Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

© ífepÚJSÁG

1978. április 1.

Tömegsport

A szekszárdi városi üzemi asztalitenisz-csapatbajnokság állása. Nők. 1. 505. MüM. I. 34, 2. Gyógyszertár 33, 3. Társadalombiztosítás 27, 4.

505. MüM. II. 23, 5. Állami Biztosító 13, 6. ÁCSI 12, 7. Garay Gimnázium 11, 8.

MEZŐGÉP KISZ 8, 9. MMG- AM 7, 10. Szabó KTSZ 3 ponttal.

Férfiak. I. osztály: 1. Megyei tanács 39, 2. MEZŐGÉP 37, 3. Tervezők 33, 4. TOL- NABER 31, 5. Söripar 22, 6. AGROBER 20, 7. BHG 16,

8. Társadalombiztosítás 12,

9. BVK 8, 10. Városgazdálkodás 8, 11. MMG-AM 5, 12. Gyár- és Gépszerelő 2 ponttal.

II/A osztály: 1. TOTÉV I. 32, 2. KISZ MB 29, 3. 505. MüM. 28, 4. Állami Biztosító 25, 5 DÉDÁSZ KISZ 19, 6. T. m. ÁHV 14, 7. Óra-Ékszer 12, 8. Bútoripar 10, 9. TOL- NABER II. 10, 10. MEZŐGÉP KISZ 6 ponttal.

Hírek

Hazánk felszabadulásának évfordulója tiszteletére

Bonyhádon koszorúzási váltót indítanak. Április 2-án, vasárnap 15 órakor indul a staféta Börzsönyből. A sportolók Bonyhádon a szovjet hősi emlékművet koszorúz- zák meg.

*

Bogyiszlói Termelőszövetkezeti Sportkör április 3-án és 4-én téesz-kupa néven labdarúgótornát rendez.

*

A Dalmandi MEDOSZ megyebajnokságban szereplő női kézilabdacsapata a tavaszi szezoznban valamennyi mérkőzését idegenben játssza. Az ok: megkezdik az új bitumenes kézilabdapálya építését Dalmandon. A 300 ezer körüli munkához elsősorban a Dalmandi Állami Gazdaság ad jelentős anyagi segítséget.

*

Négy község sakkozói vettek részt a tamási járás egyéni sakkbajnokságán. Végeredmény: 1. Kovács Ferenc (Regöly), 2. Lódi Károly (Iregszemcse), 3. Pintér István (Tamási), 4. Magyar István (Iregszemcse), 5. Simon Flórián (Magyarkeszi), 6. István Mihály (Tamási), 7. Szűcs József (Iregszemcse),

8. Juhász Tivadar (Tamási),

9. Boczor Sándor (Tamási),

10. Lakos József (Regöly).

♦

A teke NB Ill-ban a szakcsi csapat hazai pályán a Kaposvári Fáklyától 6:2, míg a TÁÉV SK együttese — szintén hazai pályán — a Kaposvári Közúttól 5:3-as vereséget szenvedett.

*

A paksi járási asztalite- nisz-csb eredményei: Pálfa —Györköny 9:0, Gerjen— Dunaföldvár II. 4:5, Németkér—Dunakömlőd 2:7, Bölcske—Kajdacs 8:1.

*

A Dombóvári MSC—Si- montornya megyebajnoki labdarúgó-mérkőzést — közös megegyezés alapján — április 2-án játsszák Dombóváron a vasutas sporttelepen.

*

Április 3-án, hétfőn két kosárlabda-mérkőzés lesz Szekszárdon. Szekszárdi Dózsa tartalékcsapata a paksi női felnőttcsapatot fogadja 9.30-kor, majd a Szekszárdi Dózsa férficsapata a Dombóvári VSE tartalékcsapatát látja vendégül. A mérkőzések színhelye a Zrínyi utcai tornacsarnok.

Üttörő-olimpia

Labdarúgó megyei döntők

Az idei tanévben valameny- nyi labdajáték úttörő-olimpiai döntőit két kategóriában rendezték. Az „A” kategóriában igazolt pajtások, a B kategóriában, a sportkörökben, sportiskolákban nem igazolt gyerekek szerepeltek. A körzeti, járási, városi, megyei elődöntők után Faddon, a diákotthonban került sor a II. korcsoportos, a faddi sporttelepen az I. korcsoportos döntőkre.

II. KORCSOPORT „B” DÖNTŐ:

Bátaszék—Rakasd 2:1 (0:1). Vezette: Lubastyik. Bátaszék: Bódi Szitarity, Bójás, Fazekas, Vasas, Péter I„ Má- thé, Pécsi, Péter II. Edző: Bencs Vilmos. Rakasd: Mátyás, Kvanduk, Kerekes A., Kerekes Z., Dávid, Pálfi, Eisenher, Fábián, Jánosi. Edző: Kelemen György. Kiegyenlített küzdelemben az utolsó percben lőtt szabadrúgás gól döntött a bátaszékiek javára.

II. KORCSOPORT „A” DÖNTŐ:

Szekszárd II.—Tevel 3:1 (2:0). Vezette: Lubastyik. Szekszárd II: Ferger, Aszalai, Hodász, Péterbence, Csíki, Hagymási, Holler, Telek, Rudolf. Edző: Kalász János. Tevel: Csíki, Kerekes, János, Erdélyi, Balázs, Salamon, Spiel, Streicher, Balogh. Edző: Kitanits Lajos. A helyzeteit jobban kihasználó csapat győzött.

I. KORCSOPORT „B” DÖNTŐ:

Simontornya—Madocsa 2:0 (1:0). Vezette: Oszterma- jer. Simontornya: Kerekes, Tauker. Kovács. Kis, Darabos, Gereny, Pap, Gácsér, Csibrik, Szűcs, Molnár, Pápai, Hargitai, Jencski, Bre- govics. Madocsa: Piros,

Scheidl, Vörös, Szabó, Par- rag, Lukács, Makai, Sitkéi,

Madár, Nyári, Szili, Vörös, Hende, Sereg, Leposa. Edző: Lukács István. A jobb támadójátékot mutató simontor- nyaiak megérdemelten nyertek.

I. KORCSOPORT „A”DÖNTŐ

Tolna I.—Bonyhád II. 2:0 (0:0). Vezette: Farkas. Tolna II.: Ezer II., Deák, Mausz, Károlyi, Blesz, Ezer I., Varga, Pintér, Ujj, Dózsa. Széles, Hága, Nyári, Juhász, Tottermeich. Edző: Méhn Gyula. Bonyhád II.: Bogos, Bachman, Kereső, Kajári, Pesti, Höfler, Török Leich- ner. Dohár, Donáth, Lőrinc, Szekeres, Völgyi, Lőrinc, Jog- ronics. Edző: Hodorics Ferenc. A többet támadó tolnaiak megérdemelten győztek a jól védekező bonyhádiak ellen.

A négy győztes képviseli a megyét az április 15—30. között sorra kerülő területi selejtezőkön!

A sportiskola labdarúgói

A Szekszárdi Városi Sportiskola labdarúgói, akik a megyebajnokságban szerepelnek és jelenleg a dombóváriak mögött a bajnoki táblázaton a 2. helyen állnak.

Textil-kupa

A Hőgyészi Helyiipari SC április 3-án második alkalommal rendezi a kézilabda Textil-kupa villámtornát. A mérkőzéssorozaton a Siófoki Olajbányász, a Pécsi Kesztyűgyár, a Mözsi Tsz SK, valamint a rendező Hőgyészi HSC férfiegyüttese szerepel.

Az elmúlt évi kupagyőztes hazaiak jelentős játékerőt képviselő ellenfelek társaságában kísérlik meg a vándorserleg otthontartását. Nagy küzdelmet ígér a kör- mérkőzéses villámtorna hat találkozója. Megnyitó 9.30- kor, míg az eredményhirdetésre 17.20-kor kerül sor.

Járási

labdarúgás

Tamási járás:

1. Fornád

2. Ozora

3. Iregszemcse

4. Tamási

5. Magyarkeszi

6. Alsópél

7. Szakály

8. Gyünk

9 8 1 - 37:9 17 9 7 1 1 28:10 15 9 6 - 3 25:10 12 9 4 1 4 16:16 9 9 2 1 6 19:32 5 9 2 1 6 9:25 5 9216 12:29 5 9 2 - 7 12:27 4

Ifjúságiak: 1. Iregszemcse 16, 2. Tamási 12, 3. Ozora 12, 4. Fornád 12, 5. Szakály

10, 6. Gyönk 8, 7. Magyarkeszi 2, 8. Alsópél 0 ponttal.

Szekszárdi járás:

1.

Sióagárd

14

11 2

1 39:16

24

2.

Alsótengelic

14

10 1

3 49:17

21

3.

öcsény

14

7 2

5 33:19

16

4.

Kölesd

13

4 3

6 24:30

11

5.

Szedres

14

5 2

7 20:34

12

6.

Várdomb

13

4 9 22:37

8

7.

Báta

14

2 12 13:45

4

Ifjúságiak: 1. Öcsény 27, 2. Alsótengelic 21, 3. Szedres 17, 4. Várdomb 12, 5. Kölesd 8, 6. Báta 7, 7. Sióagárd 4 ponttal.

Sokarcú utánpótlás

Az utánpótlás-színvonal híven tükrözi az illető sportág erejét, hiányosságait. Újabban, amióta fölfedeztük ezt az alapvető összefüggést, mind gyakrabban esik szó e két fogalom kapcsolatáról. A magyarázat pofon egyszerű: ha gyenge a háttér, nincs, ami erőfeszítésre kényszerítse az éppen élen állókat. Nem beszélve arról, hogy ezek a gyengécske fiatalok idővel maguk is a felnőttek közé kerülnek... Milyen is a pillanatnyi helyzet a magyar sportban utánpótlásügyben?

Erre kértünk választ néhány sportágunk neves vezetőjétől.

Pézsa Tibor kardvívó olimpiai bajnok' a Budapesti Honvéd vívószakosztályának vezetője, vívómester:

— A mai gyerektípus merőben eltér a tizenöt-húsz évvel ezelőttitől. Igaz, most is sokan jelentkeznek vívónak, túlnyomó többségük azonban legfeljebb ha 2—3 órát hajlandó eltölteni a teremben. „Különangolra”, a „különba- lettra”, vagy éppen a „külön- hegedűre” siet, jóllehet már az edzésre is egy szakköri foglalkozás fáradalmával érkezik. Számukra a vívás jelentősége nem nő túl egy különórán. Hiányoznak a fiatalok közül az olyan fanatikus versenyzők, mint például annak idején Fülöp Mihály, Gyuricza József, Horváth Zoltán és mások... Persze, a mai helyzeten nemigen lehet csodálkozni, hiszen maguk a szülők is úgy hozzák el a csemetéjüket: „Nem kell, hogy világbajnok legyen...” Véleményem szerint a jövő vívósportjának élvonalát zömében a vidéki, illetve a vidékről fölkerült vívóknak kell alkotniuk, az ő életformájuk még ad lehetőséget a rendszeres munkára.

Vigh László, az FTC tornászainak edzője, Magyar Zoltán olimpiai bajnok mestere:

Tornasportunk utánpótlását alapvetően meghatározzák a kiválasztás gondjai. A szakosztályoknak nincs lehetőségük arra, hogy minden jelentkezőnek sportolási alkalmat biztosítsanak. Annak idején több száz gyerek közül választottam ki azt a csoportot, amelyben, többek között- Magyar és Sivadó is benne volt. Közülük alig maradtak néhányan. lehet, hogy Magyarnál tehetségesebbek is kiestek a sorból. A torna nagy fegyelmet, akaraterőt, odaadást kívánó sport. Aki nem bírja a mindennapok egyhangú munkáját, soha nem lesz nagy versenyző.

