Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-07 / 81. szám
2 Képújság 1978. április 7. A belga parlamenti delegáció csütörtöki programja Távol-Kelet erőforrásainak jobb kihasználásáért Vlagyivosztok lakosai melegen üdvözölték a városukba látogató Leonyid Brezsnyevet. (Képtávírónkon érkezett) Az országgyűlés meghívására hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó belga parlamenti küldöttség — élén Edmond Leburtonnal, a belga képviselőház elnökével — csütörtökön délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Az eseményen megjelent Péter János, az országgyűlés alelnöke és Farkas Mihály vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, valamint Constant Clerckx, a belga királyság budapesti nagykövete. A Zimbabwei Hazafias Front és a frontországok (Botswane, Zambia, Mozam- bik és Tanzánia) vezetőinek Dar es Salaamban véget ért tanácskozása ismét elutasította a rhodesiai fehértelepes kisebbség és a behódoló feketebőrű politikusok között létrejött úgynevezett „belső rendezést”. A határozat nyomán súlyos harcok robbantak ki a fehértelepes kormány hadserege és a Zimbabwe Hazafias Front gerillái között. Az 1978. március 5-én aláA koszorúzást követően az Országházban a magyar és a belga parlamenti küldöttség megkezdte a hivatalos tárgyalásokat. A magyar delegációt Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke vezette, tagjai: Péter János, Bodogán János, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagja, a Veszprém megyei képviselőcsoport elnöke, Darvasi István, a külügyi bizottság tagja, az Interparlamentáris Unió magyar—belga tagozatának elnöke, Pályi Sándorné, a terv- és költség- vetési bizottság tagja, Réger írt Smith—Muzorewa—Shi- tole—Chirau-paktum nyomán most megalakult „vegyes” összetételű ideiglenes kormány feladata, hogy 1979. január 1-én „átadja a hatalmat a fekete többségnek”. A megállapodás — a megfigyelők szerint — valójában Smith kísérlete a fehér uralom fenntartására, hiszen a fekete többség által vezetett államban a fehérek minden fontosabb kérdésben vétójoggal rendelkeznének, és gazdasági hatalmuk is érintetlen maradna. Antal, a külügyi bizottság tagja és Tóth István, az építési és közlekedési bizottság titkára. A belga küldöttséget Edmond Leburton vezette, tagja Georges Gramme, a szenátus második elnökhelyettese, Lambert Kelchter- mans, Ambre Kempinaire és Reimond Mattheysseus képviselő, Pierre Leroy és Willy Wernimmen szenátor. Apró Antal az országgyűlés tevékenységéről, a törvényhozói munka tapasztalatairól és hazánk gazdasági, politikai, kulturális helyzetéről tájékoztatta a belga küldöttség tagjait. A „rendezés” nyomán kialakult bizonytalanság fokozódik és tovább bonyolítja a rhodesiai gazdaság gondjait. Az afrikai nemzeti államok gyűrűjébe szorult 389 000 négyzetkilométer területű, 6,5 millió lakosú (ebből 0,3 millió fehér lakos) Rhodesia fehértelepes kormányának sorsát nyugati barátai is reménytelennek minősítik. Az ország — amely a világ 3. legnagyobb krómércter- melője, jelentős dohány-, azbeszt- és ónércexportőr — gazdasága 1974. óta 15 százalékos visszaesést mutat. A bizonytalan helyzetben Anglo-American Corporation bányavállalat 12 (szén, nikkel, horgany, réz, arany, stb.) bányatelepét állította le. A 6 ezer fehér ültetvény termelése is hanyatlik. A múlt évben a kereskedelmi forgalom 8 százalékkal csökkent, az infláció 20 százalékkal emelkedett. A háború emészti fel a költségvetés 27 százalékát. A rhodesiai ha. zafias erők elleni harc naponta több, mint 1,5 millió amerikai dollárba kerül. Rontja a gazdasági helyzetet a szakmunkáshiány, a tartalékosokkal és az európai zsoldosokkal megerősített több, mint 50 ezres létszámú hadsereg fenntartása is. A fehér alkalmazottak átlagosan tízszer annyit keresnek, mint a feketék, a •bizonytalan helyzet miatt azonban egyre többen hagyják el az országot. (Folytatás az 1. oldalról). A múlt években nőttek a népgazdaság termelési alapjai. Ez a növekedés egymagában egyenlő azokkal a termelési alapokkal, amelyekkel az ország az 50-es évek közepén rendelkezett. Meglehetősen jól halad a tudományostechnikai forradalom eredményeinek a mindennapi termelő tevékenységbe történő átültetése. Érezhetőek a párt szilárd, célratörő agrárpolitikájának eredményei. Annak ellenére, hogy az elmúlt három évben az ország több körzetében súlyos aszály pusztított és más időjárási nehézségekkel is szembe kellett néznünk, az SZKP KB júliusi plénumának a mező- gazdaság fejlesztéséről hozott határozata kedvezően hatott az ágazat fejlődésére. Az elmúlt két évben jelentős beruházásokat hajtottunk végre. Ez idő alatt csaknem 240 milliárd rubelt fordítottunk a népgazdaság fejlesztésére. Az önök beszámolóit hallgatva elsősorban arra figyeltem, hogyan számolják fel az önök területein és határterületeken az úgynevezett „gyenge pontokat’\és azokat a nehézségeket, amelyek a központi bizottság decemberi plénumán szóba kerültek. — Önök mindannyian megalapozott igényeket támasztanak a vasúti szállításokkal szemben. 1978-ban a vasútvonalak rekonstrukciójára és új vonalak építésére, a tehergépkocsi-állomány növelésére nagyobb összegeket fordítunk, mint amennyit az ötéves terv előirányoz. A szállítási nehézségeket azonban nemcsak a szállítóeszközök hiánya okozza. Javítani kell a szállítások tervezését, foglalkozni kell az üresjáratok csökkentésével, az áru elszállításához szükséges vagonok időben történő biztosításával, csökkenteni kell a ki- és berakodásoknál jelentkező idő- veszteségeket, rendben kell tartani a raktárhelyiségeket. Arról beszéltek, hogy az önök területein nehéz megoldani a fa elszállítását. Az irkutszki területen is ezt mondták. A kitermelt fa néha 2—3 évig is az állomásokon fekszik, mivel nem biztosítják idejében az elszállításához szükséges vagonokat. A fa korhadni kezd — az iparnak pedig nincs elegendő faanyaga, s ez érinti a papíripart és a fa kémiai feldolgozását. Ezt a kérdést meg kell oldaniuk az illetékes minisztériumoknak és hivataloknak, nem nyugodhatunk bele ebbe a rendellenes helyzetbe. — A másik gyenge pont — ez is kitűnt mai felszólalásaikból, elvtársak — az ipar- vállalatok üzembe helyezésének késése, az építkezések be- fejezetlensége. Erről a kérdésről már többször beszéltem, s most megismétlem: e probléma megoldása elsőrendű fontosságú feladat. Szigorúan felelősségre vonjuk azokat, akik felelősek a központi bizottság plénuma határozatainak megsértéséért. Véget kell vetni annak a helyzetnek, amikor egyik vezető a másikra hárítja a felelősséget, pl. azt állítja, hogy nem szállították neki az építőanyagokat, csöveket, stb. Ilyen beszéddel nem lehet elhárítani a felelősséget. Nem azért ruháztuk fel jogokkal a minisztériumok és hivatalok vezetőit, hogy haszontalanul le- velezgessenek egymással, hanem, hogy megoldják a konkrét gyakorlati kérdéseket. A pazarlások felett nem hunyhatunk szemet. — Az önök területein távolról sem mindenütt használják ki a termelési kapacitásokat. Ezt önöknek is be kell ismerniük. Ennek oka az alacsony műszakszám, a nyersanyag- és alkatrészszállítási nehézségek, stb. Ezt azért említem, hogy ismételten felhívjam rá a párt- és gazdasági szervezetek figyelmét. Még egyszer fel kell mérni a belső tartalékokat, meg kell tanácskozni az élenjáró munkásokkal, hogyan lehetne jobban kihasználni a termelési kapacitásokat, hogyan kell irányítani a feladat megoldásáért folytatott harcot. Most viszont előfordul az is, hogy a kapacitásokat nem használják ki, de már újabb összegeket kérnek a további építkezésekre. — Emlékszem egy esetre, amely az egyik irkutszki üzemben tett látogatásom során történt. Egy munkás feltalált egy berendezést, amely a kétszeresére növeli a munka termelékenységét. Erről maga az újító számolt be nekem. Komoly és fontos dolog tehát, hogy beszélgessünk a- munkásokkal, hallgassunk rájuk, figyelmesen megvizsgáljuk, amit mondanak. — Még egy kérdés: a munkaerő elvándorlása. Meg kell fontolnunk, hogyan tartsuk meg a szakembereket a Távol-Keleten. Az elvándorlást szemmel láthatólag a lakáshiány, a kulturális-jóléti létesítmények hiánya magyarázza. Figyelembe kell azonban venni az éghajlati körülményeket is, amelyek megkövetelik a meleg ruházati cikkekkel és más árukkal, élelmiszerekkel való ellátás javítását. — Jogosan beszéltek arról, hogy saját termelés alapján, a hús-, tej- és zöldségellátással kapcsolatos igények maximális kielégítése érdekében, fejleszteni kell a helyi mezőgazdasági bázist. — Hamarosan megkezdődik a tavaszi vetés. Ezt a munkát rövid idő alatt, veszteségek nélkül kell elvégezni, gondoskodni kell a várható termés megóvásáról. — Meggyőződésem, hogy a párt-, tanácsi és gazdasági szervezetek teljesebben fogják kihasználni a Távol- Kelet erőforrásait, növelik országunk gazdagságát, időben teljesítik az ötéves terv feladatait — mondotta végezetül Leonyid Brezsnyev. ♦ Tei O Gyapot ■ Cukprnáú Bizonytalan a rhodesiai „belső rendezés” Kambodzsa II kalandorpolitíka es köuetkezményei „Nem követünk semmilyen modellt. Olyasmit akarunk megvalósítani, ami példa nélkül áll a történelemben” — mondta egy évvel ezelőtt Yeng Sary kambodzsai külügyminiszter, az első kambodzsai vezető, aki nyilatkozott országa belpolitikájáról. Lényegében ugyanezt ismételte meg a minap Pol Pót miniszterelnök, amikor márciusban jugoszláv újságírókat fogadott. Ez volt az első alkalom, hogy európai tudósítók személyes benyomásokat szerezhettek Kambodzsáról. Arról az országról, amely 1975. április 17. óta teljesen elzárkózott a külvilágtól. Ezen a napon bukott meg az amerikabarát Lón Nol- rendszer, ekkor vonultak be Phnom Penh-be, a fővárosba a népi felszabadító hadsereg, a „vörös khmer” egységei. KEGYETLEN HAJTŐVADÁSZAT Hogy azóta ml történt Kambodzsában, arról hosszú ideig csak hihetetlennek tűnő beszámolók és találgatások jelentek meg a nyugati sajtóban. Lényegében csak a vietnami—kambodzsai konfliktus kirobbanása óta érkeznek információk más forrásból, vietnami sajtószervektől. Meg kell mondani, hogy ezek a jelentések sok tekintetben igazolják a korábban fenntartással fogadott nyugati beszámolókat. Ezt a képet egészítették ki helyszíni beszámolóval azok a jugoszláv újságírók, akik márciusban jártak Kambodzsában. Az új rendszer első intézkedése az volt, hogy elrendelte a főváros kiürítését. Csaknem kétmillió embert telepítettek erőszakkal vidékre és az ország egész lakosságát mezőgazdasági munkára fogták. A hivatalos indoklás szerint két ok miatt kellett kiüríteni Phnom Penh-t. Egyrészt azért, mert Lón Nol rendszerének bukásával megszűnt a korábbi amerikai élelmiszersegély, és csak tömeges mozgósítással lehetett elkerülni az éhínséget. Másrészt így akartak döntő csapást mérni a főváros tőkés, kereskedő rétegeire. A radikális kiürítéssel eleve lehetetlenné vált mindenfajta ellenforradalmi szervezkedés. A szocialista országokban sokáig kétkedéssel fogadták azokat a nyugati sajtójelentéseket, amelyek szerint ez az akció több százezer ember életébe került. Nemrégen vietnami forrásból is megerősítették ezeket az információkat. A hanoi rádió kommentátora arról beszélt, hogy Kambodzsában milliók haltak meg. A „vörös khmerek” senkinek sem kegyelmeztek. kegyetlen hajtóvadászatot indítottak a bukott rendszer valódi és vélt támogatói ellen. De nemcsak katonatisztek vagy hivatalnokok estek áldozatul. Az orvosi ellátás hiánya, a hosszú erőltetett gyalogmenet sok öreg, beteg és gyermek halálát okozta. MEGSZŰNT AZ EGYETEM De hogyan telnek Kambodzsa hétköznapjai csaknem három évvel a nasv tisztogatás után? A jugoszláv újságírók beszámolójából kiderül, hogy gyakorlatilag az egész lakosságot különböző létszámú „szövetkezetekbe”, munkabrigádokba osztották és mindenki á rizsföldeken vagy a gátakon dolgozik. Ezek a kollektívák — amelyeknek semmi közük a szocialista országok termelőszövetkezeteihez — alkotják a társadalom gazdasági és politikai alapegységeit. Itt osztják ki az évi élelmiszer-fejadagot. 750 kiló rizst és hat kiló sót, továbbá egy öltözet ruhát. A tudósítók hangsúlyozzák, hogy a kambodzsai ..szövetkezetekben” nem érvényesül a munka szerinti elosztás, mint például a kínai kommunákban, hanem szigorú egvenlősdi uralkodik. Teljesen megszűnt a pénzgazdálkodás, a kollektívák között is természetbeni csere folyik. A pénz eltűnése jelenti azt a gazdasági kényszert, amely mindenkinek létérdekévé teszi, hogy egy ..szövetkezethez” tartozzon, hiszen másképp nem juthat élelemhez. Miközben vidéken milliók dolgoznak a rizsföldön gépfegyveres őrök felügyelete alatt, a városok lassú elhalásnak indultak. Megszűnt az egyetemi oktatás, bezártak a könyvtárak, a mozik, a színházak, a vendéglők és az üzletek. Ma alig húszezren tartózkodnak a fővárosban, többségügben katonák. A néhány működő külföldi követség szigorú ellenőrzés alatt áll. A diplomaták mozgásszabadságát a követségi negyedet övező néhány száz méter sugarú körre korlátozzák. IDEOLÓGIAI OK A jugoszláv újságírók beszámolójából is kiderül, hogy egy dologban igazuk van a kambodzsai vezetőknek: amit országukban véghez vittek, az valóban példa nélkül áll a történelemben. De vajon milyen elmélet, milyen ideológia sugallta a tömeges kivégzéseket, a városok kiürítését, az „őskommu- nisztikus egyenlősdit”? Az egyik ok minden bizonnyal a három évvel ezelőtti kambodzsai polgárháború szokatlan kegyetlenségében, a „vörös khmerek” városgyűlöletében rejlik. Ebben a harcban nem volt szokás hadifoglyokat ejteni, az ellenséges katonákkal mindkét fél a legbarbárabb módszerekkel számolt le. A másik ok már „tisztábban” ideológiai jellegű. A khmer vezetők frazeológiája mögött fellelhető a Mao Ce-tung-i gondolatrendszer „kambodzsai változata”. Pol Pót és társai végletesen eltúlozták az önerőre támaszkodás elméletét, és a kínai modell tragikusan következetes változatával kísérleteznek. De vajon meddig? Ha erre a kérdésre keressük a választ, kiderül, hogy Kambodzsa belső történései összefüggenek az ország külpolitikájával, a Vietnammal kiprovokált konfliktussal. A tisztogatások során ugyanis nem csak a régi rendszer hívei tűntek el, hanem azoknak a kambodzsaiaknak az ezrei is, akik Vietnamban tanultak. Köztük néhány olyan politikus, akik korábban vezető szerepet játszottak. A harc egyelőre a Pol Pót vezette — és minden bizonnyal Kína támogatását élvező — szárny javára dőlt el. De hogy a hatalmat még nem tartják szilárdan a kezükben, azt jelzi az is. hogy a kommunista párt még mindig illegális jelleggel, konspirativ alapon működik. A vietnami sajtó egyre gyakrabban utal arra, hogy Kambodzsában van belső ellenzék, igaz különlegesen nehéz körülmények között tevékenykedik. KELETI MIKLÓS
