Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-13 / 86. szám
e Képújság 1978. április 13. w Úszás Dombóvárott, a tanuszodában a PMSC, Pécsi Sí, Kaposvári Vasút, K. Rákóczi és a Dombóvári Spartacus versenyzői részvételével nagyszabású úszóversenyt bonyolítottak le. A dombóváriak eredményei: Lányok: 400 m hát: felnőtt: 1. Radnai, 2. Piringer, 3. Magyar, ifjúsági: ...2. Szabó T., 3. Szabó B. serdülő: 1. Ku- rucz, 2. Vida, gyermek: 1. Csonka. 400 m úttörő leány vegyes: ...2. Kurucz. 400 m gyors: felnőtt: 1. Csonka, 2. Szabó B., ifjúsági: ...2. Radnai, 3. Magyar, serdülő: 1. Piringer, 2. Kurucz. 50 m béka leány gyors: ...2. Loboda, 50 m béka leány hát: ...2. Loboda, Fiúk: 400 m hát: férfi: ...3. Cserép, serdülő: 1. Fehérvári, gyermek: ...2. Magyarfalvi. 200 m delfin, vegyes: 1. Horgos, 2. Szekeres. 50 m béka gyors: 1. Bugyi. 200 m úttörő, gyors: 1. Horgos, 2. Szekeres, 3. Sólymos. 50 m béka hát: 1. Bugyi, ...3. Simon. 400 m vegyes: felnőtt: ...3. Magyarfalvi, serdülő: 1. Fehérvári, 2. Cserép. Hírek Vasárnap a Pécsi Porcelán —Győri Élelmiszer NB Il-es kézilabda-mérkőzést Tolna megyei kettős — Andorka és Török — vezeti. * A KISZ-aranyjelvényesek városi atlétikai versenyét vasárnap 9 órai kezdettel tartják Szekszárdon, a Dózsa- sporttelepen. * A Dunaföldvári Szövetkezeti SE megalakította sakk- szakosztályát és a járási bajnokságon indult. * A paksi járási ifjúsági sakk egyéni bajnokság időpontjai: április 16: 8 és 13 óra, április 22: 15 és 20, április 23: 8, április 29: 15, április 30: 8 óra. A verseny helye: Paks, ifjúsági ház. A T. m. Építőanyagipari V. Szekszárd, Marx K. u. 11. sz. kereskedelmi osztályvezetői munkakörbe, egyetemi vagy főiskolai végzettséggel és legalább 3 éves gyakorlattal rendelkező szakembert keres felvételre. Jelentkezés: a vállalat személyzeti vezetőjénél. (97) ■w Korai érésű 460-as HIBRID KUKORICA, TAKARMÁNYRÉPA°>ag, KONYHAKERTI MAGOK, BV ^ valamint növényvédő szerek i,', nagy választékban kaphatók piaci árudámban ( jSzekszárd, Krancz. (198) Finn uítorlazogep Ocsényben Jämijärvi kisközség Kö- zép-Finnországban, Tamperétől, a legnagyobb finn iparvárostól északnyugatra. Szek- szárdtól több mint ezerötszáz kilométer választja el. Az elmúlt hetekben ez a távolság — néhányunk számára úgy tűnt — jelentéktelenné zsugorodott. Nem varázslat tette, mint a mesében. Kemény munka, nagy társadalmi segítség, lelkes ügyszeretet eredményeképpen gördült be a magyar zászlócskával díszített UÄZ- gépkocsi a jämijärvi EIRI- AVION vitorlázórepülő-gépgyár udvarára. A kocsiban látszólag csak öten ültünk — az MHSZ MÉM Repülőgépes Szolgálat szekszárdi repülőklubjának öt tagja. Velünk azonban Szekszárd városa, sőt egész Tolna megye érkezett a havas-jeges, napfényben szikrázó finn tájra. Hiszen a város, a megye segítsége nélkül soha el nem juthattunk volna oda. A legmelegebb rokoni sze- retethez mérhető kedvességgel fogadtak finn barátaink, bennünket az esemény főszereplője, a vadonatúj, korszerű, nagy teljesítményű vitorlázó repülőgép, a gyár világhírű terméke, a „PIK—20 D 78” is. Hónapok óta álmodtunk róla, dolgoztunk érte, tervezgettünk, milyen nagyszerűeket repülünk majd vele. Most, hogy itt láttuk magunk előtt a szép, halványsárga műanyag madarat, alig mertünk hinni a szemünknek. Megkaptuk, átvehetjük hát végre! 