az osztályozó gépről, ismét tálcán... Az utolsó aktus: leragasztják a megtelt kartonokat Vidám serénykedők
