Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-26 / 122. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 122. szám ÁRA: 0,80 Ft 1978. május 26., péntek Mai számunkból FAGYLELTÁR (3. old.) A KÖZOKTATÁS KÉRDÉSÉI (4. old » VÁROSOK ÉS EMLÉKEK (4. old.) ÜNNEPI KÖNYVHÉT (5. old.) HIDROFÚRÁSOS SZÖLŐÜLTETÉS (3. old.) New York, ENSZ-közgyűlés Amerikai és svéd álláspont a leszerelésről Kádár János látogatása a DlVSZ-ben Adni és kérni „Szavak, szavak, nagy szavak” — legyintett egy ismerősöm a munkahelyi légkörrel is foglalkozó ér­tekezlet után. Bizony elő­fordul néha, hogy csak a beszéd kedvéért beszélünk, sokszor olyan dolgokról is, amit egy árva szó nélkül el lehetne intézni, ha nem sajnálnánk rá az időt, a fáradságot. Ami azt illeti, jó lenne sokszor, ha nem­csak beszélnénk arról, hogy hogyan segítse egyik em­ber a másikat, de meg is hallgatnánk egymást, fi­gyelnénk arra, hogy mit mond, miről panaszkodik a munkatárs, a szomszéd, a rokon, s ha eszünkbe jut, szépen, nyugodtan el is mondanánk; véleményünk szerint mi lehetne a meg­oldás. Jó lenne, ha minden egyes munkahelyen a csa­ládi, munkahelyi gondok­kal küzdő kollégának a kritikus időszakban meg­próbálnák elterelni a fi­gyelmét — amennyire le­hetséges. Nem könnyű do­log, de meg lehet tenni. Esetleg úgy, hogy többféle feladattal, elfoglaltsággal, bízzuk meg, vagy mikor észrevesszük, hogy már megint a dolgain tépelődik, olyasmiről kezdünk el be­szélni, ami őt érdekli. Meg­tehetjük, hisz ismerjük egymást. „Szavak, szavak” — mondja ismerősöm — a múltkor nekem is annyi bajom volt és senki sem törődött velem.” — Ez egyébként nem igaz, csak­hát rövid idő alatt elfelej­tődött. Az viszont igaz, hogy mikor megkérdeztem: „És mondd, te segítettél már valakin?” — hebegett, habogott, magyarázkodni kezdett: az ő helyzete „spe­ciális” tudniillik annyira elfoglalt, hogy... Nem hall­gattam végig. Mert az, aki szóáradattal válaszol a va­lóságos tartalommal bíró, tettekkel bizonyítható „szavakra”, tényleg nem érdemli meg a figyelmet. Egyelőre legalábbis. Aki csak kérni tud, de adni nem, jobban teszi, ha szép csendben meghúzza ma­gát és hallgat. Jól tudja mindenki, hogy az ilyen típusú ember nem túlzottan népszerű. Még az összetartó, egymás hibáit takargató kis csoportból is kicsapódik idővel; hisz egy jó közösség attól erős, és erősödik, hogy a csoport tagjai segítik egymást. Ha kell egy húszassal, ha kell téglahordással, kapálással, vagy egy félmondattal, ami lehet, hogy közhely, de az adott esetben nem ez a fontos. Mondják sokszor, akkor érzi jól magát az em­ber a munkahelyén, ha megbecsülik. így is van. Azt viszont soha ne feled­jük, a megbecsülés nem az égből jön, s csak akkor lesz benne részünk, ha mi is megbecsüljük a kollégáin­kat, ha segítjük egymást, ha igyekszünk kis közössé­günk légkörét úgy alakít­gatni, hogy környezetünk­ben mindenki jól érezze magát. d­New York, Pirityi Sándor, az MTI tudósítója jelenti: New Yorkban, az ENSZ székhelyén csütörtökön a Francia Köztársaság elnöké­nek beszédével folytatta mun­káját a világszervezet köz­gyűlésének rendkívüli ülés­szaka. Franciaország az egyetlen olyan atomhatalom, amely államfőjét küldte el erre a tanácskozásra, de amely — Kínával együtt — mindeddig mereven távoltar­totta magát a nemzetközi le­szerelési tárgyalásoktól. Az általános vita második nap­jára további nyolc felszólalást irányoztak elő. A szerda esti ülésen hang­zott el Walter Mondale ame­rikai alelnöknek a leszerelés szempontjából „tárgyszerű”, de katonapolitikai szempont­ból élesen szovjetellenes be­széde. Az amerikai államfér­fi fizikailag az ENSZ-közgyű- léshez beszélt, de beszéde ja­varészt a NATO-nak szólt, amely lázasan készül wa­shingtoni csúcsértekezletére. Walter Mondale elmondot­ta, hogy a világ egy évi ka­tonai kiadásai elérték a 400 milliárd dollárt, ami percen­ként körülbelül egymillió dolláros „ráfordítást” jelent és jelenleg a világon összesen 26 millió ember teljesít ka­tonai szolgálatot. A szónok a fegyverkezési hajsza borzal­mainak ecsetelésekor azon­ban következetesen elmulasz­totta az Egyesült Államok felelősségét méltatni. Az amerikai alelnök hang­súlyozta ugyan a nemzetek és a kormányok illetékessé­gét biztonsági kérdésekben, de a fegyverkezési versenyt a „technológiára, a némzet- közi feszültségre és a törvé­nyes biztonsági megfontolá­sokra” vezette vissza, kihagy­va a felsorolásból az ameri­kai katonai-ipari komplexu­mot, amelynek félelmetes szerepére pedig már a Mon­dale által idézett Eisenhower elnök is felhívta a figyelmet. Mondale azt állította, hogy az amerikai katonai költség- vetés „reálisan” nem na­gyobb, mint az ötvenes évek végén volt, és alacsonyabb a tíz év előttinél. Elmondta, hogy a Varsói Szerződés há­romszoros harckocsifölénye, a „Nyugat-Európára szege­zett” új szovjet rakéta „újabb fokozata a pusztítóképesség­nek”, ám szerinte az Egyesült Államok csak mérsékelten szándékozik növelni katonai kiadásait. Mondale alelnök végül pon­tokba szedve előterjesztette az Egyesült Államok lesze­relési elképzeléseit. Előre he­lyezte a hadászati nukleáris fegyverek „lényeges csök­kentését” és a fejlesztésükben bevezetendő minőségi korlá­tozást. Itt ismét drámai ké­pet adott a szovjet rakéta­potenciálról, sőt addig ment, hogy annak fejlesztése „szö­ges ellentétben van mindaz­zal, amire a rendkívüli ülés­szak törekszik”. Az amerikai alelnök egyetlen szót sem ejtett a Trident-programról, a cirkáló szárnyasrakétákról, a neutronfegyverről, arról az egész fegyverkezési tűzijá­tékról, amellyel éppen a Pentagon készült erre az ülésszakra. Az „atomcsend” és az „atomsorompó” témakörében, az új típusú tömegpusztító fegyverek eltiltása kérdései­ben, a hagyományos leszere­lés és a regionális fegyverke­zéskorlátozás komplexumában az alelnök csak megismételte az ismert amerikai álláspon­tot, viszont technikai és tu­dományos hozzájárulást ígért a leszerelési folyamathoz. Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök és Simon Alberto Con- salvi venezuelai külügymi­niszter után a rendkívüli ülésszak meghallgatta még a svéd miniszterelnököt. Mint ismeretes, Svédország egyike a legaktívabb leszerelési po­litikát folytató, ugyanakkor a legjobban felfegyverzett és a legnagyobb fegyverkivitelt lebonyolító semleges álla­moknak. Thorbjörn Fälldin svéd mi­niszterelnök hangsúlyozta: „A fegyverkezési hajsza bű­vös körét a nemzetek, a né­pek és az egyének közötti növekvő bizalommal és meg­értéssel lehet csak áttörni. Világméretű enyhülést kell kezdeményezni. A svéd kormánynak az a véleménye, hogy a nukleáris fegyverek valamennyi típu­sának folytatódó fejlesztését le kell állítani, „tekintet nél­kül arra, hogy egyik katonai hatalom hajt-e végre ilyen fejlesztést, vagy a másik”. A svéd kormányfő szembe­helyezkedett a neutronfegy­verrel, de ő is célozgatott bi­zonyos szovjet rakétákra, amelyeket a NATO SS—20-as jelzéssel illet. A szónok megerősítette, hogy a svéd kormány ragasz­kodik az atomsorompó-rend- szerhez és nem szándékozik atomfegyverekre szert tenni. Végül javasolta, hogy a bé­csihez hasonló regionális haderőcsökkentési tárgyaláso­kat a világ más térségeiben is kezdjenek, majd síkraszállt a különösen veszélyes hagyo­mányos fegyverfajták betil­tásáért (MTI) Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön látogatást tett a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség székházában Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának és Kovács Jenőnek, a KISZ KB titkárának kíséretében. Ká­dár Jánost a székház? előtt a DlVSZ-iroda tagjainak és magyar dolgozóinak élén Er­nesto Ottone, a DÍVSZ elnö­ke és Barabás Miklós, a szö­vetség főtitkára fogadta. Az MSZMP KB első titká­rát a DÍVSZ és a KISZ kap­csolatairól a világszövetség munkájához nyújtott magyar támogatásról, valamint a magyar apparátus munkájá­ról Barabás Miklós tájékoz­tatta. Ezután Kádár János meg­tekintette a nyomdát, majd a szövetség párt- és társadalmi szervezeteinek vezetői is­mertették munkájukat. Ezt Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke csütörtökön hi­vatalában fogadta George Fernandes indiai iparügyi minisztert, aki a magyar— indiai gazdasági és műszaki­tudományos együttműködési vegyes bizottság most véget ért budapesti ülésszakán indiai Szerdán este háromoldalú katonai bizottság felállításá­val ért véget Szelim al-Hossz libanoni miniszterelnök. Jász- szer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke és Szarni al-Khativ ezredes, a Libanonban állo­másozó arabközi biztonsági erők parancsnoka részvételé­vel a libanoni fővárosban megtartott megbeszélés, amelynek legfőbb célja a li­banoni—Palesztinái kapcsola­tok további szabályozása volt Dél-Libanon Izrael által tör­tént megszállásával kialakult új helyzet után. A megbeszélésekről kiadott hivatalos közlemény hangsú­lyozza a libanoni—Palesztinái kapcsolatok megőrzésének szükségességét. A libanoni kormány és a PFSZ megál­lapodott: folyamatos és állan­dó kapcsolatokat tart fenn egymással annak érdekében, hogy olyan módon alakítsák ki a libanoni—palesztin vi­A kisiparosok Tolna me­gyei szervezetének székházá­ban tegnap vendégeket fogad­tak. A lengyel ipari kamara hazánkban tartózkodó kül­döttsége Andrej Zavarncski elnök vezetésével Szekszárd- ra látogatott. A köldöttség tagjai: Mjcikslav Jasik és Leha Tsesak. A KlOSZ-szék­követően a DÍVSZ irodája Ernesto Ottone elnökletével ünnepi ülést tartott, amelyen a szövetség elnöke bemutat­ta az iroda tagjait, majd a DÍVSZ X. közgyűléséről és a szövetség azóta kifejtett sok­oldalú tevékenységéről tájé­koztatta a vendéget, s köszö­netét mondott a magyar nép­nek, a magyar kormánynak, a DÍVSZ munkájához bizto­sított kiváló feltételekért és az ifjúság vendégszeretetéért. A továbbiakban az indiai, a kubai, a libanoni, a szovjet és a szudáni ifjúság képvise­lője ismertette a szövetség­nek az egyes világrészekre kiterjedő tevékenységét. A tájékoztatók után Kádár Já­nos megköszönte a szívélyes fogadtatást, s az MSZMP KB nevében üdvözölte az ünhepi ülés résztvevőit és további si­kereket kívánt a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetség­nek. Az ünnepi ülésen a szö­vetség elnöke átadta Kádár Jánosnak a DÍVSZ emlék­plakettjét. (MTI) részről a tárgyalásokat ve­zette. A szívélyes légkörű talál­kozón jelen volt Keserű Já­nosié könnyűipari miniszter, a vegyes bizottság társelnöke és ott volt Árun Kanti Das, az Indiai Köztársaság buda­pesti nagykövete is. (MTI) szonyt, amely „Libanon szu­verenitásának megőrzésével szolgálja a Palesztinái ügy érdekeit is”. A palesztin fél ennek érde­kében kifejezte hajlandósá­gát, hogy kész együttműköd­ni az UNIFIL-erőkkel és ab­ból a célból, hogy elősegítse Libanon szuverenitásának mielőbbi helyreállítását, be­szünteti a fegyveres tevé­kenységet Dél-Libanonban. A közlemény kiemeli, hogy a megállapodásban foglaltak célja az izraeli csapatok Dél- Libanonból történő teljes ki­vonásának elérése, s a végre­hajtást a szerdai ülésen létre­hozott háromoldalú katonai bizottság ellenőrzi. Eliasz Szárkisz ^libanoni ál­lamfő a kabinet szerdai ülé­sén kijelentette, hogy a pa- lesztinaiak libanoni jelenléte nincs kapcsolatban az ENSZ- erők dél-libanoni tevékenysé­gével. (MTI) házban a vendégeket Komá­romi József megyei elnök és Simon József megyei titkár fogadta. Vendégeink tájéko­zódtak a megye kisiparosai­nak életéről, munkájáról, majd délután a tamási KlOSZ-szervezethez látogat­tak, ahol találkoztak a helyi kisiparosok képviselőivel. Uj extrudersorok A BKV szekszárdi gyárában idén öttel gyarapodik az extrudáió gépsorokból álló gép­park. A meglévő tizenhét mellé három NDK-, egy NSZK-beli és egy olasz gépet állí­tanak be. Ezzel nemcsak a termelés volumene emelkedik, hanem bővül a termékválasz­ték is. Az NSZK-ból ugyanis egy olyan berendezés érkezett, amelyen dréncsövet gyár­tanak. Ezt a perforált falú műanyag csövet a mezőgazdaságban használják. A talajba süllyesztve az öntözést, illetve talajvíz elvezetését oldják meg vele. Képünkön az idén munkába állított első NDK-gépsor, s mellette a másikat ezekben a napokban szerelik. Fotó: Sz. L. Lázár György fogadta az indiai ipariigyi minisztert Hlegallapodas Bejrutban A palesztinok megszüntetik akcióikat Dél-Libanonban Lengyel vendégek a KlOSZ-nál

Next

/
Thumbnails
Contents