Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-06 / 80. szám
a Képújság 1978. április 6. Mozi A fekete rák ollójában című szovjet kalandfilmet nagy sikerrel játsszák a megye mozijaiban Rádió Beszéljünk Liszt Ferencről „Nem tudtam, hogy itt csak úgy lehet győzni, ha agyonvered a másikat.” Tessék ezen -a mondaton elgondolkozni. Persze, nem muszáj, mindenesetre a K. O. című film ezt sugallja, amikor ezzel a summás mondattal küldi haza a nézőket a moziból. Egy kis zavart azért okoz, hogy a filmet bevezető dal szövege viszont így kezdődik: „Mindig az első pofon a legnagyobb, a többit lassan megszokod.” Egyébként ez a verssor a K. O. forgalmazási jelmondata is, és a magam részéről valamivel szimpatikusabb gondolatnak tartom, ha már mindenáron a vereségről kell töprengeni. Ennyit az elmélkedésről. Ami különben Rényi Tamás új filmjét illeti, sporttörténet, és nemcsak amolyan alibi sport-sztorival. A versenysportra nagyon is jellemző problémákat vázol fel a K O., amelynek a hi. telét nem rontja az olyanféle naívság, minthogy a vidéki sportoló — ez esetben pécsi — bár magasan kvalifikált, de még lakása sincs. A színesen felvezetett történet bőven ad rá alkalmat, hogy a néző idejében eldöntse, kit szeret, kit nem, hol kell majd keresnie az igazságot. Mivelhogy az egyik figura pozitív, a másik meg negatív, a döntés nem kerül erőfeszítésbe sem. Sőt: az szinte már sok a jóból, hogy a pozitív hős milyen tökéletes. Nemcsak tehetséges, megvan a magához való esze is, két gyönyörű gyermek apja, a feleségét imádja, ő apjának legjobb fia, és még ellenfelének is hűséges barátja... De hiába szép és okos, hiába öklöz jobban: mégis a másik nyer, mert így kívánja a sokféle összebogozódott érdek. Illúzió tehát, hogy legalább a sportban mindig a jobbik nyer? A K. O. búsan rámondja: az. És a sportberkekben járatosak is rámondják. Persze, a K. O. mégsem sportpolitikai film, mégcsak társadalompolitikainak sem nevezhetjük, mert hiányzik belőle az elemző szándék. De színvonalas, szórakoztató alkotás, olyan, amiből sokkal több kellene. Ha több ilyen lenne, talán a közönség is jobban ráérez- ne az ízére azoknak a filmeknek, amelyek könnyedén beszélnek komoly dolgokról. Hogy a K. O. ilyen, sajnos kevesen fedezték fel. VIRÁG F. ÉVA Miért ne beszélnénk? Csak az a kérdés, hogy kiknek? Sok egyébre igen, de erre az egyre nem adott választ a Kossuth-rádió hétfő délutáni műsora. Papp Márta riporter dr. Kiss Kálmánnal beszélgetett a nagy zeneművészről. Kiss Kálmán Lisztszakértelme kétségtelen, de hasonló fokra valószínűleg sokan eljutottak, ki-ki a maga útján. A megkérdezett „Engem már régen föl kellet^ volna akasztani. Tudom, ebben sokan egyetértenek velem, és nekik van igazuk. Nem azoknak, akik mentséget találnak számomra Hogy mégsem történt meg velem, sőt, még néhány évi börtönnel sem sújtottak, kizárólag gyávaságomnak köszönhetem. Életemben számtalanszor voltam tanúja ártatlan emberek megkínzásának, tömeggyilkosságnak, az igazság lábbal tiprásának, és nem emeltem fel ellene szavam.’ Ugyanezt sajnos (vagy természetesen ?) nagyon sokan leírhatnák magukról, de szerencsére nem teszik. így is túl sokakban él az a tévhit, hogy az önéletrajz köny- nyű műfaj. Nem az. A sok riasztó példából hadd idézzek csak kettőt, Bismarck herceg: Gondolataim és em- lékeim-jét és Dosztojevsz- kijné emlékiratait. A hazai jók közül pedig talán a legjobbat, Mikszáth Kálmánná Mauks Kornélia emlékezéseit. Tatay Sándor most történetesen az irodalom felől, ami kétségtelenül érdekes. Más bizonyára más irányból, ami ugyancsak érdekes lehet, ha érdekes kérdésekre adott érdekes feleletek formájában jut á rádióhallgatók tudomására. Az érdekes kérdések ebben az esetben hiányoztak, függetlenül attól, hogy Kiss Kálmán mondandójára érdemes volt odafigyelni. Az például, hogy Liszt zenei átiratainak megjelent, majdnem 300 oldalas kötete az utóbbi sort szaporítja. Csak éppen nem szabad hinni a látszatnak, vagyis annak, hogy a köny- nyed, csevegő stílus felületességet rejt. Erről szó sincs. Egy kétszeres József Attila- díjas író vall családjáról, élete indulásáról, egészen addig a pillanatig, amíg Pécsről „elutazott Pestre írónak”. A család is érdekes, a kisnemes evangélikus pap-família. A húszas évek végét, a harmincasok elejét már sokféle