Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

io Képújság 1978. április 3. Mezei András : Kelj fel és járj LEGENDA A FELSZABADULÁSRÓL 1. Kelj fel és járj — ismét­lődött a bibliai. Futólépés! — Csontjaid kosarát mintha te vinnéd. — Kelt és járt — Hosszú karokkal öleld át ma­gadat te a szerencsés: ke­nyered, palástod, igéd — Te vagy a megújulás, .a halot­tak közül való — szólott a hang — minden az arcod iránt él. 2. Mert nyugodtan fekszel és fölébredsz rettegés nélkül, és az álmod is akár a simo- gatás, lábujjhegyen a romvá­ros fölött — Nem riadsz dön- getésre, a vijjogások is visz- szakúsztak és torkuk a repe­dések is bénulttá mereved­tek, és minden ablakok he­lyén mégis keretben kigyul­ladnak a gyertyák. 3. Te vagy az újrakezdő, romok és puszták tulajdono­sa, egyenesedj, hisz terme­ted is már a magasság, lát­nivaló jel, föl támadás a te­metők fölött. Ujjongás a te két karod, indulj, soványan, mint a fák, hunyt szemmel csupasz ágak a boldog ágas­kodásban, mozdulat, tavasz növekedj, s dicsértessék! 4. Tiszta lap a te jövőd, te­nyered mása, szolgája szán­dékainak, arca az arcod, hangja a te hangod hangja, zenéje benned kiáltó: tánto­rogva is hatalmad teljén, harmadnapon a rejtett ke­resztek, megszülettél! a Mindenki Országa jöttél — így szóltál — szólhattál tántorogva is hatalmad tel­jén és leomlottak a kivégző- fala'k. 5. Ki vagy te álmodozások- pásztora élén a nyájnak? Fölkent dadogó? Kié a száj, szavaidat mily sírgödör ont­ja? 6. Mit látsz te akit láttatsz, micsoda vak szemrés éle ha­sít ki? Ki kölcsönözte arcod világosságát? Ki bátorított téglát téglára emelni újra? Réseik között a vér. Nem szivárog a hiábavalóság? 7. Mért lennél különb az utak padkáin ülőknél, akik lábukat elfelejtették. Emlé­keznek és várnak, derékig földben. Akik azt mondják: nem érdemes. Olyan az élet- benmaradott: letört ág, vi­rágot hozó, azt hiszi túlélte fáját és szánalmas az ő ke­gyelet vázáiban. 8. Elsüllyedt legénység ten­gerek alól, nem félsz, hogy fölemelkedik újra? Arcok horpadásai, kagylók, nem szív be az üresség? 9. Ki adott megbízatást, hogy visszahanyatlók, hal­doklók tekintetéből is beta­karítsad és erővé kovácsol­jad a hiszékenységet? 10. S bírája te a hívő-go­nosznak is, van merszed hi­tet plántálni, amikor hullák­tól mérgezettek a földek, a hómezőik alatt hanyatt fe- küsznek hadoszlopaik, szét sem oszoltak, páncélosokat hordoznak homlokukon, puszták kövei, utak: a rá­szedettek?! 11. Ki vagy te kiszabadí­tott? mit kérsz háttal a meg­billent égnek, mely lehasadt? Repülők levált szárnyain zu­hant. Ki kedvel, milyen sza­badság téged, hogv elállhat- tad a rést, s kiürültek a pin­cék, az arcukat kezükbe te­metők nem zúdultak föl el­lened kövekkel és kimond­hattad, hogy Érdemes, sér­tetlenül jelölhetted a jöven­dőt, a kinyújtott karral, egyetlen menedékül? A csarnok vasszámyai szétnyíltak. A nyílásban ala­csony, svájcisapkás fiatalem­ber állt. — Jó napot! — köszönt hangosan. — Jó napot. Hatalmas kezeit kissé föl­emelte, kényszeredetten mo­solygott. — Nem tetszik emlékezni? Tanácstalanul néztem rá, ahogy ez sok év után termé­szetes. — Én vagyok Sáli Jóska a Vl/C-ből... Lekapta a sapkáját, hátha könnyebben felismerem. Rö­vidre nyírt, sűrű hajában forradás nyoma fehérlett. Ar­cából vastag orr tolakodott elő, érzékenyen remegett az izgalomtól. Fürkésző tekin­tete rámtapadt. — Most már tetszik emlé­kezni? Bólintottam. — Én a műhelyben rögtön felismertem magát — mondta a fiatalember —, de nem akartam zavarni, amikor a művezetővel beszélt. A