Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-12 / 85. szám

1978. április 12. KÉPÚJSÁG 3 Egy panasz nyomában... Meddig folyhat? A népfront környezetvédelmi akciói Egységesebb szemlélet Gyermekrajz- és fotópályázat A kérdés két dologra vo­natkozik. Egyrészt a vízre, ami a mennyezeten át fo­lyik, másrészt a lakók kálvá­riájára, amelyet addig kell járniok, amíg a Szekszárd, Arany János utca 13. szám alatti ház lakásaiból új ott­honba költöznek. — Kibírhatatlan állapot ez. Húsvétkor megint elkezdett folyni a mennyezetről a víz. Szerelő jött, megcsinálta a felettünk lévő lakásban az eltört vízvezetéket, aztán el­ment. Másnap újra folyott a víz. Megint jöttek, „valamit csináltak”, nem megcsináltak, mert tegnapelőtt újból bu­zogni kezdett a forrás. A fürdőszobánk már teljesen használhatatlan. Az emberre bármelyik pillanatban rásza­kadhat a vakolat, vagy a nyakába folyhat a víz. De tessék körülnézni a lakás­ban. A falak métermagassá­gig nedvesek. A vakolat mál- lik, helyenként a tégla is ki­látszik. Az ember nem tehet be egy rendes bútort. Szekrényeket húznak fél­re falvédőt hajtanak föl, he- verőket tolnak arrébb, hogy jobban lássam bosszúságuk okozóit. — És még mindezért fize­tünk is. Mi például több mint ötszáz forint lakbért fizetünk azért, hogy részünk lehessen ebben a sok „jóban” — mondja az egyik beázott. — Az embernek nincs kedve takarítani — szól köz­be más —, mert minden hul- lik-mállik. — Függönyt húz félre. Mögötte színes penész­freskó „díszlik”. — Tessék hozzánk is be­jönni. Ott is látszik a leg­utóbbi csőtörés nyoma. A következő csőtörésig jó lesz A csőtörés, úgy látszik, kollektív „élvezet”. Kinek a fürdőszobáját, kinek a kony­háját áztatja. A mostani há­rom családot érint. A „bűnös lakás” tulajdo­nosa fiatal pár, két gyermek­kel. „Nagyon sokszor volt a lakásunkban csőtörés. Leg­utóbb április 4-én. Ha beje­lentjük a városgazdálkodási vállalatnál, kijönnek, meg? csinálják, de csak javítgat­va. Csinálják meg végre vég­legesen. Ne kelljen állandóan víz nélkül lenni és a fala­kat bontani.” — Mi ugye nem tehetünk róla — mondja az éppen a helyszínen tevékenykedő sze­relő. — Nekünk odaadják a munkalapot, meg az anyagot és kijavítjuk a hibát. De csak azt, amit parancsolnak. Már legalább tíz éve tu­dott dolog, hogy a szóban forgó házat is szanálják. Vi­szont ma még — a lakók egybehangzóan állítják — semmilyen hivatalos szerv, vagy személy nem tudja megmondani, hogy mikor. Talán újabb tíz év múlva? A házban lakó tíz család — hozzávetőleg harminc ember nevében kérdenénk meg az illetékesektől, hogy a lakás mire való? A mi ismereteink szerint arra, hogy a munká­ban megfáradt ember csa­ládjával pihenést, otthont találjon benne. Barátait, ro­konait vendégül lássa, beteg­sége esetén gyógyulást talál­jon. Mindezt az említett la­kásokban lehetetlen zavarta­lanul megoldani. A környezetvédelem köz-, ügy, mindannyiunk szemé­lyes érdeke, hogy az a hely, ahol élünk tiszta legyen. A környezetvédelem fontos az egész emberiség számára. A környezet megóvása a civili­záció ártalmaitól, az ipari, mezőgazdasági szennyező­déstől, a Föld kincseivel való ésszerű gazdálkodás sok pénzbe kerül. A dolognak ez­zel a részével hazánkban is a népgazdasági terv foglal­kozik. Másfelől a hétköznapi környezetvédelem