szemszögből megírták, de ebből az irányból tudtommal még nem. A „Lődörgések kora” helyett egyébként találóbb címet nem lehetett volna találni. Bizonytalan állapotú vergődés az evangélikus teológián, egy rossz regény honoráriuma árán még bizonytalanabb bécsi tartózkodás, grafológus „iroda” Kőszegen, felvételi vizsga Ódry Árpád színiakadémiáján, egyete- mistáskodás Pécsett és az első „igazi” íróbarátok: Takáts Gyula, Weöres Sánkorabeli közművelődési jelentőségére felhívta a figyelmet, alighanem eléggé újszerű szempont. A műsor mégis szerkesz- tetlennek tűnt. A zeneköltő életművét minden részletében ismerőknek valószínűleg nem mondott újat. A többségnek, ami nem ilyen, viszont keveset. dór, Várkonyi Nándor. Közben a világ egyre szaporább léptekkel megy tovább, a hitlerizmus fellegei is gyűlnek, a lődörgésre napról napra kevesebb a lehetőség. Ennek — és a hasonló — társadalmi rétegeknek teljesen apolitikus fiai mindebből semmit nem vesznek észre, amit Tatay Sándor immár az öregedő író bölcsességével kissé szégyenkezve, kissé mosolyogva, de nagyon határozottan állapít meg. A „Lődörgések kora” tulajdonképpen részlet egy nagyon szép nyelven megírt, szórakoztatva okító irodalomtörténetből. Legsikerültebb fejezete kétségtelenül a „Vendégünk, az angyal’, mely a magyar irodalom egyik legsajátosabb egyéniségének, Berda Józsefnek állít emléket. Jó lenne remélni, hogy ebben a kötetben csak egy önéletrajz-sorozat első részét vettük kézbe és folytatása mielőbb következik majd. ORDAS IVÁN-s. -n. Könyv — Tatay Sándor: Lődörgések kora A munkásosztályért, a népköztársaságért Hatvan éve született Asztalos János Útközben 1978 Április havi ajánlás a művelődési akcióba benevezett szocialista brigádok részére “ iszta szemű, magas *•* homlokú fiatal honvéd| tisztet ábrázol az a------ fénykép, amely nem s okkal mártírhalála előtt készült róla. így él emlékezetünkben, s mindazokéban, akik ismerték, szerették. Asztalos János elvtárs, aki a párt, a szocialista Magyar- ország védelmében halt hősi halált 1956. október 30-án a budapesti pártbizottság Köztársaság téri székházának ostromakor. Pozsonyban született 1918. április 6-án, egy szegény cipészssegéd gyermekeként. Négyen voltak testvérek. Az I. világháború végén Budapestre költöztek, így az 1919-es Tanácsköztársaság idején már egy Nefelejcs utcai kis szoba-kony- hás lakásban élt a hattagú család. Asztalos János édesapja elkötelezte magát a proletárdiktatúra mellett. Egy cipőüzem vezetőjévé nevezték ki. A munkáshatalom leverése után börtönbe került. A fiatal Asztalos János elvégezte a négy polgárit, de a világgazdasági válság éveiben semmi lehetősége sem volt rá, hogy felvegyék a Láng-gépgyárba, ahol szakmát szeretett volna tanulni. Ezért 1932 őszén ékszerész- tanoncnak szerződött. Szorgalma, ügyessége révén hamarosan a szakma elismert munkása lett. 1942-ig, katonai behívásáig dolgozott aranyművesként. Már inasévei alatt szoros kapcsolatba került az ifjúmunkásokkal. öccsével együtt beiratkozott a vasasok tornászcsoportjába, ahol egyre több kommunista munkást ismert meg. Mint vasas tornász, hétvégi túrákra járt sok-sok társával együtt a budai, pilisi és börzsönyi hegyekbe. Ezeken a kirándulásokon nagyszerű előadásokat hallgattak politikai kérdésekről, vitákat rendeztek társadalmi problémákról. Marxista ismereteket gyűjtöttek. Forradalmi dalokat és indulókat énekeltek, közösségi szellemben nevelték, alakították, formálták egymást. 1936-ban, 18 éves korában lépett be a Nemesfémipari Munkások Szakszervezetébe. Szorgalmával, fiatal korától messze előbbre járó komoly gondolkodásmódjával, politikai kérdésekben tanúsított aktivitásával tekintélyt szerzett magának az idősebb munkások körében is. Beválasztották a szakszervezet vezetőségébe. 1937. szeptember 16-án a Ságvári Endre vezette fiatalok megtámadták a Tompa utca—Angyal utca sarkán lévő nyilasházat és szétzavarták a nyilasokat. Asztalos János részt vett ebben az akcióban. „Az akcióval elértük, amit akartunk. Megmutattuk, hogy van erő, amely szembe mer szállni a nyilasokkal. S egyre nőtt ez az erő.” ] ekapcsolódott 1939 őszé« % tői a Vörös Segély g munkájába is. Mind : ^ többet vállalt magára az illegális pártmunkából. Terjesztette a párt kiadványait, propagandaanyagait. Titkára lett a vasastornászok sportbizottságának, amely az illegális kommunista párt utasításai szerint tevékenykedett. Asztalos János szervezte meg a vasastornászok részvételét a párt által kezdeményezett 1941. október 6-i, a Batthyány emlékmécsesnél lezajlott demonstrációra, november 1-én Kossuth és Táncsics sírjának megkoszorúzására, s 1942. március 15-én a Petőfi-szobornál rendezett háborúellenes tüntetésre. Ezt követően hamarosan behívták katonának. A híradósokhoz került. A magyar munkásmozgalom számára 1942 a próbatétel esztendeje volt. Tömegesen hívták be a baloldali érzelmű munkásokat, a szak- szervezeti vezetőket, s vitték ki őket büntető századokkal a frontra. Letartóztatták a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetőit és a kommunisták százait. Asztalos Jánost csapattestétől hozták fel a katonai nyomozók Budapestre a hírhedt And* rássy-laktanyába. Kegyetlenül megkínozták, de megtörni nem tudták. Elítélték, másfél évet kapott, amit a Margit körúti és a váci fegy- házban töltött le. 1944-ben, alighogy kiengedték a börtönből, a nagykanizsai internálótáborba hurcolták. 1945. áprilisának első napjaiban vált szabaddá, amikor az ország. Részt vett a Magyar Kommunista Párt nagykanizsai szervezetének megalakításában, majd Budapestre került. Pártiskolai oktató lett. Tudását továbbadta másoknak. A IX. kerületi és a budapesti pártbizottságon dolgozott. 1946-tól a budatétényi pártiskola vezetője volt. 1948-ban a párt az alakuló néphadseregbe küldte politikai munkára. Nagy szükség volt marxista—leninista képzettségű, tudású osztályhű tisztekre. Mint politikai tiszt, kiváló oktató, nevelő és szervező munkát végzett. Tudásával, példás magatartásával, a kommunista vezetőre jellemző kitűnő tulajdonságaival irányította, nevelte beosztottjait, akik szerették és tisztelték becsületes, nyílt, határozott, mélységesen emberi magatartásáért. 1956. október 30-án, amikor az ellenforradalmárok megtámadták a budapesti párt- bizottságot, Asztalos János, a régi illegális harcokban edzett kommunista a maga humánus mércéjével mért másokat is. Hitte, hogyha békés szándékkal áll ki, okos szóval fordul a felfegyverzett támadókhoz, azok majd hallgatnak rá. Nem így történt. A felkorbácsolt indulat az értelem fölé kerekedett. ’v;j sztalos János honvédje ezredes hősi halált halt a pártért, a szocialista J Magyarországért. Emlékét a nevét viselő utcák, intézmények, sporttelepek és elvtársai sohasem halványuló emlékezete őrzi. VIDA SÁNDOR A brigádok készüljenek az alábbi témakörökből: 1. Munkavédelem. Irodalom: ABEO kézikönyv I. sz. függelék. 2. Mindenki iskolája 8. oszt. olvasókönyvből. III—IV. fejezet: Európa szocialista országai 1—2. rész. 3. A televízió műsorából: Delta, A hét, Lenin-emlék- műsor. IV. 21-én (1. műsor). 4. A TIT ismeretterjesztő előadásaiból: — Tudományos és technikai forradalom. — A közélet és magánélet összefüggései című előadások meghallgatása 1978. V. 31-ig. Ehhez kérjék a TIT helyi szervei és a művelődési házak segítségét. 5. A szakszervezeti politikai tanfolyam „A munkahelyi élet időszerű kérdései” 1977—78. évi anyagából: — Jogunk és kötelességünk a munkahelyi demokrácia fejlesztése. — A szakszervezeti bizalmi a dolgozókért című témák. 6. Kosztolányi Dezső munkássága. Forrása: Magyar Irodalmi Lexikon. 7. Kosztolányi Dezső: Édes Anna című könyvének elolvasása 1978. V. 31-ig. 8. Az ajánlott újságok és folyóiratok (kinek-kinek az, amit választott) megtalálhatók a községi, városi, megyei könyvtárban, az SZMT Központi Könyvtárában, a művelődési házakban. 9. A szekszárdi brigádok a fentieken kívül vegyék figyelembe a művelődési központ áprilisi műsorfüzetében megjelent ajánlásokat, a megye többi részén pedig a helyi művelődési intézmények által javasolt programokat. 10. Az áprilisi ajánláshoz kapcsolódó kérdések 1978. V. 1—7. között jelennek meg a Tolna megyei Népújságban. Felhívjuk a brigádok figyelmét, hogy a nevezési határidőt 1978. IV. 30-ig meghosszabbítottuk. Jelentkezésüket várják a művelődési intézmények! Kérjük azokat a brigádokat, akik nem kapcsolódtak be az akcióba, hogy a rendelkezésükre álló „Útközben ’78” füzeteket küldjék vissza a megyei művelődési központba, hogy azokra a munkahelyekre, ahol több brigád nevezne, még el tudjuk juttatni ! Jó felkészülést kíván a megyei operatív bizottság.
