Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
1978. május 14. Képújság 13 Beszélgetés Baróti Lajossal A harmincas években a szegedi Baross reáliskolában betiltották a labdarúgást, mondván: durva sport. Ez adta meg a végső lökést Baróti Lajosnak, hogy az asztaliteniszezés mellől átpártoljon a labdarúgáshoz. A Ti- sza-parti várostól 1946-ban búcsúzott el, közben két ízben válogatott volt és 1948- ig Győrben szerepelt. Ám egy csehszlovákiai túrán eltörte a lábát, és ez a baleset meghatározta további sorsát, jövőjét, amely immár elválaszthatatlanul összeforrt a magyar labdarúgással. Azonnal edző lett a Győri Vasas első csapatnál. Harmincnégy esztendős volt. o — Melyek voltak eddigi edzői pályafutásának főbb állomásai? — Győrben dolgoztam 1952-ig, ezután egy évig a Bp. Postáshoz szerződtem, majd 1953-tól 1957-ig a Vasas labdarúgóinak munkáját irányítottam. A Vasasnál eltöltött esz- ' tendők jelezték először, hogy új, jelentős edzőegyéniség formálódik a .magyar labdarúgás világában. A Vasas az ő edzősége idején nyert fennállása óta először bajnokságot, Népköztársasági Kupát, és megszerezte a Középeurópai Kupát is. Alighanem a Vasassal elért sikerek röpítették a válogatott élére, 1958-ban szövetségi kapitány lett. — Három világbajnokságra készítettem fel a válogatottat, mindháromszor bejutottunk a legjobb nyolc közé. Végül ezért is mondtam le 1967-ben. Úgy éreztem, én már nem tudok újítani, csak ennyire futja az erőmből. — Melyik válogatottat tartotta a három nb-egyliftes közül a legjobbnak?_ ■ — Az 1962-es chilei vb-n szerepelt csapatot. — Mi történt 1967 után? — Az Újpesti Dózsához szerződtem, itt dolgoztam 1971-ig. Három bajnoki címet szereztünk. Ezután egy évig Peruban voltam edző, majd 1972 és 1974 között ismét a Vasas következett. Négy évvel ezelőtt az edzőbizottság vezetője lettem, majd ismét engem kértek fel a szövetségi kapitányi tisztség betöltésére. — Az imént azt mondta, hogy 1967-ben nem érzett magában elég erőt ahhoz, hogy jobb eredmény elérésére vezérelje a válogatottat, mi késztette mégis e hálásnak cseppet sem nevezhető „szerep” elfogadására? — Sok minden megváltozott azóta a magyar labdarúgásban. Egyértelműen megoldottuk a játékosok státusát. Mind a három osztályban előírtunk bizonyos követelményrendszert, átszerveztük a bajnokságot. Kezdtem bízni a magyar labdarúgás igazi megújhodásában, és ez valahogy friss energiákat szabadított fel bennem. o A hangja lelkes. Tekintetében fiatalos fények lobognak. — Miért lett edző? Most sem tűnődik, kapásból válaszol: — Szeretek a fiatalokkal foglalkozni. Nálunk ez családi hagyomány, apám, nővérem, bátyám pedagógus, igaz, én jogot végeztem, de mindig vonzódtam a pedagógiához. — Milyen a jó edző? — Mindent tud a labdarúgás elméletéből és gyakorlatából. A válogatottnál főleg az előbbi a lényeges, hiszen ott már nem rúgni kell megtanítani a játékosokat, hanem egy-egy stratégia végrehajtására. De én legfőbb edzői erénynek azt tartom, hogy az edző szeresse a fiatalokat, próbálja meg az ő helyükbe képzelni magát, és ne a saját életritmusát, gondolkodás- módját követelje meg tőlük. Kik voltak az edzői példaképei? — Tóth (Patya) István már a negyvenes években edzéstervet készített, tőle ezt tanultam. Bukovi Mártontól a csapatszervezést, az egyéniségek kibontakoztatását és a csapat érdekének alárendelését, Jávor Páltól a tudatos taktikai felkészítést lestem el. ö például az edzéseken mindig olyan helyzeteket gyakoroltatott a játékosaival, amilyenek az adott mérkőzésen várhatóan a legsűrűbben előfordulhattak. — Csapatépítés. A válogatás miatt mindig sok bírálat érte. Most, hogy közeledik a világbajnokság, hogyan érzi, jól válogatott? — Meggyőződésem, hogy igen. Lehet, hogy egy-két poszton olykor jobb formában játszik egy olyan labdarúgó, aki nem tagja a válogatottnak, de ha mindig cserélgetném a válogatott tagjait, soha nem lenne csapat. Arról nem beszélve, hogy akad néhány játékos, aki különböző okok miatt klubjában tartós hullámvölgyben van, de a válogatottban jó teljesítményt nyújt, a legjobb példa erre Nyilasi. — Támadások érték azért is, hogy a vidéki játékosokat nemigen hívja meg a válogatottba. — Nehéz eldönteni, ki számít vidéki, ki fővárosi játékosnak. A közelmúltban került Budapestre Gujdár, Kocsis, Tóth, Zombori, ma is vidéki egyesületben játszik Kereki, Halász a biztos csapattagok közül. A békéscsabai Kerekesnek és Pásztornak pedig — úgy érzem — csak balszerencsés sérülése okozta, hogy nem szilárdította meg a helyét a válogatottban. — Úgy tűnik, nagyjából kialakult a világbajnokságon szereplő csapat. Mi ennek az együttesnek a legfőbb erénye? — A küzdőképesség. — Kik a kulcsemberei a válogatottnak? — A mindenkori kapus és a középhátvéd, valamint Kereki, Nyilasi és Törőcsik. De természetesen a többiek is nagyon fontos szerepet játszanak. — Törőcsik nagy nyeresége lett a válogatottnak. Hogyan sikerült ezt elérnie? — Törőcsik roppant érzékeny fiatalember, ha durván közelednek hozzá, magába zárkózik, de egy jó szóért mindent megcsinál. Olyan típus, aki szereti rosszabbnak mutatni magát, mint amilyen. o — Milyennek tartja sorsolásunkat? — Azt hiszem teljesen mindegy, hogy melyik csoportba kerültünk. De az már nem, hogy az utolsó mérkőzés, az argentin—olasz találkozó akkor kezdődik, amikor a többi már régen befejeződött, így a többi összecsapás eredményének ismeretében játszanak. Anélkül, hogy megvádolnék valakit, állítom, hogy ha egy döntetlennel az argentin és az olasz csapat továbbjut, akkor annak a mérkőzésnek az eredménye döntetlen lesz. — Véleménye szerint hogyan alakulnak az erőviszonyok a világbajnokságon? — Az európai csapatokat, nagyon zavarja majd a rendkívüli katonai ellenőrzés, a pályák minden sarkában fegyverek és fegyveresek állnak, a szállodákban csak a legszigorúbb ellenőrzés után juthatnak be még a játékosok is. Ezt a feszült légkört elsősorban az európaiak síny- lik majd meg, de ennek ellenére néhány európai együttest képesnek tartok arra, hogy jól szerepeljen. — ön szerint melyik csapatok a legesélyesebbek? — Brazília, Argentína, NSZK, Hollandia. — Mit vár a magyar együttestől? — Az első mérkőzésen, Argentína ellen, nem szabad kikapnunk. Nem szeretek jósolni, nem is tudok, de tartom olyan jónak együttesünket, hogy bízzak a továbbjutásunkban. o — Mit csinál majd Baróti Lajos a világbajnokság után? — Elbúcsúzom a kispad- tól. Harminc évig ültem rajta, elég volt. Egyre nehezebben viselem el a közvélemény szélsőséges megnyilvánulásait, hatvannégv éves vagyok. Hálátlan, felettébb hálátlan dolog szövetségi kapitánynak lenni. Ha győz a csapat, a labdarúgókat ünnepük, a szövetségi kapitány legfeljebb a tizenkettedik „játékos”. Ha kikap, őt vonják kínpadra, miért ezt állította be, miért nem azt, miért nem cserélt. Baróti Lajosnak összetörték már a gépkocsiját, beverték az ablakát, telefonon zaklatták, trágárságokkal árasztották el. Indokolt hát, ha megkérdem: — Végleg szakít a labdarúgással? — Megütközve néz rám. — Hová gondol? Én a foci v a 1 nem tudok és nem is akarok szakítani. Ha igénylik, szívesen átadom a tapasztalataimat a fiatalabb edzőknek, ha nem, akkor elmegyek egy ificsapathoz pasz- szióból edzőnek. — Visszatekintve az elmúlt három évtizedre, mit csinálna másképpen? — Semmit. Mindent ugyanígy csinálnék. Legfeljebb egy kicsit erélyesebben. — Elégedett? — Igen. Azt tettem egész életemben, amit szerettem. Mindig fiatalok között voltam.' örökké arra törekedtem, hogy valami újat, többet hozzak ki mindegyikükből, és ha sikerült, akkor boldog voltam. Mert higgye el, számomra az nagyon nagy öröm, ha mondjuk egy, edzéseken sok ezerszer gyakorolt, mozzanat sikerül a mérkőzésen is, és utána a játékos, vagy a játékosok kinéznek rám a kispadra. Nem is szólnak, csak némán kinéznek. És én értem őket. Valami sikerült, amiért együtt küzdöttünk, kínlódtunk. BÖCS FERENC Milyen eredmények várhatók? Nagydorog—Tengelic: A paksiak is csak nehezen tudtak győzni Nagydorogon, ennek alapján a tengeliciek esélye szinte minimális. Tippünk: 1. Paks—Bonyhádi Pannónia: Bármennyire is lelkes a ma- josi gárda, nem tudja megakadályozni a listavezetőt győzelmében. Tippünk: 1. Simontornya—Tolna: A si- montornyai gárda — a jelek szerint — bizonyítani akar, így nem lenne meglepetés, ha a Tolnát vereséggel küldenék haza. Tippünk: 1. Pincehely—Kisdorog: A hazai pálya, valamint a lelkes szurkolók biztatása is kevés lesz a Pincehelynek a Kisdorog ellen. Tippünk: 2, esetleg x. Dombóvári MSC—Bogyisz- ló: A dombóvári csapat győzelme biztosra vehető a hetek óta rossz formában lévő bogyiszlói gárda ellen. Tippünk: 1. Aparhant—Zomba: A Bá- taszéktől elszenvedett 2:0-ás vereség után nem várható, hogy a zombaiak Aparhan- ton esetleg meglepetést okozzanak. Tippünk: 1. Bátaszék—Nagymányok: Jó formában van a bátaszéki csapat, így már az is bravúrnak számítana, ha a Nagymányok haza tudná vinni az egyik pontot. Tippünk: 1. Fadd—Tevel: Lényegesen jobb pozícióban vannak a te- veliek, de ez még nem jelenti azt, hogy biztosra mehetnek, már elkönyvelhetik maguknak a két pontot. Tippünk: x, I. Bonyhádi Vasas—TÁÉV SK: A békés hangulatú Tévéi elleni járási rangadón elszenvedett bonyhádi vereség nem jelenti azt, hogy a szekszárdiak nyerni tudnak Bony- hádon. Tippünk: Ia Bátaszék és környező községek! A lakáskarbantartási, az építőipari szolgáltatások fejlesztése érdekében június 1-én megkezdi működését bátaszéki részlegünk. Az alábbi munkák végzésével állunk a lakosság és a közületek rendelkezésére: — LAKÓHÁZAK, LAKÁSOK. KÜLÖNFÉLE ÉPÍTMÉNYEK ÁTALAKÍTÁSA, KAKBANTAKTÁSA, FELÚJÍTÁSA — FESTÉS, MÁZOLÁS, TAPÉTÁZÁS — CSEMPÉZÉS, MOZAIK LAPOZÁS, PVC-PADLÖ, SZŐNYEGPADLÓ KÉSZÍTÉSE — KOMPLETT FÜRDŐSZOBÁK KIALAKÍTÁSA. FELSZERELÉSE — VILLANYSZERELÉSI MUNKÁK — VÍZVEZETÉK-SZERELÉSI TEVÉKENYSÉG Várjuk a kedves megrendelők érdeklődését. A mai naptól június 1-ig megrendeléseiket a következő címen vesszük fel: Molnár István, Bátaszék, Lenin tér 10. Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet Szekszárd, Marx K. u. 22. Telefon: 12—371. (284) — Hat elutasították! — Ne mondja. Erre nem számítottam, azt hittem, jó a tengeliciek óvása a simontornyaiak ellen. — Én nem erről beszélek. Ami az óvást illeti, majd a nagydorogiakkal együtt kell bizonyítaniok. — Miért keveri bele a nagydorogiakat is? — Mert ők is óvtak a Simontornya ellen. — Ezt nem is tudtam, úgy látszik valami cifra ügy lesz ebből. De akkor tulajdonképpen milyen elutasításról beszél? — A tolnaiak kérelméről. Képzelje, a június 4-i Tolna— Bonyhádi Pannónia mérkőzést június 25-én akarták lejátszani. — Hát ez egy héttel a bajnokság befejezése után lesz. — Éppen ezért nem engedték meg. — Hát akkor mi lesz? — Mégis találtak megoldást, a labdarúgó-mérkőzés után lesz az OSN. — Értesültem, hogy több helyen járt. Mondja már el, milyen érdekességeket látott. — Több mindent. Például Tengelicen gondosan felhúzták a labdafogó hálót a kézilabdakapuk mögé, ami komoly munka lehetett. Nem sokkal később viszont Kétyen arról győződtem meg, hogy sajátságos módon tartják erőnlétben labdarúgóikat. — Ez hogy történik? — Az öltözőben egyetlen padot, vagy széket sem találni. Így a játékosok kénytelenek állva vetkőzni, illetve öltözni. — Hát bizony ennél nagyobb kényelemről is hallottam már. És a vendégöltözőben fotelok vannak? — A kétyiek az egyenlőség elvét vallják: a vendégeknek ugyanazt a „kényelmet” biztosítják, mint saját játékosaiknak. — Ezt nevezem magyaros vendéglátásnak. — És, ha már Kétyen járt. nem érdeklődött véletlenül, hogy ott a közelben edzöváltozás lesz? — Beszélik, beszélik, de biztosat senki sem tud. Állítólag az egykori tolnai középhátvédet felkérték, hogy ismét vegye át a csapatot. — Az a labdarúgóedző viszont nem sokat tanakodott, aki Tolna megyébe jött jó néhány hónapja. Úgy beszélik, megtalálja számítását, van mit aprítania a tejbe. — Rázós téma ez. Nehéz megállapítani, az illető a munkahelyén azért a „néhány” ezerért havonta hány fél órát dolgozik, és mennyit kap, mint edző. — Ehhez még jön a győzelmek utáni pénz. _ A megyebajnokságban ilyen nincs, különben is pillanatnyilag két győzelem és hat döntetlen van javukra írva, de lehet hogy ebből is elvesznek két pontot. — Hát ezzel bizony nem dicsekedhetnek, viszont ma délelőtt lehet, hogy kitűnő színészkedésnek lehetnek néhány százan tanúi. , , , , _ Nem a debreceni szurkolókra gondol, akik ma elkísérik csapatukat Szekszárdra? _ Nem, hanem a színészválogatottra. Ma délelőtt Madoc sán játszanak, és nem kisebb színészek lépnek pályára, mint Juhász Jácint, Zenibe Ferenc, Suka Sándor, hogy többet ne mondjak. ' . , 7 _ A dombóvári birkózók edzője viszont nem szmeszked ett, felháborodása őszinte volt. — És miért? , . — Mert Réczi László világbajnok ott volt Dombóváron, de gyér volt az érdeklődés, különösen azok hiányoztak, akiknek úgyszólván hivatalból meg kellett volna jelenni. __ Csakhogy ők ugyanabban az időben Gunarason, a d ombóvári napokkal kapcsolatos megbeszélést tartották. _Ez talán ellenszervezés volt, hogy ugyanabban az időpontban értekeztek? . _ Ilyet nem szabad feltételezni, hisz nem lehet bizonyítani. Győré edző azonban mérges is volt, ugyanakkor szé- gyelite is magát a gyér érdeklődés miatt. _ Láttam, nagyon tárgyalt a bátaszéki vezetőkkel. Mi v olt a téma? — Anyagiakról volt szó. Például arról, hogy vasarnap serdülőcsapatuk az autóbuszukkal bajnoki mérkőzésre utazott, így másfél ezer forintért Volán-busszal utaztak Zombára. Aztán az is szóba került; sok helyen szándékosan nem engedik, hogy az úttörő labdarúgók jól szerepeljenek, mert az az egyesületnek csak pénzbe kerül. — Ezt hogy értsem? , _ A bátaszéki úttörők a múltkor Budapesten játszottak, majd a pestiek Bátaszékre látogattak. — És mindez a takarékosság jegyében! — Nem tudom, de az biztos, nem könnyű egy sportegyesületnek biztosítani a működéshez szükséges néhány százezret. — És van, ahol milliókat. ' — Bizony Bátaszéken, Dombóvárott, Pakson, sőt még Bonyhádon is két dologról álmodoznak. — És miről? — Az egyik, hogy megnyerjék a bajnokságot, az NB 11-be kerüljenek, a másik, hogy valami úton-módon meglegyen az „aprópénz” a működéshez.-kas