nem ke­rül pénzbe, csak egy kis tö­rődés kell hozzá. Tolna megyében ez utóbbi, úgy tűnik, megvalósult. Oda­figyelünk a környezetvéde­lemre, és vannak is eredmé­nyek. A megyei népfront el­nöksége mellett működő környezetvédelmi bizottság az elmúlt évben sikeres ak­ciókat szervezett. Még feb­ruárban megbeszélték a te­endőket és ajánlásokkal lát­ták el a városi, községi bi­zottságokat. Áprilisban az országos környezetvédelmi bizottság alelnöke ismertette a megyei munkabizottság ülésén a környezetvédelmi őrségek munkájának országos tapasz­talatait. Bonyhád, Decs és Kaposszekcső népfrontbi­zottsága is beszámolt. Az első őrségek két-három évvel ezelőtt alakultak meg, szervezésük ma is folyama­tos. Tagjait választják, van­nak közöttük úttörők, üzemi munkások, termelőszövetke­zeti tagok, pedagógusok, va­dászok, horgászok, agrár­mérnökök. Munkájuk két­irányú, és itt érkeztünk el ahhoz, hogy ki mit tehet a környezete védelmében. Az őrsök belterületen, a község tisztaságára vigyáznak. Szer­vezik, és maguk is részt vesznek a lomtalanításban, a községek fásításában és par­kosításában. A külterületen pedig figyelemmel kísérik a vizek, a mezőgazdasági terü­letek tisztaságát. Feladatuk észrevenni és jelenteni min­den ipari, mezőgazdasági, szándékos, vagy véletlen környezetszennyezést. Jó az őrségek együttműködése a községi tanácsokkal és helyi vöröskeresztes szervezetek­kel. Bonyhádon például az út­törők felosztották maguk kö­zött az utcákat és folyama­tosan ellenőrzik a tisztasá­got. Kaposszekcsőn az egész lakosság részt vesz a községi nagytakarításban és a parko­sításban. Decsen felkutatták az illegális szemétlerakó he­lyeket. A megyei környezetvédel­mi bizottság aktív kapcsola­tot alakított ki és tart fenn a Vöröskereszttel, az SZMT hasonló célú munkabizottsá­gával és az MTESZ-szel. A TIT-ben több felvilágosító előadást tartottak. Sokan részt vettek a me­gyéből az országos gyermek- rajz-pályázaton. ötvenkét munka került be az országos versenybe és bár díjat nem nyertek, több rajz is szerepel a vándorkiállításon. Meghir­dették a fotópályázatot, ame­lyet később értékelnek. Magyarországon a környe­zetvédelmet törvény írja elő, amelynek betartása minden­ki számára kötelező, mégis érdemes megemlíteni a nép­front környezetvédelmi bi­zottságának a megállapítását, miszerint ma már egyetlen hivatalos szerv sem zárkózik el, ha a környezet védelmé­ről van szó. Az persze más kérdés, hogy gondok megol­dására anyagiak hiányában nem tehetnek annyit, mint amennyit kellene. A propaganda, így a bi­zottság munkájának is a legjelentősebb eredménye az, hogy a társadalom ma már egységes a környezetvédelmi kérdésekben. Minden falu­gyűlésen szóba került, akár napirendre tűzték, akár nem. A legtöbb községben az alábbi témák szerepeitek. Az illegális szeméttároló helyek, általában a hulladék elszál­lítása, a csapadék okozta pangó vizek, és tarlóégetés miatt bekövetkező zöldkár. A bizottság beszámolóját megvitatta a megyei nép­front elnöksége és jóváhagy­ták az idei feladattervet. Kellő súllyal szerepel benne az egységes cselekvés ki­alakítása. Kezdeti eredmé­nyek már vannak, mert a fa­lugyűlésen számtalan társa­dalmi munkafelajánlás szü­letett. Az ifjúság környezetvédel­mi szemléletének formálásá­ra a KISZ-szel közösen ki­dolgozzák a tanulók mozgó­sításának formáit. Ismét kiír­ják a gyermekraj- és plakát­pályázatot, a fotóanyagból pedig kiállítást rendeznek. Ihárosi Hogyan éljünk - hogyan élünk? Az életfeltételek alakításának ellentmondásai A SZOCIALISTA életmód meghonosításán, a közösségi életforma és magatartás ter­jesztésén munkálkodva bele­ütközünk a kispolgári, indi­vidualista szemlélet és gya­korlat különféle megnyilvá­nulási formáiba. Tapasztala­taink nap mint nap bizonyít­ják, hogy az önzés, az anya­giasság, a mások iránti kö­zömbösség távolról sem ve­szett ki, hogy az egyéni bol­dogulást nemritkán a társa­dalom rovására kívánják el­érni. Ismeretes, hogy az ilyen magatartás gyökerei a múlt­ba, a kizsákmányoló társa­dalom viszonyaiba vezetnek vissza, az akkori polgári és kispolgári osztályok, rétegek életviszonyaiból fakadt. Rit­kán gondolunk viszont arra, hogy ez nem csupán a múlt öröksége. Mai viszonyaink­ban is találunk olyan eleme­ket, amelyek fenntartják, táplálják, újratermelik az in­dividualista, a közösség érde­keit háttérbe szorító nézete­ket és cselekedeteket. Ez éppen abból fakad, hogy a szocializmus, mint a kom­munista társadalom első, al­sóbb foka, szükségszerűen magán viseli még annak a polgári társadalomnak a je­gyeit, amelyből kinőtt, amely­nek a megdöntése nyomán keletkezett. Társadalmunk nem is elég gazdag még ah­hoz, hogy minden tekintetben „ideális” megoldásokat alkal­mazzon. Az érdekeltséget, az ösztönzést sokszor szükség­szerűen ellentmondásos, el­lentétes hatású eszközökkel kell biztosítani. Mindez a mindennapi élet közvetlen feltételeinek alakulását is érinti, arra is kihat. A szocialista társadalom óriási erőfeszítéseket tesz a dolgozó tömegek, az egész la­kosság életviszonyainak javí­tásáért, az életszínvonal rendszeres emeléséért. A la­kásviszonyok, az egészségügy, a társadalombiztosítás, a köz­ellátás, a tömegközlekedés, a munkafeltételek állandó javí­tása, a társadalmi alapok szé­lesítése az emberek, a csalá­dok mindennapi életfeltéte­leinek biztosításában erősíti a szocialista együttélési viszo­nyokat. Ugyanakkor azonban — éppen azért, mert a szo­cializmus társadalmi viszo­nyai és termelőerői még nem elég fejlettek, éppen azért, mert társadalmunk még vi­szonylag szegény — olyan megoldásokhoz is folyamodni kell, amelyek a társadalmi eszközök és a családi, egyéni erőforrások bizonyos mértékű pazarlásához vezetnek és új­ratermelhetnek tipikus indi­vidualista törekvéseket. KÖZISMERT például, hogy a lakáskérdésnek az a meg­oldása, amelyet alkalmazni igyekszünk, szükségképpen széles sávban arra kényszerít családokat, hogy hosszú időn keresztül mellékjövedelmeket hajszoljanak, adott esetben legjobb meggyőződésük elle­nére is önmagukba zártan él­jenek, eltávolodjanak a kö­zösségi ügyektől. (De még azokban az országokban is, ahol az egyéni-családi erő­forrásokat kevésbé veszik igénybe; a lakáshiány elke­rülhetetlenül kitermeli az ügyeskedés bizonyos fajtáit, egészen a korrupciós kísérle­tekig.) A bölcsődei férőhe­lyek elégtelensége és más kö­rülmények szülték a gyer­mekgondozási segélyt, olyan formáját a társadalom gon­doskodásának, amely — min­den előnye mellett különféle — gyakorta vitatott gondok­kal, negatív kísérő jelensé­gekkel is jár. A dolgozók pi­henésének az a megoldása, amely a kis egyéni telkek, nyaralók és házikók elszapo­rodásában öltött testet, ugyancsak hordoz problema­tikus vonásokat, szétforgá­csolhatja a társadalom és a családok erőforrásait, s indi­vidualista törekvéseknek is lehet táptalaja. A szocializmus körülményei között tehát a közvetlen élet- feltételek alakítása szükség­képpen ellentmondásos folya­mat. A negatív hatásokat ter­mészetesen lehet lényegesen csökkenteni. Pontosabban szólva, ezeket a folyamato­kat lehet úgy alakítani, hogy bennük a kollektivista irá­nyú mozgások egyértelműb­ben domináljanak. Ez a szo­cialista politikának szükség­képpen alapvető jelentőségű eleme. Hiszen a mindennapi életfeltételek alakulása dön­tően befolyásolja az emberek társadalmi magatartását, ez az a köre az életfeltételeknek, amelyek közvetítik az átfo­góbb társadalmi viszonyok hatását. A kapitalizmustól örökölt kispolgári szokásokat, maga­tartásokat akkor tudjuk szo­cialista irányban átalakítani, ha a mindennapi élet körül­ményeiben — amelyek sorá­ban a munkahelyi viszonyok rendszere is nagy szerepet játszik — közvetlenül tapasz­talható kollektivista irányú változások jelentkeznek. A ■ munkahelyi demokrácia tuda­tos fejlesztésének a többi kö­zött ezért van olyan jelentő­sége. De hasonlóan fontos a közösségi vonások tudatos erősítése, az alkalmazott meg­oldások gondos elemzése, az életmódot közvetlenül meg­határozó feltételek alakításá­ban. Mindamellett tudnunk kell, hogy a jelzett ellent­mondásosságot nem küszöböl­hetjük ki, hogy ez a szocia­lizmusnak, a kommunista társadalom alsó fokának el­kerülhetetlen velejárója. De a szocialista politika alapvető követelménye, hogy ezt az ellentmondásokban való moz­gást úgy irányítsa, hogy al­kalmazott megoldásai átgon­doltan és tudatosan a szocia­lizmus felé mutató tenden­ciákat erősítsék és a kispol­gári-individualista törekvé­sek gyengülését hozzák ma­gukkal. A FEJLETT szocialista tár­sadalom építésének időszaká­ban a szocialista viszonyok talaján olyan folyamatok erő­södnek meg, amelyek ered­ményeképpen az új társada­lom fokozatosan elhagyja „tojáshéját” és egyre inkább saját bázisán fejlődik. Ám ugyanakkor a kommunista társadalom alsó fokát jelentő viszonyaiból az áru- és pénz­viszonyokból, az elosztás szükségszerű egyenlőtlenségé­ből szüntelenül újratermelőd­nek — bár módosult formá­ban — bizonyos individualis­ta törekvések. Ezek az úgy­nevezett kispolgáriságnak a kialakult szocializmus talaján születő és továbbélő, a szocia­lista viszonyokhoz alkalmaz­kodó formái. A reális szemlélethez hoz­zátartozik annak felismerése, hogy — éppen társadalmi gyökereik következtében — pusztán valamiféle elhatáro­zással nem szüntethetők meg. Ám legalább ilyen fontos an­nak az átlátása is, hogy az objektív viszonyok fejleszté­sével mind kedvezőtlenebbé: válik számukra a talaj, snhS tudatos ráhatással fellépünk ellenük, hatásuk mindinkább] csökkenthető, egyre szűk^bb térre szorítható. S ez nepjp csupán lehetőség, hanemioía fejlődés elengedhetetlen kb-f • vetelménye, hiszen enélkül maguk az objektív társadalmi viszonyok sem lennének to- vábbfejleszthetők. a (S. X)nfid A lakók a romantikában már csak a romot látják A mfennyezetkép szín. és formavilága óráról órára válto­zik ...

Next

/
Thumbnails
Contents