Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-12 / 85. szám

1978. április 12. Képújság 5 A nagyka/apácstól a „fehér kesztyűig” Korszerűbb állattartást A mozdonyvezetők hátországa Koleszár József jó tíz éve nehezen tudta volna elképzel­ni, hogy egyszer majd vasút- tiszti iskolát végez és Dom­bóváron a vontatási főnökség műhelyében lesz művezető. Azt is nehezen hitte volna el, hogy ugyanezen a helyen egy aranykoszorús brigád ve­zetője lesz, vagy a pártszer­vezet szervező titkára. Hitt magában Koleszár Jó­zsef, frissen érettségizett fia­talember, de mégis elképzel­hetetlennek tartotta volna ezeket a dolgokat. Ugyanis nem vették fel a szakmun­kásképzőbe dízelszerelőnek. Az ok: a szülők nem dolgoz­nak a vasútnál. Mi keresni­valója lehet egy olyan fiatal­nak ott, aki nem a vasutas­generációkhoz tartozik? — gondolhatták azok, akik dön­töttek a jelentkezők sorsa fe­lől. Két hónapig búslakodott, aztán októberben üzentek ér­te: jöhet. Koleszár József most mű­vezető, a Zipernovszky aranykoszorús szocialista bri­gád vezetője, kommunista, a pártalapszervezet szervező titkára. A huszonnyolc évesek Heten vannak. Tar Imre, Tamási Zoltán, Sebők Sán­dor, Marton Lajos, Schrott Ferenc, Wéber Jakab és Ko­leszár József. Egy csapatba tartoznak, egyidősek, mind­egyikőjük első vasutas a csa­ládban. A krónikás csak a társadalmi funkciókat jegyez­te le: Tar Imre szintén el­végezte a tiszti iskolát, a KISZ KB tagja, üzemi KISZ- titkár, Sebők Sándor csomó­ponti KISZ-titkár, a megyei pártbizottság tagja, Marton Lajos a szakszervezet egyik albizottságának vezetője, Schrott Ferenc munkavédel­mi őr, Wéber Jakab bizalmi­helyettes, Tamási Zoltán KISZ-vezetőségi tag, róla kü­lön el kell mondani: NB Il-es kosárlabdázó, sokszor, ha kell éjjel dolgozik, hogy a"verseny napján ne legyen fennakadás a munkában. Együtt kezdtek, kivéve Ta­mási Zolit, aki Pécsett ta­nulta a szakmát. A brigádot 1971-ben alakították. A Ganz- mozdonyok specialistái. Ök a mozdonyvezetők hátországa... * Hátország: a fronton har­coló katonák utánpótlását biztosítja. Belőlük hősök rit­kán lesznek. A mozdony- vezető a frontkatona, a sze­relő az utánpótlást, a jó tech­nikát biztosítja. Moldova György híres vasutaskönyvé­ben is a hátországban dolgo­zók szerepelnek a legkeve­sebbet. * A műhely kétemeletnyi magassága, hatalmas terüle­te, a daru csikorgó hangja el­riasztja és egyben vonzza az embert. A brigádvezető mu­tatja be a birodalmat. „Itt még vannak gőzösök, de las­san kiszorítják őket a „díze­lek”. Vigyázni kell a lépéssel, mert a sok éve beivódott olaj csúszik a „padlón”. A másik csarnokban dolgozik a bri­gád. Felmászunk a mozdony­ra: kaposzkodni kell, mert ez csillog az olajtól. Hej, de jó érzés a „vasparipán” álldo­gálni ! Lent az emberek teszik a dolgukat. Már nem figyel­nek az idegenre. Úgy vannak vele, hogy nekik ez nem nagy dolog: ez a szakmájuk, ehhez értenek, csak az újságírók csinálnak belőlük hősöket. így van-e? Mindenesetre a dízelszerelők mind a hatezer KUTYHOLTHS alkatrészt ismerik, ami dol­gozik a gépben. Semmi különös nincs az ő munkájukban. Mostanában nekik „jött ki a lépés”, hol­nap másik brigád kerül a „spicre”. A brigád minden munkájára garanciát vállal, a következő kötelező javítá­sig a géppel semmi baj sem történhet. Ez több okból is kötelező: 1. Kényesek a mun­kájukra. 2. Anyagilag is fe­lelősségre vonják őket. 3. A brigád nem kaphatja meg az elismerést. És 1977-ben a Zi­pernovszky szocialista brigád­nak nem volt szolgálati kép­telensége. Ez annyit jelent, hogy a gépek, melyeket ők javítottak, minden körülmé­nyek között mentek. Az ünneplő ruhás mozdony vezetők Gyerekkorom emlékei közé tartozik, hogy naponta ki­mentünk a sínek mellé: les­ni a mozdonyokat. Az emlé­kezetben maradt a szénporos mozdonyvezetőarc, a fekete sildes sapka, az olajos ruha. Változott a világ, a mozdony- vezetők világa is. A dízelek vezetői ma már akár ünneplő ruhában ülhetnek „volán” mellé. Ennyit változott a hát­ország élete is. Ök azért még nem szabadultak meg, még nem dolgozhatnak fehér kesztyűben, de a régi gépek­hez képest ma már tisztaság van itt is. A pontos munká­hoz nem elég a nagykalapács. A dombóvári Zipernovszky aranykoszorús szocialista brigád az országosan elfoga­dott 15 nap helyett 12 nap alatt végzi el egy motor nagy­javítását. Három nap az em­ber életében szinte semmi, de a vasútnál milliókat érő. Ez a hátország titka. HAZAFI JÓZSEF Marton Lajos, Sebők Sándor, Schrott Ferenc és Koleszár József a szelephézag beállítását végzi az egyik Ganz-moz­donyon Szemes vagy darált ? Panaszolják a kisállattar­tók: a boltokban rossz a sze- mestermény-ellátás és csak darált takarmánybúzát lehet vásárolni. Valószínű, hogy a panaszkodók zöme nem tud elszakadni a hagyományos állattartástól, nem alkalmaz­za az új, a hatékonyabb ta­karmányozási módot. Arra nem érdemes sok szót vesztegetni, hogy a da­rált takarmánybúza mázsán­ként csak nyolc forinttal drágább, mint a szemes ta­karmánybúza. Arról nem is beszélve, hogy mennyi időt takarít meg azzal a kister­melő, hogy nem kell darál­nia vagy daráltatnia a gabo­nát. A téma második része a fontosabb, mégpedig az, hogy legtöbbször miért csak ke­veréktakarmányokat lehet kapni. Ennek fő oka tulajdon­képpen abban keresendő, hogy kevesebb gabona fel- használásával korszerű és hatékony tápot tudunk elő­állítani. A tápokkal történő takarmányozás nagymérték­ben lecsökkenti a hizlalás! időt. Az állatok egészsége­sebbek lesznek, a fertőzése­ket könnyebben átvészelik, mint a hagyományos módon takarmányozottak. Ez vonat­kozik a sertésekre, a barom­fira és a kérdezőkre egya­ránt. Ezt a népgazdasági tenden­ciát követi a Tolna megyei Gabonafelvásárló Vállalat is. Megfelelő propagandával talán sikerül meggyőzni a régihez ragaszkodó kisállat­tartókat, hogy fogadják el a jobb és korszerűbb módsze­reket, amelyek nem ellenük, hanem értük vannak. FÓÉV Egymillió korszerűsítésre Mire költ az idén közel egymillió forintot a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat szekszárdi gyáregysége? Zátonyi Zoltán, a gyár­egység igazgatója tájékozta­tott bennünket az idei ter­vekről és munkákról. Az első negyedévet száz- százalékos teljesítménnyel zárta a vállalat, annak elle­nére, hogy a galvanizáló részleg két hétig nem üze­melt a rekonstrukciós mun­kák miatt. Ezzel a lényeges korszerűsítéssel és az új technológia bevezetésével előreláthatólag 15—20 száza­lékkal növelik a termelést, egyben az új rendszer jelen­tős munkaerő-megtakarítást is jelent. Az utóbbi célt szol­gálja az anyagmozgatás gé­pesítése is. Ezt eddig kézi erővel végezték a dolgozók. Körülbelül félmilliós beru­házással bővítik a vibrációs csiszolóüzemet is. Nem vész kárba a befekte­tett millió. A termékválasz­ték változatlan marad de a termelékenység és a minőség növekedni fog. Ilyenkor látszik, hogy hány kutya van a faluban, valamint az is, hogy a túlnyomó többség nem fajtiszta; meg­lehetős felkészültség kellene ahhoz, hogy valaki kinyomozza, milyen szülők tulajdonságai ötvöződtek egyikben-má- sikban. Sétakerti keverék, turmixkutya, korcs — mondják néha élcelődve. Persze akár ilyen, akár olyan, egy a lé­nyeg: mindegyik tudja azt, amit egy kutyának tudni kell. Sőt néha többet is. Teszem azt, megérzi, hogy kellemet­len dolgok várnak rá. Az oltás napján már nehezen lehet megfogni, vonakodva engedelmeskedik a szeretett gazdi­nak. A szelidebbnél megteszi egy madzag is, de van ahol csak a kötél, szíj, zsák, szatyor segít, hiszen a dolognak meg kell történnie; kötelező a védőoltás. Behúzott farokkal közlekednek az udvaron, ingerlékenyebbek, idegesen vakkantanak. S ha megtörtént a dolog, felszabadultan iszkolnak ki — a gazdit húzva — a kapun, míg bent az udvaron tovább villognak az injekciós tűk és a tűhegyes kutyafogak. — st — Fotó: GOTTVALD Madocsáról is Bölcskére járnak süteményért Jó szomszédságban van Bölcskén az italbolt és a tej­bolt, hogy melyikben na­gyobb a forgalom azt nem tudom, de azon az estén, mi­kor ott jártunk a „kocsma” tele volt, a másik üzletbe csak elvétve jött a vásárló. Frigyer Józsefné üzletve­zető kivitt egy kenyeret a buszhoz. — „A kis kalauznő­nek nincs otthon kenyere”. — Aztán tovább rendezgette a friss árut. Délelőtt hozták Dunaújvárosból a süteményt. Volt ott minden, mintha la­kodalomra várnának: torta, krémes, képviselőfánk. Fotós kollégám rögtön ösz- szeszereli az apparátot, ez a kép feltétlen újságba való. Közben beszélgetünk. — Még Madocsáról is idejárnak az emberek, nagy az én körze­tem, de itt mindig van friss sütemény. — Büszkén mu­tatja Frigyemé az „árut”. — Aztán kaphatnánk egy képet a felvételből — kérdezi. — Természetesen, küldjük pos­tafordultával. Aztán a technika megvic­celt bennünket. A filmen saj­nos nem látszik semmi, de ha még egyszer arra járunk „le­vetetjük” az ínycsiklandó sü­teménypolcokat, sőt ismét meg is kóstoljuk az ízletes árut. h. j. Keresettek a kerti kisgépek Kielégítetlen igények Ha valaki kerti kisgépet szeretne vásárolni, hogy „talpalatnyi” földjét kön­nyebben megművelhesse, jól teszi, ha még idén tavasszal beíratja nevét a szekszárdi ÁFÉSZ Kertészeti ABC-jé- nek „nagykönyvébe” vagy a vasbolt „megrendelők jegy­zéke” című füzetébe. Akkor esetleg van esélye arra, hogy a következő év tavaszi mun­kálatait már ezekkel a kor­szerű munkaeszközökkel vé­gezze el. A szóban forgó mezőgaz­dasági kisgépek, mint példá­ul az MPM—2, az MPM —10 és az AC—2 típu­sú rotációs kapák tő­kés importból származnak. Nagyon jól hasznosíthatók a háztáji gazdaságokban, rész­letre is vásárolhatók és az árúk is elfogadható. Szek- szárdon a fent említett két boltban árusítják ezeket a gépeket — ha vannak. A szállító vállalatok — az AG- ROBER, a HERMES és a TI­TÁN — képtelenek kielégí­teni az igényeket. Egy évben kb. 50 darab kisgépet kap­nak a boltok. Ebbe a kerti traktoroktól kezdve a moto­ros permetezőgépekig szinte minden tartozik. A március elején Szek- szárdon megrendezett, a kis­gazdaságok munkáját segítő kiállításon a boltok idei kész­lete elfogyott, újabb szállít­mányra nincs kilátás. Az, hogy a mezőgazdasági kis­gép hiánycikké vált, főleg azokat az idős embereket érinti érzékenyen, akik kéz­zel nehezen tudják megmű­velni földjüket, esetleg ,ví.a háztáji kisgazdaságuk bi^tOí- sítja megélhetésüket. A kereslet háromszorosa a boltok évi gépkészletének. Reménykedjünk, hogy a jö­vőben, ha teljes mértékben nem is, de az igények leg­többjét ki tudják elégíteni a szállító vállalatok.

Next

/
Thumbnails
Contents