Széchy Tamás, a Központi Sportiskola úszóinak mestere, a többszörös Európa- és világbajnok Hargitay és Ver- rasztó edzője:

— Nem panaszkodhatunk, van kikkel megtölteni a medencét. Igaz, ebben a sportágban a jelentkezés nem a gyerekek önkéntességén alapul, a szülők elhatározása nyomán jön le először a gyerek az uszodába. Természetesen később a fiatal maga dönthet afelől, kitart-e a sportág mellett. Aki megmarad az úszásnál, annak előbb- utóbb vérévé kell, hogy váljon a „föl a csillagokig” elmélet. Ez azt jelenti, minden versenyzőnek úgy kell vízbe szállnia, hogy világbajnok lesz. Alapállás ez a sportágban.

Bodnár János, az öttusa első junior világbajnoka, a Budapesti Honvéd öttusaszakosztályának utánpótlás edzője:

— A sportág változatlanul csábítja a gyerekeket. A baj csupán az, hogy sokukat elsősorban a szórakozás, a kalandvágy vonzza. Az edzők éppen ezért a kalandvágyat leginkább kiváltó lovaglást afféle jutalmazásként alkalmazzák. Csak azok részesülhetnek a nyeregbe szállás örömeiből, akik a sportág kevésbé „kalandos” versenyszámainak edzéseit is igyekezettel végzik. A szórakozást kereső fiatal válaszút elé kerül: vagy szívvel-lélekkel űzi az öt számot, vagy leköszön és átadja helyét az arra érdemesebbeknek. Sokan kihullanak ezen a rostán.

Dr. Szabó Miklós, az ötve- * nes évek kiváló hosszútávfutója, az atlétikai utánpótláskeret vezetőedzője:

— A legalsó korosztályoknál örvendetes létszámnövekedés tapasztalható. Ennek magyarázata elsősorban a tömegversenyek népszerűsö- dése. A visszaesés a .17—18 éveseknél kezdődik, ebben a korban elszomorítóan sok versenyző fordít hátat az atlétikának. A magyarázatot, minden bizonnyal, az adja, hogy a versenyző ekkortájt már számon tartja a nemzetközi élvonal eredményeit is. sőt összehasonlítja saját teljesítményeivel. Ennek az összehasonlításnak aztán rendszerint az a következménye, hogy a fiatal reménytelennek ítéli meg saját fölzárkózásának esélyeit. Magyarán: elcsügged, kedvét veszti, föladja... A mi időnkben szó sem lehetett erről,, hiszen magunk is a nemzetközi élvonalat alkottuk. De régen volt az már...

PILHÁL GYÖRGY

Munka - család - sport

Asszonyok a sportpályákon

A nő életének és életformájának átalakulása, a társadalomban betöltött új sierepe, kulturális igényeinek növekedése lehetővé teszi — mindazok számára, akik igénylik — hogy a sport által nyújtott örömökből is kivegyék részüket. Férjhez menés után, amikor az asszonyok idejét igénybe veszi a munkahely és a család — még a korábban versenyszerűen sportolók nagy része is abbahagyja- És akik nem?

Hogyan csinálják? Erre a kérdésre kerestem a választ a megyénk egyesületeiben aktívan sportoló asszonyok között.

10.

Vidám gyerekzsivaly fogad a dalmandi iskola udvarán. A fogócskázó és labdát kergető gyerekek szemlátomást élvezik a napsugaras délelőtt óraközi szünetét. Már kérdezném a játékba feledkezők egyikétől, hogy merre találom Schmidtné Pintér Valéria tanárnőt, amikor a fiatal pedagógusnő fehér köpenyes alakja feltűnik a lépcsőkön. Ö az ügyeletes, szavaira sorokba rendeződnek, majd az osztálytermekbe vonulnak a tanulók.

— Nekem most nem lesz órám, a tanáriban beszélgethetünk — mondta az üdvözlés után. A sportpályákról régről ismerem őt, de pályafutásának története ezzel az interjúval vált számomra is teljessé.

— Tizenegy éve, 1967-ben léptem be először a kocsolai kézilabdacsapat öltözőjébe. Hetedikes voltam, amikor Fenyvesi József edző leigazolt az ifjúsági csapatba. Második edzésemen, mindjárt a kezdésnél kulcscsonttörést szenvedtem. Otthon azután anyuék félreérthetetlenül tudtomra adták: soha többé nem mehetek a kézilabda- pályára.

— Szerencsére gyógyulását követően megenyhült ez a szülői szigor.

— Igen és még abban az évben bajnoki mérkőzéseken játszhattam az ifiben. 1968- ban a megyei úttörő-olimpián tagja voltam az ezüstérmes kocsolai csapatnak. Amikor középiskolásként Dombóvárra, a Gőgös Gimnáziumba jártam, már a felnőttegyüt- tesben örülhettem a gólszerzésnek. 1971-ben negyvenöt, a következő évben pedig hatvannyolc gólt lőttem a megyebajnokság mérkőzésein. A legsikeresebb évnek talán mégis 1973 bizonyult. Akkor az érettségi vizsga után felvételt nyertem a Szombat- helyi Tanárképző Főiskolára, a megyebajnokság női gólszerzői között száznégy gólommal második lettem.

— A főiskolán szünetelt az aktív sportolás?

Schmidtné Pintér Valéria

— Dehogy — válaszolja tiltakozva. — A tanárképző csapatában folytattam a kézilabdázást, a Vas megyei bajnokságban szerepeltünk. Főiskolás éveimben is jól megfért egymással a verseny- sport és a tanulás. Örömömre szolgált, hogy játékommal hasznára lehettem új csapatomnak. Háromszor bizonyultam az ottani megyebajnokság legeredményesebb női játékosának.

— Mikor került Dalmand- ra?

— Tavaly júniusban államvizsgáztam. A megyei tanács ösztöndíjasa voltam, a vizsga után jöttem Dalmandra. A felső tagozatos osztályokban matematikát és testnevelést tanítok, az V/A-ban osztályfőnök vagyok. Amikor pedagógusként ide kerültem, „rosszul állt a szénájuk” a Dalmandi MEDOSZ kézilab- dásainak. Négy ponttal rendelkező csapatukat a bajnokság félidejében kiesés fenyegette. Átigazoltam, s ősztől már itt játszottam. A végén aztán sikerült kiharcolnunk a bentmaradást. Az őszi idény rajtja és a pedagógusi pályafutásom kezdete előtt férjhez mentem.

— Szavait idézve, főiskolásként jól megfért egymással a tanulás és az aktív sportolás. Asszonyként hogyan sikerült összeegyeztetni

a munka, a család és a sport hármas feladatát?

— Kocsoláról naponta járok át ide a munkahelyemre. Reggel a férjem hoz gépkocsival, este a munkásokat szállító gazdasági busszal utazom haza. A két utazás közötti időbe sok minden zsúfolódik össze. A tanítás és szakköri foglalkozások után edzés, edzőmérkőzés'. A MEDOSZ csapatában újabban az edzői teendők ellátása is rám hárul. Hivatásomat, az oktatást és ezzel együtt a gyerekeket nagyon szeretem. A pályán eltöltött órák felüdülést, a gólok sikerélményt jelentenek számomra. Ezért aztán még véletlenül sem gondolok arra, hogy abbahagyom az aktív sportolást. Igaz, ez irányú tevékenységemet szüleim és férjem segítőkész támogatása is kíséri. Ft. em az egyetemen szintén kézilabdázott.

Ekkor értettem meg igazán, hogy a beszélgetésünk kezdetén a tanári szobában miért hangsúlyozták Schmidtné kolléganői: „Aztán a Józsi (a férj) segítsége ki ne maradjon az interjúból, Vali!” Kilenc nap múlva kezdődik a megyebajnokság idei küzdelemsorozata. A fiatal házaspár egymást segítve, mindent elkövet a dalmandi csapat eredményes szereplése érdekében.

FEKETE LÁSZLÓ