Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-26 / 122. szám

1978. május 26. ^ÍÉPÚJSÁG 3 II palánk Hidrofúrásos szőlőültetés A vörös borok hazájában, Villányban lesz az ország legnagyobb kékszőlő-szaporító te­lepe. A nemes borairól híres villányi gazdaság a nyolcvanas évekre megkétszerezi oltványtermését. A gazdaságban most kezdték meg az új, 150 hektáros törzsültetvény telepítését, hidrofúrásos módszerrel. Kizárólag kékszőlőfajták kapnak itt helyet. Termő­re forduláskor hatmillió oltványt ad a telepítés. A gazdaság ily módon járul hozzá borvidékeink rekonstrukciójához és a KGST-n belüli növekvő exportunkhoz. (MTI Fotó — Bajkor József felvétele — KS) ßtti Minőség ■ es pozíció Fagyleltár Az idei tavasz szeszélyessé­gét leginkább az Állami Biz­tosítóinál lévő lajstromból ál­lapíthatjuk meg, hiszen itt pénzről van szó, a forintra meg, jó szokásunk szerint igencsak figyelünk. Jelentős területeket ért a tavasszal, meglehet a télen is, fagykár. A károk egy részét már felbecsülték és megkezdték a gazdaságoknak a pénz átuta­lását. Ezideig 292 662 forintot fizettek ki fagykárért: a re- gölyi Kaposvölgye Termelő- szövetkezet 44 hektár cukor­répáját érte kár, a tengelici Űj Élet négy hektár zöldpap­rikája, 10 hektár paradicso­ma károsodott, a pusztahen- csei Kossuth szövetkezet 9 hektár görögdinnyéjét, a Paksi Állami Gazdaság 30 hektáros paradicsomát tette tönkre a fagy. A nem teljes fagyos­névsor : Kossuth Mgtsz, Pusztahencse, 37 ha szőlő: Dunamenti Egyesülés, Paks, 106 ha szőlő; PÁG 263 ha szőlő, Alsótengelici Á. G. 156 ha gyümölcsös, Közös Vállal­kozás, Dunaföldvár 23 ha gyü­mölcsös; Zöldmező Tsz, Döh- rököz, 5Q ha gyümölcsös; Vö­rösmarty Tsz, Pincehely, 34 ha gyümölcsös; Aranykalász Tsz, Tolna, 54 ha szőlő; né­metkéri Haladás Tsz, 23 ha szőlő; tengelici Petőfi Tsz 14 ha paradicsom. A felsoroláshoz kommentárt fűzni fölösleges, hiszen aki gazdálkodik, tudja milyen kárt jelent ez a sok-sok hek­tárnyi jégverés. Még azért próbáljuk meg összegezni, az ÁB nem végleges informá­ciója szerint, mennyi fagykár volt az idén, íme: 550 ha sző­lő, 300 ha gyümölcsös, 150 ha kertészeti kultúra, 400 ha a háztáji gazdaságokban — amint az időjárás alakul, ta­pasztaljuk, sajnos arra szá­míthatunk. hogy az év folya­mán még több alkalommal lesz jég-, vihar- és egyéb ele­mi kár.- Pj ­Ha az újságíró a külföldön működő kereskedelmi kiren­deltség irodájában találomra kiválaszt néhány aktát a polcról — úgyszólván perce­ken belül pontos képet kap gazdasági problémáink egy részéről. Levelezések, kimért és izgatott hangú telexek, föl­jegyzések sorakoznak egy­máson : egyetlen aprócska ügy dokumentumai. Mind­össze annyit rögzítenek a té­nyek, hogy egy magyar vál­lalat megígérte, szerződésben elvállalta a nem túl nagy té­tel bor szállítását, ám ezt a szerződést nem tudta teljesí­teni. Több hetes, hónapos ké­sésbe került, s emiatt üzlet­fele bizalmát alaposan meg­rendítette. Ha utánanézünk a dolog­nak, az is kiderül: csupa menthető oka van a késés­nek: a külkereskedelmi vál­lalat hiába kérte, követelte időben a szállítmányt; a ter­melő nem tudta hamarabb előállítani, mert késett az érés. Az érés azért húzódott el, mert a betakarítás később történt, és a szüret is, no meg munkaerő-, raktározási, s egyéb problémák adódtak. A napok a végén hetekké kere­kedtek. Magyarázattal nem lehet kereskedni Mint utaltunk rá — egyen- kint megmagyarázhatók az okok, sőt nekünk már-már magától értetődőek. Ám bár­mennyire azok, a külföldi kereskedőt nem érdeklik. Még udvariasságból sem, hi­szen ő abból az áruból él, amit vesz és elad. Magyará­zattal természetesen nem tud kereskedni, ezért ha nem kap magyar árut, vesz portugált, spanyolt, jugoszlávot — s számára az ügy lezárult. Az esetek egy részében számunk­ra is. .. A jelenlegi nehéz vi­lágpiaci helyzetben — ame­lyet a kereslet gyengesége, nyomott késztermékárak és heves konkurrenciaharc jelle­mez — az efféle apró ügyek súlyosan esnek latba: a kis pozícióvesztés azért veszélyes, mert egész termékcsoport piaci helyzetét képes elron­tani azzal, hogy teret nyit a konkurrenciának, a verseny­társaknak. Példák tucatjait sorolhat­nánk a gépipari, vagy a me­zőgazdasági cikkek eseteiről, amelyekben a késés megza­varta az üzleti kapcsolatokat, kárt okozott a hazai terme­lőnek, külkereskedőnek — végső soron a népgazdaság­nak. De nem csupán e tárgy­körből vehetők elő tanulsá­gos ügyiratok: a szerződés­ben vállalt minőségi követel­mények megszegése, illetve a nem szerződésszerű szállí­tás egyéb módozatai szintén ide sorolandók. Aligha vélet­len, hogy az oly sikeresnek ítélt magyar szalámi nemrég kellemetlen szenzációt szol­gáltatott: Angliában, illetve az NSZK-ban emeltek ellene jogos panaszokat. A követ­kezmény: a magyar szalámi­export csökkenése, illetve egyes hazai gyártók kivitelé­nek átmeneti beszüntetése volt. Csak panaszkodnak Joggal merül fel a kérdés: mi a baj? Hazai gyártóink talán fegyelmezetlenebbül szállítanak, rosszabb minősé­gű terméket produkálnak? Néha csakugyan ez a helyzet, hiába szépítenénk a dolgot. De ez ritkább. A esetek dön­tő hányadában az a problér mák forrása, hogy az ugrás­szerűen növekvő követelmé­nyekkel nem tartanak lépést hazai gyártóink. Hogy foly­ton panaszolják ugyan — ne­héz a világpiaci helyzet! —, de ennek konzekvenciáit nem vonják le kellően a munká­jukban : a határidőkkel ugyanúgy bánnak, mint ami­kor nagy volt a kereslet, s Tegnap rájöttem arra, mi­ért kerítik be az építkezése­ket. Hozzáfogtak az egyik város mellékutcájában a csatorna újjáépítéséhez, vagy új épí­téséhez, a lényeg: dolgozik a Cölöpverő Vállalat munka­csapata. Nem is csöndesen, hiszen a cölöpverők, meg a nagy motorok igencsak han­gosak — ez természetes. Ez át is hallana a kerítésen, ha volna. De itt nincs kerítés, s így a lakosság látja is a mun­kát, amely nem lázas ütem­ben, hanem igencsak kényel­mes tempóban történik, ha ezt merem egyáltalán tem­pónak nevezni. Sok ráérő nyugdíjas, hazafelé igyekvő ember áll meg a munkahely mellett, és a járdáról figyel: négy ember valamilyen olaj­félével keni a szádlemezeket. Komótosan. Először rágyújta­nak. s megtámasztják a kor­látot, amely védi őket, hogy bele ne essenek a gödörbe. Elszívják a cigarettát, akkor még nézik a forgalmat egy kicsinykét. Jönnek, mennek a csinos hölgyek, megjegyzések kísérik útjukat — a munka­hely mellől. Sziszegnek, cup­pognak a munkások. És tá­masztják a korlátot. Aztán előveszik a drótkefét, simo­gatják az acéllemezt, meg- megállnak. aztán megint fi­gyelik a forgalmat... És a cölöpverősök is... És én arra jöttem rá, amint vagy fél óráig figyel­tem a lázasnak nem mondi ható munkát, hogy azért ke­rítik be a munkaterületet — általában — az építőiparban, hogy a kívül állók, a beava- tatlanok ne lássák, ne tapasz­talják még, hogy miért lassú a kivitelezés nálunk. .. Persze nem palánk kellene az építkezések köré, hanem az építkezéseken valami gyor­sabb munka, legalább látszó­lagos. hogy a sürgés-forgás láttatva lenne a közönséggel — ha már bámészkodásra megadatott a lehetőség — palánk nélkül. PÁLKOVÁCS JENŐ kisebbek a megrendelői igé­nyek. A MERT — a Minőségi El­lenőrző. Rt. — a Külkereske­delmi Minisztérium megbízá­sából nemrég alaposan meg­vizsgálta a kivitelre kerülő termékeinket. Megállapításai — enyhén szólva — elgon­dolkodtatok. Az exportcik­kek minőségi színvonala ja­vult ugyan, néhány árué egé­szen figyelemreméltóan, ám nagy többségüké alig-alig változott. Figyelem a kerítés mögötti munkára Kétségtelenül elkoptatott, örökzöld téma a minőség, a határidő, s lám most mégis újból előhozakodtunk velük. Igen, szóba hoztuk őket — mert nem lehet kipipálni fel­adataink közül — elsősorban az intő jelek miatt! Újból és újból figyelmeztetnek rá a jelentések, a vizsgálatok és sajnos az üzleti sikertelensé­gek. Ismét és ismét fölhíva a. figyelmünket a vállalatok kerítése mögötti munkára, szemléletre — illetve arra is, hogy mennyire nem elég ki­zárólag követelményeket fo­galmazni, feladatokat szabni, szentenciákat mondani ebben az ügyben. Talán arra is szükség len­ne — most már mind sürge­tőbben —, hogy a vállalati gazdálkodás megítélésében, az érdekeltséget szabályozó követelményekben méltó he­lyet kapjanak a mennyiségre ösztönzők mellett a jó minő­ségű munkára késztetők. Rö­viden fogalmazva: a gyártó­kat az eddigieknél lényegesen jobban kellene érdekeltté tenni termelésük minőségé­nek javításában. Talán még az sem túlzás: olyan közgaz­dasági szabályozókra van szükség, amely kikényszeríti a minőségi tartalékok gyors és hatásos feltárását. MATKÓ ISTVÁN Pártnapok a megyében Május 29. 16.00 Tamási pb, István József, megyei tanács­elnök-helyettes. Május 29. 19.00 Pincehely, pártház, Fiáth Attila politikai munkatárs. Május 29. 14.30 Tolna, párt­székház Harmat József, MSZMP mb oszt. vez. Május 29. 19.00 Gyönk, dr. Pájger Vince megyei fő­ügyész. Május 29. 19.00 Nagydorog, Csajbók Kálmán, a HNF me­gyei titkára. Május 29. 14.15 Bonyhád, cipőgyár, Mosonyi Gyula po­litikai munkatárs. Május 30. 14.00 Dombóvár, városi tanács, Vígvári And­rás, a politikai főiskola do­cense. Május 30. 16.00 Dunaföld­vár, dr. Péter Szigfrid, az MSZMP mb osztályvezetője. Május 30. 19.00 Decs, mű­velődési ház, Kovács János, a járási párt-vb tágja. Május 31. 14.00 Paks, atomerőmű, Tolnai László, a Külügyi Intézet osztályveze­tője. Június 1. 14.30 Paks, állami gazdaság, Lukács István, az MSZMP mb osztályvezető­helyettese. Június 1. 14.00 Szekszárd, (összevont) dr. Balogh And­rás, a KB külügyi osztályá­nak munkatársa. Június 2. 15.00 Bonyhád (összevont) Illés Tibor, a KB alosztály vezető j e. Június 2. 14.00 Paks, kon­zervgyár, dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke. Június 2. 14.30 Bátaszék, művelődési ház, Horváth Jó­zsef, az MSZMP mb titkára. Június 5. 19.00 Tevel dr. Gyurkovics Lajos, az oktatá­si igazgatóság tanszékvezető­je. Június 5. 19.00 Mőcsény, Daradics Ferenc, az MSZMP jb első titkára. Június 5. 19.00 Kisvejke, László Péter, az MSZMP jb titkára. Június 5. 14.15 Bonyhád, vasipari szövetkezet, Fejes István, a Népújság főszer­kesztője. Június 7. 14.00 Simontor­nya, művelődési ház, Egyed Mihály, az SZMT vezető tit­kára. Június 7. 14.15 Bonyhád, ZIM-tanácsterem, Szabó Gé­za, az MSZMP mb osztályve­zetője. Június 7. 16.00 Dalmandi Á. G. kultúrház, dr. Király Ernő, az MSZMP mb titkára. Június 8. 15.00 Dombóvár, csavaripari vállalat, Hornyák László, az oktatási igazgató­ság igazgatója. Június 9. 18.00 Fadd, párt­székház, Szajki László, az MSZMP jb titkára. Június 12. 16.00 Hőgyész, K. Papp József, az MSZMP mb első titkára. Beköltözés Jó helyen van ez a ház. A magasabb emeleteken lakók lelátnak a Dunára, akinek éles a szeme, még azt is lát­hatja, milyen nemzet hajója hasítja a vizet. Szemben, az utca másik oldalán öreg há­zak sorakoznak, a konzerv­gyárig. úgy hírlik, hogy ez az egész hatalmas terület park lesz valamikor. A vé­génél, a 6-os útnál strand és autóbusz-pályaudvar épül. Emitt, a másik oldalon van a rendelőintézet, a gyógyszer- tár, a Gelka, nemsokára megépül a szálló és az étte­rem, s még előbb és még kö­zelebb egy áruház. Paks városközpontnak ki­jelölt részében lakik 41 csa­lád egy házban, három lép­csőházban. A lakás minden­kinek úgy kellett már, minta kenyér. Azt mondta a lakás- elosztó társadalmi bizottság egyik tagja, végre úgy sike­rült elosztani, ahogyan a leg­igazságosabb. Szövetkezeti lakások, sok kedvezménnyel, sok gyercKkel, nagy ablakok­kal, központi fűtés nélkül. Pakson egyelőre . csak az atomvárosban vannak köz­ponti fütéses házak. A tízes lépcsőházban haj­lékra talált 14 család a mai Paks teljes képét adja: egy kotrómester, egy gyógysze­rész, egy vízvezeték-szerelő (az erőmű lakótelepén dol­gozik), egy autóbuszvezető, egy orvosassziszterns, egy pincér, egy labdarúgó (fele­sége tanácsi dolgozó), továb­bá konzervgyári és szövetke­zeti dolgozók, meg egy új­ságíró. Négy lakásban egye­dülálló nők, gyerekekkel. Beköltöztek a lakók, a lép­csőházban kevés falat vertek le, sokat szitkozódtak a nem működő bojlerek miatt, a ha­nyagul összeszerelt vízvezeté­kekért, meg azért is, mert a központi tv-antennát jó két hét után hozták működőké­pes állapotba. Most a tüzelő­tároló kamrák közös vasajta­ját akarják megjavíttatni, azokkal, akik fordítva tették be és úgy hegesztették rá a forgó tartórészt, hogy nem le­het becsukni. Örületes huzat van az egész földszinten, mert a hátsó kijárati ajtót ki­törték a gyerekek — csupa üveg volt, védőrács nélkül. A bejárati ajtó is nehezen akad meg a helyén, legtöbbször kitárul. A huzattal, a széllel együtt tódul be a Táncsics utca nagy forgalmának por­tömege. De amúgy jó ez a ház. Sok a kisgyerek és most már könnyű a fürdetés, nem kell albérleti zugokban kínlódnia senkinek. Meg is látszik a gyerekek kedélyén. A rende­zetlen házkörnyéket pompás játszótérnek tartják, nem okoz nekik gondot a sok kis gödör, törmelék. A szemetet a lakók eltakarították (az építőipari szemetet is), csak el kellene hordani a telek széléről. Mázsás betontöm­bök ugyancsak elszállításra várnak. Ha majd eltűnnek innen, parkosíthatnak. Jó ez a ház, mert a szemét­eltakarítás után összebarát­koztak néhányan, megittak két pohár bort a lépcsőn, az­tán a lépcsőre feljárót csi­nált a kotrómester a gyerek­kocsiknak, először deszkából, majd betonból. Egyik szom­széd kötésgyorsítót hozott a betonba, ne tapossák szét, le­gyen tökéletes a feljáró. Kukaedényeket vettek, a lehető legolcsóbban a mező- gazdasági boltból: valaki megtudta, hogy ott használt, de tökéletesen ép kukák van­nak, gyerünk, már hozták is. Aki éppen ráért. Ez a ház jó. Jó, hogy délre néznek az ablakai és nagyon jó, hogy tavasz van, mert az órási ablakon annyi fény árad a szobába, hogy bent a kisfiú hunyorog délidőben, árnyékban, de mire eljön a nyár, megszokja majd ezt a csodafényes helyzetet. CEMENCI JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents