Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-09 / 107. szám
U “^ÉPÜJSÁG 1978. május 9. Moziban A jóságos behemót Az emberek többsége szívesen nézi, ha olyan embert ütnek, akinek maga is odasózna néhányat. Persze a személyes fellépésnél mindig kísért a visszaütés lehetősége, ezért sokkal kényelmesebb, ha moziban, filmvásznon látunk egy-egy verekedést, a gáncsnélküli lovag hatalmas pofonok árán kivívott győzelmét. És ha ez a lovag nem is annyira gáncsnélküli? Akkor sincs nagy baj. Lényeg, hogy az ő oldalán legyen az igazság, ő legyen a jók, a szimpatikusok védelmezője, a gonoszok megbüntetője. Ebből az egyszerű tételből akár filmet is lehet készíteni, mint ahogy ezt Pasquale Festa Campanile meg is tett a Zsoldoskatona című filmjével. A történet a középkorban játszódik — így aztán igazán senki sem veheti magára, nem sértődhet meg — és bővelkedik mindabban, amiért az izgalmakért és a látványos verekedésekért lelkesedő mozinéző beül a nézőtérre. A biztos sikert egyébként a főszereplő Búd Spencer személye is garantálja. A római olimpia valamikori úszóbajnoka a Piedone-történetek, a Különben dühbe jövünk után most középkori zsoldoskatonát alakít. Olyan zsoldoskatonát, akinek nem a pénz az első, hanem, hogy védelmezze a gyengébbeket és — természetesen — mindig azok győznek, akik mellé ő odaáll. Az ír irodalomban a XIX. század második fele a kelta újjászületés időszaka. Nemzeti és politikai célok vezetik a mozgalmat, de az ír irodalom sajátosságaként mindezt angol nyelven, sőt az ír hagyományokat is angol fordításban teszik közzé. Ezekre az évtizedekre a dráma nyomja rá bélyegét, amit az Irish Literary Theatre, majd az Abbey Theatre megnyitása is segített. Az irodalomtörténet számos szerző nevét említi, európai hírnévre azonban csak a magyarra is lefordított Yeats tett szert, a többiek megmaradtak az ír nemzeti kereteken belül. Miként John Millington Synge is (1871— 1904), akinek legismertebb darabja, A nyugati világ bajnoka néhány éve tűnt fel az egyik pesti színházban, majd Mint minden filmjében, itt is hatalmas pofonokat osztogat érvelésül és természetesen nevetségessé teszi valamennyi ellenfelét, ö az, aki helyettünk adja — és állja — az ütéseket, akit megszerethetünk, akiért lelkesedhetünk és akiért leszurkoljuk a jegy árát a mozi pénztáránál. A nyugati filmgyártásnak szüksége van azokra az ügyeletes sztárokra, akikért a mozinéző beül a film vetítésére. A televízió jóvoltából megismert „Angyal” óta megtanultuk és a legutóbbi — még mindig uralkodó — Kojak igazolja is, hogy ennek a sztárnak nem feltétlenül fontos „szépfiúnak” lennie. CoKecskeméten is bemutatták, s ez az előadás jutott el hozzánk is, három estén át. Az ír irodalommal kapcsolatos ismereteink — mit szépítsük — elég hiányosak, s a megítélést nehezíti, hogy a legjelentősebbek, mint angol írók ismertek, elég O. Wilde, B. Shaw, vagy a napjainkban divatos S. Beckett nevét említeni. Munkásságuk az angol irodalom része, s Synge is inkább témáiban kapcsolódik az ír törekvésekhez. S ami sajátosan ír benne, egy kicsit távol is áll tőlünk. Christopher Mahon, a nyugati világ bajnoka, csak egyetlen dologgal dicsekedhet, hogy megölte az apját. Ez félelemmel vegyes tiszteletet ébreszt a falusiakban, akik közé menekül, de akik rögtön el is fordulnak tőle, mihelyt lombó hadnagynak éppúgy drukkoltunk, mint drukkoltunk A ngyalnak, vagy a szimpatikus rendőrnek; Piedone-_ nak. Persze minden sorozat — még a tévében is — kifárad előbb-utóbb. Ilyenkor nem árt, ha a bevált receptet új köntösbe öltöztetik. Ez történt a zsoldoskatona esetében is. Hogy sikerrel, azt bizonyítják a mozik pénztárai előtti hosszú sorok. És aki mást nem vár a mozitól, minthogy két órára kikapcsolódva önfeledten nevessen, szórakozzék, az nem is csalódik a Zsoldoskatona című filmben. megjelenik a „meggyilkolt” apa, akit heveskedő fia egy ásóval fejbe csapott. Christopher Mahonban nem érezzük a népi hőst, tette indokai is szegényesek, azt sem tudjuk, miért vált ki ez olyan izgalmat a falusi lányok körében. így a néző bizony tétován áll a szereplők és az irodalomtörténet lapjai között, nem tud közösséget vállalni a tragédiával, de a vígjátéki megoldással sem. A darab eredendő gyengéit nem tudta közömbösíteni Csiszár Imre rendezése sem, aki nagy hangerőt, erős tempót diktált, úgy éreztük, fölöslegesen. A siker elmaradt, még az udvarias tapsból is alig jutott ki a hősiesen küzdő szereplőknek. Pedig nem ők tehettek róla. J. M. Synge darabjához az ír közönségnek minden bizonnyal több köze van, számunkra azonban csak irodalomtörténeti emlék. CSÄNYI l. Rádió A Maud-királyné föld Legjobb tudomásom szerint egyetlen olyan ismerősöm sincs, aki kapásból idézni tudna távoli rokonaink, az észtek irodalmából öt könyveimet. Ami valószínűleg kár, amiként ismereteink fogyatékossága általában az. A rádiószínház szombaton délután igyekezett valamicskét pótolni mulasztásainkból, amikor Ardi Lives hangjátékát sugározta. Az „elidegenedés” olyannyira közhellyé kopó kifejezés immár, hogy jobb nem ezzel jellemezni a kitűnő hangjáték mondanivalóját, noha erről is szólt. A két szereplő egyik mondata summázta lényegét: „Menynyire mások vagyunk, mint amilyeneknek látszani szeretnénk.” A rigai öböl egy kis szigetén (ez a Maud-királyné föld) a véletlen két éjszakára egymás mellé vet egy fiatal nőt és egy férfit. Ez még magában cseppet se új ötlet az irodalomban, de jó alkalom ahhoz, hogy Arni Lives okos és felettébb mai tárgyú mondandóinak keretéül szolgáljon. A lány húga látszatpompájú esküvője elől menekül ide, mert nem tudja feledni, hogy a szülők a lányanyaság ódiumától félve Zsigulival és készpénzzel vásárolták meg az újdonsült férjet. A férfi felborult házassága válságát heveri ki itt, és csak az nem tudja méltányolni magánykeresését, aki élete nehezebb pillanataiban maga se akart ideig-óráig robinzonságba vonulni. Ö egyébként meteorológusként járt az „igazi” Maud-királyné földön is, az An- tarktiszon, ahol a kevés számú kutató sokkal kevésbé magányos, mint sok világváros lakója. A két szereplő — abban a tudatban, hogy úgysem látják viszont egymást többé — tulajdonképpen „kiadja magát”, vall gondjáról, fájdalmáról és a világról alkotott véleményéről. Ügyes írói fogás, amikor kiderül, hogy hiába próbáltak meg őszintének lenne (vagy őszintén színészkedni?) egymás előtt, hiszen a szigeten lévő ház elutazott gazdái külön- külön mindegyikükről mindent elmondtak a másiknak. A két szereplő közül az Ingridet alakító Kútvölgyi Erzsébet volt a jobb, Martin alakját (Lukács Sándor) már az író is eredendően halványabbra színezte. Barlay Gusztáv pergő rendezése minden igényt kielégített Jó lenne, ha a jövőben is számolhatnánk kevésbé ismert szerzők és irodalmak rádióbeli megismertetésével. O. I. TAMÁSI JÄNOS Következő heti filmjegyzetünket A választ csak a szél ismeri című NSZK—francia filmről írjuk. Színházi esték Irodalomtörténeti emlék A g y ő z ele m n a p j a Harminchárom év választ el bennünket 1945 emlékezetes tavaszától, amikor Európában elhallgattak a fegyverek. És minél inkább távolodnak a történelemben a háborús évek, annál jobban becsülik a szovjet nép, a A Moszkva alatti frontra induló Vörös Hadsereg szovjet hadsereg tetteit, azokét, akik megmentették a világot a fasizmustól. Ezen a napon Szovjetunió-szerte ezer és ezer köszöntő szó hangzik el, emlékezések és ... könnyek, visszavonhatatlanul ... APN — KS Tv-napi 6 Újdonságok Nehéz megérteni, hogy miért csak most vállalkozott a tv a magyar kisfilmek egybegyűjtésére, amikor jó néhány külföldi kisfilmet láthattunk, különböző minőségben, csak épp a mieink maradtak ki. Pedig van mit bemutatni, s amint értesülhettünk róla, nem egy alkotás igazi siker volt külföldön,-még itthon jószerivel tudomást se vettünk róluk. A sorozat ezúttal „különkiadásként” került műsorra, s reméljük, rendszerré válik. A most bemutatott hat kisfilm nem egyforma minőségű, ami nem is baj, főleg, ha kiemelkedő alkotás is van köztük. Mint a Várjuk Erikát című film, amely akár egy valóságos Erikáról szól, akár csak rendezői ötlet, a műfaj egyik csúcspontja. Hiteles helyszínek, meggyőző beállítások, egyre erőteljesebb dinamika valóságos körképpé teszi Schiffer Pál filmjét. Az eredmény lehangoló, mert a legtöbben csak arra gondolnak, hogy a védtelen Erika szabad préda. Az orvos mama szavai után megdöbbentünk. Volt rá okunk. A műsorvezetés viszont felesleges. A filmek önmagukért beszélnek (vagy esetleg nem beszélnek), nincs értelme elmondani, hogy itt pedig arról lesz szó... Majd megtudjuk. Üj sorozat az ítélet előtt is, mely ellentétben a kiagyalt krimikkel a valóságból merít, beavatva a nézőt egy-egy történet kifejtésébe. Már az első adásból kiderült, hogy a krimi az utcán hever, s teljesen felesleges a tengeren túlra menni Kojak rémtörténeteiért, van itthon is. Még pedig elegánsabban, ha úgy tetszik, drámaibban tálalva, jóllehet a film alkotói (rendező Gothár Péter) óvakodtak a hatásvadászó eszközöktől, s mindvégig megmaradtak a jó ízlés keretein belül. S ami legfontosabb, állandóan a valóságot éreztük, amibe az is beleillik, hogy a bíró automatikusan figyelmezteti a huszadik tanút is az igazmondásra. Látszólag egy balesetről van szó, a végkifejlet azonban ugyancsak fejbe kólintja az embert, viszont ez is hozzátartozik a jó krimihez. Egyébként bűnügyi szakértők azt mondják, ha nem is mindennapi eset, de ilyen is van, miután az élet mindenre szolgáltat példát. Úgy látszik, erre is. Cs. L. A Tolnai Könyvtáros új száma Űj borítóval, a már megszokott jó színvonalú írásokkal jelent meg a napokban a Tolnai Könyvtárosnak, a megyei könyvtár kiadványának legújabb, 1978. évi első száma. Közli K. Papp Józsefnek, a megyei pártbizottság első titkárának előadását, amely a mezőgazdasági könyvhónap megnyitójaként hangzott el, és amelyről annak idején mi is beszámoltunk olvasóinknak. A megyei könyvtár eredményeiről és célkitűzéseiről Lovas Henrik igazgató számol be. Az írás kezdő mondata egyúttal a lényeget is tükrözi: „A megyei könyvtár 1977. évi tevékenységével eredményesen járult hozzá a megye közművelődésének továbbfejlesztéséhez.” A könyvtári szakfelügyelők 1977 február—október között átfogó könyvtári szakfelügyeleti vizsgálatot végeztek a bonyhádi járásban. A vizsgálat során minden település könyvtári munkáját elemezték, vizsgálták a működési körülményeket és javaslatokat tettek a feltételek javítására. A tapasztalatokat ösz- szegezi Pacsai László vezető szakfelügyelő, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese „A bonyhádi járás könyvtárügye” című írásában. A szak- szervezeti könyvtárak tevékenységéről, ezek múlt évi munkájáról ad számot dr. Dán Mihályné, az SZMT központi könyvtárának igazgatója. A mezőgazdasági könyvhónap rendezvényeiről számol be dr. Imreh Csanád- né, a megyei könyvtár mező- gazdasági szakreferense. Az „Arcképek” sorozatban ezúttal Fehérvári Lajosnét, a dombóvári könyvtár vezetőjét mutatja be Virág F. Éva, a Tolna megyei Népújság munkatársa. Dr. Kisasszondy Éva, a megyei könyvtár hely- történésze Perczel Miklósnak, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc ezredesének — Perczel Mór öccsének —, a Tankönyvkiadó által megjelentetett emigrációs naplóját ismerteti. A Tolnai Könyvtáros legújabb számát Schubert Péter rajzai díszítik. Visszatér az élet Sztálingrádban ' _____________________ K alugónól a hitleristák kiverése után