távolból feltűnt a hosz- szú falusi utca, kifelé a te­mető zárta le, a másik végén majorépületek roskadoztak. Nehezen találtam meg Sáli Jóskáék házát. A kerítés mö­gött fenyő magasodott, a házfal árnyékában olvadoz- tak a hófoltok. Az anyja a kapuig kísért. — Nagy igazságtalanság történt — mondta szomorú­an. — A levélben mindent leírtam. Megmondtam az uramnak is, hogy minek a városi iskola, amikor a többi gyereknek is megfelel az it­teni. Itt mindennap gyalog is átmehetett volna. Az iskolaigazgató kiüzent Sáli Jóskáért, majd egy em­lékeztető cédulát tett a jegyzetfüzetemre: „Sáli Jó­zsef. VI/C, naponta vonattal jár be, tavaly a falujabeli is­kolában három tárgyból megbukott. Nálunk javult va­lamit, de lusta és visszahúzó­dik a közösségtől”. Sáli Jóska félszegen ácsor- gott az ajtónál. — Ülj le arra a székre! — mondta neki az igazgató. A gyerek leült, sapkáját a térdei közé fogta, maga elé bámult, mint aki nem tart igényt a megértésre. A fo­lyosón óraközi szünetre csöngettek. Az igazgató az ujjával megemelte Sáli Jós­ka állát, a tekintetét keres­te? — Tudod, hogy miért hi­vattalak? — A levél miatt — vála­szolta a gyerek. ötoldalas levél volt, Sáli Jóska anyja írta. „A kisfiam egyik nan szo­morúan jött haza az iskolá­ból. Hiába faggattam. Leült, nem evett, egyszercsak sírva fakadt, és azt mondta: Ugye anyám, maga arra tanított, hogy bátor legyek és erős. semmitől se ijedjek meg? Mindenkit tiszteljek, becsül­jek, és a vonaton az idősebb­nek adjam át a helyemet. Óvakodjak a rossz barátok­tól. Én ezeket meg is tartot­tam. Csak az fáj, hogy most a bátorságomért nem kap­hattam meg a jutalmat. Pe­dig az életemet is kockáztat­tam. És akkor elmesélte, hogy a tanító bácsi elvitte őket a futballpályára, és amint ott futkároznak, egy­Thiery Árpád: Ártatlan kék távolság szercsak leszakad Jóska alatt a föld és megy lefelé. A két karját gyorsan kitárta, és ad­dig tartotta magát, amíg a kiáltozásra odajöttek a töb­biek és kimentették. Vissza­mentek az iskolába, ott a ta­nár bácsi leültette őket és megkérdezte, hogy ki az a pok óta esett. Távolról behal­latszott a kis térre a villamo­sok zörgése. A vendéglő fö­lött, vasrúdon, hangosan nyi­korgóit a kovácsolt szárnyas­kerék. Sáli Jóska megtorpant a a vendéglő előtt.-— Tudok jobb helyet... Révész Napsugár rajza bátor gyerek, aki lemegy a föld alá, ahol leszakadt? A fiam jelentkezett, hogy ő nem fél. A szívem elszorult, amikor végighallgattam a fiam beszédét, hogy kötelet engedtek a derekára és le­engedték a mélységbe. Ami­kor leért, sok csontvázat ta­lált meg kardokat. Erre le­eresztettek neki egy kosarat, abba belerakta a kardokat, szám szerint tizenkilencet, meg egy órát. Volt ott még egy kard, az egyik csontváz oldalán, azt is levette. A csontváz eközben nagyot zör- rent, odaföntről meg is kér­dezték, hogy mi volt az? Gyorsan felhúzták a kötélen, mert erős gázszag lett. Teg­nap aztán belépett ee,r em­ber az osztályukba. Szép, pi­ros csillag volt a sapkáján, pisztoly az oldalán, és meg­kérdezte, hogy hol van az a gyerek, aki lement a föld alá? Erre a fiam jelentkezett. Az ember megkérdezte a ne­vét, meg hogy hol lakik. Amire azt mondta neki a pisztolyos ember, hogy a ta­nárok leszavazták, így nem kaphatja meg az ajándé­kot...” Az egészből egy szó sem volt igaz. — Primitív fantáziája van — jegyezte meg az igazgató, és a levelet bezárta a fiókba. Sáli Jóska megszólalt a műhelycsarnok vasszámyai — Jó ez — nyugtattam meg. — Minden vasárnap itt szoktam ebédelni. — Most nincs vasárnap. A vendéglő üres volt. A nikkelrácsos kandalló előtt egy szőnyegdarabon kutya szunyókált-. Úgy tetszett: tel­jes a csönd. Sáli Jóska a fo­gason szétterítette átázott kabátját. A konfekciós öl­töny feszült rajta, egy szám­mal kisebb volt. A nyakken­dő csomója kicsúszott az ing divatos gallérja alól, de ügyet sem vetett rá. Hatal­mas, vörös öklei egymás mellett pihentek az asztalon, és csak találgatni lehetett: hogyan férhettek át a kabát ujján? Belekortyolt a vörös borba, és komolyan, átható tekintettel nézett rám. — Tegyen értem valamit! — mondta. . — Mit tehetnék? — lepőd­tem meg. — Nem tudja elképzelni, hogy mit éreztem, amikor megláttam magát a műhely­ben. Annyi év után! Még most is él bennem, amikor eljött az iskolánkba. Mintha tegnap lett volna. Minden szavára emlékszem, amit mondott. A cikkét kivágtam az újságból és eltettem... Megzavarodtam a nézésé­től. — Valami baj van? — kér­deztem. között. — Fölkereshetném egy­szer? Alakja egy pillanatra való- színűtlenül megnyúlt a füg­gőleges fémsíkok között, szin­te az ég kékjéig. Az Arany kerékben talál­koztunk. Szeles idő volt, na­— Azért akartam talál­kozni magával, mert azóta is gyakran vagyok úgy azokkal a kardokkal. Más dolgokkal is. Az a pisztolyos ember is, például. Felhajtotta a vörös bort. A mozdulattal úgy tűnt: lezárt valamit. Feszes lett, s már elállt attól, hogy a legfonto­sabbat is közölje velem. A tányérról elvett egy po­gácsát, rágcsálni kezdte. A múlt sok mozzanata közül az egyik hirtelen felbukkant előtte, oly erővel és az életét bevilágító fényességgel, mint­ha alkalmas lett volna az egyetlen, mindent tisztázó magyarázatra. — Majdnem elmondtam most egy történetet — szólalt meg. — Mondja csak! — biztat­tam. — Mégis jobb, ha nem mondom el. Félreértené. Most már jó helyen van, az a fon­tos. Lemezlakatosnak indul­tam, de a vaslemezek meg­rongálták az idegeimet. De aztán kitanultam a villany- szerelést, és megtaláltam a helyemet. Negyvenéves formájú fér­fi lépett a vendéglőbe. Eső­kabátjáról lerázta a vizet. Odament a kutyához, a lábá­val barátságosan meglökte, majd leült a kandalló köze­lében. Újságot, szemüveget vett elő, olvasni kezdett. Sáli Jóska lehalkította a hangját. — Az öltözőben valaki egyszer a szekrényemre ra­gasztott egy cédulát. Engem ez nem zavar. Nem tudom, 'hogy mit beszélnek rólam a hátam mögött, de a szemem­ben nem csúfolódnak. Sőt, azt látom, hogy szívesen meghallgatnak. Még egy üveg bort kértem a fehérkabátos pincértől. Sáli Jóska átnyúlt az asztal fölött, megfogta a karomat. — Inkább menjünk el én- hozzám az albérletbe. Otthon is van bor. Az albérlet a külvárosban volt, közel a gyárhoz, ahol Sáli Jóska dolgozott. A kapu fölött megzörrent a kis jel­zőharang. A sírköves udva­rán a kidolgozatlan kőtöm­bök közül hatalmas kutya rontott elő, nekiugrott a drótkerítésnek. A hónapos szoba barátság­talan volt, ablaka a sírkö­ves kertjére nézett.-Sáli Jós­ka bekapcsolta a villanyme­legítőt, a készülék tányérját felém fordította. Száraz, fémillatú meleg keletkezett. A lavórban kezet mosott, az éjjeliszekrényből poharakat és egy csatos üveget készített a kerek asztalra. Töltött, koc­cintott, majd anélkül, hogy ivott volna a szekrény tete­jéről leemelt egy öreg kof­fert. A székre tette, kinyitot­ta. A tiszta fehérnemű alól kivette a régi újságot, szét­terítette az asztalon. — Emlékszik erre? Intettem, hogy igen. Felkapta az újságot, a ré­gi papír zörgött az ujjai kö­zött. Ráhajolt a betűkre, mint a rövidlátók, és fenn­hangon olvasni kezdett: — Kolumbusz mindenki nem