Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-03 / 102. szám
A "képújság 1978. május 3. A modern Moziban Ilyenek voltunk Minden részvétem az övék, ha valóban ilyenek voltak. A részvétből Barbara Strei- sandnak valamivel kevesebb jut, mert ő legalább feltűnően csinos volt és ez nem számít hátránynak. Természetesen ideológiai rokon- szenvem is az övé, de ezzel aligha megy sokra, mert bizony a Sidney Pollack rendezte amerikai filmnek a cselekménye is sovány, de legalább végeérhetetlen unalommal bonyolított. Egyedül eszmei mondanivalójában fedezhető fel némi tisztesség (a McCarthy-korszak jócskán kései leleplezéséről van szó, két ellentétes jellemű fiatal szerelmének ürügyén), csakhogy bennem ez is ébreszt némi gyanút. A gyanú nem újkeletű és valószínűleg hibás alaptermészetemben gyökerezik. Az utóbbi években egyre több önmarcangoló nyugati film jut el hozzánk. Nem olyan remekművekre gondolok, mint a „Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája” vagy „Az algériai csata”. Inkább olyanokra, melyekben mutatós nők, jóképű férfiak bárki ujjúból könnyűszerrel kirázható szerelmi történeteit öntik körül a szerzők-rendezők némi politikummal. Kb. olyan meggondolásból, hogy „Lássátok feleim, mi is tudjuk, hogy vannak a társadalomban hibák és nem restell senki beszélni azokról!” Arról már kevesebb szó esik — hiszen ezt jóval bajosabb lenne a való életből vett tényekkel dokumentálni —, hogy menynyit tesznek a társadalmi hibák kijavítása érdekében. Mert az „Ilyenek voltunk”- hoz hasonló politikai-szerelmi limonádék se tettnek nem mondhatók, de még közönség-szórakoztatásra alkalmasnak sem. O. I. Prága Az idén Prágában július 1-én megkezdik a metró további 5,4 kilométeres szakaszának próbaüzemeltetését, hogy augusztusban átadhassák a közönségnek. Befejeződnek a munkálatok a Vencel tér felújításán. Októberben megindulhat a gépkocsi- forgalom a központi pályaudvart átívelő, s a prága— pozsonyi autópályába torkolló észak—déli főútvonal szakaszán. 1978-ban több mint 11 000 új lakás épül, 18 óvodát, 8 bölcsődét, 7 kilenc- osztályos iskolát adnak át rendeltetésének. Tovább bővül Prága üzlet- hálózata. Növelik a Motoli Stopmotel befogadóképessé, gét, s a Stepánská utcában indiai étterem nyílik. Teljes ütemben folytatódik a Nemzeti Színház felújítása és a Kongresszusi Palota építése. Prága 1978-ban a jégkorong világ- és Európa-baj- nokság, valamint a könnyűatlétikai Európa-bajnokság színhelye lesz. Ezzel összefüggésben a Strahovi Stadiont is korszerűsítik. A hagyományos Prágai Tavasz nemzetközi zenefesztivál és a „Prágai kulturális nyár” rendezvénysorozatán kívül Prága az idén szeptemberben házigazdája lesz a bélyegvilágkiállításnak is. Remsey Jenő a képcsarnokban Tóth Béla: H mackós Remsey Jenő minden képe meghazudtolja Tizian-i életkorát: fiatalos lendület, s ugyanaz a dekorativitásra való törekvés jellemzi ma is, mint a század elején. Mert pályája befogadja egész századunkat, már 1909-ben kiállított s azóta nemcsak itthon, hanem külföldön is szép sikereket aratott. Az úgynevezett gödöllői iskola egyetlen itt maradt tagja, aki Szek- szárdon az elmúlt évtizedben festett párizsi képeit mutatja be a képcsarnokban. Éles megfigyelés, határozott jellemzés, biztos formakultúra legszembetűnőbb tulajdonságai képeinek, s ha esetenként zavar is a diagonálisok sűrű rendje, legtöbbször a hatás eszközei, kiemelik a festői mondanivalót. Csupa elevenség ez a tárlat, mely egy öreg festő párizsi élményeit mondja el, néha erőteljes jellem- ábrázolással, máskor anek- dotikus kedvességgel, de mindig hitelesen. S Párizs nem is lenne igazán Párizs, ha irtott nem kísértene Toulouse- Lautrec emléke, anélkül, azonban, hogy kifejezett hatásról kellene beszélnünk, mert Remsey Jenő képei a látomás erejével hatnak, s arra kényszerítenek, hogy részesei legyünk élményeinek. Szekszárdon bemutatott képei egy hihetetlenül gazdag életmű fontos állomásai, s a kiállítás sikere azt bizonyítja, hogy Remsey Jenő törekvése találkozik az értők szándékával. Cs, L. Amikor kicsit ünneplősebben felöltözik, beülhetne az akadémikusok közé. A feje után ítélve. Mert akár a kí- vülvalókat nézem — boltozatos homloka, tiszta, okos szem, derűs tekintet, akár a belülvalókat próbálom meg- sejdíteni — minden lakatosok által kieszelt zárak, világmárkájú páncélszekrények avatott tudója ő. A cuhaldungos lakatok és Wertheim-kasz- szák doktora, akadémikus. Ö még nem hajtott fejet nyithatatlan zárak előtt, hogy marékra fogott szerszámaival dolgavégezetlenül távozzék. És nagyon hosszú ideig kedvvel és becsüléssel forgatta magát ebben a sokak által, talán téves előítéletek alapján megvetett szakmában. Haja éppúgy megőszült, mire elérte a nyugdíjkorhatárt, akár a Nobel-díjasoké, akik az emberiség boldogulásáért rezdültek minden mozdulatukban. Soha nem bukott le. Sőt! Pedig ismerte keze munkáját a rendőrség is. Nemegyszer igénybe is vette. Mindig tiszta munkát végzett. Soha nem rongált. A rózsanyitást, a kontár mackósok elhamarkodott módszerét ismerte ugyan, de soha nem alkalmazta. Szakember nem folyamodik erőszakhoz és barbár romboláshoz. Zárlakatos volt. A MÁV-nál tanulta a szakmát. Tudvalévőén a páncél- szekrények zárjai ravasz kilincsekre, sokfogú kulcsokra járnak. A cuhaldungok (apró fémlemezkék, amelyek a kulcs fogazatai szerint forognak el és idegen kulcsokat nem fogadnak be) vékonyka rugókra járnak. Ezek a rugók bizonyos idő után elfáradnak (az anyag fárad el!), és az állomásokon közlekedő nehéz vonatszerelvények dübörgésére helyükről elrázódnak. Akkor nem fogadják be a saját kulcsaikat sem. Ilyenkor hívják a zárlakatost. Hívják őt. a rendőrileg nyilvántartott kasszafúrót. És ő jön. Hajtűkkel és kötőtűkkel, ma'dárnyel- vű reszelőkkel, fényes szúróárakkal. Megnézi a kassza homlokáról nagybetűkkel kiabáló márkát (ezernyi kasz- szamárka létezik a világon), és eléje térdel alázattal. És a lomha ajtók, amelyek tűz ellen megóvják a mögéjük zárt értéket, megnyílnak keze nyomán. Régen az volt a gyakorlat a makacs kasszákkal, hogy a tulajok szóltak " rendőrségnek, és egy kísérővel kiszállt valamelyik avatott kezű, büntetését töltő mackós. (Mackó tolvajnyelven, kassza.) De ezt nem szerették a hatóságiak, mert ahelyett, hogy elfelejtette volna a mackós a szakmát, még a börtönben is módja volt abban tréningezni. Ezért a mi zárlakatosunkat kérték kölcsön az igazgatóságtól, ha segítségért esedezett valami bajba jutott páncélkassza-tulajdonos. így aztán a MÁV-on kívül is hivatalos volt a város különböző nagybeteg zárjaihoz. Egyszer telefonoz a rendőrség, ez még amabban a világban volt, hogy órás- és ékszerészúrnak zárlakatos kell. De azonnal. Az ékszerész botolt erősen valami aranyfogú burzsujjal, de úgy látszik, nem ment az üzlet minden lelki megrázkódtatás nélkül, s felindultságban bevágta a kasszája ajtóját. A kulcs meg belül volt a polcon. Ekkor jelent meg őkasszafúrósága. Ránézett a márkára és kinyílt az ajtó. Egy perc alatt. — Mivel tartozom? — Tíz pengővel. — Hogy ... ? Hogy gondolja? Én egy óra alatt sem keresek meg tíz pengőt! Őkasszafúrósága nem ismerte a piaci adom-veszem alkudozást. Most sem szólt. Végeredményben eltöltött másfél, két órát. Beballagott a fűtőházból, most visszaballag. Ezért a kiesésért az ő béréből levonja az óradíját a főnökség. Bevágta a kasszaajtót. A kulcs maradt benn a polcon. És elindult. — Csak nem hagy itt, bezárt ajtóval. Fizetek, csak nyissa ki! — De most már dupla a tarifa. Dupla munka, dupla pénz. — Ne..., hát ne..., no nyissa no, ha már ... A kasszafúró nyugalomba vonult. Nagy búcsúzkodások és díszkapu nélkül, szerényen tette le használattól nikkelre kopott szerszámait. Kicsit szomorúan, de emelt fővel nézett új élete elé. És kincset érő tapasztalatait nem írta bele drága mélynyomású papírokon megjelenő könyvekbe, amelyet akár sajátkezű- lég illusztrálhatott volna, ezernyi zárakkal, tízezernyi lakatvariánsokkal. De két beszédes kezű utódot maga mögé nevelt, "kikben élve élnek a nyugalmazott kasszafúró legjobb tulajdonságai. Színházi esték Játék a kastélyban Molnár Ferencről már mindent megírtak, s természetesen az ellenkezőjét is: zseniális színpadi szerző, a nagy világsiker, de ugyanakkor azt is, hogy színházi iparos, aki folyton a közönségre sandít, s egyetlen törekvése hogy kicsikarja a sikert. Molnár megítélése végtére nem is könnyű, mert azért ne feledjük, hogy ő írta az egyik legjobb magyar ifjúsági regényt, az Úti társ a száműzetésben pedig az emigrációs irodalom fájdalmasan szép emléke. A színpadi szerzőt hallatlan ügyesség jellemzi, hiánytalan színpadismeret, szellemesség, s az, hogy mindig eszébe jut valami, ami nagy erény. Jó néhány érzelgős-misztikus darabjával a mai néző nem tud mit kezdeni (Csoda a hegyek közt, de még a Liliom is, a maga kültelki mennyországával), a többiek azonban állják az időt, bár a zajos világsikert a szelíd és ízléses szórakoztatás foglalta el: nem ámuldozunk ötletein, nem bűvöl el ügyessége, egyszerűen jól szórakozunk, anélkül, hogy egy pillanatra is az élet mélységeibe, az emberi sors szövevényébe pillantanánk. Ügyes, fordulatos darabok ezek, de azért valami hiányzik belőlük ahhoz, hogy az igazán nagyok nyomába léphetnének. Nincs ez másként a Játék a kastélyban esetében sem, de az a színház, amely műsorra tűzi, bizton számíthat közepes sikerre. De azért tegyük hozzá, hogy a darab bizony megkopott kicsit, a színhely tökéletes anakronizmus (egy grófi kastély), s a hajdan szikrázó párbeszédek is veszítettek fényükből. Az igazán nagyokhoz az idő mindig hozzátesz valamit, Molnár esetében az évek csak koptatják darabjait... A pécsi színház előadása kifejezetten jó, Konter László rendező visszatalált a régi Vígszínház hangulatába, s ha újat nem is tett a darabhoz, biztosan halad a hagyomány útján. A szereplők közül Győri Emil, Paál László, Vallai Péter és a kitűnő Bárány Frigyes szolgálja legjobban a vígjátékot, Sír Katalint halványabbnak láttuk, a kelleténél affektáltabbra formálta szerepét. Tv-napló Muslicák a liftben Vészi Endre tévéfilmje a népmesék igazságszolgáltatásával teszi jóvá a Jusztiniát ért sérelmeket, de valami azért mintha hiányoznék ebből a darabból Túl széles alapokról indul, s az epikai expozíció lassan, lassan megbosszulja magát, ugyanis végül egy szerény anekdota keretei között találjuk magunkat, s hiába a kitűnő kömyezetrajz, az éles vonalakkal megrajzolt jellemek, az egy mondatba foglalható történet nem tölti ki a kereteket. Ezért van az is, hogy Jusztiniával kapcsolatban nem igazi a rokonszenvünk, elhisszük, hogy útálja gazdáit, akik komiszul bánnak vele, bár a mai takarítónő-hiányban valószínűleg ezen könnyen tudna segíteni. Jusztinia gyűlölete sem eléggé motivált, következésképp azt sem érezzük, hogy cselédsorsában is fölötte áll erkölcsileg gazdáinak. Kár, mert néhány részlet sokat ígért. A pénzsóvár . házaspár svájci utazása, a hercegnő hűvös elzárkózása igazán pompás részletek, csak az egésszel kapcsolatban van némi hiányérzetünk. A részletekben Vészi nem tagadja meg írói kvalitásait, de az egész valahogy megoldatlanul hat. A szereplők közül Lázár Máriára emlékezünk szívesen, akinek meggyőző játéka uralta a darabot. CSÄNYI l. Két okos könyv A „Mit kell tudni” sorozat két könyvecskéjéről szól ezúttal a recenzens, olyan kiadványokról, melyek híven előző társaikhoz, széles érdeklődésre tarthatnak számot az olvasó közönség körében. A Kubáról szóló zsebkönyv felfokozott hangulatok között jelent meg, hisz vetélkedők dömpingje zajlik már hónapok óta, a világifjúsági találkozó ez évben a szigetország rendezésében kerül sorra, így már a felkészüléshez, a „nagy utazást” megelőző VIT- vetélkedők segédanyagaként is nagy szolgálatokat tett és tehet. Egy karcsú kötetben összefoglalni mindazt, ami egy ország, különösen egy — hazai szemszögből — fölöttébb távoleső sziget életéről, történelméről, gazdaságáról fontos lehet, nem könnyű feladat, s akkor még nem is szóltunk a nyilván gazdag és érdekes, mert európai érdeklődésű olvasó számára egzotikus kultúráról, művészetekről. A Kuba^könyv nem okoz csalódást, s bár csupán kistestvére az országról regélő vaskosabb kiadványoknak, igen lényeges alapismereteket tartalmaz, melyek termékeny bepillantást engedélyeznek Kuba sajátos atmoszférájú világába, s ne feledjük: Fidel Castro országa a legelső szocialista állam amerikai földön ___ Szerencsés adalék a k ötet végén függelékként az ország nemzeti himnuszától a magyarul is olvasható szépirodalmi művekig terjedő „mellékesek” sora. A még vetélkedő csapatok tagjainak sem késő még el-, illetve újraolvasni, kibiceknek csupán ajánlottan kötelező olvasmány ... A másik szigetország — kicsit nagyobb területtel — Japán. A sorozat köteteinek felépítését követve általános bevezetővel nyit (tehát földrajzi jellemzők, történelmi áttekintés), ám észrevehetően — arányaiban is — több teret enged az ország jelenkori történetének, tanulságos múltját is bele-beleszőve, valamint a tőlünk igen messze eső vallási és kulturális szokásrendszernek, s a párt- és tömegszervezetekről is sokoldalú és terjedelmes kivonatot ad. (Jellemző adatként: csak a fentiekről mintegy 70 szól a 211 oldalt tartalmazó könyvecskében.) Minthogy Japán szerepe igen nagy (s még bizonnyal növekszik is jelentősége) a világgazdaságban, hasznos és elgondolkodtató elemzést olvashatunk a japán gazdaság mindennapjairól és — a gazdasági hangsúlynak megfelelően — a nemzetközi politikában betöltött szerepéről. Közismerten színesek hazánk és Japán kulturális kapcsolatai, s él is valami „ősi” szimpátia a két nép között, bár ennek turisztikai vetüle- te — éppen a nagy földrajzi távolság miatt — alig említhető; a magyar olvasók érdeklődése igen nagy Japán iránt, ezt bizonyítja a szigetekről kiadott egyéb útikönyvek hatalmas sikere. A Mit kell tudni Japánról? című könyv szélessbb skálán adja a lényeget lekötelezőén olcsó áron, nélkülözhetetlen foglalat a szubjektív hangvételű Útleírások tarka- dzsungelében. DRESCHER ATTILA Jövő héten a Keserű csokoládé című olasz filmről írunk