1500 kilométer nagy távolság. Amikor mintegy másfél évvel ezelőtt a szekszárdi repülőklubban először beszéltünk arról, hogy Finnországból kellene hozni repülőgépet, ez á távolság áthidalhatatlannak tűnt. Hogy mégsem lehetetlennek, annak reményét a helsinki egyezmény és a nyomában járó politikai-gazdasági megegyezések — Finnország és hazánk között is — csillantották meg. 1977-ben a két ország között megszűnt a vámkötelezettség. Ezzel elérhetővé vált a repülőklub számára egy finn vitorlázógén vásárlása. Az immár hagyományossá vált gemenci vitorlázórepülőbajnokságokon évek óta vesznek részt finn vendégversenyzők. Tavaly az őcsé- nyi repülőtéren már hárman voltak. Egyikük, Paul Rupo- nen mérnök egy PIK—20 típusú repülőgéppel versenyzett. Azokon a napokon, amikor a kedvezőtlen időjárás miatt nem volt versenyszám, a magyar vitorlázórepülők ismerkedtek a levegőben a finn géppel — köztük az őcsényiek is. Egy másik finn versenyző, Esko Tapio Grönlund, az EIRIAVION cég kereskedelmi igazgatója vetített képes előadáson is- mertetté a gép szerkezetét, gyártását, és felelt a rengeteg szakmai kérdésre. A repülések és a beszélgetések során alakult ki bennünk a meggyőződés, hogy céljaink, fejlődésünk érdekében mind szakmai, mind gazdasági szempontból egy PIK—20 gép vétele a legcélszerűbb. És megszületett a döntés. Megvalósításához azonban pénz kellett — ha kevesebb is, mint a máshol beszerezhető, hasonló színvonalú géphez, mégis nem kis ösz- szeg. A szekszárdi repülők az utóbbi években már többször bebizonyították, hogy akarnak és tudnak dolgozni a repülésért, közösségükért. Munkánkat egyre nagyobb mértékben támogatják a város és a megye párt- és állami vezetői, hatékony segítséget kapunk az MHSZ Tolna megyei vezetésétől is. így hát megvalósulhatott a célkitűzés: ez év március közepén a repülőklub két hivatalos kiküldöttje és néhány lelkes turista kísérőjük útnak indult Finnországba, hogy hazahozza a megvásárolt repülőgépet. Kenderes László klubtitkár és Kóré Vilmos repülőtérparancsnok turistaként vett részt az „expedícióban”. Az út nem kis pénzükbe került. De mint a klub felelős vezetőit, mint műszaki embereket nemcsak a repülőgép, hanem a gyártása is érdekelte. Ennek tudatában vezette végig Hannu Korhonen műszaki igazgató az őcsényi repülősöket a gyár csarnokain, elmagyarázva a rendkívül korszerű technológia „rejtelmeit”. A PIK—20 típusjelű vitorlázógépek világszerte egyedülálló érdekessége, hogy a gép szilárdságát biztosító szárnyfőtartó-öv szénszálas műanyagból készül. Az eljárást a többszörös hangsebességgel száguldó repülőgépek és az űrhajók gyártási tapasztalataiból „lesték el”. A PIK—20 gép leendő pilótái a maguk szemével győződhettek meg arról, hogyan, milyen gondos, alapos munkával készítik a törékenynek tűnő, ámde tökéletesen megbízható szerkezetet, amelynek a helsinki műszaki egyetemen elvégzett többszörös biztonságát igazoló törési kísérleteit diaképeken mi is végignézhettük. S ha mégis megsérül a repülőgép? Az MHSZ Országos Központ repülési osztálya — élve a gyár okos üzletpolitika sugallta felajánlásával — gondoskodott róla, hogy ne kelljen minden apró sérüléssel Finnországba „szaladni”. A műszaki igazgató személyes felügyeletével folyó kéthetes javítótanfolyam egyik „növendéke” pedig szintén a szekszárdi repülőklub tagja, Simó Willy volt: az ő neve is a gemenci bajnokságok ver- senyzőjeként ismert. A gyár megtekintése, számos szakmai kérdésre kapott válasz és a finn barátokkal eltöltött nagyon kellemes este után — amelyből természetesen nem maradhatott ki egy pompás szaunázás sem, — sok tanáccsal a leendő őcsényi szauna megvalósításához — elindultunk hazafelé. UAZ-unk mögött simán szaladt a szintén vadonatúj szállítókocsi; az utánfutószerű, hosszú műanyag „dobozban”, amelyet a repülőgépre „szabtak”, biztonságosan pihennek a szétszedett gép — a földön bizony sérülékeny — részei. Búcsút in? tettünk Jämijärvinek — de talán nem örök búcsút. Hiszen a távolság ellenére láthatatlan, de erős szálak fűznek bennünket immár a kis községhez, amely nemcsak a THnn vitorlázórepülés bölcsője volt, de alighanem a rohamosan fejlődő finn vitorlázógépgyártás fellegvára lesz. Az előírt hatósági ellenőrzések (berepülések) után a sárga „Pik—20 D 78” hamarosan feltűnik majd az őcsényi repülőtér egén. Az új növendékek — vannak vagy huszonötén — vágyakozva figyelik, számukra az a „jövő zenéje”. Az „öregek” pedig tudják: a világ egyik legjobb vitorlázó repülőgépét szerezték meg munkájukkal és a munkát elismerő állami-társadalmi segítséggel. A repülőklub tagjai előtt ezzel megnyílt a lehetőség színvonalas teljesítmények elérésére, annál is inkább, mivel az új gépet korszerű műszerekkel, a repülésbiztonságot szolgáló rádióberendezéssel is felszerelik. Vidám, bizakodó a hangulat Öcsényben az új repülőszezon kezdetén. A sárga finn „madár” pilótái minden bizonnyal nem egyszer hallatnak magukról, eredményes, szép repülésekről a nyár folyamán. SIMŰNÉ AVAROSY ÉVA • • Ökölvívás Négy egyesület versenyzői Dombóváron A megyei ökölvívó-szövetség Dombóváron rendezte a megyebajnokság első fordulóját. A versenyen a Dombóvári Spartacus 14, Szekszárd 12, a Bonyhádi Spartacus 7, a Paksi SE 6 ökölvívója lépett szo- rítóba a vasutas tornacsarnokban. A kétszáz néző nagy tapsa közepette nyújtották át ajándékukat a dombóvári sportvezetők Orbán Lászlónak, a szekszárdiak vezető edzőjének. A bajnokság első fordulójában szorítóba lépett tizenegy pár összecsapásából hat dombóvári, két szekszárdi és bonyhádi versenyző került ki győztesen. Egy mérkőzés döntetlenül végződött. Eredmények, elöl a győztesek: Till (Szekszárd)—Szalai (Dombóvár), Kaiser (Dombóvár)—Trapp (Paks), Szekeres (Dombóvár)—Hermann (Szekszárd), Dörmer (Bonyhád)— Lendvai (Szekszárd), Horváth (Dombóvár)—Győri i (Bonyhád), Erős (Bonyhád)—Kovács (Dombóvár), Hódosi (Dombóvár)—Kirser (Dombóvár), Nagy (Dombóvár)—So- ponyai (Szekszárd), Balogh— Papp (mindkettő Szekszárd), Eigenbróth (Dombóvár)— Schmidt (Paks). Az Orbán I. (Szekszárd)—Házy (Dombóvár) összecsapás döntetlent hozott. A versenyen vezető- és pontozóbíróként Mestyán Ádám, Farkas István, Miklósi Antal és Tóth József működtek. Orbán László taktikai tanácsokat ad Soponyainak Napirenden : A Tolnai VL munkája SZEKSZÁRDON tartotta április havi apparátusi értekezletét a megyei testnevelési és sporthivatal. Herczig Gábor, a megyei sporthivatal elnöke köszöntötte az értekezleten részt vevő István Józsefet, a megyei tanács elnök- helyettesét, dr. Bősz Endrét, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesét, valamint a sportapparátus dolgozóit, köztük a járási felügyelőségek vezetőit. A megnyitót követően nagy érdeklődés kísérte a Tolnai Vörös Lobogó sportegyesületének tevékenységéről, fejlesztési célkitűzéseiről szóló beszámolót, melyet Toronyi István, a tolnai Nagyközségi Tanács és a sportkör társadalmi elnöke ismertetett. Bevezetőjében megállapította; az egyesület elnöksége az irányítása alatt álló hat szakosztály patronálását, közvetlen segítését tagjai között felosztotta. Kiemelt feladatuknak tekintik az egyesületben folyó nevelő munkát, ezen belül is a politikai nevelést. A szakmai munkát tizenegy képesített edző, segédedző irányítja. Megítélése szerint az edzők, szakosztályvezetők szakmai és politikai képzettsége biztosíték ahhoz, hogy megfelelő pedagógiai módszerekkel tudják nevelni a rájuk bízott fiatalokat. Az oktató, nevelő munka hatékonyságára utal többek között, hogy asztaliteniszezőik fegyelmezett, sportemberhez illő magatartásukkal is elismerést váltottak ki külföldi versenyeiken. — EGYESÜLETÜNK kapcsolataiban meghatározó az elnökség összetétele. Azzal, hogy a Tolnai VL elnöke egyben a tanács elnöke is, biztosított a két szerv közvetlen kapcsolata. így nemcsak az állami irányítás valósul meg, hanem a tanácsnak közvetlen információi is vannak a sportkör életéről, gondjairól. Élő és szoros kapcsolat alakult ki a nagyközségi párt- bizottsággal, a KlSZ-szerve- zettel és az iskolákkal is. A gimnázium és a két általános iskola biztosítja utánpótlásunk zömét — mondta Toronyi István. A hat szakosztály működéséről, eredményeiről és gondjairól adott részletes tájékoztatóból az alábbi főbb gondolatokat jegyeztük fel. Asztaliteniszezőik eddigi legnagyobb sikerét az 1977. évi serdülő és ifjúsági Európába jnokság hozta: Balogh Ilona arany-, Bolvári Ildikó két bronzérmet szerzett. Az NB I-es szakosztálynak ötvenhét minősített sportolója van, az elmúlt évben a különböző országos, területi és megyei versenyeken több mint harminc első és további számos dobogós helyezést értek el. Az atlétikai szakosztályt két év alatt másodszor kellett átszervezni. A község atlétikai sportjának, működésének újbóli megalapozása a következő időszak egyik fontos feladata. Labdarúgócsapatuk szereplése jogos elégedetlenséget vált ki a sportszeretők tolnai táborában. Csupán a serdülő .korosztályú fiatal csapatukkal elégedettek, tőlük várják a szakosztályi élet jövőbeni fellendítését. A sporttelep létesítményeinek felújítása megkezdődött. Ezt a munkát mindaddig folytatni kívánják, amíg a pályák és az öltözők napjaink jogos követelményeinek szintjére érnek. A kézilabda-szakosztály egyetlen célkitűzése: női és férficsapatuknak sikerüljön megkapaszkodni a megyebajnokságban. A súlyemelők mostoha felkészülési körülményei azt eredményezték, hogy jelenleg csupán négy versenyzőjük van. Ha a létszámot nem sikerül növelni, úgy a szakosztály további működését az elnökség felszámolja. A sakkszakosztály ez évben a megyebajnokság- I ban szerepel. Az egyesület gazdasági helyzete nem megfelelő, a bázisszervek meglehetősen furcsa módon értelmezik az állami irányítást. Erre utal, hogy éves költségvetésükből minimális összegű támogatást nyújtanak a szakosztályok működési feltételeinek biztosításához. A tagdíjfizetéssel sem elégedettek, a pártoló tagok száma — az elmúlt évben hozott hibás elnökségi határozatot követően — szinte teljesen „elfogyott”. A pénzügyi gazdálkodás megszilárdítása, javítása érdekében ez évben kettős könyvelést vezettek be. Az 1980-IG szóló fejlesztési célkitűzések ismertetését követően az apparátusi értekezlet résztvevői a kérdések egész sorát intézték Toronyi Istvánhoz. Minden felvetésre őszinte, tárgyilagos és a sport- tevékenység valamennyi részterület alapos ismeretének birtokában fogalmazódott válaszok hangzottak el. Ezekkel együtt vált teljessé a Tolnai VL szervezeti, szakmai tevékenységéről alkotott kép a járási sportfelügyelőségek vezetőinek körében is. A vitában elhangzott felszólalások közül, a teljesség igénye nélkül idézünk néhányat. Kardos György, a Szekszárd városi Sportfelügyelőség vezetője: — A meglévő hiányosságok felszámolása érdekében szükségesnek tartanám egy olyan terv elkészítését, melyben a tárgyi és személyi problémák mielőbbi rendezése is szerepelne. A szakmai színvonal javításában állítsák példaként az asztalitenisz-szakosztályt. A létesítményhelyzet javítása egyaránt segíteni fogja a minőségi és a tömegsport előrelépését. Függetlenített ügyvezető elnök beállítását javaslom. Leposa Béla, a SPORI vezetője: — A gazdasági vezetők minimális anyagi támogatásában tapasztalható, szinte egyedi jelenséget az érdekeltek bevonásával mielőbb rendezni kell. Az asztalitenisz-szakosztály mellett az elnökség a többi öt szakosztálynál dolgozó edzőktől is követelje meg a minőségi munkára való törekvés igényét. Szinger Ferenc, a Paksi járási Sportfelügyelőség vezetője: — A tolnai sportkör jövőbeni előrelépésének egyetlen alapja a saját szakember- gárda képzése, kialakítása lehet. Az asztaliteniszezők jó példái annakj»hogy sok munkával kis településeken is lehet országos, sőt nemzetközi szintű eredményeket elérni. A NAPIREND tárgyalásának mintegy zárásaként Herczig Gábor, a sporthivatal vezetője foglalta össze a vitában elhangzottakat. Hangsúlyozta: „A Tolnai VL megyénk harmadik legnagyobb egyesülete. A megyei párt- és állami vezetés a jövőben is fokozott mértékű igényt támaszt az egyesület asztali- tenisz-, atlétikai és súlyemelőszakosztályaival szemben. Az állami támogatás az elkövetkező évek során egyértelműen a versenysport fejlesztését célozza, ezért annak terhére ne fejlesszenek más szakosztályokat.” — fi — Az OSC, a Bp. Honvéd, a MEDOSZ ÉRDÉRT és a Szekszárdi Kórház Versenyzőinek részvételével IV. osztályú női versenyt rendeztek Szekszárdon, a IV. számú általános iskola tornatermében. A szekszárdi tő- rözők közül Spissák Ágnes a 6., Gabi Gabriella a 8. helyen végzett. If I 1« Cl s
