Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-21 / 118. szám

12 Képújság 1978. május 21. t MAGAZIN Jt MAGAZIN MAGAZIN ;- * MAGAZIN MAGAZIN ' MAGAZIN . MAGAZIN " , MAGAZIN , : MAGAZIN MAGAZIN i MAGAZIN MAGAZIN 1 Tanulni a természettől Az Eiffel-torony szerkeze­te elvileg hasonlít a maga­sabb rendű emlősök síp­csontjának felépítéséhez. A korszerű repülőgépek szárnyprofilja a tokhalak formáját utánozza. Az üre­ges, cső alakú építmények pontosan követik a növé­nyek szárának szerkezetét. Számtalan példát sorolhat­nánk még fel arra, hogy a mérnökök — maguk sem sejtve — sokszor a termé­szet megoldásait másolják. Az utóbbi évtizedekben vi­lágossá vált a kutatók előtt, hogy az élő természetben rengeteg olyan „találmány” rejlik, amely jelentősen meggyorsíthatja a korszerű műszaki eszközök, mechani­kai berendezések, rádió­elektronikus műszerek, ki­bernetikus rendszerek meg­alkotását. Ezek felkutatását és tanulmányozását ma már önálló tudományág, a bioni­ka végzi. Ezt a biológia és a technika határán kiala­kult t új tudományágat a gondolkodás frissesége jel­lemzi. A repülőgéptervezők fi­gyelme az utóbbi években egyre inkább a rovarok felé fordul, miután a madarak repülési technikájának tit­kait már meglehetősen jól ismerik. A helyből való fel­szállás, a villámgyors ma­nőverezési képesség megol­dását bizonyára a szárnyas rovaroktól fogják ellesni. Fogpótlás — fémvázon Jelentős előrepélést és részben megoldást jelent a fémvázbeültetés módszere, mert ahhoz, hogy a rágás elfogadható legyen, a fogak­nak jól rögzített, stabil alapra van szükségük. A fémváz rögzítésére két mód is kínálkozik. Lehetőség van a felső vagy az alsó áll­csontba horgonyzásra, ami azt jelenti, hogy a csontba csak a fogműből kinyúló, s azt rögzítő műgyökeret (csa­pokat, csavarokat, stb.) erő­sítik be. A gyakoribb meg­oldás az, amikor a fémvá­zat nem erősítik bele az áll­csontba, hanem pontosan ráillesztik, mégpedig úgy, hogy a csonthártya kívülről befedje. Ebben az esetben tehát egy — a csonthártya és az állcsont között nyug­vó — vázszerkezetet alakí­tanak ki. A műtétet úgy végzik, hogy a beteg ínyét érzéste­lenítés után felvágják és az így szabaddá tett felső vagy alsó állcsontról gipsz vagy különféle műanyagok segít­ségével lenyomatot vesznek. Ezt használják fel a fémváz elkészítéséhez, amelyhez el­sősorban kobaltkróm ötvö­zetet használnak, mert az egyrészt rozsdamentes, kor­rózióálló anyag, másrészt elektromosan semleges ha­tású, vagyis — szemben a vassal, meg a rézzel — kö­zötte és a szövetnedvek kö­zött nem lép fel feszültség­különbség, s így nem kelet­kezik az élő szövetekre ká­ros hatású bioáram sem. A kobaltkróm mellett molib- dén és nikkel ötvözeteket is használnak fémvázak ké­szítésére. Hajózás a Jeges-tengeren A Jeges-tenger a techni­kai fejlődés következtében oly mértékben hajózhatóvá vált, amilyenről a múlt szá­zadi sarkkutatók álmodni sem mertek. Alexander Scott kanadai sarkkutató ezt a változást mindenekelőtt annak tulajdonította, hogy helikopterekről megbízha­tóan megítélhető a jéghely­zet. A helikoptereket a ha­jók viszik magukkal. Érdekes módon a partok­tól távoli sarki medence hajózható könnyebben. Ez­zel azonban az úgynevezett északnyugati átjáró — Ka­nada és az északi mágneses sark körüli szigetek közötti tengerszorosok java — az év kilenc hónapjában még a legerősebb jégtörő számára sem járható. Szovjet és amerikai oceanográfusok megállapítása szerint a köz­ponti sarki medencében még télen is 10 százalék nyílt vízzel lehet számolni. S a jégtelen terület jelenleg állandóan növekszik A sar­ki medencében az atom-ten­geralattjárók a tél közepén is mindenütt találna^ nyí­lásokat és csatornákát a felmerüléshez. Egy jeges­tengeri hajózásra épített ha­jó felderítő helikopterei a fedélzetén nem ütközne le­küzdhetetlen nehézségekbe az Atlanti-óceánból az Északi-sark vidékén és a Bering-szoroson át a Csen­des-óceánba vezető úton sem. Ez a hajóút elsősorban azért fontos, mert megkö­zelíthetővé teszi a nemrégen felfedezett olajmezőket. A hajókkal olajat és földgázt szállíthatnak Alaszka jeges­tengeri partjáról és attól ke­letre, a Mackenzie-öböl szénhidrogénekben nem ke­vésbé gazdag viékéről. S jó­val rövidebb tengeri úton lehet elérni Nyugat-Európá- ból ezeket az energiaforrá­sokat, mint a Perzsa-öbölt az Afrika déli csücske kö­rül vezető útvonalon. A Szovjetuniónak ugyan­csak rendkívül jelentős az úgynevezett északkeleti át­járó, amely a dinamikusan fejlődő Szibéria kincseinek a felderítéséhez és kiterme- ‘léséhez nyújt nagy techni­kai segítséget, de az euró. pai terület északi részének a gazdasági fellendülését is elősegíti. Rakodás egy észak- tengeri szovjet kikötőben Baktériumokkal az olajszennyeződés ellen Uj szovjet ellenszert pró­báltak ki az olajszennyező­dés ellen a nyílt tengeren. Ezzel a folyékony szerrel ke­zelték a vízen úszó vékony ölajréteget, mire a kőolaj pa­rányi golyócskákká változott, és „kőolajfaló” baktériumok megsemmisítették az olaj maradványait. Ez az új kí­sérlet bebizonyította, hogy az új készítményt alkalmazni le­het az óceánon a kőolaj ellen. Most egy új anyag kipróbá­lását készítik elő a vízen lé­vő olajfolt csökkentésére és a kőolaj összegyűjtésére. Kannibál rovarok A kannibalizmus számos rovarfajnál a . létfenntartás, hatékony eszköze. A terme­szek néhány faja megeszi se­besültjeit, hogy a „társadal­muk” számára többé már . nem hasznos egyedek eltűn­jenek. Egyes darazsak nyár végén megeszik azokat a lár­vákat, amelyek nem fejlőd­tek ki, mivel az élelem fogy­tán van, viszont a téli1 idő­szak átvészeléséhez megfele­lő kondíció szükséges. A rovarkannibalizmus legérde­kesebb példája az imádkozó sáska nőstényének kanniba­lizmusa. Ennek hiánya ese­tén a nőstény képtelen len­ne feladatát ellátni a faj fenntartásában. A világon ismert több mint 1500 sáskafaj legtöbbje a trópusokon él. Az Egyesült Államokban a XIX. század végén bevitt növényekkel terjedt el az európai és a lé­nyegesen nagyobb kínai imádkozó sáska. Tavasszal 50—300 fiatal sáska bújik elő a bábokból, és egy közeli ágon pihennek mindaddig, míg külső vázuk meg nem keményedik. Olyanok, mint a felnőtt sáskák, csak színük halványabb és szárny nélkü­liek. Csakhamar szétszóród­nak a levelek fonákján rovar­zsákmányukra lesve. Először csak kis rovarokat támadnak meg, pl. muslicákat, de aho­gyan nőnek, rátámadnak her­nyókra, bogarakra, sőt dara­zsakra is. Külső kitinvázukat időn­ként levedlik, hogy lépést tartsanak a növekedéssel. Ez teszi lehetővé, hogy színüket zöldről barnára változtassák, a lehulló lombozattal össz­hangban. Az utolsó vedlés után 10 nappal a hím sáska nőstényt keres. A nőstények által kibocsátott illatanyag sokszor több száz méter tá­volságra is elcsalja a híme­ket. A közeledés általában hátulról történik, amikor a hím néhány centiméternyi tá­volságból félig nyitott szár­nyakkal ráugrik a nőstényre, megragadva mellső lábai tüs­kéivel. Az imádkozó sáskák gazda­sági jelentősége ragadozó életmódjukban rejlik. Pusz­títják a kertromboló rovaro­kat, ezért például az ameri­kai biológiai intézetek sáska­tojásokat adnak el a kert­művelőknek. D. L. Sizáifefeo weife k Érműtét egy csehszlovák kórházban Visszatérnek-e a szarvasok? A Dél-Kuril-szigeteken valamikor éltek szarvasok. Erre a következtetésre ju­tottak szovjet tudósok. A kis Jurij-sziget homokdű­néin neolitkori települést tártak fel. A kultúrrétegek arról tanúskodnak, hogy hosszú évszázakodon át lak­tak itt emberek. A munka­eszközön, cserépmaradvá­nyokon kívül a szakembe­rek szarvasagancsokat is találtak. A leletek első vizs­gálata azt mutatja, hogy a Dél-Kuril-szigeteken a szar­vascsordák a mi évezre­dünkben éltek. Szakemberek véleménye szerint lehetőség van pety- tyes szarvasok áttelepítésére a szigetre. Zoológusok és vadászati szakemberek cso­portja most egy vadvédelmi terület létesítésének kérdé­sét vizsgálja. A cápák és a zene A cápák legeredménye­sebb elriasztási eszközének a zene mutatkozott. Sok­kal hatásosabb, mint azok az eszközök, amelyeket ed­dig a búvárok és tengeré­szek alkalmaztak: a külön­böző vegyszerek, élénk szí­nű festékek és ultrarövid- hullámok. Megállapították, hogy a régi orgonamuzsika nyugtalanná teszi a raga­dozókat, a hangos big-beat pedig rémületet kelt közöt­tük. Új fényképezőgép Uj mikrofilmes fényképe­zőgép jelent meg nemrég a szovjet üzletek kirakataiban. Kijev-Vega néven már is­mert egy hasonló, 16 milli­méteres gép. A Kijev—30 nemcsak nevében tér el előd­jétől, hanem több változta­tást is végeztek' rajta. A Ki- jev-Vegától eltérően ugyan­arra a filmre nem 10x14, ha­nem 13x17 milliméteres képet készít. Különleges műanyag kazettájába 65 cm hosszú 16- os film helyezhető. így egy töltéssel 25 felvételt lehet készíteni. Az új modell megőrizte a teljesen fémből készült köz­ponti zár előnyeit, ugyanak­kor az időjárástól függetle­nül igen pontos 1/30, 1/60 és 1/200 exponálási idő állítható rajta. A központi zár kiváló megoldásának köszönhető, hogy a vakuval készítendő felvételeknél a három közül bármelyik exponálási idő be­állítható, és ez nem rontja a kép minőségét. Az Egészségügyi Világszer­vezet statisztikai adataiból közismert, hogy évek óta a szív- és az érrendszeri beteg­ségek okozzák a legtöbb megbetegedést és halálozást a világ országaiban. Ez kétség­telenül összefügg az életkor általános meghosszabbodásá­val, de sok érbeteg kerül ki a fiatalabb korosztályokból is. S ez arra mutat, hogy nemcsak az életkornak, ha­nem sok egyéb ártalomnak — köztük számos civilizációs ártalomnak — is szerepe le­het a betegségek létrejötté­ben. Gyakran betegszenek meg — különösen az idősebb ko­rú emberekben és főlek a nőkben — a vénás rendszer erei. A vér pangása miatt a láb vénáin keletkező értágu- latokat a mindennapi szó- használatban „visszér”-nek nevezik. Az érelzáródásokat leg- gyákrabban az embólia okoz­za. Ilyenkor az egészséges, ép falú érben a véráramba került, abban tovasodródó idegen anyag (embolus) zár­ja el a vér útját, amely le­het levegő, zsírcsepp, olaj- csepp, vagy az érpályában megalvadt vér. A gyakorlat­ban ez az utóbbi, az ún. trom- boembólia a leggyakoribb. Ha a vér útját a vérrög hirtelen és teljesen elzárja, nincs Nidő arra, hogy a kerin­gés mellékútvonalakat keres­sen. Régebben gyakori volt, hogy az embóliák halálhoz vezettek. Ma sok esetben kis műtéttel eltávolítható az ere­ket elzáró vérrög. Ilyenkor a vér alvadóképességét alva- dást gátló szerekkel csökken­tik, megakadályozzák, hogy az elzárt verőérben mind na­gyobb szakaszon alvadjon meg a vér, s a beteget sebé­szeti osztályra szállítják, ahol érműtétet végeznek. A műté­tet elmés eszközzel végzik. A műszer egy hosszú és vékony egy-két milliméteres átmérő­jű — katéter, amelynek a vé­gén felfújható ballon van. A műtét során a katétert kis nyíláson át az érbe dugják, s a ballonnal felszerelt végét átszúrják a vérrögön. Ezután a ballont felfújják és a katé­tert az érből lassan kifelé húzzák. Az embolust a bal­lon magával húzza, míg ki­jut az ejtett seben. Ezt kö­vetően az érmegnyitást né­hány varrattal elzárják. A hét karikatúrája Új vulkán Kamcsatkán Lelkes szurkoló (Nagy János rajza) A Kamcsatka félszigeten már néhány hónapja tart a régi Tolbacsik vulkán környé­kén lévő kisebb vulkánok ki­törése hatalmas mennyiségű gáz-, por- és lávakitörések kíséretében. A vulkán oldalá­ban nagyméretű árok kelet­kezett, melyben vulkánok láncolata jött létre. Igen sa­játos kitörésről van szó, eh­hez hasonlóra Kamcsatkán még nem volt példa. Vulkán születése a száraz­földön — igen ritka jelenség. Legutóbb 1944-ben Mexikó­ban egy kukoricafarmon tört ki vulkán — megnyílt a föld és lángok törtek fel belőle. A gazda először megpróbálta eloltani, aztán rájött, hogy az lehetetlen, bekerítette és elkezdte „árulni a látványos­ságot”. Azóta sem született több szárazföldi vulkán. A Tolbacsik oldalán kiala­kult új vulkán egyelőre még névtelen, de a tudósok az „Előrelátott” név mellett kar­doskodnak, mivel először a világon, sikerült előre meg­jósolni az új vulkán születés- , napját. A távol-keleti tudó- i sok érdekes információkat I gyűjtenek a bolygó belső ré­tegeinek dinamikus folyama­tairól.

Next

/
Thumbnails
Contents