lehet, de a világ mindig tele volt olyan emberekkel, akik Kolumbuszok akartak lenni. Newtonok. • Pavlovok. Blé- riotik. Nurmik. Megszállottak voltak, az utolsó pillanatig nem mondtak le az elhatáro­TAKÁTS GYULA: Hajnali groteszk Az év ingujjából éjjel opálos vizek folytak széjjel. s míg a rét álmosan füstölög, pillájára ülnek a ködök. Fenn a hajnalcsillag ül sután egy délceg jegenye gomblyukán, s hogy fölsercen a hajnal lángja, kigyúl a száraz kórók szára s hamujuk úgy szitál, akár a köd. Tűz-kányák úsznak a fák között s csőrükben víg reggeli dísznek, csupasz verébcsicsergést visznek ... zásukról. És nélkülük hol volna még a világ? Sáli Jóska lecsapta az új­ságot. — Hát, ez az... — nyögte. — Maga kiállt mellettem ak­kor. Magának el merem mondani, hogy sokszor úgy szeretnék már megszabadul­ni ezektől a dolgoktól... Azt gondoltam: ebből nem lehet kigyógyulni. Sáli Jóska levette a fal egyetlen díszét: egy kiter­jesztett szárnyú fémsasról készült, keretes fényképet. A villanyfény alá tartotta, hogy én is láthassam. — Itt van ez a kép — mondta. — Tudomásom van arról, hogy a nagyapám test­vére világjáró kovácsmester volt: Sáli Péter. Ezt a sast ő kovácsolta egy dél-amerikai fürdőhely kapujára. A két szárny közötti távolság két­százöt centi. Egy Matta ne­vű francia cég megbízásából ő csinálta az argentin par­lament főbb kovácsmunkáit. Sáli Jósika arcáról hirtelen eltűnt a fény. A képet visz- szaakasztotta a falra. Úgy állt előtte, mint aki nem ké­pes elszakadni egy látvány­tól. — Ha nem tudok rendesen aludni, ezt a képet nézege­tem. Mindent magam elé képzelek, ami az öreggel megtörtént. A fürdőhelyeket, Argentínát, mindent. Azt, ahogy kalapálta a sasokat. Meg ahogy a könyvet írta Dózsáról, amibe lehet, hogy Zila Emil is belesegített. Elhallgatott. Csönd volt, hallottam a lélegzetét. — Nevetséges, de én ezek­ből mindig tudok erőt merí­teni magamnak — szólalt meg restelkedve —. Egyszer iparitanulós koromban a ha­verommal beneveztünk a kollégiumi kultúrversenyre. Ketten előadtuk a Bánk bánt. Én voltam a Tiborc. Azóta én bármikor képes vagyak arra, hogy Tiborc legyek. Csak egy pillanat kell hozzá. Széket húzott mellém. Szo­rosan ültünk egymás mellett, mint egy mozi nézőterén. Szemben a bekeretezett fém­sassal. — Maga kiállt mellettem akkor. Maga biztosan tudja, hogyan van az, hogy én mindenből tudók erőt merí­teni? S akkor, talán egy percig se tartott: minden olyan volt, mint régen. A szekré­nyem tetején birsalmák illa­toztak, az ajándékba kapott szalonnát éjszakára kitettem az ablakba, a hamutartó az éjjeliszekrényen állt, abban gyűjtöttem össze a hét köz­ben leszakadt gombokat. Ha titokban volt nálam valaki, az ajtó mögött hallgattam a főbérlő csoszogását. A szo­bám falán,. mint egv mozi vásznán, különös emberek és olyan történetek keltek életre, amilyenhez éppen kedvet éreztem. Az a szoba­fal nem ismert lehetetlent, maga volt a végtelen, s így lehetett, hogy minden este csodálatos kalandokra, s ál­mokra készülődtem, napköz­ben pedig vidáman, s gya­nútlanul éltem. Sáli Jóska megérintette a karomat. — Maga érti, hogyan van ez? — nézett rám ártatlan kék távolságból. GALAMBOSI LÁSZLÓ: Hódolat Eléd hoztam zsámolyomat. Térdelek rá csoda-ággal. Szívem fölött királykodó, hálákodom harsonával. Banyaország hamujából kimentettél énekeddel. Szekeremet röpítenéd hazajáró üstökössel. Üt az úthoz meddig fordul? Hús öleli még a csontot. Szoríthassam sisak alá sokáig a nyűtt bozontot. Felszabadítók

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents