Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
1978. április 9. níÉPÜJSÁG 7 A jövőnek, a városnak - magunknak Valós és vélt igények - Lakni tudni kei! - iziésháború Társasház a Kálvárián: két lakásból áll, de nem ikerház. A ház eltérő megoldású két fele harmonikusan illeszkedik egymáshoz. Egy távolról jött ismerőssel jártuk a várost: Szek- szárdot. Mint ilyenkor szokásos, felmentünk a Kilátó utcába, a Kálvária tetejére, hadd gyönyörködjön a panorámában. Meg volt elégedve a látnivalóval, különösen a sok új, többszintes lakóház tűnt fel. Állította, hogy ennyit sehol sem látott. Aztán lemutatott a város közepén szürkél- lő háztömbökre, és kijelentette, hogy „de ilyen rondát sem”. Természetesen zavarba jött, amikor megtudta, vendéglátói is az egyik szürke rondaságban laknak. Aztán elmélkedni kezdtünk: milyen különös is, amikor az ember lakásra vár, és végre megkapja az áhított kiutalást, fütyül rá, hogy szép vagy ronda az épület. Sőt, észre sem veszi, hogy a ház, amiben az otthona van — csúnya. Egészen más a helyzet akkor, ha valaki elszánja magát, hogy saját erőből építkezik. Akkor rajta múlik, hogy milyen a lakás kívül- ről-belülről. Így aztán a családi ház a gazdája tükörképe. Mit mutat a tükör Szekszárdról, a szekszárdiakról? Erről akárkinek van véleménye, aki körülnéz a megyeszékhelyen. De mit mond a szakértő? Váczi Imrét, a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat főmérnökét kerestük fel kérdéseinkkel. * — Vágjunk rögtön a közepébe: az építész milyennek látja Szekszárd családi házait? — Mindent összevetve jó a véleményem. Főleg az utóbbi években épült házak miatt, amelyek között egyre több az olyan, ami kényelmes, célszerű otthont nyújt a benne élőknek, és a látványa is esztétikus. — Az új családi és társasházak is csoportosan bukkannak elő. Nem véletlenül — dehát ezt a laikus is tudja. — A rendezési terv az építkezés alapja. Rögzített előírások határozzák meg az építkezési lehetőségeket. A rendezési tervtől függ, hogy hová adnak az illetékes hatóságok építési engedélyt, és az is, hogy milyen jellegű házakat lehet egy adott környezetbe építeni. Készítésüknél sokféle szempontot vesznek figyelembe, elsők között a környezeti adottságokat, a fejlesztési terveket, a városképet. De hogy Szekszárdon mi miért van, azt ne kérdezze tőlem, mert a megyeszékhely rendezési terve nem nálunk készült, hanem Pécsett. I — Miért? — A megyeszékhely rendezési terveit nagyobb tervező vállalatokra bízták. Mi készítjük viszont az összes többi Tolna megyei települését. — Az eredmény itt van a szemünk előtt. A Kálvária beépítéséről például egybehangzó a szekszárdiak véleménye : rosszul /sikerült. Hogy vélekednek róla az építészek? — Hasonlóan. Nem szerencsések a domboldalra épített láncházak, mert nem követik az emelkedő természetes ívét, falként húzódnak a horizontban. Megakasztják a tekintetet. Nem érvényesül miattuk a domboldal növényzete sem. Sajnos, a látványt nem változtatja meg, legfeljebb enyhíti, hogy ezután már csak teraszházak épülnek a Kálvária még beépítetlen telkeire. Ezek olyan épületek, amelyek kifejezetten a domb, a hegyoldal körülményeihez alkalmazkodnak. és érvényesül nemcsak mellettük, hanem rajtuk is a növényzet. A házak teraszait elvileg körben növényekkel kell beültetni. Nemcsak a szép látvány miatt. hanem mert szeparálja a teraszokat is. Persze, nem lehet kötelezni a lakások gazdáit a növényültetésre ... — Ahogyan sok más, egyébként célszerű dologra sem. — Az előírások betartása mellett is sok mindenre van lehetőség, és ezzel az építtetők egy része nem él, illetve a másik véglet: visszaél vele. A tervezők megpróbálják ugyan az optimális irányba terelni megrendelőik elképzeléseit, de nem erőszakolják rá még a jót sem senkire. De az sem hoz biztos eredményt, ha az építtető elfogadja az építész javaslatait. A kivitelezésben már nem működünk közre, és elég egy rosszul kiválasztott színű vakolat, egy giccses erkélyrács. hogy tönkretegye az épület látványát. — A jól kialakított belső teret szerencsére nem lehet elrontani. — Elrontani nem lehet, rosszul használni igen. Ha a család valódi igényeit nem tükrözi a lakás, akármilyen korszerű is, mégsem laknak benne kényelmesen. Nem úgy használják, ahogy kellene, így azt érzékelik, hogy a lakás nem jó. A legtöbbször a konyha a neuralgikus pontja a korszerű lakóháznak. Az építtető nézi a különféle lak- berendezési folyóiratokat, olvasgat arról, hogy milyen a modern lakás. A tervező is ebben a szellemben készíti el a vázlatait, végül fel is épül a ház. Az elképzelések szerinti apró konyhával. Csakhogy a család korábban már megszokta, hogy a konyhában tartózkodik egész otthonléte alatt. így üresen áll a tágas nappali, a konyha viszont zsúfolt, senki sem érzi jól magát az új házban. A korszerű lakás korszerű életformát feltételez, de amíg valaki könnyen eljut ugyan odáig, hogy korszerű lakást szeretne. nem biztos, hogy az életvitele is olyan, amilyent a lakás szolgálhat. — Mi a véleménye a többszintes házak divatjáról? Mintha már valóságos kultusza lenne az emeleteknek. Aki ..ad magára”, többszintes házat terveztet, minél magasabb, annál jobb. — Az építészetben — a családi házak építésében is — érzékelhetőek a divatirányzatok. Most valóban a többszintes ház a divat. Alapjában véve jó ez, hiszen segíti annak a törekvésnek az érvényesítését, hogy a lakóházakban elkülönülhessenek az élet különböző színterei. Alapvetően két övezetről szoktunk beszélni: a közösségiről és az intimről. A közösségi övezet az alsó szint, ahol együtt van a család: étkezik, beszélget, tévét néz, vendégeket fogad. A felsőn vannak a hálóhelyiségek és fürdőszoba. De nem minden esetben célszerű a többszintes építkezés, sőt, van, amikor helytelen. Beszéltünk már a Kálvária oldaláról... A teraszházi lakások például egyszintesek, de az adott körülmények között, ott, ez a jobb megoldás. — Igaz, hogy a szebb ház drágább ...? — Tulajdonképpen igen! Ennek egyszerű oka van. A szép homlokzatokhoz, a világos, napfényes szobákhoz olyan ablakok, ajtók — nyílászáró szerkezetek — kellenek, amelyeket nem árusít a TÜZÉP. A csökönyös nagyipar évek óta kizárólag kettes és hármas ablakokat gyárt, hiába szeretnének az emberek nagyobbakat, másmilyent venni. így aki ragaszkodik az elképzeléseihez, az csináltat, és az drága mulatság. Vagy azzal is próbálkoznak a kivitelezők, hogy a hármas meg kettes ablakokat 'sorolják egymás mellé. A szebb, nemesebb anyagok általában drágábbak is. — Valóban sok Szekszárdon a családi és társasház? Valahol azt olvastam, hogy országos viszonyításban is az élen járunk az építkezésben. — így is van. — Vajon mi az oka? Szekszárdon kevesebb az épülő bérlakás, az öröklakás? — Nem valószínű. Inkább az igények nagyobbak, no és az is nyílt titok, hogy ez a környék nem szegény. Telik az építkezésre, és ez nagyon jó dolog. Minden új házzal gyarapodunk. Az építkezők között sok a fiatal, egyre többen lesznek, akik igazán tudnak élni is a korszerű, tágas lakások adta lehetőségekkel. VIRÁG F. É. Egy azok közül a bizonyos láncházak közül. A nyolcszor ismétlődő homlokzat ebben az esetben bizony monoton. Fürgéd útra war A sárga panorámabusz motorja még egy utolsót hördülve megáll. A sokcsomagos utasok lassan kászálódnak le a buszról. Végül csak a sofőr marad. Fürgédén minden utas kiszáll. Nincs továbbutazó, de út sincs tovább. Az Ifjúság utca végén, vagy a vasútállomáson túl a vendégmarasztaló sár kényszeríti visszafordulásra az autóst. Szilárd út csak Ozora irányába megy. Ha a Tamásiba vezető földút betonból volna, tizenkét kilométert kellene addig utazniuk a fürgediek- nek. így, Ozora felé negyvenet kell. — A községi tanács elnöke, Horváth János mondta: — Ha itt száz embert megkérdez a vágyairól, beteljesületlen kívánságairól, akkor száz ember sorolja kívánságai közé a Tamási felé vivő utat. — A tanács elnöke tud biztatót ígérni? — Nem. Kétféle terv is van, hogy merre menjen az út, csak hát más is kellene. Elsősorban pénz. Az pedig egyelőre nincs. Mindenesetre vigasztaló, hogy amíg nem készül el a kecsegei útra csatlakozó (az visz Tamásiba) bekötő út, addig a vasutat nem szüntetik meg. Mert már arról is szó van. Idezárkózunk az isten háta mögé, pedig valamikor, nem is régen, ide hoztak bennünket. *, Montenouvó Nándor herceg valamikori pusztájának helyére tényleg a szó szoros értelmében hozták a községet. A hercegnek öt pusztája volt a környéken. A felszabadulást követő években itt is — mint sok helyütt az országban — lebontották a „sasfészkeket”, hogy ne jöhessenek vissza a „sasok” és az öt pusztán kiosztott cselédlakások, gazdasági épületek anyagából felépítették Fürgédét. Két év alatt — 1947—48-ban — épült Fürgéd lakóházainak legnagyobb része. A valamikori uradalmi cselédek a közös konyhából önálló otthonba költöztek. Persze erre csak a nyugdíjhoz közeledők emlékeznek. Három tizenéves fiatalt kérdeztem meg, hogy ki volt a puszta valamikori gazdája. Az egyik kislány annyit tudott, hogy valami furcsa neve volt és hogy gróf volt. Igaz a herceg se sokat látogathatta a Fürgéd környéki birtokát, mert egyetlen olyan öreggel sem találkoztam, aki látta volna életben is az akkor olyan sokat emlegetett Montenouvó herceget. Egy kis terefere Ismerős jön szembe az úton. Takács Ferenc vadőrrel két éve találkoztam, amikor egy barátságvonaton jutalom- utazásra ment a Szovjetunióba. — Fogadok, nem ismer meg Feri bácsi — köszönök rá. A hetvennégy éves vadőr hátrább löki a vállán lógó puskát, egy fél percig szúrós szemmel néz, aztán kiböki. — Dehogynem, öcsém! A szekszárdi vasútállomáson találkoztunk, amikor a Szovjetunióba utaztam. Még ámulni sincs időm, máris szózáport zúdít rám. — Ezt aztán megírhatnád, amit én ott láttam. Elmentem, hogy saját szemmel nézzek körül. Van még mit tanulnunk. Ott az utcák olyanok, mint a tükör, nem így mint itt — rúg félre egy eldobott gyufásdobozt. — Amikor a többiek vásárolni mentek, otthagytam a csoportot és egyedül nézelődtem. Mindent alaposan megszemléltem. — Nem félt, hogy eltéved? — Tudok én beszélni a nyelvükön. A tizennégyes háborúban ötszáz orosz hadifogoly volt itt Ozorán, aztán én gyerekként ott ugráltam körülöttük, és eltanultam a beszédüket. — és hogy bizonyítsa, most már orosz mondatokkal fűszerezve fűzi tovább mondandóját. * — Szombaton vesszük át a KISZ KB „Kiváló KISZ- szervezet” zászlóját. — mondja Kosa Kati, a huszonhat fürgedi KISZ-tag egyike. — Itt nincs mozi. színház meg mindenféle szórakozás, mint a városban. Ha nem akarunk Unatkozni, nekünk kell szórakozás után nézni, programot csinálni. — És sikerül? — Nézd meg az ifjúsági klubot. Amikor megkaptuk a helyiséget, rohadt a padló, kosz volt mindenhol. Még a lányok is ott voltak betonozni. Kifestettük, rendbe hoztuk és most majd minden hétvégi estét ott töltünk. — Mivel? — Hát van úgy, hogy csak zenét hallgatunk, vagy tévét nézünk. De betanultunk már több színdarabot is. Most egy chilei összeállítást gyakorolunk. Ügy tervezzük, l\ogy a bemutatón belépődíjakat is szedünk, és a pénzt valahogy eljuttatjuk a chilei ifjúkommunistáknak. — Fürgédén letelepednek a fiatalok, megtalálják itt a számításukat? — Aki tanul, az elmegy. Aki marad, nem mondom, szépen keres, de még egy autót se vehet. Úgyis állna ősztől tavaszig, meg minden esős napon. Pedig ha az utakat rendbe hoznák, épp olyan életképes falu lenne Fürgéd, mint bármelyik más, de így csak vegetál. Hadobás Gyulával a postán ismerkedtünk meg. — Adjon nekem képeslapokat! — mondta a hivatal- vezetőnek, amikor gumicsizmásán, kucsmában — ahogy munkából jött — belépett a cseppnyi helyiségbe. — Kinek lesz az üdvözlet? — kérdezem. — Van kinek írni. Sok a gyerek, hát még az unoka. — Hány van? — Azt előbb össze kéne számolni. Tizenegy gyerekem volt, most nyolc él szerte az országban. — Maguk őslakók itt? — Hát ahogy vesszük. Szabolcsból kerültem ide, Tükröspusztára a Szantner-bir- tokra még 1941-ben, aztán amikor itt épült a falu — mert sok gyerek volt — én egyszerre két házhelyet igényeltem. Az itteniek húzták az orrukat, de a városi elv- társak megadták. Csak most nem adnak. Felneveltünk nyolc gyereket, aztán az asz- szony hetvenhat forint nyugdíjjal kezdett. Igaz, most már kettőnknek összejön az ezerhétszáz, de tudja mi volt az, amikor tíz karéj kenyeret kellett szelnem, mert annyi gyerekem volt? Mégis felnőtt mind becsületben, ötnek már autója is van. — Jönnek látogatni? — Jönnek is, meg hívnak is. Siófokon két gyerekem van. Állandóan hívnak, de nekem nem kell a más kenyere, még ha a lányom is adja. Megélek szépen. A nyugdíj mellé még ezret kapok a téesztől, mert tizenkét kandisznót gondozok. Nem való nekem az üldögélés, amíg a betegség le nem dönt, ezt a csizmát — emeli magasra sáros gumicsizmáját — nem hagyom el. Aztán munkában kérgesedéit kezével óvatosan, mint törékeny tárgyat, válogatja az üdvözlőlapokat. A kemény körmű vastag ujjak szinte simogatják a papírt. Mintha az unokák fejét simogatnák ... Kép, szöveg: TAMÁSI JÁNOS Hazatartva...
