Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-11 / 84. szám
1978. április 11. Elhunytak Támad az olasz jobboldal , Kétszer ennyi bűncselekmény Életének 68. évében, hosz- szas szenvedés után elhunyt Inokai János, az ország- gyűlés alelnöke. Temetéséről később intézkednek. A Nagy Kreml Palotában hétfőn délelőtt megnyílt az oroszországi föderáció legfelsőbb tanácsának hetedik, rendkívüli ülésszaka. A Szovjetunió területét és lélek- számát tekintve egyaránt leghatalmasabb szövetségi köztársaság háromnapos parlamenti ülésszakán egyetlen napirendi pont szerepel: az OSZSZSZK új alkotmányának megvitatása és elfogadása. A Szovjetunió új, fél évvel ezelőtt hatályba lépett alkotmánya értelmében 1978. végéig mind a 15 szövetségi és 20 autonom köztársaságnak meg kell alkotnia saját új alaptörvényét. Az oroszországi föderáció több mint 130 millió lakosa rendkívül nagy érdeklődést tanúsított az alkotmányvita során: 16 ezer észrevételt, javaslatot, módosítást tartalmazó levél érkezett az alkotmánybizottsághoz, amely a Sík Endre, nyugalmazott külügyminiszter, az Országos Béketanács elnöke, a Béke-világtanács tagja, nemzetközi Lenin-békedíjas 87 éves korában, hétfőn elhunyt. Temetéséről később intézkednek. parlament ülésszaka előtt megtárgyalta, jóváhagyta és az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának ma megkezdődött ülésszaka elé terjesztette az alkotmánytervezetet. A rendkivüli ülésszak munkájában küldöttként részt vesz Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, a szovjet kormány több tagja, az SZKP számos vezetője. Szibéria és a Távol-Kelet városaiban tett utazásáról vasárnap érkezett haza Moszkvába Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Kíséretében érkezett vissza Moszkvába Dmitrij UsztyL- nov, az SZKP KB PB tagja, honvédelmi miniszter, Szer- gej Gorskov, a szovjet haditengerészeti flotta főparancsnokát, flottatengernagy és Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB osztályvezetője. (TASZSZ) Róma, Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Egy hónappal az ötmillió szavazót érintő részleges köz- igazgatási választás előtt az olasz jobboldal fokozza támadását a kommunisták parlamenti többségbe történt bevonása ellen és nyomást gyakorol a Kereszténydemokrata Párt (DC) vezetőségére, ho&y bontsa fel az ötpárti megállapodást. A liberális párt országos tanácsa vasárnap alkalmatlannak nevezte Andreotti kormányát a súlyos társadalmi gondok megoldására és „haladó alternatívát” sürget a kereszténydemokrata-kommunista összefogással szemben. Roberto Mazzotta a DC „héjáinak” egyik vezetője a római la Republicának adott nyilatkozatában bírálta pártjának vezetőségét — közvetve tehát Morót is — amiatt, hogy elfogadta az OKP parlamenti támogatását, és szorosan együttműködik a kommunistákkal a terrorizmus elleni harcban. Úgy vélekedett, hogy Moro elrablása után „új rezsim” született, s azt nem fogadhatják el, hiszen a DC-nek önálló útra kell lépnie és „abba kell hagynia a baloldali pártok és a marxista kultúra majmolását”. Mazzotta szerint az OKP parlamenti többségbe való bevonása meggyorsította az ország destabilizálódását. Cossiga olasz belügyminiszM. G. Csentemirov, a Szovjetunió állami építésügyi bizottsága elnökének első helyettese vezetésével hétfőn építésügyi delegáció érkezett hazánkba. A Ferihegyi repülőtéren Szabó János minisztériumi államtitkár fogadta. Ott voltak a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének képviselői is. A szovjet delegáció tárgyalásokat folytat az 1978—79. és az 1980. tér vasárnap Svájcban, a terrorizmus elleni harc összehangolásáról nyugatnémet, osztrák és svájci kollégájával tartott tárgyalásáról visszatérve, Rómában csatlakozott ahhoz a „biztonsági csúcstanácskozáshoz”, amelyet Andreotti kormányfő elnökletével tartottak meg. Megbeszélésüket megfigyelők összefüggésbe hozzák Moro újabb üzenetével, amelynek tartalma — a jelek szerint —, azért nem került napvilágra, mert a terroristák közvetlenül a rendőrségnek juttatták el. Az OKP KB állami kérdésekkel foglalkozó osztálya adatokat közölt az 1978 első negyedévében elkövetett merényletekről, terrorakciókról. Eszerint 1977 azonos időszakához képes több mint kétszeresére emelkedett a személyek és a magántulajdon ellen irányuló bűncselekmények száma: 17 gyilkosságot követtek el, 2277 embert megsebesítettek, 15-öt elraboltak, 577 pokolgépes merényletet és gyújtogatást hajtottak végre. A terrorszervezetek közül a „vörös brigádokon” kívül a „kommunizmusért felfegyverzett munkások”, a „területi ellenhatalomért küzdő fegyveres sejtek” és a „harcos kommunista egységek” elnevezésű, kommunistának feltüntetett álforradalmi csoportok hallattak magukról a legtöbbet. utáni évekre szóló kétoldalú műszaki-tudományos együtt- mőködési tervekről, valamint a licencia munkák terén megvalósítandó kétoldalú feladatokról. M. G. Csentemirov magyarországi tartózkodása során előadást tart „A műszaki fejlesztés jelenlegi és távlati feladatai a Szovjetunió építőiparában” címmel építőipari vezető szakembe- bereknek. (MTI) 1 Az OSZSZSZK új alkotmánya Tanácskozás a Kremlben Szovjet építésügyi küldöttség érkezett IC in gin le Brüsszelben Több mint egy hétig volt Brüsszel vendége Li Csiang, Peking külkereskedelmi minisztere. Minden bizonnyal nem alaptalanok azok a találgatások, hogy az ötéves Közös Piac—Kína kereskedelmi szerződés aláírásának április 3-i hivatalos teendőin kívül más tárgyalásokat is folytatott a belga fővárosban, olyanokat, amelyekről nem adnak ki jelentést. Brüsszel nemcsak a Közös Piac, a NATO központja is, és vannak olyan célozgatások a nyugati sajtó és a rádiók kommentárjaiban, hogy Peking szívesen vásárolna olyan katonai felszerelést, amelynek szállításához NATO-hozzájárulás kell... A Far Eastern Economic Rewiex, a honkongi világ- gazdasági lap az egyezményről írva megjegyezte: „Az élénk érdeklődésnek, amelyet az egyezmény kelt, kevés köze van annak tartalmához... Az egyezmény nem jelent többet, mint azt, hogy legális keretet nyújt a Közös Piac és a Kína közötti kereskedelem számára. Nem számít például olyan kereskedelmi (együttműködési egyezménynek, mint amilyeneket Brüsz- szel már Ázsia több országával kötött... Az egyezmény kihatásai Kína exportszállítmányaira nagyban függnek majd attól a közös bizottságtól, amelyet az egyezmény aláírása után állítanak fel.” Éppen ennek a bizottságnak kell majd dönteni ugyanis arról, hogy milyen kedvezményt nyújtanak Pekingnek, milyen lehetőségeket kap árui, például textiláruk szállítására. Mivel a gazdasági gondok mindenütt beviteli korlátozásokat is jelentenek Nyugat-Európában, Peking most különleges előnyöket aligha remélhet. Az utóbbi fél esztendőben Peking számára ez a harmadik fontos partnerrel kötött hosszabb lejáratú megállapodás. Az elsőt Japánnal kötötték; ennek (az öt év alatt húszmilliárd dollár forgalmat előirányzó) megállapodásnak egyik első eredménye, hogy 1977-ben már közel ötmillió tonnára emelkedtek Tokió acélszállításai Pekingnek, s ha a növekedési ütem folytatódik, Kína lép az Egyesült Államok helyére a japán acélpiacon, mint legnagyobb vásárló. Kína ma annak az V. országos népi gyűlésen is többször idézett (Hua Kuo- feng" által külön is elemzett) elképzelése jegyében él, amely szerint „gyors ütemben végre kell hajtani a „négy modernizálást”, és el kell érni, hogy Kína a XXI. századig hátralévő huszonhárom év alatt gazdaságilag és katonailag élenjáró szocialista hatalommá váljék”. A tervek szerint 1985 táján Kínának 400 millió tonna gabonát kell betakarítania, és 60 millió tonna acélt előállítania. Az 1978—1985-ös időszakban a mezőgazdaságban évenként 4—5, az iparban 10 százalékosnak kellene lennie a növekedésnek. Hua azt mondotta, hogy az országnak az elkövetkező nyolc évben fel kell építenie, vagy be kell fejeznie 120 nagy ipari létesítményt, ezek között 10 vas- és acélmű, 9 színesfémkohászati mű, 8 szénbánya, 10 kőolaj- és földgázmező, 30 erőmű, 6 új vasútvonal és öt kulcsfontosságú kikötő van. Mindez persze feltételezi a tudomány és a technika területén már felismert és bevallott, mintegy 50 esztendős kínai lemaradás mielőbbi behozását. Fang Ji, az államtanács alelnöke az elmúlt napokban egy tudományos értekezleten kijelentette: a fejlődés meggyorsítása létkérdés. A kínai gazdaság egyik alapvető kérdése az energia- ellátás Itt mindenekelőtt azt kell tekintetbe venni, hogy külföldi szakértők szerint rendkívül nagy beruházást igényelne a szénbányászat további fejlesztése. (Jelenleg hozzávetőleg 430—480 millió tonna szenet bányásznak Kínában; az energia 75 százalékát szénből állítják elő.) Erre jelenleg aligha van lehetőség; más ágazatok igényei láthatólag előbb állnak a vezetés sürgősségi listáján. Az olajjal más a helyzet: Peking olajkutatásra és fúrásra igen nagy összegeket költ. Ez devizát is hoz; a már említett Peking—Tokió- szerződés alapján Kína a következő öt évben közel ötvenmillió tonna olajat szállít Japánnak. (Hivatalos kínai adat nincs erről, de az amerikaiak azt állítják, hogy Kína olajtermelése 1980-ban elérheti a 140 millió tonnát.) Van az energiaproblémának még egy érdekes vetülete: Canberrából jelentették március elején, hogy Pekingből ■hamarosan uránércvásárló bizottság érkezik Ausztráliába. A Financial Times ekkor írta: „Hivatalos kínai források szerint a múlt évben többször napirenden volt a villamosenergia-ellátás megbízhatatlansága, hiányossága. Az atomenergia-termelés kérdésében a külföldi partnerekkel folytatott tárgyalások nem sok eredménnyel jártak, és nem ismeretes, mennyire haladt előre Kína az atomenergia-kutatásban. Amerikai felmérések szerint Kínának van elegendő uránérce: Kiangszi és Kwantung tartományban, valamint Mandzsúriában.” Egyébként Kína már folytatott atomerőmű-rendelés ügyében tárgyalásokat francia és nyugatnémet cégekkel, úgy tudják, hogy a francia Creusot— Loire-cég egy atomerőmű szállítását tervezi. * GÁRDOS MIKLÓS A kaland ára Hétfő esti kommentárunk. Ezekben az órákban ismét a Szomáliái főváros, Mogadishu nevétől hangos a világ. A hírügynökségek, a lapok, a rádió- és televíziósállomások nagy terjedelemben, vezető helyen ismertetik a legújabb afrikai szenzációt: azt, hogy vasárnapra virradóan katonai államcsínyt kíséreltek meg Sziad Barre tábornok-elnök és kabinetje ellen — valamint azt, hogy „a kormányhoz hű egységek” leverték a puccsistákat. Az esemény még túlságosan friss. Ahogy ilyenkor lenni szokott, tényekről, valóban ellenőrizhető eseményekről legfeljebb a puccskísérlet lefolyását illetően lehet beszélni — hátterét illetően annál kevésbé. Azzal kapcsolatban, hogy egészen pontosan kik és milyen jelszavakkal indították el a hét végi álmát alvó forró városban a hatalomátvételi kísérletet, csupán találgatásokkal, kombinációkkal kell beérnie a nemzetközi közvéleménynek. A lényeget tekintve azonban nem! Az igazság ugyanis az, hogy ebben a sajátos esetben nem a személyek vagy csoportok, sőt nem is a jelszavak érdekesek, hanem az a bel- és külpolitikai közeg, amely a jelenlegi Szomáliára jellemző, és amely nemcsak lehetségessé, hanem szinte elkerülhetetlenné tett valamiféle, bármily bizonytalan kimenetelű, robbanást. Milyen közegre gondolunk? Az események forgatókönyve logikai láncba illeszkedik. 1977 júliusában a világsajtó drámai hangon jelentette, hogy Szomáliái önkéntesnek álcázott, de valójában reguláris — csapatok betörtek a szomszédos Etiópia területére és a váratlan támadás előnyeit kihasználva előnyomulnak a hatalmas ogadeni térségben, előbb Harar, majd Jijiga városát is elfoglalva. Nem kevesebb történt, mint az, hogy egy afrikai ország, kihasználva szomszédjának a forradalmi átmenettel óhatatlanul együttjáró nehézségeit, szabályos agressziót követett el, deklaráltan területszerző céllal. A támadást egészen a hisztériáig felszított soviniszta propaganda vezette be, illetve kísérte — és erre a kampányra éppúgy bőségesen álltak rendelkezésre külföldről származó anyagi eszközök, mint magára a katonai kalandra. Az effajta kalandok a huszadik század harmadik harmadában azonban kétélű, nagyon is kockázatos kísérletek. A forradalmi Etiópia rendezte sorait és a haladó világ erkölcsi támogatásával nemrég kiűzte a betolakodókat földjéről. A katonai-politikai kudarc teljes volt, a vereség hangulata felért egy belső földcsuszamlással. Ilyen körülmények között még meglepőnek is nehéz nevezni a puccskísérletet, amely kudarca ellenére egyetlen látványos tanulsággal szolgált: manapság a felelőtlen kalandorpolitikáért maguknak a kezdeményezőknek is nagy árat kell fizetniök. HARMAT ENDRE RAKKSRÁMA BEJRUT Viszonylag hosszú ideig tartó nyugalom után vasárnap a libanoni fővárosban ismét tűzharc robbant ki a keresztény és a mohamedán fegyveresek között. A szembenálló feleket elválasztó „zöld vonal” mentén géppuskaropogást és gránátok becsapódását lehetett hallani. Az összecsapásban hatan megsebesültek, MOSZKVA Viharos lelkesedéssel köszöntötte Csillagváros hétfőn hosszú távoliét után visszaérkezett polgárait, a Szal- jut—6 űrállomás világcsúcstartó személyzetének tagjait, Jurij Romanyenkót és Geor- gij Grecskót. Bőven kijutott az ünneplésből az első nemzetközi űrkettősnek: Alekszej Gubarevnek, és Csehszlovákia első űrhajósának, Vladimir Remeknek is. Az űrnégyes a Bajkonurban eltöltött időszak után hétfőn érkezett vissza a kiképző központba. BANGKOK Egy thaiföldi falu ellen intéztek támadást a határ közelében vasárnapra virradóan a kambodzsai csapatok, állítólag thaiföldi gerillák támogatásával. A támadásnak, hírügynökségi jelentések szerint tizenhét halálos áldozata volt. (AP) Diáktüntetések a Fülöp-szigeteken A Fülöp-szigeteken április 7-én tartott ideiglenes nemzetgyűlési választáson a „mozgalom az új társadalomért” elnevezésű kormánypárt (KBL) meggyőző választási sikert ért el. A hétezer szigetből álló ország mintegy 20 millió szavazópolgára vok_ saival támogatta Ferdinand Marcos elnököt a független nemzeti fejlődés és a polgári-demokratikus reformok politikájának megvalósításában. A szigetország rendőrsége vasárnap egy tömegtüntetés résztvevői közül többszáz embert őrizetbe vett. A tüntetők egy katolikus templom előtt összegyűlve a választási eredmények meghamisításával vádolták Ferdinand Marcos elnököt és híveit. A Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában fiatal felvonulók a választások eredményeinek meghamisítása ellen tiltakoztak. (Képtávírónkon érkezett.)
